Kereső toggle

Jézus a zsidóság ajándéka a világnak

Interjú Jim Garlow, evangéliumi elnöki tanácsadóval

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Magyarország példájára hivatkozott a Fehér Házban Donald Trump előtt az elnök egyik vezető keresztény tanácsadója. Jim Garlow a Heteknek adott interjúban elmondta, Trump rendszeresen kikéri az evangéliumi tanácsadó testület véleményét, amelynek tagjaként Garlow nemrég elmondta az elnöknek, hogy a keresztény értékek melletti következetes kiállása más erős vezetőket is felbátorított, köztük Orbán Viktort.

A keresztényüldözésről szóló budapesti konferencián beszélgetünk, amelyen Ön is felszólalt. Az Open Doors jelentése szerint a világon 245 millió keresztény él olyan országban, ahol a hite miatt üldözésnek van kitéve. Mit gondol, a kis országok tehetnek bármit is ennek a súlyos helyzetnek a javítására?

– Hogyne, például Magyarország is nagyon sokat tesz ezért, hiszen több mint 70 ezer üldözött kereszténynek segített az elmúlt évben. Ez azt jelzi, hogy az önök országa méretét tekintve ugyan kicsiny, de a szellemében erős. Az is különleges, hogy kormányszinten állnak ki az üldözött keresztények mellett, miközben másutt általában civil szervezetekre hagyják ezt a feladatot. Példaértékű, hogy néven nevezik ezt a jelenséget. Nyugaton sokat hallani az iszlamofóbiáról, pedig ennél sokkal több embert érint a krisztofóbia. De politikailag nem számít korrektnek, ha erről beszélünk, pedig a nagy különbség, hogy míg a muszlimokat többnyire más muszlimok üldözik, addig a keresztényeket a vallásukon kívülről érik fenyegetések. Fontos a vallásszabadság hiányáról beszélni, de ennek áldozatai ma elsősorban keresztények. Ezt ma Magyarország bátran képviseli. Az ENSZ 193 országának egyetlen vezetőjétől sem hallottunk olyat, mint amit a magyar miniszterelnök itt, a konferencián mondott, hogy a nyugati civilizáció egyetlen reménye ma a kereszténység.

Mi az oka annak, hogy más vezetők nem beszélnek nyíltan a keresztényüldözésről?

– A kelet-európai országok még jól emlékeznek az ateista kommunizmus elnyomására, ezért érzékenyebbek a szabadság hiányára. A politikai korrektség kényszere sem érvényesül olyan mértékben, és a globalizmus erői is gyengébbek ebben a térségben. Ezért bátrabban kiállnak a saját nemzeti tradícióik mellett, amelynek természetesen szerves része a kereszténység.

Sokan attól tartanak, hogy a tradíciók melletti kiállás a nacionalizmust erősíti.

– A nacionalizmus egy adott ország nemzeti sajátosságait emeli ki. Minden országnak joga van arra, hogy büszke legyen a történelmére, kultúrájára, hagyományaira. Valójában ez jelenti a sokszínűséget. A nacionalizmusnak csak az a formája gonosz, amikor ezeket a jellemzőket más népek eltörlésével akarták megerősíteni, ahogyan tették például a nácik. Amikor viszont olyan intézkedéseket hoznak, mint a magyar kormány, amely a családok támogatásával akarja megfékezni az Európában pusztító demográfiai válságot, akkor ezek bátor és követendő példák, még az Egyesült Államok számára is.

 

Enyhén szólva nem mindenki osztja az Ön lelkesedését Orbán Viktor politikájával kapcsolatban. Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban sokszor elmondják, hogy ezek az intézkedések populisták, és csak az illiberális berendezkedés igazolására szolgálnak, a keresztény értékek hangsúlyozása pedig csak az antiszemitizmus leplezett formája. Találkozott Ön is hasonló véleményekkel?

– A feleségemmel együtt évtizedek óta részesei vagyunk az antiszemitizmus elleni világméretű küzdelemnek. Azt látjuk, hogy a radikális muszlim bevándorlás megváltoztatja a nemzetek természetét, kultúráját és törvényeit. London egyes részeiben ma már a saría törvények érvényesülnek. Ez nem a vallási tolerancia kérdése, hanem annak következménye, hogy a brit kormány teljesen tudatosan olyan intézkedéseket hozott, amelyekkel engedte, hogy felszámolják a nemzeti kultúrájuk alapjait – pedig ezek a keresztény kultúrában gyökereznek –, miközben engedik, hogy az iszlám politikai erőként kiépítse a befolyását. Más vallásnak is vannak radikális irányzatai, de azok nem törnek politikai hatalomra, mint a militáns iszlám. Ezzel a tudatos térfoglalással szemben büszkén kell vállalnunk a keresztény értékeink védelmét.

Donald Trump Jeruzsálembe költöztette az amerikai nagykövetséget, azonban alig egy-két ország követte az amerikai elnök példáját. Mit gondol, miért?

– Történetesen épp Jeruzsálemben voltunk a feleségemmel, amikor a nagykövetség megnyílt. Láttuk, milyen lelkesedés fogadta ezt a lépést. Szó szerint táncoltak az emberek az utcán, ahogyan Izrael kikiáltásakor, 1948-ban. De nemcsak az Egyesült Államok döntött akkor így, hanem néhány nappal később Guatemala is követte a példát. Egy évvel később találkoztunk a guatemalai elnökkel és feleségével, akik elmondták, hogy a döntésüket követő időszakban az ország nemzeti összterméke 25 százalékkal növekedett. Megtapasztalták azt, hogy aki megáldja Izraelt, az maga is áldottá válik. Ugyanakkor azt is elmondták, hogy hatalmas nyomás alá is került az országuk. Külföldi államfők és az országukban élő palesztinok egyaránt rá akarták beszélni őket arra, hogy vonják vissza döntésüket. Volt olyan ország, Paraguay, amelyik ezt meg is tette, míg mások, mint Brazília, még adósak az ígéret gyakorlati megvalósításával.

Sajnálatos módon ma számos hagyományos protestáns felekezet ellenséges Izraellel szemben, például az Egyesült Államokban a presbiteriánusok nemrég egy határozatot hoztak arról, hogy a modern izraeli államnak nincs köze a bibliai Izraelhez. Hogyan lehetnek keresztények Izrael-ellenesek?

– Ez számomra is nagy kérdés, hiszen Jézus maga a tökéletes zsidó, aki azért jött, hogy beteljesítse a Törvényt és a prófétákat, tehát ha egy keresztény zsidóellenes, akkor ezzel a saját hitét és saját vallását tagadja meg. Sajnálatos módon a történelem során a keresztények sokszor úgy akarták megnyerni a pogány nemzetek bizalmát, hogy meghamisították a kereszténység gyökereit. Pedig ha Jézus nyolcvan évvel ezelőtt élt volna, akkor koncentrációs táborba zárják, minden valószínűség szerint az auschwitzi gázkamrákba kerül, és a krematóriumban égetik el. A zsidó nép szó szerint égőáldozattá vált a holokauszt során. Érdekes párhuzam, hogy Jézus hat órát függött a kereszten, a holokauszt tömeggyilkossága pedig hat éven át tartott. Jézus a harmadik napon támadt fel, Izrael pedig három évvel a világháború befejezése után született újjá nemzetként. Ebben is egybekapcsolódik Jézus és a szövetség népének a sorsa. Ahogy Jézus a világ megváltójaként jött el, ma Isten az újjászületett Izraelen keresztül teljesíti be ígéreteit a nemzetek számára. Ezért áll Jeruzsálem és Izrael a hírek középpontjában. Amikor egyházak megtagadják Izraelt, akkor ők – véleményem szerint – nem keresztények, mert szemben állnak Isten igéjével. Régebben én magam is egy presbiteriánus szemináriumban tanultam, így közelről ismerem őket. Ahogyan a zsidósággal kapcsolatban megtagadják a Bibliát, úgy más alapvető igazságokkal is szembefordulnak: nem védik a megfogant életet, nem védelmezik a házasságot, és nem tekintély számukra az Ige.

Most adventkor például egy dán városka polgármestere szólította fel a helyi pünkösdi gyülekezet pásztorát, hogy cserélje ki a karácsonyi fénydekorációban a kivilágított Dávid-csillagot, mondván „ilyen idegen jelképeknek nincs helye a keresztény ünnepen”.

– Döbbenetes történelmi tudatlanságra vall ez. János evangéliuma szerint Jézus maga is részt vett a hannuka ünnepén, ami Isten hűségének egy csodálatos eseményére emlékezik. A polgármester a jelek szerint nincs tudatában ennek a ténynek, nem beszélve arról, hogy nem tartozik feladatához egy lelkész kioktatása. Valószínűleg ő is a helyettesítési teológia hatása alatt áll, amely Isten minden Izraelre vonatkozó ígéretét automatikusan a keresztény egyházra vonatkoztatta. A Biblia azonban következetes: amikor Isten Izraelről beszél, akkor Izraelt is érti alatta. A helyettesítési teológia arrogánssá teszi a keresztényeket, akik lenézik az atyák hitét, és fellázadnak velük szemben. Malakiás próféta szerint azonban az utolsó időkben az atyák szíve a fiakhoz fordul, a fiak szíve pedig az atyákhoz. Ma ennek a megvalósulását látjuk abban, hogy a keresztények egyre nagyobb számban nemcsak olvassák a Bibliát, hanem Izraelbe is elzarándokolnak. Ott lehet megérteni azt, hogy a történelemben milyen sok sérelmet követtek el Jézus nevében a zsidósággal szemben, például a keresztesek, de csodálatos látni, hogy a megbánás nyomán milyen családi közösség alakul ki zsidók és keresztények között.

Éppen ezért nehezen érthető, hogy tud ma is ilyen hatással lenni a kereszténységre a helyettesítési teológia…

– Ne felejtsük el, hogy Kr. u. 70-től egészen 1948-ig nem létezett Izrael, így sok nemzedék gondolhatta azt, hogy Isten tényleg elfeledkezett a zsidóságról, és ma már csak az egyház érdekli. Persze ez nemcsak tévedés, hanem kifejezetten sértő magatartás, hiszen azt állítja, hogy Isten nem veszi komolyan azt, amit mondott. 1948 óta azonban ez a nézet végképp tarthatatlan, mert a történelemben nem volt példa arra, hogy egy nemzet évezredek után újjászülessen, ismét a saját, ősi nyelvét használja, és még a pénzneme is újra a régi legyen. Ez a példátlan fordulat azért történhetett meg, mert Isten előre megmondta ezt, és azóta sem másította meg a szavát. Mégis vannak, akik nem akarják belátni a tévedésüket, és a nyilvánvaló tényeket azzal akarják elleplezni, hogy azt mondják, a mai Izrael nem azonos a bibliai Izraellel. Pedig aki Izraelben jár, szinte lépten-nyomon láthatja a próféciák megvalósulását, például a júdeai-szamáriai dombokon a szőlőültetvényeket, amelyek kétezer év után beteljesítik Jeremiás szavait, miszerint „még szőlőket plántálsz Samariának hegyein; akik plántálják a plántákat, élnek is azok gyümölcsével”. De itt nem ér véget a prófécia, mert így folytatódik: „Mert lészen egy nap, mikor a pásztorok kiáltnak az Efraim hegyén: Keljetek fel, és menjünk fel Sionba az Úrhoz, a mi Istenünkhöz.” És mit látunk? Újra juhnyájak népesítik be a hegyoldalakat, több ezer éves szünet után. Én Kansas államban nőttem fel, farmer családban. Számomra bámulatos, hogy maga a föld is miként újul meg, és nyeri vissza a termőerejét, pedig száz-százötven éve az utazók rettenetes pusztaként írták le ugyanezt a vidéket.

Ön tagja Donald Trump elnök evangéliumi tanácsadó testületének. Hogyan látja az újraválasztási esélyeit most, hogy vádemelési eljárás is zajlik ellene?

– Az evangéliumi keresztények ma a felmérések szerint még nagyobb arányban támogatják Trumpot, mint négy évvel ezelőtt. Akkor a többségük még inkább Hillary Clinton ellen szavazott, hiszen Trumpnak legfeljebb az ígéreteiben lehetett bízni. Korábban én magam is Mike Huckabee-t, majd pedig Ted Cruzt támogattam. Ma könnyebb a helyzetünk, mert láthatjuk, hogyan teljesítette be az ígéreteit. Ő volt a negyedik elnök, aki megígérte, hogy az amerikai nagykövetség Jeruzsálembe fog költözni, de az első, aki meg is tette ezt. Ugyanígy az élet védelme terén is következetesen döntött. Az ember jelleméről nagyon sokat elárul az, hogy betartja-e a szavát. Trump kritikusai pont azért vannak nehéz helyzetben, mert az elnök szép sorban megvalósítja az ígéreteit, amelyeket a kampány során tett. Ettől meglehetősen elszoktunk az országos politikában.

Személyesen milyen benyomása van az elnökről?

– Eddig legalább ötször találkoztunk a Fehér Házban, nagyon odafigyel arra, amit a keresztény tanácsadóktól hall. Volt olyan alkalom, hogy nyolcvanöten vettünk részt egy vacsorán. Öt pásztort kértek fel, hogy beszéljen, de amikor ez a rész véget ért, az elnök odafordult hozzánk, és kérte, hogy mindenki mondja el azt, amit fontosnak tart. Sorban végighallgatott bennünket.

Ön mire hívta fel Trump elnök figyelmét?

– Azt mondtam: „Elnök úr, sokan beszéltek arról, mit jelent a munkája Amerika számára. Hadd említsem meg azt, hogy mit jelent ez a többi nemzetnek. Az a bátor mód, ahogy az országot vezeti, más erős vezetőknek is bátorítást jelent. Ilyen például Orbán Viktor Magyarországon és Jimmy Morales Guatemalában, akiket személyesen is ismerek. Emellett nagy hatással volt az ENSZ-re is, miután kinevezte Nikki Haley-t, az egész légkör megváltozott a világszervezetben. Emellett nagyon tetszett az, ahogyan az izraeli miniszterelnökkel viselkedett, amikor fogadta a Fehér Házban. Obama elnök igyekezett megszégyeníteni őt, Ön azonban tisztelettel és megbecsüléssel fogadta.” Meggyőződésem, az elnök arra törekszik, hogy azt tegye, amit helyesnek tart, és ezért úgy vélem, hogy a most zajló vádemelési cirkusz csak erősíteni fogja a helyzetét jövő novemberben.

Olvasson tovább: