Kereső toggle

Ne féljetek az oroszoktól!

Budapesti beszélgetés Szergej Rjakovszkij orosz püspökkel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Több ezer orosz karizmatikus gyülekezetet képvisel az orosz elnök vallásügyi tanácsában. Szergej Rjakovszkij püspök a Heteknek elmondta, ki mutatta be Putyin elnöknek, miről állapodott meg Rómában a pápával és szerinte miért lesz Szibéria jó hely a keresztények számára.

A legutóbbi számunkkal kapcsolatban említette, hogy a címlapot személyesen mutatja majd meg Putyin elnöknek. Igazán kíváncsiak vagyunk a véleményére, viszont a művészeti vezetőnk megrettent, hogy mi lesz akkor, ha esetleg nem tetszik neki. Jogosan tart a KGB-től? Putyin szereti a humort?

– Ne féljetek az oroszoktól, jó emberek. [Nevet] Nagyon tetszett a legutóbbi Hetek címlapja, ahogy ott áll Putyin a medvével, ezért vittem is neki egyet ajándékba. Biztos tetszik majd neki. Putyin nagyon jó ember és nagyon szereti a humort, maga is sokszor viccelődik. Annyit viszont a kollégának tudnia kell, hogy ha Oroszországban medvét akar találni, akkor Kamcsatkára, vagy Szibériába kell utaznia. Vagy az állatkertbe.

Ez igazán megnyugtató. Ön ma egy több mint ezer gyülekezetből álló pünkösdi-karizmatikus hálózat vezetője Oroszországban, harminc éve viszont még a létezésük is „törvénytelen” volt…

– Igen, a Szovjetunió istentelen és ateista hatalom volt. Ezt a magyarok is jól ismerik, de én úgy látom, hogy mégsem volt itt olyan kemény, mint Oroszországban. A szovjet éra alatt nálunk több millió keresztényt végeztek ki. 1927-re gyakorlatilag az evangéliumi mozgalom összes vezetőjét megölték, számos katolikus és pravoszláv vezetővel együtt. Apám háromszor került börtönbe a hite miatt. Amikor másodszor letartóztatták, édesanyámmal már három gyermeket neveltek és úton volt már a negyedik is. Mivel apám ismert és befolyásos pásztor volt, ezért példát akartak statuálni vele és az egész családot nyomás alá helyezték. Minden rokonunkat kirúgták a munkahelyéről, így anyagilag nagyon nehéz helyzetbe kerültünk. Ekkor a KGB emberei eljöttek az anyukámhoz és azt mondták neki: „Jöjjön, elkísérjük a férjéhez és csak annyit kell neki mondania: Férjem gyere, menjünk haza! Otthon várnak a gyerekek. Milyen Isten az, aki miatt éhen halunk?” Abban reménykedtek, hogy ha ezt filmre tudják venni, akkor a keresztények nem lesznek képesek harcolni tovább a hitükért. Az édesanyám elment velük. Várták, hogy elmondja a férjének azokat a szavakat, amiket kértek tőle. Ehelyett viszont, amikor belépett a cellába, így buzdította apámat: „Drága férjem, menj, szenvedj Jézusért! Én megáldalak téged és imádkozni fogok érted. Légy erős és légy kitartó!” A családom pedig sosem adta fel.

Gyermekként nem gondolta azt, hogy amit a szülei csinálnak, az pusztán vallási fanatizmus?

– Nem, soha nem éreztem így. Még ha nem is értettem egyet minden tradícióval, az etikai, morális és keresztény értékek mindig nagyon fontosak voltak számomra. Szovjet iskolában tanultam, de sosem lettem úttörő, vagy Komszomol-tag. Ahogy tudtam, lázadtam az elnyomás ellen és a testvéreim is mind így tettek. Számunkra ez elvi döntés volt, csak így maradhattunk hűségesek Krisztushoz és így tudtuk átvészelni  a szovjet érát. A szüleim félelemmentesen, szabad szellemmel neveltek minket, a szabad szellem pedig nem fél semmitől. Sem tűztől, sem vastól, sem fájdalomtól, sem rágalomtól, egyedül csak Istentől fél. Így neveltek minket a szüleink és ezért nagyon hálás vagyok.

Hogyan nyílt meg a pünkösdi keresztények számára a kiút a „földalatti egyházból”?

– A keresztények helyzetében nagy fordulatot hozott, amikor Gorbacsov hatalomra került. Mihail ma nekem jó barátom, bár már nagyon idős ember. Édesanyja is tagja volt a mozgalmunknak és nagyon sokat imádkozott is érte. Úgy gondolom, hogy belül talán már ő is hisz, csak nem mer még róla beszélni. Gorbacsov elnöksége alatt a korábban törvényen kívül helyezett gyülekezetek közül többet is nyilvántartásba vettek és kezdett újra megnyílni az ajtó az Evangélium előtt. Éreztük, hogy eljön a szabadság ideje. Ezzel párhuzamosan viszont, ahogy az üldözött hívők megérezték a szabadságot, nagyon sokan Amerika felé vették az irányt, emiatt pedig elég nehéz helyzetbe kerültünk.

Mekkora volt a kivándorlás?

– Drámai mértékű: az evangéliumi keresztények 75-80 százaléka emigrált. Komplett gyülekezetek hagyták el az országot. Úgy éreztük, hogy mindaz, amiért apáink küzdöttek, szép lassan az Egyesült Államokba vándorol. Pedig itthon olyan ajtók nyíltak meg, amik eddig zárva voltak. Az emigráció mellett volt még egy másik komoly problémánk is. A megmaradt gyülekezetek közül sok konzervatív közösség úgy érezte, hogy meg kell maradnia olyannak, mint amilyen a szovjet éra alatt volt, ezért mindent megtettek, hogy elkerüljék a közösség beregisztrálását és bezárkóztak. A városokban az emberek gyakran a létezésükről sem tudtak. A 90-es évek elején így mindent elölről kellett kezdenünk. Sokáig nagyon haragudtam rájuk, úgy éreztem, elárulnak minket. Egy kicsit ezek az emberek ekkor el is vesztek. Sok orosz ajkú gyülekezet van Amerikában, de a gyerekeiket, fiataljaikat nagyon sokan elveszítették az idegen kultúrában. Ez alatt az idő alatt Oroszországban viszont egy nagyon erős, tiszta evangéliumi mozgalom született meg. Sok intelligens, híres–neves ember csatlakozott a gyülekezethez.

Isten ajtókat nyitott nekünk. 1991-ben magától Gorbacsovtól kaptunk engedélyt arra, hogy Yonggi Cho barátommal – ő a világ egyik egyik legnagyobb gyülekezetének, az egymillió fős dél-koreai Teljes Evangéliumi Egyháznak a vezetője – megszervezzük az első evangelizációs összejövetelt a Kremlben. Azon a helyen, ahol azelőtt a legszörnyűbb döntéseket hozták. Naponta százak és százak tértek meg itt és Moszkvában több helyen nyilvános vízkeresztségeket tartottunk.

1991 óta már eltelt néhány év, Oroszország elnöke hosszú évek óta Putyin. Az elnök 2002-ben meghívott a tanácsadói testületébe. Nagyon csodálkoztam ezen. Szokatlan dolog volt, de nem bántam. A szovjet időben a KGB erősen elnyomott minket. Tudtam, hogy Putyin is a KGB-ből való ember, nem gondoltam volna, hogy támogatni fog minket, de el kell, hogy mondjam: minden hatalom fél az erőtől. Ma országszerte több ezer gyülekezetünk van, ez pedig komoly erő. Amikor meghívtak a Kremlbe, én egyet értettem vele. Ha valakinek felkínálnak egy ilyen lehetőséget, persze, hogy elfogadja.

Ön szerint miért választott Putyin egy evangéliumi lelkészt a Kreml tanácsadói testületébe?

– Az elnöki adminisztrációban hoztak egy döntést arról, hogy egy protestáns képviselőt is be kell venni a tanácsba, hogy így kiegyensúlyozódjanak az erőviszonyok a tradicionális pravoszláv egyház és az egyre jelentősebbé váló evangéliumi gyülekezetek között. Erre a feladatra olyan személyt kerestek, aki a protestáns körökben nagy befolyással bír és a pravoszláv egyház által is elismert, ugyanakkor – a fékek-ellensúlyoknak megfelelően – kellőképpen megosztó személy is.

Amikor meghívtak a Kremlbe, először nem teljesen értettem, hogy mit várnak tőlem. A pravoszláv ortodoxok többnyire elég kedvezőtlen hangnemben írtak rólam, ez tetszett az elnöki adminisztrációnak. Engem találtak a legalkalmasabbnak a feladat betöltésére, és az első helyettes átadta a meghívást, ezután találkoztam az elnökkel.

Ez a lépés pusztán egy politikai szövetség, vagy mutat egy személyes nyitottságot is a karizmatikus mozgalom felé?  Említette, hogy az elnök úr „kereső ember”.

– Ő a sajátos módján egy kereső ember. Nem mondanám hívőnek. Kereső ember. Van benne nyitottság, sok dologban megegyeznek az elveink. A karizmatikus gyülekezetek nagyon sokrétű munkát végeznek a társadalomban. A vallási életen túl a szociális területeken nagyon aktív munkát folytatnunk, az emberi jogok védelmét is képviseljük, emellett sikerült megegyeznünk az országban jelenlévő minden tradicionális felekezettel a közös értékek védelme érdekében és közösen támogatjuk az elnökünket is mindabban, amit az államért, a társadalomért és a jogokért tesz. Ezen kívűl minden jogunk és lehetőségünk is megvan arra, hogy megfogalmazzunk és kimondjunk olyan véleményeket, amelyek nem feltétlenül egyeznek meg a kormánypárt véleményével, vagy az állami vezetéssel, akár még törvényhozási kérdésekben is. Ez óriási előrelépés a kommunista időszakhoz képest. Gyakran felszólalok az elnöki tanácsban és más fórumokon is, és nagyon keményen, konkrétan, egyértelműen fogalmazok. Hisztériamentesen, de nagyon határozottan foglalok állást kérdésekben, gyakran rámutatok bizonyos törvények abszurditására. Az elnöki gyűlésen sokszor tudatosan hágok át bizonyos szabályokat, hogy az értelmetlen törvényekről bebizonyítsam, hogy államellenesek, vagy sértik a hívők jogait.

Az újságokban viszont gyakran még most is „szektaként” jelennek meg. Miből fakad ez az ellentmondás?

– Az orosz sajtó két táborra oszlik ebben a kérdésben. Az egyik oldal nagyon tisztel minket, ők többnyire  értékelik azt, amit teszünk és sok jót írnak rólunk. A másik oldal viszont nem szereti a keresztényeket, nincs is sok értelme jót várnunk tőlük. Van, amikor adminisztratív úton el tudjuk rendezni az ügyeinket, de időnként bíróság elé kell vinnünk őket. Ezeket a pereket általában meg is szoktuk nyerni, mert a törvénynek és a józan észnek is megfelelő szabályok szerint tevékenykedünk.

Az orosz társadalom megoszlik a kereszténységgel kapcsolatban, egy része vallja és gyakorolja a keresztény hitet, mások viszont nem. A kereszténységen belül is vannak irányzatok, egyesek az evangéliumi tradíciók szerint élnek, ami sok esetben nem egyezik meg a tradicionális ortodoxia hagyományaival. Sok pravoszláv keresztényt nagyon zavar, hogy mi betűről betűre az evangéliumot követjük, és annak szellemiségében mozgunk. A nem hívő emberek közül viszont nagyon sokan támogatnak minket, mert a beszédünk közérthető, az életünk pedig visszatükrözi azt, ahogyan beszélünk. Ez sokaknak tetszik. Nagyon sok agnosztikus ember van, akik még kereső állapotban vannak és közelebb érzik magukat hozzánk, mint az ortodoxiához.

Egyik budapesti előadásán imponálónak nevezte, hogy a magyarok harcos nemzet voltak, akiknek nyilaitól az egész európai kontinens félt. Ma viszont inkább a frissen bejelentett orosz szuper-atomrakéták töltik el rettegéssel Nyugat-Európa és az Egyesült Államok lakosságát. Putyin tanácsadójaként, mit gondol ezekről a hangokról? Van okunk félni Oroszországtól?

– Sok országnak van rakétája [mosolyogva]. A legtöbb még csak nem is nekünk, hanem az Egyesült Államoknak. Az ő politikusaik mindig azt mondják, hogy ezek csak védelmi funkciókat látnak el, nem támadó fegyverek. Putyin is ezt vallja. A nyugati politikusok előszeretettel cáfolják ezt, bizonygatva, hogy az orosz atomrakéták igenis támadásra való fegyverek, de nézzük meg a valóságos példákat: hány országra támadt rá Oroszország? Ami Jugoszláviában történt, vagy Irakban, vagy Líbiában, annak nincs köze az oroszokhoz.

Lehetne hosszú listát sorolni, Szíria talán kivétel lenne a sorban. Azt azonban nem mondhatjuk, hogy senki más nem hajtott végre katonai akciókat a térségben. A szír elnökről is lehetne vitát folytatni, hogy pozitív, vagy negatív figura, de egy megállapodásban megbízta Oroszországot azzal, hogy katonai jelenlétével védelmezze Szíria egységét, függetlenségét és az ottani keresztényeket is. 

Szíriával kapcsolatban nagyon sok feladatunk van, sok tonna élelmiszerrel és gyógyszerekkel segítjük a keresztényeket. Nemrég találkoztam Rómában az ENSZ élelmezésügyi világszervezetének osztályvezetőjével, akivel egyfajta orosz-amerikai együttműködésről tárgyaltunk. Talán most furcsán hangzik, hogy oroszok és amerikaiak együtt, Szíriában? Valójában nagyon sok programban együttműködünk velük. Sok fontos ország van, de a két legfontosabb játékos ma is az oroszok és az amerikaiak, nekünk együtt kell működnünk egymással.

A közel-keleti jelenlétüket a terrorellenes cél mellett ugyanakkor sokan fenyegetésként fogják fel. Az amerikai keresztény irodalomban már régóta széles irodalma van annak a teóriának, hogy Önök lesznek a híres bibliai prófécia, az Izrael-ellenes Góg és Magóg háború főszereplői. Szerintük még a név is egyezik: „Rós”, mint Rosszija, vagyis Oroszország…

– Ezek az értelmezések jórészt a hidegháború alatt keletkeztek, ma azonban már másként szólnak a könyvek. Oroszországban is nagyon sok teológus, pásztor és igemagyarázó foglalkozik a próféciák tanulmányozásával, ahogy Amerikában is komoly kutatások zajlanak. Számos olyan újraértelmezés született a Góg és Magóg kérdésről, amelyek inkább úgy vélik, hogy ezek a bibliai „kódok” Amerikára vonatkoznak. Hozzáteszem, ez a téma nagyon komoly szakértelmet igényel, én pedig nem vagyok a specialistája, nekem más feladatom van. Én az evangéliumot prédikálom, hogy minél több embert menthessek meg Krisztus számára, és Isten országának, valamint egyházának növekedését szolgáljam. Emellett viszont hiszem, hogy mindaz, amiről a Jelenések, Dániel, Ézsaiás és az evangéliumok könyvei írnak, az mind meg fog valósulni. Hogy miként? Azt csak Isten tudja.

Prédikációjában szintén említette, hogy eljöhet még az az idő, amikor a magyar keresztények számára a szibériai tundra jelenti majd az utolsó menedékhelyet. Valóban ennyire sötéten látja Európa jövőjét?

– Ahogy mondtam, csak Isten tudja, hogyan, és kiken keresztül fogja megvalósítani az Ő akaratát, legyen az Amerika, Európa, a muzulmánok, vagy kínaiak. Mi csak az előjeleit láthatjuk annak, ahogy készül a terep, ahová vissza fog jönni a Messiás. Nem tudom, hogy ez mikor lesz. Azt viszont látom, hogy világszerte egyre fontosabbá válik a keresztények közötti együttműködés. Szerintem Európát és azon belül is a kereszténységet két nagy veszély fenyegeti.

Az első a szekularizmus, ami mögött nagyon sok minden áll, most csak az azonosneműek házasságának kérdését és a gender mozgalmat említeném meg. A második pedig az iszlám. Az iszlámnak van egy hatalmas fegyvere Európával szemben, és ez nem a Kalasnyikov. A legerősebb fegyverük a demográfia. Ha a keresztények nem szülnek gyerekeket, 2050-re minden szociológiai és tudományos felmérés szerint több muzulmán lesz Európában, mint keresztény. Minden fegyver, vagy háborúskodás nélkül, egyszerűen többen lesznek. Ezek mindannyiunknak kihívást jelentenek, ezért fontosnak tartom, hogy a teológiai viták ellenére összefogás legyen a különböző keresztény felekezetek között.

Ez ökumenizmust jelent?

– Nem, szó sincs róla. Hadd mondjak erre egy friss példát, amivel épp a budapesti látogatásom előtt szembesültem. Felkértek, hogy segítsek Kínában az ott működő, néhány ezer fős pravoszláv közösségnek, hogy egyházi státust kapjanak. A kínai hatóságok ugyanis a kereszténységet a több tízmilliós protestáns hívőkkel azonosították, és a szemükben az ortodoxok külsőségei és liturgiája annyira eltérő volt, hogy nem hitték el azt, hogy ők tényleg keresztények. Azt kérték tőlük, hogy a Bibliából mutassák meg, miért keresztény a vallásgyakorlatuk, ebben vártak tőlem teológiai segítséget. Erre viszont őszintén azt válaszoltam, hogy az evangélium alapján ez sajnos lehetetlen, mivel semmi sem utal arra, hogy akár Jézus, akár az apostolok arany díszruhákban és ikonokkal díszitett püspöki süvegben jártak volna. Ehelyett az orosz történelemben játszott fontos szerepükkel tudtam érvelni a védelmükben. 

És mi a helyzet a pápával?

– Római látogatásom során a pápa külkapcsolataiért felelős bíborossal is találkoztam. Ő is együttműködésre hívott fel engem, mint az orosz karizmatikus közösségek képviselőjét.

Nem lát ebben ellentmondást, hiszen Ferenc pápáról sokan úgy gondolják, hogy a globalisták érdekeit képviseli?

– Hangsúlyozom, ők kerestek meg minket és nem fordítva. Teljesen tisztában vagyok a katolikus egyház aggasztó morális állapotával, a papi pedofília elterjedtségével és más jelenségekkel. Nagyon sok katolikus tanítással sem értek egyet. Most azonban nincs még itt az idő a teológiai vitákra, mert ahogy említettem, a kereszténységet több irányból is súlyos kihívások érik, és a támadók általában nem tesznek különbséget a felekezeti irányzatok között. A legfontosabb kérdésekben most mindenkire szükség van.  

Konkrétan miről állapodtak meg Rómában?

– A pápával két alapvető területen állapodtunk meg: úgy folytatjuk az evangelizációs tevékenységeinket, hogy ebben lehetőleg ne akadályozzuk egymást, hiszen ha egymást szorítjuk ki, abba a vákuumba más vallások, világnézetek lépnek be, például az iszlám. A másik pedig a keresztény értékek népszerűsítése. Én nagyon örülök, hogy Magyarországra nem engedik be a migránsokat. Nem vagyok az ország polgára, de nekem ez szimpatikus. A magyar alkotmányért pedig egyenesen lelkesedem! Ebben egyértelműen szerepel, hogy Isten visel gondot az országról, ez csodálatos dolog. Oroszországban még nincs ilyen az alkotmányban, de a Hetek lapszámával együtt ezt is elvittem magammal, hogy megmutassam az elnöknek.

És Szibéria…

– Szibériára vonatkozóan pedig: igen, vannak olyan próféciák Oroszországban, amelyek arra utaltak, hogy az utolsó időkben, amikor már csak az antikrisztus bélyegével lehet majd vásárolni, akkor a menekülőknek egyedül Szibériában lesz lehetősége átvészelni ezt az időszakot. Látom, hogy az elmúlt időszakban rengeteget változott a vidék: gazdagodik, a klíma is változik és - bámilyen hihetetlenül hangzik - Szibéria kezd nagyon jó hellyé válni. A föld megművelhető, lehet vetni és aratni, valamint nagyon sok víz van ott. Csodálatos föld ez, csodálatos lehetőségekkel és valami oknál fogva nagyon kevés ember él arrafelé. Isten tudja, miért változik ennyire a táj. Én hiszem, hogy Szibériának van valami olyan rendeltetése, amit a jövőben értünk majd meg, és ahogy említettem, nálunk próféciák is szólnak erről.

Én figyelek ezekre az üzenetekre, mert a kommunista uralom alatt orosz karizmatikus próféták előre jelezték, hogy erőszak nélkül fog összeomlani a szovjet diktatúra. Akkor senki nem hitte el nekik, hogy a Kreml urai egy nap majd önként mondanak le a hatalmukról, Gorbacsov alatt ez mégis megtörtént, vagyis igazuk lett. Akármit is hoz majd a jövő, hiszem, hogy végül mindenben Isten akarata fog megvalósulni. Nekem tetszik Szibéria, sok jó és erős karizmatikus gyülekezet van ott, és most még a föld is olcsó ott, úgyhogy tessék, lehet vásárolni.

Közreműködött: Morvay-Tóth Petra

Névjegy

Szergej Rjakovszkij (62) püspök, az Egyesült Evangéliumi Gyülekezetek vezetője. 2002 óta az oroszországi evangéliumi keresztény közösségeket képviseli az Orosz Föderáció Elnöke Mellett Működő Vallási Szervezetek Együttműködési Tanácsadó Testületében. Negyedik generációs pünkösdi keresztény családból származik, már dédapja is lelkész volt. Nős, hat gyermek édesapja.

Olvasson tovább: