Kereső toggle

Az európai iszlám dilemmája

Interjú Tilman Nagel német iszlámkutatóval

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A 75 éves szakember szerint illúzió azt gondolni, hogy az iszlám és a demokrácia feszültségmentesen összeegyeztethető, és hogy ennek az eredménye egy liberális iszlám lesz majd. Tilman Nagel úgy véli, követelésként kell megfogalmazni, hogy a saría ne lehessen érvényes Európában.

Tavaly ősszel volt a választási kampány Németországban. Angela Merkel és Martin Schulz egy „alkotmánykonform iszlámról” beszélgettek a jelöltek tévévitáján... Meglehetősen furcsa ez a kifejezés, nem gondolja?

– Az „alkotmánykonform iszlám” az olyasvalami, ami nem létezik. A 2006-tól 2009-ig tartó első iszlámkonferencián Németországban – amelyen én is jelen voltam – a muszlim szervezetekkel arról diskuráltunk, vajon ők elismerik-e egyáltalán a német alkotmányt? Hosszas huzavonát követően végül késznek mutatkoztak erre egy feltétellel: ha az Alaptörvény teljes körű vallásszabadságot biztosít nekik. Vagyis, ha ők teljes valóságában megélhetik hitüket – annak az alkotmánnyal szembemenő spektrumaival együtt. Nem igazán volt ellenvetés ezzel szemben, vagyis már akkor látni lehetett, hogy Németország azzal az illúzióval él együtt, hogy létezik egy „alkotmánykonform iszlám”. Rajtam kívül is voltak még páran, akik ezt tűrhetetlennek tartották, de Thomas de Maizière úr (korábbi német belügyminiszter – a szerk.) a második konferenciára már nem hívott meg bennünket.

Alkotmánykonform iszlám nem létezik. 2016 márciusában a tekintélyes Azhar Egyetem rektora a Bundestag képviselői előtt – meghívásukra – egy beszédet tartott Berlinben. Ő kerek perec megmondta, hogy „embercsinálta” törvények egy muszlim számára egyszerűen szóba sem jöhetnek. És ezzel voltaképpen mindent elmondott.

Mégis, mit gondol az iszlám úgynevezett „sokszínűségéről”? Manapság sokat hallani, hogy az iszlámnak túl sok különböző formája van, és túl bizonytalanok a forrásai – így például a hadíszok is – ahhoz, hogy megfelelő ítéletet alkossunk arról.

– Ha csak az igazán releváns kortárs muszlim gondolkodókat vesszük alapul, akkor is adódik a kérdés: Hol is van ez a sokszínűség? Mindegyik egy és ugyanazon ponthoz tér vissza. Nevezetesen, hogy az iszlám a végérvényes igazság, és hogy a Korán nem vizsgálható felül evilági kritériumok szerint. És ennyi.

A különböző muszlim vallási irányzatok kialakulásának eredeti oka nem más, mint magával az iszlámmal kapcsolatos alapvető probléma. Vagyis az uralom legitimizációjának a kérdése. A kereszténység a Római Birodalomban egy, már fennálló állami szerkezetben terjedt el és – úgyszólván – belülről krisztianizálta a társadalmat. Ezzel szemben az iszlám minden mást félretolt. Ennek következtében olyan kérdések, mint például hogy kinek a kezében legyen a hatalom, ki jogosult a kalifátusra stb. abszolút elsőrangú kérdések! És éppen ezen kérdésekre adott válaszok alapján keletkeztek a különböző irányzatok, melyek aztán – egy második lépésben – vallásilag is kiformálódtak.

Ideje lenne néhány Európában kialakult fals elképzeléstől megszabadulnunk az iszlám vonatkozásában. Ilyen például, hogy az iszlám egy vegytiszta monoteista vallás. Ez a 18. század felfogása, Goethe és Lessing propagálta ezt például. Helytelenül.

Mohamed halálát követően a 7. században kérdésként vetődött fel, hogy vajon hogyan tapasztalhatjuk meg az iszlám istenének jelenlétét és lényegét Allah műveiben? A válasz, hogy először is a Koránon keresztül. Például azáltal, hogy szavaljuk. A szavainak ugyanis bizonyos mágikus ereje van a hitük szerint. Aztán megtapasztalhatjuk azt a Mohamedről szóló hagyományokon, vagyis a hadíszokon keresztül is, amelyek azonban nem egyszerű történetek a próféta életéről. Nem is akarnak azok lenni. Arra mutatnak rá, hogy Allah törvényvezetése még mindig létező és hatályos! Vagyis, a kérdések a hadísz valóságtartalma iránt egyszerűen helytelen irányba mutatnak.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: