A per során Öcalan mégis kegyelmet kért, és azzal fenyegetőzött: amennyiben
halálra ítélik, Törökország-szerte öngyilkos merényletekre számíthatnak a
hatóságok. A per ideje alatt valóban rendszeresek voltak a kurd gerillák támadásai,
nem volt számottevő szünet. Az EU és más országok is nyomást gyakoroltak Ankarára,
hogy tekintsenek el a halálos ítélettől, hiszen szinte minden európai állam
eltörölte a halálbüntetést. Demirel török államfő ígéretet is tett arra
vonatkozóan, hogy Öcalan életben marad.
A védelem helyzete nem volt könnyű, hiszen Öcalan igen sok információval segítette
a bíróságot, és az egész török közvélemény egy emberként követelte Öcalan
halálát. A halálos ítéletet kihirdető bíró az ítélet indoklásában kifejtette:
Öcalan életben hagyása túl nagy veszéllyel jár a török társadalomra nézve,
hiszen túl sok ember halála szárad a lelkén. Öcalan az utolsó szó jogán
elutasította a hazaárulás vádját, és azt mondta, hogy egy igazságos, testvéri
Törökorszá-gért akar munkálkodni. Amenynyiben a halálos ítéletet a fellebbezést
követően Demirel elnök is jóváhagyja, azt végre is hajtják – erre 15 éve nem
volt példa Törökországban.
A halálos ítélet hírére Európa-szerte kurdok tüntettek a török kormány ellen,
és az európai országok kormányai közül többen rosszallásukat fejezték ki az
ítélet hallatán. Az Európai Parlament Külügyi Bizottsága felhívta a figyelmet
arra, hogy az ítélet végrehajtása hosszú évekre elzárhatja Törökország útját
az EU-ba.
1999. 07. 03. (III/26)
