Kereső toggle

Gera: Mindent, amit elértem, Istennek köszönhetek

Nagyinterjú a visszavonuló Gera Zoltánnal

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az utóbbi két évtized legjelentősebb magyar labdarúgója vonult vissza múlt héten. Melyik játékos miatt rajzolt tízest a pizsamájára? Hogyan élte meg, amikor kérdőre vonták a hite miatt? Lesz-e belőle edző Angliában? Gera Zoltánnal beszélgettünk.

Orbán Viktor felhívott már, hogy gratuláljon?

– Nem hívott, de láttam a Facebookon, hogy üzent.

Különösen nagy tisztelettel szokott emlegetni. Mikor találkoztatok először személyesen?

– Talán tíz éve lehetett. Emlékszem, egy jót beszélgettünk a fociról. Mivel ő is hívő ember, megértette, hogy Isten segítségével tudtam megváltozni, és ezt nagyra értékelte. Úgy látom, számára is fontos, hogy ilyen példákra figyeljenek az emberek.

Miután bejelentetted a visszavonulásodat, rajta kívül is rengetegen fejezték ki feléd a szeretetüket. Meglepett a fogadtatás?

Zoli a finnek elleni Ebselejtező mérkőzésen az utolsó percekben szerzett győztes gólja után. „Egyszerűen ennyire szeretem a futballt, lelkes vagyok, tiszta szívvel játszok.”
– Meg! Gondoltam, hogy szeretnek, de azt nem, hogy ennyire. El se olvastam az összes visszajelzést. Isten kegyelme, hogy így ítélték meg a pályafutásomat. Örülök, hogy az angolok írták a legtöbbet, mert a magyarokra talán ráfoghatnák, hogy elfogultak. (Mosolyog.)

Azért itthon sem megszokott, hogy valakit a pályafutása során ennyire keveset bántsanak. Talán a „szipus” Gera volt annak idején a legdurvább beszólás.

– Azt tapasztalom, hogy az emberek döntő többsége tiszteli és becsüli azt, hogy milyen utat jártam be. Soha nem titkoltam, hogy honnan jöttem, de nem is dicsekedtem vele: az volt a célom, hogy példát adjak, hogy bárki, aki hibákat követett el az életében, tanulhasson ebből, lássa, hogy van lehetőség javítani.

Ehhez talán még azt is hozzátehetjük, hogy a szerénység és az alázat szimpátiát ébreszt a szurkolókban. Mindeközben a pályán pimasz vagy, becsúszol, ütközöl, ha kell. Hogy fér meg egymás mellett ez a két habitus?

– Szokták mondani, hogy átváltozok, amikor a pályára lépek, és ez tényleg így van. Egyszerűen ennyire szeretem a futballt, lelkes vagyok, tiszta szívvel játszok. A legjobbat akarom kihozni magamból és a csapatomból. Ezért ott nem lehetek szerény gyerek, mert félrelöknek.

Észrevetted, hogy jelen időben beszélsz?

– Tényleg. De úgy is kérdeztél.

Úgy tűnik, lélekben még ott vagy a pályán. Mennyire lesz nehéz váltani?

– Most még úgy vagyok vele, hogy nem hiányzik a futball. Nyugalom van körülöttem, nincs a meccsekkel járó stressz. Hogy meddig fog ez tartani, nem tudom, de nagyon remélem, hogy annyira nem fog hiányozni a futball, mint ahogy sokan mondják. Persze most is zsúfoltak a napok, fogytam vagy három kilót. Legutoljára 18 éve voltam ennyire könnyű.

Rengeteg éve a foci körül forog az életed. Gyerekként hogyan kedvelted meg a futballt, melyik volt például az első vébé, amire emlékszel?

– A ’86-os mexikói. Rám játékos soha nem gyakorolt akkora hatást, mint az akkori Maradona. Hétéves voltam, és csak ámultam, hogyan szlalomozik az ellenfél játékosai között. Mint amikor az ember a grundon a nála gyengébbekkel játszik, és mindenkit kicselez. A meccs után találtam egy kék-fehér csíkos pizsamafelsőt, ráírtam a 10-es számot, és mentem le a játszótérre, ahol én voltam Maradona.

És a magyarokra emlékszel?

– Emlékszem, de csak a szovjetek elleni meccsre. Feküdtem az ágyon, fogtam a fejem, és 3-0-nál még arra gondoltam, hogy ezt még meg lehet fordítani…

Kik voltak még a nagy kedvenceid?

– A magyarok közül Détárit szerettem, persze a felnőtt pécsi focisták is nagy hatással voltak akkor rám. Később a brazil Ronaldo volt a kedvencem, de nagyon szerettem Kakát is. Őt nem csak a játéka miatt, hanem azért, mert keresztényként a magánéletében is példakép.

Gera a vébéről

A 97-szeres válogatott labdarúgót arról is megkérdeztük, hogy mit szól az idei vébéhez. Gera szerint az állhat a nagy csapatok váratlan rossz szereplése mögött, hogy a kisebb csapatok ellenük sokszor kipihentebbek és sokkal motiváltabbak, mert nincs rajtuk akkora teher. Panama ellen egy nagy csapat például csak veszíthet, mert ott elvárás számukra a többgólos győzelem. „Ami nekem feltűnt, hogy most a dél-amerikai csapatokban sokkal több a szenvedély és a tűz” – fogalmazott.
Messivel kapcsolatban azt emelte ki, hogy neki sokkal nehezebb olyan csapatban játszani, ami nem szervezett és nincs jól felépítve. „Ilyenkor nem tud kijönni a klasszis, mivel csak rá figyelnek” – tette hozzá.
A japánok és a dánok küzdése és játéka kifejezetten tetszett neki, viszont botrányosnak találta például a két albán származású svájci labdarúgó kézjeleit, amivel a szerbeket hergelték.
Neymarral kapcsolatban úgy vélekedett, hogy nem csodálja, hogy pikkelnek rá és rendszeresen felrúgják. Gera elmondta, ő sem hagyná azt, hogy Neymar állandóan megvárja, hogy nekiütközzenek, majd a földön pörögve próbálja kikényszeríteni a sárgát.
A videóbírót alapvetően jó ötletnek tartja, de szerinte volt labdarúgókat kellene alkalmazni a bírók mellett, mert sok játékvezető nem igazán tudja kiszűrni a csibészségeket. A kamerák jelenléte szerinte így is hozzátesz a futballhoz. „Amikor nem rögzítettek mindent, sokkal több volt az alattomosság: mentek a köpködések, rátapostak egymás lábára, belekenték a krémet a másik szemébe” – mondta Gera Zoltán.

A mai sportban egyre inkább szétválik a pályán nyújtott teljesítmény és a pályán kívüli viselkedés megítélése…

– Kétségtelen, hogy változott az értékrend. Sajnos ma a legtöbben úgy gondolkoznak, hogy az a lényeg, hogy jó játékos legyél, a többi nem számít, az magánügy. Ezzel csak az a probléma, hogy több millió gyerek akar rájuk hasonlítani, nemcsak a pályán, hanem azon kívül is – és ez óriási felelősség. Ezért nekem azok az igazán nagy példák, akik nemcsak játékosként, hanem magánemberként is azok.

Gera Zoltán utolsó szaltója. Kislányának megígérte, hogy egyszer még bemutatja a legendás gólörömét.
A klubjaid hogyan álltak ehhez a kérdéshez?

– Amikor például a Facebook bejött, akkor egy idő után felhívták arra a figyelmünket, hogy akármit nem posztolhatunk ki, mert példaképek vagyunk, és fontos, hogy jó befolyással legyünk a fiatalokra. Nem feltétlenül jó mondjuk, ha az ember kérkedik azzal, amije van.

Te a kezdetektől felvállaltad a Hit Gyülekezetéhez való tartozásodat. Téged is megtaláltak, amikor a közösséget számtalan támadás érte?

– Persze. Sokszor igyekeztem érvelni és elmagyarázni, hogy miért nem igaz az, amivel a gyülekezetet vádolják, vagy miért nincs semmi kivetnivaló abban, ha valaki mondjuk – saját szabad akaratából – tizedet fizet. Érdekes, hogy Angliában ezt könnyebben elfogadták: kinyitottam a Bibliámat és elmagyaráztam, hogy miről van szó, mire azt mondták, hogy rendben, most már értik. Magyarországon ez a mai napig sokkal nehezebb. Az a helyzet, hogy én nem szeretem mindig az igazamat keresni, elmondom a véleményemet, de nem megyek bele vitákba. Az a fontos, hogy jó példát mutassak – ellenkező esetben beszélhetek a hitemről akármennyit, nem leszek hiteles. A legnagyobb elismerés pont az, amikor nem mondok semmit, de mégis megkérdezik, hogy keresztény vagyok-e.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: