Kereső toggle

Az Ecseritől a hazai műgyűjtés csúcsáig

Interjú Kieselbach Tamással

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Kieselbach Galériában tömérdek festmény cserélt már gazdát, vagy került felfedezésre. Magyarország egyik legmeghatározóbb műgyűjtőjének fanatizmusa egy gyermekkori érintésnek köszönhető, amit azóta is hűen őrizget magában. Beszélgetés a hazai művészet jövőjéről, a műkedvelésről és a múzeumok jelentőségéről.

Milyen volt az a 16 éves kisgyerek, aki először meglátott egy festményt, és eldöntötte, hogy ezekkel fog foglalkozni? Mi fogta meg ennyire a festményekben, régiségekben?

– Előbb kezdődött, 14 éves korom körül már régi tárgyakkal foglalkoztam. Ugyan nem műtárgyak voltak, hanem egy régi világnak az üzenetei, olyan tárgyak, amiket én izgalmasnak, szépnek láttam. Ezt megelőzően is gyűjtöttem már, bélyegeket, kőzeteket és kagylókat, de ez még nem lépett túl a gyerekkorra jellemző, ösztönös tevékenységen. Amikor viszont régiségekkel kezdtem foglalkozni, ez rögtön együtt járt a siker kézzel fogható élményével: pénzt kerestem vele. A festmények már korábban is jelen voltak az életemben – az otthonunkban is voltak képek a falon –, de a kereskedés és a gyűjtés a gimnázium végétől indult el, és az egyetemi évek alatt vált intenzív, napi élményforrássá. Ekkor már minden kiállításon, minden Bizományi árverésen ott voltam, és azt is biztosan tudtam, hogy műkereskedő leszek.

Mikor döntötte el, hogy galériája lesz?

– A kilencvenes évek elején, az egyetem után már képek vételéből és eladásából éltem. Közben persze nagyon zavaró volt, hogy a kérdésre, hogy mit csinálok, nehezen tudtam konkrétan, mismásolás nélkül válaszolni. A nepper és hasonló titulusok annyira fájtak, hogy szerettem volna ebből a féllegális állapotból minél hamarabb kilépni. Ráadásul ebben az időben kezdett Magyarországon kialakulni a tényleges műtárgypiac, nem csupán külföldi kereskedőknek lehetett jól eladni. Megjelent egy új, egyre szélesedő vásárlói kör, amelynek a tagjai már itthon tartották a képeket. Ez pedig megszülte az igényt a galériákra.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: