Kereső toggle

Amikor tízezer több, mint egymillió

Interjú Dömsödi Gáborral, a műsorvezetőből lett polgármesterrel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A csillogó tévéstúdiókat egy szegény kisváros polgármesteri székére cserélte. Ma havonta keres annyit, mint a médiában egy nap alatt, és mégis azt mondja, jobban érzi magát. Beszélgetés Dömsödi Gáborral, Pásztó polgármesterével.

1983-ban kezdett dolgozni a Magyar Rádiónál. Mire emlékszik a kezdetekből? 

– Havas Henrik mellé osztottak be gyakornoknak, és az első napomon majdnem ki is rúgtak mindkettőnket: én pontatlanul írtam meg egy Lázár György akkori miniszterelnökkel kapcsolatos hírt, Havas pedig nem vette észre a hibát, és kis híján adásba került az anyag.

Havassal ezek szerint nincs szerencséje: 2010-ben ő kampányolt ön mellett Pásztón, és akkor elvesztette a polgármester-választást.

– Valóban, de erről nem Havas tehet. Én kértem meg, hogy csináljunk egy nyilvános beszélgetést, ahol darabokra szed, kritikus kérdéseket tesz fel, mert így tudom megismertetni és megvédeni az álláspontomat a választók előtt.

A beszélgetés végére sikerült is meggyőznöm.

A pásztóiakat viszont nem.

– Úgy gondolom, nem véletlen, hogy akkor nem sikerült nyernem, valószínűleg nem voltam elég felkészült a polgármesterségre. Hatvan szavazattal maradtam le. 

De mi indította arra, hogy a média csillogó világából átevezzen egy egészen más területre, egy szegény, vidéki városka polgármesteri hivatalába? Tömegek gondolják, hogy a televíziós műsorvezetésnél nincs jobb dolog. 

– A kétféle tevékenység nálam egy ideig párhuzamosan működött: Bokor községben, ahol lakunk, már voltam polgármester, miközben a médiában is dolgoztam: ráéreztem a közéleti tevékenység gyönyörűségére. Én is úgy gondolom, hogy tévés műsorvezetőnek lenni a világ legjobb dolga, pláne ha az ember közben egy autós lapnál is dolgozik, és ezért bejárja a világot autókat tesztelve. Tényleg nagyon jó életem volt, de ez a mostani még annál is jobb. Pásztó polgármesterének lenni sokkal jobb, mint a sztárműsorvezetői lét.

Nem arról van szó, mint amikor egy gazdag turista ellátogat a bennszülöttek közé egy egzotikus tájra, de közben őt magát meg sem érintik a helyi emberek problémái? 

– Nekem ugyanazok a problémáim, mint a pásztói embereknek. De visszatérve az előző kérdésre: én nem akartam otthagyni a tévézést a polgármesterségért, csak éppen a média időközben kiment alólam: 2009-ben még vezettem egy nagyvállalat lapját, volt egy autós magazinom, és vezettem egy nagyon nézett szórakoztatóműsort az egyik nagy kereskedelmi csatornán. Ezen a három lábon álltam anyagilag, aztán mindhárom munkalehetőség sorban egymás után megszűnt.

Ez azt jelenti, hogy ön megélhetési polgármester? 

– Nem, ez nem a megélhetésről szól, már csak azért sem, mert nagyjából annyi pénzt keresek havonta Pásztó első embereként, mint korábban tévésként egy nap alatt. És ez nem azt jelenti, hogy a műsorvezetés volt túlértékelt, hanem a városvezetés van alulértékelve. Ami egy tisztességtelen, cinikus politikai trükk: azért csökkentették a polgármesterek egyébként sem túl magas fizetését, hogy az értelmes emberek ne legyenek motiváltak arra, hogy elinduljanak a polgármesterségért.

Mennyit keres?

– Kevesebb, mint nettó háromszázezer forint a fizetésem, miközben 192 emberért felelek az önkormányzatnál és a település intézményeinél, továbbá hozzám tartozik 250 közmunkás is.    

Ezek szerint, ha tehetné, a városvezetés mellett dolgozna a médiában is?

– Már tudom, hogy nem menne a kettő együtt. A törvény alapján egyébként lehetnék szerkesztő, egy rádióműsort vezettem is egy ideig szerelemből. De már nincs időm. Reggel hatkor kelek, este hétre érek haza, és közben egy perc szabadidőm nincs. Ez nem panasz, ez dicsekvés.

Miért jobb ez az életforma, mint a korábbi?

– Mert ez sokkal jobb munka, és ennek van eredménye, van látszata. 

Egy jó műsor több százezres vagy akár milliós nézettséget hoz. 

– De nincs akkora hatása, mint a közéleti munkának. Ha műsorvezető koromban bementem a boltba vásárolni, odajött két-három ember aláírást kérni. Ha ma bemegyek Pásztón az üzletbe, a vásárlás negyven-ötven perccel tovább tart, mert sorra jönnek oda az emberek a kérdéseikkel. Számukra sokkal fontosabb az, amit az ő életükkel, a várossal kapcsolatban mondani tudok, mint amikor a képernyőn szerepeltem.

Tehát azt mondja, hogy egy egymilliós virtuális közösségnél, vagyis a tévénézőknél, fontosabb egy tízezres valódi közösség, jelen esetben Pásztó lakossága? 

– Összehasonlíthatatlan a hatás.

Jobb embernek érzi magát attól, hogy valóságos emberek kisebb csoportjának ad valóságos dolgokat, minthogy egy hatalmas virtuális közösségnek adott valamit a képernyőn keresztül? 

– Volt szerencsém négy és félmilliós virtuális közösséghez is, de ez a munka annál is fontosabb: itt befolyással lehetek az emberek mindennapjaira. Persze, nem lehet mindenkinek a kedvére tenni, próbáltam, de nem megy. Jó döntésekkel azonban mégis előre lehet vinni sokak életét. És ezt szeretem.

Milyen érzés hatalom birtokosának lenni? Ettől jó ez az egész?  

– Helyi szinten hihetetlen hatalmam van, ezt korábban nem is gondoltam volna.

És meglegyintette a hatalom? 

– Szerencsére nem. Olyan életkorban kerültem pozícióba, hogy már volt annyi bölcsesség bennem, hogy ne keverjem össze a dolgokat: ez a hatalom nem a személyemhez társul, hanem a munkakörből fakad. A pozíció fontos, nem én. Mivel korábban is voltam nagyon fent és nagyon lent, és ez a hullámzás az életem során többször is megtörtént, időközben észrevettem, hogy én mindvégig ugyanaz a Dömsödi Gábor voltam. Csak éppen a szerencsének, a körülményeknek, a politikai helyzetnek köszönhetően egyszer túlértékeltek, máskor meg alulértékeltek. Mivel a két szélső állapot között se hülyébb, se okosabb nem lettem, rá kellett jönnöm, hogy vannak tőlem független tényezők is. Ez arra is jó volt, hogy menet közben levetkőzzem a gőgöt, az elbizakodottságot. Mert ez rám is jellemző volt.

Azt mondják, egy tízezres város polgármestere kiskirály.

– Ez igaz. Már egy falu polgármestere is kiskirály, azt csinál, amit akar, csak éppen pénze nincs hozzá. Egy Pásztó szintű város viszont évi másfél milliárdos költségvetésből gazdálkodik. 

Mit gondol, képes lenne elengedni a hatalmat?

– Az a kérdés, mikor. Ezt a ciklust nyilván szeretném végigvinni, mert olyan terveim vannak, amiket ha sikerül megvalósítani, Pásztó teljesen más lesz, mit korábban. Egy klassz, élhető, nyitott, jó hangulatú város lesz. De a következő választáson nem biztos, hogy indulok.

Sok politikus szinte szenved, amikor kikerül a hatalomból.

– Igen. De ez a médiára is igaz. Például Larry Hagman, aki Jockey-t alakította a Dallasban, egyszer elutazott Prágába, és döbbenten észlelte, hogy senki nem ismerte fel. Azért nem, mert Csehszlovákiában akkor még nem vetítették a Dallast. Hagman, aki egyébként egy normális pali volt, még aznap átjött Budapestre, ahol a magyarok sztárként fogadták.

Már másfél éve polgármester. Hogy halad a város átalakítási tervével?

– Időarányosan sokkal jobban, mint vártam. Még egy évig kell azon dolgoznunk, hogy gazdaságilag megalapozzuk a város működését, majd nyereségessé tegyük a költségvetést. Utána jöhet a jutalomjáték: az addig megspórolt pénzből elkezdünk fejleszteni.

Milyen összegekről van szó?   

– Eddig megspóroltunk a másfél milliárdból 200 milliót, amihez az kellett, hogy ésszerűsítsük a működést. De egy ekkora városban már 40-50 millió forintból csodát lehet művelni.

De hát ez egy családi ház ára.

– Nálunk például a futókör felújítása a sportpályán tízmillió forintba kerül salakkal. Az nyilván nem is jöhet szóba, hogy rekortánt építsünk, mert az százmillió. De a helyiek számára a salakos pálya is nagy eredmény lenne a mostani sár helyett. 

Hogy sikerült megspórolni az említett 200 milliót?

– Keményen elkezdtük a költségeket lefaragni, miközben emeltük az adóbevételeket.

A költség lefaragás megszorítást jelent, nem?

– Nem megszorítás, hanem ésszerűsítés: például közös megegyezéssel megszűntettük a pénzügyi osztályvezető munkaviszonyát, de a helyére nem vettünk fel senkit. Ez évi tízmillió forint megtakarítás, miközben a munkát elvégezzük. Pontosabban én vettem át a munkáját. Vagy például a nyugdíjas otthonnak építünk egy saját konyhát: ezzel kiváltjuk az eddigi beszállítót, aki napi 1500 forintért hozta személyenként az ételt. Egy év múlva ezzel is tízmilliót fogunk spórolni, mert napi ezer forintból is ki lehet hozni az élelmezést.     

Ugyanígy átszerveztük a gépkocsivezetők munkáját: mindegyik mindenhová megy, ha kell.    

Miből élnek, hol dolgoznak a pásztóiak?

– A legnagyobb munkaadó egy lámpagyár, amely a helyi iparűzési adó 40 százalékát fizeti. Csak az a gond, hogy nagyon alacsonyak a bérek. Ennek pedig az az oka, hogy az igazán kreatív pásztóiak távolabb próbálnak szerencsét, Hatvanban, Budapesten vagy akár külföldön. Helyben a képzetlen munkaerő marad, az ő szemüket pedig alacsony fizetéssel is ki lehet szúrni.

Hogyan lehet munkahelyet teremteni?

– Nagy szerencsénk van, mert Pásztó bekerült a szabad vállalkozási zónába, ahol adókedvezmények vannak. A Budapesthez legközelebb eső olyan elmaradott rész ez, ahol a munkahelyteremtő cégek pályázhatnak állami támogatásra és uniós pénzekre.

A négysávos úttal is szerencsénk van, jó a közlekedés. És most pályázunk egy tízhektáros ipari park megépítésére, ahová újabb cégek költözhetnek.

Lépten-nyomon azt hallani, hogy a nemfideszes vezetésű települések alig jutnak állami forráshoz. Önről tudott, hogy független, mégis a terveiről beszél. Ezek szerint nem igaz, hogy csak az kap pénzt, aki jól fekszik a kormánypártoknál? 

– Van alapja a felvetésnek: a legtöbb politikus úgy gondolkodik, hogy aki nem az ő emberük, az szükségképpen a másik oldalé. Sokukban fel sem merül, hogy lehetnek független, autonóm szereplők is a közéletben. Azt pedig különösen utálják, ha egy önállóan gondolkodó el is mondja a véleményét. Ebben az országban a mindenkori hatalom mindig is a saját embereit támogatta, mostanra annyi a különbség, hogy immár meg sem próbálják álcázni ezt a hihetetlenül káros gyakorlatot. Ugyanakkor a hatalom egy dologtól fél: az erőtől. És esetünkben most ez történik.

Milyen erő áll ön mögött? Maga a város?

– Magyarországon 150-200 olyan ember van, aki tízezres várost vezet. Ez egy eléggé szűk kör. Ráadásul van egy felépített nevem, a múltam miatt ismert vagyok, nem vagyok kikezdhető, és tudható, mit képviselek.  

Ez a dolog egyik fele. De nem érzi azt, hogy ha fideszes volna, ötször annyi pénzt tudna Pásztóra vinni?

– Nem, mert nem az a lényeg, hogy én mennyire vagyok csókos, hanem hogy az az ember mennyire csókos, aki a megyét vezeti.

Tehát megyei szinten dőlnek el a dolgok?  

– Nem, ennél rosszabb a helyzet, országos pártszinten dőlnek el. Nézzük például a stadionépítést: például a hatezres Kozármisleny építhet stadiont, miközben a tizenhárom ezres, szintén fideszes Bátonyterenye nem építhet. Miért? Mert vélhetően a Baranya megyei pártelnöknek nagyobb az érdekérvényesítő képessége, mint a nógrádié. Ezt egyébként állampolgárként és polgármesterként is kikérem magamnak, mert ez egy borzasztó helyzet. Ilyet, ami most megy, az egypártrendszer utolsó éveiben sem lehetett megtenni. 

Pásztón a nyolcfős testületben öt fideszes képviselő ül. Hogy tudnak együtt dolgozni?

– Valójában az egész testület fideszes. Elképesztően erős kontroll alatt tartanak, nagyon megdolgoztatnak: azokat a javaslataimat, amelyeknek a jogosságát nem tudom százszázalékosan bizonyítani, visszadobják. Ha nem a televíziózásban dolgoztam volna, valószínűleg nem bírnám.

 

Névjegy

Dömsödi Gábor (59) a Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett diplomát közlekedés-marketing szakon. 1981-ben megalapította a Hardwork-Software GM-et, a későbbi Microsystem Rt. egyik elődjét. Később újságíró diplomát szerzett, 1983-tól rádiózik. 1989-ben az akkor alakuló MTV 2-höz szerződött, Magyarország első autós műsorának, az Autó2-nek lett a szerkesztő-műsorvezetője.
1991-ben Friderikusz Sándorral megalapították a Dömsödi és Friderikusz Produkció Kft.-t. A Dömsödi vezetésével működő cég gyártotta többek között a Friderikusz Show-t, amely minden idők magyar nézettségi rekordját tartja.
Dömsödi a MOL „névadója” is, számos reklámfilmet is gyártott a cégnek.
A 2001-ben indult NÉVshowR társműsorvezetője volt éveken keresztül. 2003–2006 között, majd 2011-től 2014-ig Bokor falu polgármestere volt.

Olvasson tovább: