Kereső toggle

Kis országok menthetik meg a szabadságot

Beszélgetés Yoram Hazony izraeli történész-filozófussal

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A jeruzsálemi Herzl Intézet igazgatója ma a világ egyik legelismertebb konzervatív tudósa. Rövid budapesti látogatása alatt exkluzív interjút adott a Heteknek, amelyben elmondta: a nemzeti függetlenség kulcsa a szabadság szeretete, a gyermekvállalás és az erős honvédelem.

 

A nacionalizmus erénye – ez a könyvének címe, amely idén elnyerte a világ legjobb Konzervatív Könyve díját. A nacionalizmus azonban egyfajta szitokszóvá vált sokak számára az elmúlt évtizedekben. Miből gondolja azt, hogy megváltoztatható ez a felfogás?

– Először is, a nacionalizmus nem számít mindenütt szitokszónak. Számos olyan ország van – például Izrael, India, Írország és ilyen Magyarország is –, amelyek őrzik az emlékét annak, hogyan szabadultak meg különböző birodalmak uralma alól. Történelmi szempontból a nacionalizmus arra a küzdelemre utal, hogy egy nemzet megszabaduljon valaki másnak az elnyomása alól. A második világháborúra a Nyugat – Amerika és az európaiak egyaránt – érthető módon úgy reagált mint rettenetes megrázkódtatásra, ami példátlan pusztítást szabadított rá a világra. Az is érthető, hogy minden áron meg akarták akadályozni ennek megismétlődését. Azt mondták, ha Hitler a nemzeti szót használta, akkor a nacionalizmus gonosz, mert Hitler gonosz volt. Az élet azonban ennél összetettebb. Hitler nem foglalkozott politikaelmélettel, a fogalmakat nem a korábbi értelmükben használta. A valóságban a náci Németország nem nemzetállam, hanem imperialista állam volt. A célja nem az volt, hogy a németek önrendelkezését biztosítsa a nemzeti határokon belül. A nácik víziója az egész világ kormányzására irányult. Olyan egyesült Európát akartak megvalósítani, ami aztán az egész világ ura lehet. Hitler azt írta a Mein Kampfban, hogy a Német Birodalom „a földkerekség úrnője” lehet, ezt akarta megvalósítani. Először Európát akarta egyesíteni, majd ezt követően az egész világot uralma alá akarta vonni.

A második világháború után tehát a nacionalizmus elveszítette eredeti jelentését, nem a független nemzetekből álló világot jelölte, hanem rávetült Hitler árnyéka, a romokban heverő világ képe. Ez részben érthető, és vannak ezzel kapcsolatban jogos kérdések is, de akkor sincs jobb szavunk arra a politikai elméletre, ami a szabad és független nemzetek világát szeretné létrehozni, amelyben sok különböző nemzet létezik, mindegyik a saját kultúrájával, jogi és politikai tradícióival.

 

A patriotizmus nem megfelelő szó a modern nacionalizmusra?

– Nem, mert a patriotizmus nem politikai elmélet, egyszerűen azt jelenti, hogy valaki szereti a saját országát. A nacionalizmus azonban arra keresi a választ, hogy miként működhet jobban a világ: ha sok, független nemzetközösségből áll, vagy pedig a Római Birodalom megoldása szerint, amely egyetlen törvényt, univerzális békét és jólétet kínált a területén élők számára. Ez utóbbi megoldást nevezzük imperializmusnak. Az imperialista állam azonban soha nem maradt demokratikus – még ha annak is indult –, mert a történelem tanúsága szerint mindig ellenállással ütközik szembe. Előbb-utóbb jelentkeznek azok, akik függetlenséget akarnak a birodalomtól, és ezt csak erővel tudja a birodalom elnyomni.

 

Lehet a történelemben egyenleget vonni a két megoldás között, hogy melyik szolgálta jobban az emberek érdekeit?

– Nehéz lenne igazságos eredményt hirdetni. Mindig lehet találni olyan időszakot és helyzetet, amikor a birodalmak jó dolgokat tettek, és olyat, amikor a nemzetállamok rosszul viselkedtek. Nem szabad propagandisztikusan viszonyulni ehhez a kérdéshez. De ha azt a kérdést tesszük fel, hogy miként szeretnénk élni: egy olyan világban, ahol világuralomra törő birodalmak ütköznek egymással, vagy olyanban, ahol különböző nemzetek élnek egymás mellett, akkor egyértelmű a választás. Már a Biblia is világossá teszi, hogy az emberiség számára jobb, ha sok független nemzet létezik. Sokan azt gondolják, hogy amikor a zsidók kijöttek Egyiptomból, a Vörös-tenger partján csak a szabadságot ünnepelték, és az exodusért adtak hálát Istennek. Valójában a nemzeti függetlenségük megszületését is ünnepelték. Ettől még nyilván lehet számos előnye a birodalmaknak, de a szabadság biztosan nem tartozik közéjük. Hozhat békét és anyagi jólétet, de ennek ára az elnyomás, mert mindenkinek mindenütt ugyanazt a törvényt kell követnie. Ez pedig nem szabadság. Ha a magyar nép maga akar dönteni a saját életéről, és nem akarja azt, hogy a németek vagy az amerikaiak döntsenek helyettük, akkor a nacionalizmus mellett kell dönteniük. Lehet, hogy ez egy nehezebb út, de megéri. Ezt azonban kívülről nem dönthetem el sem én, sem más, ezt önöknek kell eldönteniük.

A magyarok szeretik a szabadságot, és készek áldozatot is hozni ezért – a történelem ezt tanúsítja. De ha már a bibliai példát említette, ma a nacionalizmust nagyon gyakran összekapcsolják az antiszemitizmussal.

Egy ilyen közegben hogyan fogadják, ha az ószövetségi Izrael példájával érvel a nemzeti gondolat mellett?

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: