Kereső toggle

Égből pottyant mesélők

Levente Péter, az „önképző társaslény”

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nekik nem hiányzik a tévé, ők viszont nagyon hiányoznak a televízióból – Levente Péter, Döbrentey Ildikó és Gryllus Vilmos Égbőlpottyant meséit ma nemzedékek nézik a Youtube-on, s a szerencsések kifoghatnak vidéken egy-egy Kacagó koncertet is. Levente Péterék eltűntek, mint az aranyóra, ezért megkerestük őket.

„Állok a 400 fős közönség előtt, és azzal kezdem: ez itt Kassa? – Nem, Rimaszombat. – Jó napot kívánok! Így szokás köszönni? Mert nekem itt azt mondták: dobrij gyeny! Tanítanátok engem szlovákul? Hogy mondják itt, hogy köszönöm? És milyen nap is van ma? Csütörtök? Hogy is kezdődik, hétfő, kedd, szerda… nekem a kedvenc napom a vasárnap! Gitáros lassan bekapcsolódik, miközben halkan soroljuk a napokat, de a mait jó hangosan! Ezt háromszor eljátsszuk, utána a 400 gyerek lelkes együttműködéssel azt csinálja, ami szükséges. Akkor bemutatkozom, ezentúl, ha találkozunk egymással, így szólítsatok engem: Péter bátyó, mintha a nagypapátok testvére lennék! Péter bátyó! –suttogja a gyerekkórus átéléssel.

A tanároknak ez dupla élvezet: egyrészt az előadás maga, másrészt mert a gyerekeket nem kell fegyelmezni, a teljes közönség velünk tart másfél órán keresztül. A végén minden egyes gyerekkel és felnőttel az ujjbegyünket összeérintve búcsúzunk a kijáratnál. Közben szól Gryllus Vilmos angol keringője Döbrentey Ildikó búcsúversére. Megsúgom Önnek, a színház egy ünnep – éneklem mikrofonba a dalt, amit csak élőben lehet tőlünk hallani” – meséli teljes beleéléssel, szinte kész műsort rögtönözve nekünk Levente Péter.

„Nekem a gyerekek lelkéhez is el kell jutnom, ezért nincs két egyforma előadásom” – mondja „Péter bátyó”, aki önképző társaslénynek tartja magát. Közel hatvan éve van a pályán, de a mai napig aprólékos gonddal készül minden fellépésére – leginkább vidéken lehet eljutni a Kacagó koncert egy-egy előadására. Az alkotótársával és feleségével, Döbrentey Ildikó meseíróval 1969-től kialakított, 4–104 éveseknek szóló családi színház műfajának a mai napig teltházas sikere van. A házaspár találta ki anno azt is, hogy a kétórás előadások alatt nincs szünet, sem büfé, mert különben megszakad a közös játék és együttlét élménye, a csoda egy pillanat alatt garantáltan eltűnik.

A tévés, rádiós és színházi gyermekműsorok terén egyaránt műfajteremtő alkotópáros a kilencvenes évek közepe óta kevéssé szerepel a főáramú médiában. 25 éve el is költöztek Budapestről egy festői szépségű faluba, Héregre – Levente Péter szavai szerint részben a természetközeliség miatt, részben a „multikulturalizmus diktatúrája” okán, részben pedig azért, mert egyik kulturális holdudvarba sem kívántak betagozódni.

„Mi ötvenegy éve úgy döntöttünk a feleségemmel, ahogy családi felmenőinktől láttuk. Azon a négyszögölön, ahol élünk, olyan rend legyen, amilyet a falunkban, az országunkban, Európában a nagyvilágon szeretnénk” – magyarázza a legendás Móka Miki, az önképző társaslény. Szerinte ez a mindenkori túlélés feltétele, a ”magatartás” kultúrája, amikor mérlegelőn gondolkodunk, felelősséggel döntünk, és vállalva a hátrányokat is következetesen cselekszünk – ez az érett felnőttségre való törekvés. „Elérhetetlen a cél, de a törekvés kisugárzik” – teszi hozzá Levente Péter, aki évtizedek óta foglalkozik az emberi magatartás kutatásával.

Meggyőződése, hogy népszerűségét legalább annyira a feleségének köszönheti, mint az adottságainak. Ildikó volt az, aki az újszerű óvodásműsoraival, majd a Kalákával, illetve Gryllus Vilmossal való együttműködés motorjaként fantáziadús mesevilágot teremtett a férje köré. „Egymás nélkül sehol se lennénk” – állapítja meg Levente Péter.

A talentumok szerencsés találkozása az övék: a férj képes a színpadon megvalósítani mindazt, amit a felesége megálmodik. Fellépésein észrevétlenül teremt közösséget, amelyben a gyerekek és szülők egyfajta apa- és nagyapaszereppel is felruházzák őt. Levente Péter szerint ez nagy felelősség, s egyben folytonos inspiráció is, ami évtizedek óta képes őt a pályán tartani. És hát sok százezer gyermek apjának lenni vigasztalást is jelent annak, aki három gyermekéből két fiút csecsemőkorban, váratlanul veszített el. Az idő, a bibliai hit és a közös munka egyaránt segített Levente Péternek és feleségének a túlélésben – abban, hogy megtanuljanak együtt élni a feldolgozhatatlannal, és szívből tudjanak örülni annak, hogy Dorka lányukon keresztül három nagyszerű unokával ajándékozta meg őket a Teremtő. Öt évtizedes házasságuk tapasztalatait az utóbbi évtizedben lelkiderű-gyakorlatokon osztják meg a felnőtt közönséggel, s ők voltak a Házasság hete rendezvénysorozat legelső házaspár arca is.

A férfi elismeri, hogy sikereit a saját apjához fűződő, rendkívül pozitív viszonya is meghatározta. „Apám volt a férfi példaképem – lelki, szellemi és fizikai értelemben egyaránt. Emlékszem, tízéves koromtól minden nyáron két hétre táborozni vitt minket, engem és három barátomat, hogy cserkészéletet éljen velünk. Ő tanította meg nekünk azt is, hogy mi a különbség az úttörők és a cserkészek jelszava között. Míg az »Előre!« a feltétel nélküli engedelmességre utal, addig a »Légy résen!« a cserkészeket arra ösztönzi, hogy minél körültekintőbben oldják meg a rájuk bízott feladatot. Ezek a nyarak nemcsak az apámhoz fűződő kapcsolatot mélyítették el, hanem életre szóló barátságokat is eredményeztek” – meséli Levente Péter.

Hozzáteszi: az iskolában azon kevesek közé tartozott, akik mindig felvállalták, ha rosszat tettek. Emiatt a tanárnője kedvence lett, aki mindig azt hangoztatta: nem az a nagy baj, ha rosszaságot követnek el, a nagyobbik baj az, ha nem vállalják. Tízévesen nem is értette, miért dicsérik meg emiatt, mivel ő csak apja példáját követte, aki mindig vállalta a felelősséget a tetteiért. Apjáról érzékletes leírást ad Mag László könyvében, melyet 1989-ben nem lehetett kiadni, s végül tavaly jelent meg.

„Apám és anyám a fontos dolgokat általában németül beszélték meg, hogy ne értsem. Egyébként sosem láttam ocsmány veszekedéseket, verekedéseket vagy durvaságot otthon. Apám, ha dühös lett, otthagyta az asztalt, megmosdott, lefeküdt, magára húzta a takarót, és aludt. Ebből már én is tudtam, hogy baj van. Ilyenkor mi gyerekek csendben meghúztuk magunkat, anyám meg csörömpölt az edényekkel. Egyszer viszont véletlenül – nyilván mert nagyon izgatottak voltak – magyarul tárgyaltak az apám előtt álló dilemmáról. Az én fülem pedig persze a konyhaajtón! Apám ugyanis azzal jött haza az ügyészségről egy pénteki napon, hogyha vasárnap is elmegy a templomba, akkor hétfőn adja be a felmondását. Ha többé nem jár templomba, akkor beléphet a pártba, és Tolna megye főügyész-helyettesi kinevezését fogja megkapni. Hogy a szüleim miről beszélgettek, arra nem emlékszem, csak az a mondat ragadt meg bennem, hogy »Tücsikém, én nem tudok két urat szolgálni«. Azt viszont tudom, hogy apám a felmondását vitte be hétfőn, és vasárnap is elmentünk a templomba, ahogy addig is minden héten. Ez nagyon fontos pillanat volt az életemben 1953-ban. Csak sokkal később értettem meg komolyan és pontosan ezeket a dolgokat. Annyit tízévesen is sejtettem, hogy ha valakinek nincs állása, az rossz dolog. Apám mégis a rosszat választotta, a templom miatt. Akkor még természetesen nem értettem, mi a hit, mi a materializmus, mi a pártpolitika, mi a zsarolás, melyek az ideiglenes dolgok, és melyek a perspektivikusak? Ma, a kétezres években már tudom, hogy az apám 1953-ban perspektivikusan jól döntött. Ő akkor is tudta, sőt hitte is, hogy távlatokban gondolkodva helyesen választott” – mondja a művész a sokdiplomás jogász apjáról, Dr. Levente Istvánról, aki később, ’56-os szerepvállalása miatt már csak segédmunkásként dolgozhatott, de nyomorúságos nyugdíja ellenére is derűvel, békességgel a szívében hunyt el.

Bár Levente Pétert „hazaáruló ellenforradalmár” apja miatt sok hátrány érte – a Színművészeti helyett be kellett érnie a bábszínész-pantomimművész képzővel, majd a tévében csak azért hagyták az óvodás műsorokban szerepelni, mert „ott sok kárt nem okozhat”, és interjú is 1994-ben jelent meg vele először a Film Színház Muzsikában –, mindezekkel együtt úgy érzi, hogy azokon a területeken szolgál, ahová az elhívása szól.

„Kiskorom óta nehezen viselek minden igazságtalanságot, teljes erőmből küzdök ellene, és ebben a küzdelemben óriási jelentősége van a mesének. Visszatekintve örülök annak, hogy nem vettek fel a Színművészeti Főiskolára, mert akkor nem kerültem volna a gyermekközönség közvetlen közelébe. A Bábszínházban jöttem rá, az a legnagyobb feladatunk Döbrentey Ildikóval, hogy 8-9 éves korig elérjük a gyerekeket, mivel utána a mese már átmegy a mítosz és a legenda világába. Hiszen, aki kiskorában nem élheti meg a mese katartikus csodáját, azaz a jó győzelmét a gonosz felett, az felnőtt korában soha többet nem élheti meg ezt a kielégült érzést, s emiatt bizonytalan lesz, gyáva vagy agresszív” – magyarázza Levente Péter. Hangsúlyozza, hogy tízéves kor alatt a gyerekek még rendkívül fogékonyak a természetfölöttire, nyitottak minden pozitív dologra, ezért a kiskorban átélt meséknek életre szóló a személyiségformáló hatásuk.

„Aki kiskorában nem éli meg azt az érzést áhítatosan hiteles formában, hogy a jó képes legyőzni a rosszat, az hátránnyal indul neki az életnek. De aki ezt megkapta, az nem adja fel, hanem egész életében képes lesz derűsen küzdeni azért, amit igaznak és fontosnak hisz” – mondja búcsúzóul. Végül jöhet a fotózás, a mosoly és a kalaplengetés, s mielőtt elmenne, egy-két jó szó a pincérnek, fotósnak, újságírónak egyaránt kijár.

Névjegy

Levente Péter
Foglalkozás: színész, rendező, tanár, báb- és pantomimművész Születési idő: 1943, Nagyvárad.
Főbb díjak: Jászai Mari-díj, Gyermekekért Díj, A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje, SZER Díj, A Magyar Érdemrend középkeresztje; Prima Primissima díj és Magyar Örökség Díj megosztva feleségével, Döbrentey Ildikó íróval.
Népszerű sorozatok: Zsebtévé 1965–80. (MTV); Ki kopog? 1980–94, (Magyar Rádió); Égbőlpottyant mesék 1990–2000 (MTV).
Kőszínház: Állami Bábszínház 1961–69. Fővárosi Operett Színház 1970–79. Mikroszkóp Színpad 1979–1994. Komédium Színház 1994–2002.
Vándorszínház 1968–2018; Családi Színház 4–104 éveseknek; KACAGÓ KONCERT magyarul is értő régiókban.
Lelkiderű-gyakorlatok 2002–2019.

Olvasson tovább: