Kereső toggle

„A kezükbe adtam a hálót, de a halat nekik kell kifogniuk”

Beszélgetés Malek Andreával színházról, musicalről, magánéletről

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Malek Andrea nemrég jelentette meg új albumát, amelyen átdolgozott magyar népdalok hallhatók. Beszélgetés színházról, musicalről, a tehetségkutató versenyekről és magánéletről.

Toldy Mária énekesnő és Malek Miklós Erkel Ferenc-díjas karmester, zeneszerző lányaként evidencia volt, hogy a színpadot választotta hivatásként?

– Persze, hiszen én a muzsikával, a zenében nőttem fel. Édesanyám aktív énekes volt, amikor a szíve alatt megtapasztaltam a rivaldafény szépségét. Később a kislányommal megéltem ugyanezt, hiszen nyolc hónapos terhesen még annyira jól éreztem magam, hogy örömmel vállaltam fellépéseket, önálló esteket. Az anyukám magánénektanár, és már kiskoromban elvitt az óráira.

Először a zongora vonzott és nem is annyira az éneklés. Elvégeztem a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola klasszikus zongora szakát, mert a szüleimnek az volt az egyik nevelési alapelve, hogy a gyereket valahol, valami el kell, hogy kapja, mint a gépszíj, valamit komolyan kell venni, hogy a tinédzserkori érdeklődés és túlzott energia lekötődjön, hogy kibontakozhasson a tehetsége. Tizenkét évet dolgoztam, kitartóan gyakoroltam, mondhatjuk, hogy egy kicsit szenvedtem is a zongoránál, de mindig megvolt az eredmény, és ez inspirált. Akár egy sportoló, úgy nőttem fel.

Más nem érdekelte?

– Talán a kertészet, mert a virágok, a növények, a fák, a madarak, a természet jó hatással van rám. Már egész kicsi koromtól fogva ültettem, metszettem, és a mai napig nagyon élvezem a kerti feladatokat. Táncosnő is szerettem volna lenni, de erre már nem jutott idő.

Nagyon fiatalon, szinte a Színművészeti Egyetemről egyenesen a Rock Színház üdvöskéje lett. Hogy jött az éneklés? Jó időben, jó helyen volt?

– Én csak beugrottam Kovács Kriszta helyére, ő vitte sikerre Magyarországon az Evita női főszerepét. Váratlanul ért ez a drámai szerep, mert szinte a zongora mellől álltam fel, és ugrottam bele a musical mély vizébe. Várkonyi Mátyás Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, szövegíró, karmester, a legendás Rock Színház létrehozója és alapító-igazgatója talált meg a szerepre. Miklós Tibor dalszövegíró-rendezőtől pedig sok segítséget kaptam a próbák során, és egyszer csak egy óriási turné kellős közepén találtam magam egy vidám csapattal körülvéve. Nagyon sokat utaztunk, volt, hogy egyik helyszínről a másikra buszoztunk éjszakákon át, de így jutottam el külföldre is, és szerepemből adódóan az angol nyelvtudásom mellett németül is megtanulhattam még egy kicsit. 

Ezt követte Szinetár Miklós rendezésében a Nyomorultak musical Fantine szerepe.

– Igen, ott tapasztaltam meg, hogy egy kicsi szerep óriási kihívás, mert rövid idő áll a színész rendelkezésére, hogy a rábízott feladatot tudásának legjavával teljesítse. Tömöríteni kell, hiszen nem áll rendelkezésre az egész darab, mint egy főszerepben. Javítási lehetőség pedig nincs. Csodálatos volt Szinetár Miklós rendezése, a színpadképek, a koreográfia, a gyönyörű, intenzív szerepem. Fantine, a kiszolgáltatott fiatal lány a világra jövő gyermekét rábízza Jean Valjeanra, akit nem régóta ismer, de meglátja benne a jót, és bizalmat ad neki, hiszi, hogy a gyermekének biztos gondviselője lesz, majd tüdőbajban meghal. A mai napig úgy emlékezem vissza arra a szerepre, mintha velem történt volna meg.

Az első prózai szerep is szinte ebben az időben talált Önre, hiszen Sarkadi Imre Elveszett paradicsom színházi drámájában Mirát játszotta Cserhalmi György partnereként. A zenés színház után nem volt nagy kihívás a próza?

– A Színművészeti Egyetem vizsgaelőadásán választott ki Taub János rendező, és ahogy egy prózai színésznek kihívás énekes szerepet vállalni, belőlem is első körben szorongást hozott ki Mira, mert nem éreztem a helyemen magam. Viszont Taub János rendező nyugalma és kiegyensúlyozottsága ebben az esetben is nagyon sokat segített. Cserhalmitól egy kicsit tartottam. Azt vettem észre, hogy nem segít nekem a próbákon, és csak később jöttem rá, hogy azzal a mentalitással, hogy tőlem függetlenül játszotta a saját szerepét, éppenhogy megkönnyítette számomra a helyem megtalálását. Így lehettem törékeny lány, álmodozó egyetemista, és a darab végére felnőtt nő, aki képes hűséggel várni akár évekig is, hogy szerelmével elkezdődhessen a közös élet.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: