Kereső toggle

Két év Jézusért Erdogan börtönében

Andrew Brunson pásztor bibliai álmokról, a hit próbájáról és az ima erejéről

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Néhány éve nyilatkozott lapunknak Natan Scsaranszkij orosz–izraeli emberi jogi aktivista, aki felidézte, hogy amikor 1986-ban kiszabadult a szovjet fogságból, reggel még a Gulágon ébredt, este pedig már Jeruzsálemben a Nyugati Fal előtt adhatott hálát Istennek. Egy kicsit az ön története is hasonló: amikor kiszabadult Erdoğan börtönéből, az első útja egyenesen a Fehér Házba vezetett, ahol Trump elnökért is imádkozott. Elmondaná, hogyan is történt?

– A szabadulásom előtti nap érzelmi hullámvasút volt minden szempontból. Reggel egy török bíróság elé kellett állnom, ahol villámgyorsan elítéltek terrorizmus támogatásának a vádjával. Börtönbüntetést szabtak ki rám, és ebből úgy tűnt számomra, hogy hosszú ideig fogságban kell még maradnom. Ekkor már két éve voltam török börtönben. Utána viszont váratlanul azt mondták, hogy a fellebbezésem alapján szabadlábra helyeznek, és kiutasítanak az országból. Hamarosan már úton is voltam a repülőtér felé. Amilyen gyorsan csak lehetett, feltettek egy amerikai katonai gépre, nehogy a török hatóságok közben meggondolják magukat. 24 óra alatt zajlott le minden: elítéltek terroristaként, estére pedig már Washingtonban, az Ovális Irodában álltam az elnök előtt. Bámulatos út volt, úgy vélem, csak Isten képes ilyen fordulatokra.

Számított rá, hogy szabadon engedik?

– Nem. Két év nagyon hosszú idő, ráadásul a török ügyészség háromszoros életfogytiglant akart kiszabni rám.

Előre eltervezte, hogy imádkozni fog a tévékamerák előtt Trump elnökért?

– Míg fogságban voltam, feleségemnek volt egy álma, ami arról szólt, hogy Trump elnökért próbál imádkozni, de valamilyen erő megakadályozza őt ebben. Amikor felébredt, elhatározta, hogy minden nap imádkozni fog Trump elnökért. A repülőgépen elmesélte ezt az álmot, mire azt mondtam, hogy próbáljuk meg, hátha most Isten ad lehetőséget arra, hogy személyesen imádkozzunk az elnökért. Amikor találkoztunk, megkérdeztük tőle,  ő pedig szívesen elfogadta az imát.

A felvételen úgy látszik, hogy Trump nagyon természetesnek vette, amikor imádkoztak érte. Ön hogyan érzékelte?

– Pont így. Trump nagyra értékeli a keresztény közösséget, azt, ha imádkoznak érte, és kéri is ezt a hívőktől. Mellette ültem, így először én imádkoztam érte, miközben a kezemet a vállára tettem, majd a feleségem is.

Miben segíthet egy vezetőnek az, ha imádkoznak érte?

– Amikor imádkozom, hiszek abban, hogy szellemi erő van az imámban, és ezáltal Isten meg tud osztani valamit azzal a személlyel, akiért imádkozunk. Ilyen értelemben Isten áldásainak a közvetítőivé, csatornáivá válunk. A Biblia is arra szólít fel bennünket, hogy imádkozzunk a vezetőinkért. Benne állnak egy nagy viharban, különböző emberek akarják befolyásolni őket, hogy az ő igazságukat fogadja el. Az igazságról azonban Isten dönt, nem a kulturális vita szereplőinek a véleménye. Amikor tehát a vezetőinkért imádkozunk, egy szellemi csatában állunk ki mellettük, azt kérve Istentől, hogy adjon nekik helyes ítélőképességet, bölcsességet és megértést. A vezetőknek szükségük van arra, hogy Isten megnyissa a szemüket és irányítsa őket.

És érzékeli ennek a pozitív hatását?

– Határozottan igen.

Akkor is, ha olyan vezetőről van szó, aki nyitott ugyan a kereszténységre, de más téren vitatott döntéseket hoz, mint például a magyar miniszterelnök vagy Trump elnök is? A keresztényeknek hogyan kell viszonyulniuk ilyen esetben a vezetőkhöz?

– Akkor is imádkoznunk kell értük, mert az ima nem azt jelenti, hogy feltétlenül egyetértünk velük. Egyszerűen szükségük van az imára, ez nem jelent politikai támogatást. Nekem kétszer is lehetőségem adódott arra, hogy személyesen, a nyilvánosság előtt imádkozzak Trump elnökért, legutóbb másfél hónappal ezelőtt. De ha adódott volna alkalom arra, hogy Obama elnökért imádkozzak, azt is megteszem. Isten nem politikai pártokban gondolkodik, nem a jobb- vagy baloldalra, hanem a saját oldalára akarja állítani az embereket. Ezzel együtt szerintem vannak pártok, amelyek inkább képviselnek bibliai értékeket, mint mások.

Említette, hogy egy kulturális háborúban állunk, akár Amerikáról, akár Európáról legyen szó. Hol húzódnak ennek a háborúnak a fő frontvonalai?

– Ahogy említettem, a csata az igazságért zajlik és azért, hogy ki határozhassa meg azt, mi az igazság. Jobban ismerem az amerikai helyzetet, ott az egyik fő csataterület a szexualitás, különösen a gender-identitás és az LGBTQ-jogok kérdése. Ez a vita a társadalom minden területére beszivárog. Keresztényként nekem az a feladatom, hogy azt nézzem, mit tekint Isten ezen a téren igazságnak, mi az, amit a Biblia mond erről a kérdésről – függetlenül attól, hogy az népszerű-e vagy sem. Az embereknek joguk van úgy élni, ahogy akarnak, de azzal nem kell egyetértenünk, hogy ünnepelik is Isten mércéjének nyílt megtagadását.

Utalt a felesége álmára Trump elnökkel kapcsolatban. Azonban ön is kapott egy különleges álmot, amíg a börtönben volt. Megosztaná velünk, mi volt ebben?

– Először hadd mondjam el, hogy sok álmom van, amelyek hétköznapiak, mint minden embernek. A Biblia szerint azonban Isten időnként használ álmokat arra, hogy emberekkel kommunikáljon. Néhányszor az én életemben is előfordult ilyen. 2016 decemberében arról álmodtam, hogy Oroszország, Irán és Törökország egy nagyon baljós szövetséget köt egymással. Amikor hirtelen felébredtem, az egész testem verítékezett és nagy félelmet éreztem. Az álomból az egyik nagyon nyomasztó felismerés az volt, hogy Törökország gyorsan távolodik a Nyugattól, így egyre kisebb mozgásterük lesz azoknak, akik segíteni akarnak nekem. Fontos az időpont, mert a természetes események éppen az ellenkezőjét mutatták: Törökország nem sokkal korábban lelőtt egy orosz vadászgépet, ami nagy feszültséget okozott a két ország között, Iránnal pedig a törökök hagyományosan ellenséges viszonyban voltak. Szíriában is ellenséges oldalon álltak. Ráadásul az álom után néhány nappal egy szolgálaton kívüli török rendőr a nyilvánosság előtt lelőtte az orosz nagykövetet, amiről azt gondoltam, hogy végképp szembefordítja egymással Putyint és Erdogant. Azonban pont az ellenkezője történt. Az elmúlt három évben ezek az országok egyre közelebb kerültek egymáshoz, aminek nyilvánvaló hatása van a Nyugat és Törökország kapcsolatára.

Mit akarhatott Isten üzenni ezzel az álommal önnek?

– Úgy érzem, arra akarta felhívni a figyelmet, hogy Törökország egyre inkább az iszlamizmus felé fordul, és feleleveníti az Oszmán Birodalom hódító hagyományait – ahogyan azt Magyarország több mint 150 éven át megtapasztalta. Bárhová mentek az oszmánok, mindenütt igyekeztek elfojtani a kereszténységet. Erdoğan alatt tehát ez az oszmán szellem erősödik, és ő akar a szunnita muszlim világ élére állni. Ezért épít mecseteket szerte a Balkánon és Európában. Az sem véletlen, hogy Erdoğan hívta össze a muszlim országok vezetőit, miután Trump elnök bejelentette a döntését a nagykövetség Jeruzsálembe helyezéséről. Míg Törökország az iszlám szunnita oldalát vezeti, Irán a síita oldalt. A jövőben tehát szerintem sokkal nehezebb lesz a helyzet Törökországban, amelynek része az, hogy súlyos üldözés kezdődik a keresztények ellen. Ennek előszelét lehetett látni abban, ahogy a médiában a török propaganda igyekezett befeketíteni engem. Árulónak, törökgyűlölőnek állítottak be, aki a terroristákat támogatja, és ezt a képet vetítették ki általánosságban is a törökországi keresztényekre. Ennek következtében megerősödött az ellenségesség és az erőszak a kereszténységgel szemben. Csak ebben az évben több mint 100 keresztényt deportáltak az országból. Ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy Isten csodálatosan cselekszik, és ebben Erdoğan akarata ellenére az én bebörtönzésem is szerepet játszott. Egy világméretű imamozgalom indult, amiben én jelentettem a mágnest, ami az imádkozókat Törökország felé fordította. Nekem és a családomnak kárt tudtak ugyan okozni, de ebből mégis áldás származott az országra.

A börtönben mibe tudott kapaszkodni?

– A börtön a szó szoros értelmében megtört. Példaképeim olyan szellemi hősök voltak, akiknek az életrajzaiban azt olvashatjuk, hogy győztesen jöttek ki a megpróbáltatásokból. Lehet, hogy az életrajzok nem tartalmaznak mindent, mindenesetre én egészen másként éltem meg a próbákat. Nem éreztem örömet, sem erőt, és Isten kegyelme is megfoghatatlan távolba került tőlem. Nagyon megdöbbentett, hogy a börtönben töltött két év alatt nem éreztem Isten jelenlétét, pedig korábban mindig igyekeztem ezt keresni. Más dolgok is megnehezítették a helyzetemet: az elszigeteltség, hogy senki keresztény nem volt körülöttem, csak muszlimok. Nem tudtam senkivel imádkozni, senki nem bátorított vagy éppen korrigált, amikor rosszul gondolkodtam a helyzetemről. A legfájóbb azonban az Istentől való elhagyottság érzése volt. Persze ez nem így volt, én mégis ezt éreztem. Öngyilkossági gondolatok gyötörtek, 20-22 kilót fogytam. Az első év volt a legnehezebb, amikor újra és újra megtörtem, majd a második évtől kezdve fokozatosan kezdtem helyreállni.

Mi hozta a fordulatot?

– A mélypontot az jelentette, amikor egy túlzsúfolt cellába kerültem, 18 másik emberrel körülvéve, miután 15 napot magánzárkában töltöttem előtte. Egy percre sem hagyhattuk el a cellánkat, ráadásul rendszeresen bosszúval fenyegettek az amerikai szankciók miatt. Tudtam, hogy Trump elnök többször is közbenjárt az érdekemben, de a helyzetem mégis egyre rosszabb lett. Végül a török hatóságok egy maximális biztonsági szintű börtönbe helyeztek át, mert nem akarták, hogy véletlenül meghaljak. Ott végiggondoltam azt, hogy ha az amerikai elnök személyes, név szerinti közbenjárása is eredménytelen – ami pedig nagyon ritkán történik meg –, akkor emberi szinten reménytelen a helyzetem. Tudtam, hogy emberi szinten aligha tudok bármit is tenni a kiszabadulásom érdekében, de Istennel megpróbálhatom megerősíteni a kapcsolatomat. Ez volt a fordulat a számomra, amikor eldöntöttem, hogy a hitemet Isten felé fordítom, ahelyett, hogy eltávolodnék tőle. Nem érzelmi döntés volt ez, mert továbbra is nagyon megtörtnek és gyengének éreztem magam, hanem egy tudatos elhatározás Isten felé, hogy ha soha nem is kerülnék ki a börtönből, akkor is Téged követlek. Ehhez nagyon fontos volt, hogy letegyem a sértettségemet, a megválaszolatlan kérdéseimet. Lakat alá tettem ezeket, hogy ha Isten akar rájuk válaszolni, akkor visszatérünk rá, de én nem forgatom ezeket többé magamban, mert nincs szükségem a válaszokra ahhoz, hogy kapcsolatban lehessek Istennel. Rájöttem, hogy nem nekem kell kérdeznem Istentől, hanem Ő kérdez tőlem, vajon ebben a helyzetben is szeretem-e Őt? Hűséges maradok-e hozzá? Ez volt a kulcs. Nem értettem, miért kell börtönben lennem, de azt kértem Istentől, hogy használja a céljai számára ezt a helyzetemet, nekem pedig adjon erőt és kitartást ennek elviseléséhez. Napról-napra meg kellett ezt erősítenem magamban, amikor félelemmel ébredtem. Estére ez általában oldódott, de másnap reggel kezdődött elölről a harc. A megtörtség és gyengeség ellenére a történelem azt mutatja, hogy van remény. Nemcsak a börtönben lévők számára, hanem mindenkinek, aki próbákon megy keresztül.

Lehetett önnél Biblia?

– Igen, ekkor már volt. Különböző börtönökben voltam, eltérőek voltak a szabályok, volt, ahol nem lehetett Bibliát tartanom, vagy ha kaptam, akkor azt egy idő után elkobozták.

Ilyen tapasztalatok után hogyan látja a személyes jövőjét és elhívását? Visszamenne Törökországba?

– Természetesen amíg a jelenlegi rezsim fennáll, nem mehetünk vissza. Újra bebörtönöznének, arról nem beszélve, hogy a török gazdaság súlyos károkat szenvedett a szankciók miatt, amelyeket Trump elnök a bebörtönzésemre válaszul vezetett be. Gyűlölt személy vagyok emiatt sokak szemében. De reméljük azt, hogy egyszer vissza tudunk menni, mert hiszem, hogy Isten csodálatosan akar még ott cselekedni, ahogyan azt több millió ember kérte az imájában. Addig is keressük a következő elhívást. Több mint 25 éven át hirdettük Jézust muszlimok számára.

Most itt Budapesten találkozott Orbán Viktorral is. Úgy hírlik neki is volt szerepe abban, hogy ön kiszabadult. Beszéltek erről egymással?

– Megköszöntem neki mindazt, amit az érdekemben tett. Magyar kormánytisztviselők elmondták, hogy történt kapcsolatfelvétel a törökökkel az ügyemben, különböző szinteken, de azt nem tudom pontosan, milyen erőfeszítések voltak ezek. A feleségem magyar származású, és idén év elején a rá való tekintettel a magyar kormány nekem is állampolgárságot adott.

Mit tudnak a magyar felmenőikről?

– Feleségem dédnagyapja, Csopják Attila a magyarországi baptista egyház első elöljárója volt 1906 és 1908 között. A hatóságok üldözték őt, csakúgy mint a kommunista időkben feleségem nagyapját és apját is. Úgy tűnik, ezt a tradíciót most én folytatom.

Imádkozna Orbán Viktorral is, mint Trump elnökkel?

– Remélem a legközelebbi találkozónkon lesz erre lehetőség, már kértem ezt. A feleségemmel addig imádkozunk érte.

Pásztor a bibliai Szmirnában

„A smirnabeli gyülekezet angyalának írd meg: (…) egynéhányat tiközületek tömlöcbe fog vetni, hogy megpróbáltassatok.” (Jelenések 2:8a,10b)
Letartóztatásakor Andrew Brunson már több mint két évtizede élt Törökországban a családjával. Szülei egy kisebb evangéliumi felekezet misszionáriusai voltak, és Andrew feleségével, Norine-nal ugyanúgy képzelte el az életüket, mint ahogyan ő is felnőtt. A gyerekeiket török iskolákba járatták, és fontosnak tartották, hogy közelről megismerjék az ország kultúráját. Brunson egy két-három tucatnyi hívőből álló protestáns gyülekezetet pásztorolt Izmirben (régi nevén Szmirna).
2016 októberében a házaspár idézést kapott az egyik rendőrőrsre, ahonnan csak Norine mehetett haza néhány nappal később. Andrew-t egy évig tartották fogva, míg egyáltalán kiderült, miért. Kémkedéssel és terrorizmus támogatásával (a hivatalosan terrorszervezetnek nyilvánított Kurd Munkáspárthoz és Gülen mozgalmához fűződő kapcsolatokkal) vádolták. A lelkészt tulajdonképpen az a tisztogatási hullám sodorta el, amely során mintegy 50 ezer embert tartóztattak le a júliusi államcsínyben való részvételükre hivatkozva.
2017 áprilisában kezdődött tárgyalásain Brunson tagadta a vádakat, amelyekért akár 35 év börtönt is kaphatott volna. Miközben az ügyvédjétől megtagadták az aktáihoz való hozzáférést, kézzelfogható, például titkosszolgálati vagy nemzetbiztonsági intézményektől származó bizonyítékok helyett csak kódneveken szereplő, maroknyi tanú vallomásai szóltak ellene (az utolsó tárgyaláson ezeket is visszavonták).
2018 júliusában úgy tűnt, Brunson hamarosan kiszabadulhat, miután Trump kijárta, hogy Izrael ellentételezésként elengedjen egy csempészés miatt raboskodó török nőt. A fogolycsere végül nem jött létre, Brunson ugyanis elhagyhatta a börtönt, de házi őrizetben kellett maradnia. Washington szankciókkal reagált, amit a török líra egyből megérzett.
Az október 12-én tartott utolsó, hatórás tárgyaláson bűnösnek mondták ki a lelkészt, de 2 év 1 hónap és 15 nap elzárást szabtak ki rá – pontosan annyit, amennyit letöltött. Így még aznap hazaindulhatott az Egyesült Államokba. (Apáti Ildikó)

Olvasson tovább: