Elég fiatalon disszidáltál, először Olaszországba, majd végül Amerikában kötöttél ki, miért?
– Egészen más országot éltünk a ’70-es években. Szerettem volna ügyvéd lenni, de nem vettek fel a jogi egyetemre, ezért elmentem pincérnek. Mindenképpen szerettem volna elhagyni az országot, viszont Magyarországon nem adtak útlevelet Nyugatra, ezért úgy döntöttem, hogy a régi Jugoszlávián keresztül átúszok „Olaszba”, ott jött rám a „húúú, akkor én mit csinálok?!”. Abban az időben Európában két ország fogadott be menekülteket, Svájc és Svédország. Egyikbe se szerettem volna menni, így logikus volt, hogy én Amerika felé indulok. Szerelmes voltam az amerikai zenébe, filmekbe, az amerikai, lezser, laza és szabadon élő életformába –, de nem voltak rokonaim. Végül egy katolikus szervezeten keresztül vittek ki New Yorkba.
Volt komplett terved, hogy mit fogsz kezdeni Amerikában?
2019.09.26. (XXIII/39)
