Kereső toggle

Nem azt kellett volna mondani, hogy az ellenfél alkalmatlan

Interjú Cser-Palkovics András székesfehérvári polgármesterrel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A budapesti kampánnyal szemben értetlenségét fejezte ki, a székesfehérvári sikere titkát pedig a pártpolitikán való felülemelkedésben látja. Vidékre vitt állami ünnepség, klímavészhelyzetet hirdető Greta Thunberg és Orbán Viktor telefonhívása is szóba került a Heteknek adott interjújában.

Felvetette, hogy Székesfehérvárra és Esztergomba kellene áthelyezni az augusztus 20-ai állami ünnepséget. Úgy fogalmazott, hiteltelen lenne továbbra is Budapesten tartani, miután a fővárosi közgyűlésben Szent István lovasszobrának elhelyezését felfüggesztették. Nem túlzás ez?

– Mindig szimbolikus, hogy mi történik egy testület alakuló közgyűlésén. Ez a demokrácia egyik ünnepélyes aktusa, ezen a települések vezetőinek az a dolga, hogy közösséget összekötő ügyeket keressenek. Budapest a fővárosunk, azaz nekünk is üzenetértékű, hogy mi történik az alakuló közgyűlésen. Nem tudom nem negatív üzenetnek tekinteni, hogy az első operatív döntés egy Szent István emlékét ápoló szobor állításának felfüggesztése. Szent István élete és munkássága alapvetően két városhoz kötődik, az egyik Esztergom, a másik pedig Székesfehérvár. Nekem eddig is volt hiányérzetem abban a tekintetben, hogy a közjogi méltóságok nem itt róják le a tiszteletüket Szent István emléke előtt. Csak megnyugtatásul, ez nem a tűzijáték elvitelét jelentené, annak továbbra is Budapesten a helye, a világ egyik leggyönyörűbb környezetében. El tudom például azt képzelni, hogy a zászlófelvonás a nemzet főterén történik, míg az adott évben az adott közjogi méltóság ünnepi beszéde egyik évben Esztergomban, másik évben pedig Székesfehérváron.

Ezeknek a javaslatoknak ilyenkor azért van egy olyan áthallása is, mintha ismét kiéleződne a Budapest–vidék ellentét. Elhangzott már félig viccesen az is, hogy Debrecen legyen a nemzeti ellenállás fővárosa…

– Annak idején Tarlós Istvánnal kapcsolatban fogalmaztam meg a Facebookon kritikát a bevezető utakkal kapcsolatban. Gondolom, senki nem feltételezi, hogy a kormánytól kaptam volna akkor utasítást arra, hogy ezt megtegyem, így most sem kaptam. Engem azért választottak meg a székesfehérváriak, hogy minden olyan kérdésben, ahol a város érdekei megkívánják, ott felemeljem a szavam. Ezt eddig is megtettem, ezután is meg fogom tenni. Teljesen függetlenül az éppen aktuális kormánytól vagy fővárosi vezetéstől.

Érdekes, hogy pont a Tarlós Istvánnak címzett 2011-es nyílt levelét említi. Abban ezt írja, idézem: „Ha Budapest nem akar, vagy nem tud fővárosként működni, készen állok arra, hogy parlamenti képviselőként alkotmánymódosítási javaslatot nyújtsak be… A középkorban Szent István egyszer már kijelölte Magyarország fővárosát. Nem Buda volt az…”

– El kell dönteni, hogy az országnak van fővárosa, vagy a fővárosnak országa. Szerintem az előbbi, viszont akkor a fővárosnak föl kell vállalnia a fővárosi feladatokat. Ehhez pluszjogok, lehetőségek és felelősség is tartozik. Ez a véleményem Demszky Gábor, Tarlós István és Karácsony Gergely főpolgármestersége alatt is. Szimbolikus ügyben és nem politikai kérdésben szólaltam meg. Pedig van arról véleményem, helyes-e, hogy egyetlen ellenzéki politikusnak sem adtak helyet a bizottságokban. Nálunk, Székesfehérváron a közgyűlési aránynál magasabb arányú ellenzéki képviselet van a bizottságokban, és valamennyi ellenőrző feladatot ellenzéki politikus tölt be a város közgyűlésében. Szerintem demokráciában ez a helyes, de a fővárosi helyzetről a budapestiek tiszte dönteni.

A nagyarányú választási sikerét azzal magyarázta, hogy felül tudtak emelkedni a pártpolitikán, míg az ellenzék hídfőállást akart kialakítani a kormány ellenében. Máshol viszont úgy tűnik, hogy ez a taktika vált be a másik oldalon. 

– Az, hogy egy kampánystratégia a végén győzelemre vezet, nem azt jelenti, hogy egyben morálisan helyes is. Egy önkormányzati tisztség alapvetően nem pártpolitikai feladat. Polgármesterként próbálok mindent megtenni annak érdekében, hogy ne pártpolitikai alapon vezessem a várost. Vitatom azt az önkormányzati stratégiát, hogy a mindenkori vezetőknek hídfőállásból kellene bombázniuk a mindenkori kormányt. Egy lokális politika nem lehet parlament kicsiben, nem lehet az országos politikai hangulatnak a leképeződése, a témák egy az egyben történő átvétele. A kátyú nem baloldali vagy jobboldali kátyú, nincs ideológiai hovatartozása, az egy megoldandó probléma.

Ön szerint minek tudhatóak be a jelentős jobboldali veszteségek? Mit rontott el a Fidesz a kampányban?

– Nem értettem a budapesti kampányt, ami folyamatosan Karácsony Gergely alkalmasságának vagy alkalmatlanságának a kérdéséről szólt. Én egyetlenegyszer sem minősítettem a politikai ellenfelemet. A demokráciában a választók feladata az alkalmasság megítélése, nem a mienk. A főváros kilencéves fejlődése már magáért beszélt, a városnak egy nagytudású, bölcs, Budapestért elkötelezett vezetője volt. Nem azt kellett volna mondaniuk, hogy az ellenfél alkalmatlan, hanem egyszerűen azt, hogy mi szeretnénk ezt a munkát tovább folytatni.

Nem hiányzik Önnek az országos politika?

– Nem. Amikor összeférhetetlen lett az országgyűlési képviselőség és az önkormányzati tisztség (nagyon is helyesen), nekem nem volt kérdés, hogy a helyi közéletet szeretném választani, mert itt lehet igazán alkotni.

Országosan nem lehet?

– Az országos politikában is lehet alkotni, de sokkal bonyolultabb, és szükségképpen sokkal kevesebbeknek adatik meg, hogy akkora beleszólási lehetőségük legyen, mint amennyire egy polgármester tudja segíteni egy település történéseit. Hozzátéve, hogy szeretem Székesfehérvárt, engem minden ideköt – a családomat is beleértve, több száz évre visszamenően.

S a jövőben sem szeretne ilyen posztot vállalni? Ha most kapna telefonon egy ajánlatot Orbán Viktortól, milyen pozíció érdekelné?

– Ezen maximum 2-3 ciklus múlva tudnék gondolkozni, mivel itt vannak olyan terveink, amelyeket mindenképpen meg szeretnénk valósítani, ezért nem szeretném a székesfehérváriakat cserben hagyni. Az ember sok tapasztalatra tesz szert az önkormányzati világban, így önmagában a közigazgatás, az önkormányzatokhoz kötődő feladatok, finanszírozások, az állam és önkormányzat közötti hatáskörök kérdése nagyon is érdekelnének. Több mint másfél évtizedes tapasztalattal rendelkezem ezen a területen. Talán az ember látna néhány lehetőséget az önkormányzati rendszer struktúrájának javítására.

Beszéljünk kicsit a székesfehérvári ügyekről is. A kampányban kiemelt téma volt a külföldi szennyvíziszap, amelyet tonnaszámra szállítanak Székesfehérvárra. Mikor oldódik meg ez a probléma?  

– Erre a korábbi bányaterületre nagyjából 27 éve szállítanak szennyvíziszapot, szóval inkább a kampánynak köszönhető, hogy ebből az elmúlt fél évben lett országos hír. Ebben a kérdésben ráadásul az önkormányzatnak nincsen hatásköre, hiszen nem mi vagyunk sem az engedélyező, sem az ellenőrző hatóság. Kérelmeztünk egy ehhez kapcsolódó jogszabály-módosítást, hogy külföldről ne érkezhessen szennyvíziszap, jelenleg várjuk, hogy a kormány ebben döntést hozzon.

Elég abszurd indokokkal utasította el az uniós döntőbizottság a székesfehérvári pályázatot az Európa Kulturális Fővárosa címre. „Túl sok a fehér ember és a kereszt”, ez tényleg így hangzott el?

– Miközben az EU arra ösztökél minket, hogy minden átlátható legyen, erről a bizottsági ülésről nem készült szó szerinti jegyzőkönyv, sőt még emlékezető sem. Jó lett volna, ha lenne mit nyilvánosságra hozni, mert akkor nem kellene arról vitatkozni, hogy mi hangzott el, és mi nem. Maga az Európa Kulturális Fővárosa cím – úgy véljük – azért lett létrehozva, hogy bemutassa Európa sokszínűségét, illetve az ezeken az alapokon, a zsidó-keresztény hagyományokon felépülő kultúrát. A legfőbb kritika ennek ellenére arra vonatkozott, hogy mi nem akarjuk a közösségünkbe egy az egyben átemelni a nyugat-európai modellt. Ha ez szerepelt volna a nyilvános kiírásban, akkor el sem indulunk. Szó szerint elhangzott, hogy túl sok a fehér ember és a kereszt a városban, valamint egy belga bizottsági tag elmondta, hogy ahonnan ő érkezik, onnan a lakosság negyven százalékát már eleve kizártuk a kulturális felfogásunkból. Itt egyértelműen a muszlim bevándorlókra gondolhatott. A mi álláspontunk viszont az, hogy ők jöttek Európába, így ha ők azt várják, hogy fogadjuk el az ő értékeiket, akkor úgy illik kezdeni, hogy ők pedig elfogadják a vendéglátók értékrendjét. Mi nem akartuk kizárni a kulturális programokból a muszlimokat, örömmel látjuk őket a városban, ahol megmutattuk volna értékeinket, benne a másfél évszázados török hódoltság hatásait – nem csak a pozitívumokat nyilván, hiszen ezek történelmi tények. Nem kell a régi értékeket kidobni. Példa erre napjaink égető kérdése, a klímaváltozás, amelyet értékek nélkül nem lehet megoldani. Pont az értékvesztettség okozta a helyzetet, amelybe a modern ember került. A fogyasztói társadalomnak és a globalizmusnak ez a fajta hatása veszélyezteti legjobban a környezetünket.

Ha már klímahelyzet, a kampányban a baloldal megpróbálta kisajátítani a témát, és szembeállítani a Karácsony mögött járkáló fákat Tarlós szmogos Budapestjével. Hogyan karolhat fel a jobboldal hatékonyan egy olyan témát, amelyet sok esetben éppen a globalisták használnak a saját céljaik elérésére?

– A globalizmus nem tudja megoldani ezt a problémát, hiszen éppen az okozta a kialakult helyzetet. Az a fajta piacgazdaság, amely berendezte az emberek mindennapi életét, az valahol értékválasztási harc is. Arról is kevés ember beszél, hogy ebben valójában mekkora az ember szerepe. Én hívő ember vagyok, úgy gondolom, hogy vannak olyan dolgok, amelyekről a legnagyobb nagyképűség azt gondolni, hogy az ember irányítja. Ezt el kellene tudni fogadni. Másrészt nagy kérdés, hogy az ember a saját komfortzónájából mennyire fog tudni kilépni – hogy a megszokott életszínvonalunk bizonyos elemeit elengedjük-e a Földünk vagy a környezetünk érdekében. Mondjuk, nem cseréljük le az okostelefonunkat évente. Leegyszerűsödött a probléma a nejlonzacskókra, holott ennél azért ez generálisabb. Az viszont nagyon pozitív, hogy divatja kezd lenni a környezetvédelemnek. Ezzel párhuzamosan viszont nagy aggodalommal figyelem, hogy ez a témakör is a jobb- és baloldali politika áldozata kezd lenni. Mindenki azt fogja mondani, hogy az egyik zöld, a másik antizöld, pedig ezt a kérdést a pártpolitika fölé kellene helyezni. Úgy látom, hogy ez elég nehezen megy, mert mindenki igyekszik magát pozicionálni. Azt viszont nagyon helyeslem, hogy a fiatalokat ezen a területen nagyon meg lehet mozgatni, érdekli őket, és cselekedni szeretnének. Ne vegyük el a kedvüket, mert velük lehet ebben a kérdésben előrelépést tenni!

Mi a véleménye a Greta Thunberg-jelenségről?

– Vitathatatlan, hogy ő ebben a kérdéskörben a fiatalokat megmozgatta. Teljesen mindegy, hogy én mit gondolok róla. Nekünk ebben a kérdéskörben a párbeszédre kell törekedni, a mi dolgunk az, hogy a helyi fiatalokkal beszéljünk erről a területről. Változott valami Budapesten azóta, hogy ki van hirdetve a klímavészhelyzet? Hibás gondolkozás az, hogy hozunk egy közgyűlési határozatot, és azt hisszük, hogy tettünk valamit a környezetünkért. Konkrét vállalások, konkrét lépések szükségesek. Mosolygok, amikor 10 000 fa ültetéséről szóló akciókról beszélnek Budapesten, hiszen Székesfehérvár közigazgatási területén novembertől tavaszig több mint 110 000 fát fogunk ültetni, s ez csak az egyik a számtalan idevágó intézkedések közül. Nem beszélni kell róla, hanem csinálni! November végén létre fogunk hozni egy klímavédelmi tanácsot, ahová szakmai szervezetek, hatóságok és civil szervezetek kapnak meghívást, egyfajta döntés-előkészítő és a döntés végrehajtását felügyelő szervezetként. Mind a városfejlesztést, mind a város üzemeltetését nagymértékben meg fogja határozni a következő évtizedekben ez a kérdéskör. u

Néhány személyesebb kérdést is engedjen meg: mindössze 15 évesen, 1989-ben csatlakozott a Fideszhez. Hogyan élte meg a rendszerváltás eseményeit?

– A családunkban én vagyok az egyetlen párttag, de mindig is téma volt, hogy a közösséggel foglalkozni kell. Hívő családban nőttem fel, nálunk rendszeresen szóba került a közélet, a város ügye, kérdései. Néha nagymamám rászólt a nagypapámra, hogy halkabban beszéljen, én így éltem meg, hogy mit is jelent diktatúrában élni. A rendszerváltáskor természetes volt a diáktársaim és az én számomra is, hogy valamit tenni szeretnénk. Nem volt kérdés, hogy a fiatal demokratákhoz tartozunk, az ő stílusukat, kampányeszközeiket, hangvételüket értettük meg, az állt hozzánk közel. Az első kampányban csak plakátokat ragasztottunk, mi voltunk a fiatalok, így mi bírtuk az éjszakázást. Akkoriban olyan romantikus világ volt, aki nem a Fideszre szavazott, az is behívott bennünket egy sütire, vagy egy kávéra. Ez ma már elképzelhetetlen, sajnos. Sokakkal ma is baráti kapcsolatban vagyok abból a körből, van olyan, aki ma is Fidesz-tag, és van, akivel kifejezetten vitáink lennének közéleti kérdésekben, de legalább meghallgatnánk egymást. Ebből is több kellene a mai közéletben. Meg kellene tanulnunk: az, hogy vitatkozhatunk egymással, érték. Amikor pedig nem méltó módon vitatkozunk, akkor a demokráciát csúfoljuk meg.

Jól értem, ön szerint több politikai vita kellene? Hiba volt elzárkózni az ilyen nyílt vitáktól?

– Nem azt látom sajnos, hogy a politikába belépő új szereplők ezzel a szándékkal lépnének be a közéletbe, sőt, úgy látom, hogy sokkal durvábbak, mint az elődeik. Ez nem jó. Olyan dolgok történnek, amelyek pár évvel ezelőtt elképzelhetetlenek lettek volna. Az, hogy nem adunk a többségből kiszorultaknak egyetlen posztot sem; az, hogy Brüsszelben nem támogatom egy másik párt magyar jelöltjét; az eddig föl sem merült, hogy román jelöltet támogatunk egy magyarral szemben – ezek rosszabbak, mint bármilyen eddigi politikai döntés. Ne mondjuk, hogy diktatúra van, mert rengeteg minden egy diktatúrában nem adatna meg. A szavaknak jelentősége van, ne járassuk le ezeket a fogalmakat. Ez pedig azért sem jó, mert egyre nehezebb értelmes embereket a közéletbe vonzani, ez pedig rontja a politika színvonalát.

Nem annyira gyakori jelenség, hogy kormánypárti politikus annyira aktívan és hatékonyan használja a közösségi oldalakat, mint ön. Hogy jött az, hogy például az Instagramon tartson fogadóórát?

– Látható, hogy a közéletnek a közösségi média szerves része lesz. Másrészt ez a kapcsolattartásnak egy remek módja, hogy ne legyen elefántcsonttorony a Városházából. Az volt a tapasztalatunk, hogy a hagyományos modellek egyre kevésbé működnek, egyre kevésbé jönnek el a fogadóórákra, így lett Facebookon közmeghallgatás, ahol viszont több száz kérdés merül fel minden alkalommal. Így gondoltunk egy merészet, hogy a fiatalok számára próbáljuk ki az Instagramot. Nevelni kell a fiatalokat arra, hogy részt venni valamiben jog és lehetőség is egyben, amivel érdemes élni. Egyébként élnek vele: egyik este körülbelül 30-40 azonos szöveget tartalmazó üzenetet kaptam egy fiatal csoporttól, akik egy zenekart szerettek volna meghívni egy városi eseményre. Kitalálták, megfogalmazták a szöveget, és megszervezték, hogy azonos időben elküldjék nekem. A zenekar természetesen eljött, a fiatalok örültek. Van rá esély, hogy ők ezután egész életükben bele fognak szólni a közügyekbe.

Még egy kérdés: a Cserpa becenevet kitől kapta?

– Orbán Viktortól, már jó pár éve. Amikor felkérést kaptam a helyettes szóvivőségre, akkor a közös munka kezdetekor mindenkinek kialakultak a munkahelyi becenevei, én semmiképpen nem szerettem volna Andris lenni, a Cser-Palkovics meg hosszúnak bizonyult, ezért valahogy rám ragadt a Cserpa, a vezetéknevem összevonásából.

Olvasson tovább: