"Éveken keresztül jószándékunkról tettünk tanúbizonyságot, amikor állam
helyett politikai entitásnak neveztük magunkat, ezt azonban a kommunisták arra használták
fel, hogy ellehetetlenítsenek bennünket nemzetközi szinten" – nyilatkozta július
12-én Szu Csi, a tajvani kontinentális ügyekért felelős bizottság elnöke, utalva a
Tajvan és Kína közötti kapcsolatok újraértelmezésének szükségességére. Peking
reakciója egyértelm?: akár fegyveres úton is elejét venné a szigetország elszakadási
törekvéseinek.
Tajvan szerdán tompított Peking nemtetszését kiváltó új Kína-politikáján: biztosította
a kínai vezetést arról, hogy nem iktatja alkotmányba a Kína számára elfogadhatatlan
"két Kína", illetve "egy nemzet, két állam" kifejezéseket. A Tajvan és Kína
közötti ellentét azután éleződött ki, hogy Li Teng-huj tajvani elnök a napokban többször
is azt nyilatkozta: elveti azt az elvet, hogy csak egy Kína létezik. A tajvani lépés
igen nagy horderejű, hiszen 1949-től, mikor is a kínai kommunistáknak sikerült a
kontinensről kiszorítaniuk a nacionalistákat, illetve kikiáltották a Kínai Népköztársaságot,
egészen mostanáig az "egy Kína" elv egyike volt azon kevés dolgoknak, amelyben
Tajvan és Kína egyetértett. A tajpeji kormány ugyan változtatott Pekinget érzékenyen
érintő retorikáján, de továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a kétoldalú
kapcsolatokban "különleges államközi" alapon tárgyaljon az anyaországgal. Peking
viszont határozottan elutasítja, hogy Tajpej státusza egyenlő lenne az övével:
Tajvant az ország egy tartományának tekinti, és gyakorta fenyeget azzal, hogy megszállja
a szigetet, ha annak vezetése kikiáltaná függetlenségét.
A kínai kommunista párt lapja, a Zsenmin Zsipao szerint "a Peking ellen indított
eddigi legsúlyosabb provokációnak minősülne Tajpej szakadár törekvéseinek sorában",
ha törvénybe foglalná a Kínában sokként megélt politikaváltozást. Tajvan szerint
a fő és végső cél továbbra is a nemzet egyesítése, de – mint azt a tajpeji kormányszóvivő
kijelentette – kitart amellett, hogy Pekingnek ezt megelőzően liberalizálnia kell
politikai rendszerét.
Kína haragja és félelme Tajvan függetlenségi törekvésével kapcsolatban egyben a
pekingi vezetés sebezhetőségének mutatója is. Kína eddig is kiszolgáltatottnak érezhette
magát az olyan amerikai tervek miatt, amelyek keretén belül Tajvant egyfajta "rakétavédelmi
ernyő" alá vonnák, vagy az egyre erősödő japán–amerikai védelmi együttműködés
láttán, ami egyértelm? eltávolodás Japán második világháború utáni pacifizmusától.
(Pekingben egyébként az a tény sem kerülte el a közvélemény figyelmét, hogy a
koszovói válság ideje alatt német katonák 1945 óta először hadviselő félként léptek
fel katonai konfliktusban.) Peking sebezhetőségének érzését erősíti továbbá az
amerikai katonai csúcstechnológia fölénye, Oroszország képtelensége arra, hogy gátat
szabjon a NATO terjeszkedésének, illetve Kína saját politikai és gazdasági gondjai.
Pápua Új-Guinea új kormányfője, Sir Mekere Morauta szerdán közölte, hogy a
csendes-óceáni szigetország mégsem létesít diplomáciai kapcsolatot Tajvannal, és
továbbra is a pekingi vezetést tekinti legitimnek. A Tajpejjel való diplomáciai
kapcsolat felvételéről még Morauta elődje, Bill Skate döntött július 5-én, az
elismerés fejében jelentős gazdasági segítséget remélve, de még a döntése miatt
ellene kezdeményezett bizalmatlansági szavazás előtt lemondott a miniszterelnöki
posztról.
A két délkelet-ázsiai ország közeledését hevesen ellenzi Kína, amely igyekszik
megakadályozni, hogy bármely ország diplomáciai kapcsolatot létesítsen Tajvannal. A
másik nagy szomszéd, Ausztrália, amelytől Pápua Új-Guinea 1975-ben nyerte el függetlenségét,
szintén helytelenítette a volt kormányfő lépését, mondván, hogy az nemcsak Kínát
haragította meg, hanem diplomáciai bonyodalmakat okoz egész Délkelet-Ázsiában.
1999. 07. 24. (III/29)
