Kereső toggle

NAGYÍTÓ

Az információs háború

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

"A modern kor médiacsatornái kicsit hasonlítanak a felfedezések korának hajóútvonalaihoz,
azzal a különbséggel, hogy most adatokat, híreket, reklámokat szállítunk a világ
egyik részéről a másikra. Ez persze nem sok teret hagy a Herman Melville-féle
romantikus regények számára" - mondta Monroe Prince média-jogtudós, aki könyvének
magyar kiadására érkezett Budapestre.

A szerző az ELTE esztétika szakán tartott előadásában olyan médiajogi kérdéseket
feszegetett, mint a médiapiaci kötődések változása és a nyilvánosság hatása a
nemzeti identitás formálására. Az ismert jogtudós szerint párhuzamot lehet vonni a régi
idők gyarmatosítói tevékenysége és a mai média különféle csatornái között. A
modern kor Kolumbuszait Walt Disney-nek vagy Ruport Murdochnak hívják, a kereskedés
jelenkori tárgya pedig az információ. Ebben a globális kereskedelemben már nem a kalózoktól
való félelem határozza meg az útvonalat, hanem sokkal inkább a kormányok és
kartellek beavatkozásai és döntései. A médiajog általános feladata, hogy szabályozza
ezeknek a kartelleknek a munkáját. A világi berendezkedés? Törökországban például
az államhatalom arra használja a médiát, hogy visszaszorítsa a fundamentalista iszlám
hangját, a pluralista Belgiumban a szabályozás a média flamand jellegét kívánja
fenntartani, ellenőrzése alatt tartva ezáltal a vallon tartományt.

Prince megosztotta tapasztalatait, melyekre az utóbbi években az indiai médiareform
megalkotása során, illetve egyéb országokban szert tett. A műsorszórás Indiában,
amely mindig is cenzúrázva volt valamiképpen, csak a kongreszszusi párt hegemóniájának
megszűntével kapott némi autonómiát. Az indiai médiatörvény szerint a
szubkontinensen tilos közvetíteni olyan adást, amely radikális vallási vagy politikai
nézeteket népszerűsít. Ezt kijátszva próbálják különféle tv-állomások az Indiában
nem engedélyezett műsorokat Taiwan vagy Hong Kong területéről átsugározni.

Hasonló eset áll fenn a kurdok MED-TV-jével, amely londoni székhelyű, de műsorának
nagy részét – hírek, szórakoztató és oktató jelleg? programok – Belgiumban készítik.
A televízió eléri azt a 35 millió kurdot, akik diaszpórában élnek Törökország,
Irak és Irán területén, és célja a kurd identitás és nyelv életben tartása. A török
hatóságok ezzel szemben úgy vélik, az állomás a török kormánnyal szemben álló
szeparatista kurd csoport, a PKK eszköze, és sikerült rávenniük diplomáciai csatornákon
keresztül Nagy-Britanniát, hogy szankciókat vessen ki a kurd állomásra.

A professzor előadásában példákat sorolt fel az információs intervencióra is.
Hogyan lehet a médián keresztül beavatkozni a helyi politikába? A szólásszabadság
alapelveit látszólag semmibe vevő intervenció kérdése a ruandai és boszniai – tömegmészérlásokká
fajult – belviszályok során merült fel. Minden bizonnyal el lehetett volna kerülni a
tömegtragédiákat, ha bizonyos nemzetközi szervek időben beavatkoznak a ruandai Radio
Milles Collines, illetve a szerb Respublika Srbska rádióadók tevékenységébe – vélekedett
a szerző. Az ilyesfajta nemzetközi cenzúra lehet rádió- és tv-adók bezárása, üzemelésüknek
engedélyhez kötése, sőt az információs háborúban arra is volt példa, hogy a
szerbiai választások során az Egyesült Államok légierejének három gépe abból célból
szállt fel, hogy "blokkolja" a szerb tévé- és rádióadók hullámhosszait, ezzel
szorítva vissza a Karadzsics-párti propagandaszöveget.

Az internet – mint merőben új csatorna – lehetséges szabályozásáról a
professzor lapunk kérdésére elmondta, hogy azt a szolgáltatást biztosító vállalatok
feladata ellenőrizni. A kibertér virtuális világában az állam rendőrszerepét az önszabályozó
internet-szolgáltatóknak kell ellátni, a rendszer jellege miatt. Ez nem teljesen példa
nélküli, hiszen az America Online nev? szerver, amely konkrét feltételeket szabott ügyfeleivel
szemben a hálozatra "feltett" információ tartalmát illetően, több honlapot
lekapcsolt, mivel készítőik megszegték az egyezséget.

(Szikora Márton, Pátkai Mihály)

Olvasson tovább: