Kereső toggle

„Korrupt vezetőkkel harcol a FIFA elnöke”

Interjú Hargitay Péterrel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Magyar szál a FIFA-botrányban című cikkünk után jelentkezett szerkesztőségünknél Hargitay Péter, aki öt éven keresztül volt Sepp Blatter tanácsadója. Hargitay úr néhány tévedés tisztázását kérte, majd interjút adott lapunknak. „Egy szánalmas FIFA-ellenes aktivista próbál mocskolni, de a teljesítményemet nem tudta megkérdőjelezni” – mondta a tanácsadó a Heteknek.

A 16 ezer halálos áldozatot követelő 1984-es bhopali tragédiával kapcsolatban azt írtuk, hogy Ön válságkezelőként vett részt a balesetért felelős cég, illetve a károsultak közötti tárgyalásokon. A kért 3 milliárd dollárral szemben csak félmilliárdot fizetett ki a cég.

– Az én cégem hat hónappal a bhopali ipari katasztrófa előtt a Union Carbide Europe SA-val szerződött. A munkánk kizárólag abból állt, hogy bemutassuk a vállalatot a svájci pénzügyi piacokon. A tragédiában felelős amerikai anyacéggel nem volt kapcsolatunk. Az indiai vegyi üzem balesete után az európai cégvezetők megkértek, hogy segítsünk a kommunikációban, mert naponta ezerszámra érkeztek a telefonhívások. Ezt elvállaltuk körülbelül fél évig. Egymillió dollárt a személyes kérésemre utalt át a Union Carbide mint azonnali segélyt. De néhány hónappal később visszaadtuk a feladatot, mert nem voltunk hajlandók részt venni egy dezinformációs kampányban. Önök tehát nem tárták fel az összes körülményt.

1992-ben Jamaicába költözött. Az interneten ma is fellelhető cikkek szerint 1995-ben letartóztatták kokaincsempészet gyanújával.

– Azt viszont senki sehol nem írta, hogy embercsempészettel is hírbe hoztak volna, ezt Önök találták ki. A jamaicai ügyről órákig lehetne beszélni. Röviden összefoglalva: Amerika egyik leghíresebb ügyésze, Charles Rose volt az, aki a legnagyobb maffiákat börtönbe záratta. Charles a kislányom keresztapja volt, az egyik legjobb barátom. Amikor a DEA (az USA kábítószer-ellenes hivatala) egyik korrupt ügynöke – valójában egy gengszter – ezt az egész kokaincsempészet hazugságot kitalálta, Charles Rose már haldoklott. De a halálos ágyáról felkelt New Yorkban, eljött a floridai tárgyalásra, és mint a koronatanúm tett vallomást, és elmondta, hogy az általuk elkapott DEA-ügynök csempészett drogot és nem mi. Az első, a jamaicai ügyem tárgyalására nem kellett eljönnie, hiszen a jamaicai bíró megállapította, hogy a DEA-ügynök hazudott. Gondoljon bele, milyen sértő, ha ilyen marhaságot írnak, hogy börtönben voltam. Soha az életemben nem voltam börtönben, hiszen sehol a világon nem ítéltek el. 

Mi nem a jamaicai, hanem az azt követő amerikai esete kapcsán írtuk, hogy előzetes letartóztatásba helyezték.

– Az első esetben három napig voltam letartóztatva Jamaicán, mert ott az a „jó” szokás, hogy ha valakit péntek délután bezárnak, hétvégére bent is tartják. De miután kiderült az ártatlanságom, bepereltem a kormányt, és első fokon nyertünk 316 millió jamaicai dollárt, ez közel 10 millió USA dollár. Később peren kívül állapodtunk meg, és tudomásom szerint ez volt az első eset Jamaica történetében, amikor a kormány valakitől írásban bocsánatot kért.

És mi volt a második letartóztatásának az oka?

– Egy évvel az után, hogy Jamaicán kimondták az ártatlanságomat, óvatlanul Miamin keresztül utaztam a Bahamákra. Leszállok a repülőről, a tranzit le volt zárva. Bemegyek: piros lámpa. És ugyanaz a DEA-ügynök, akit Jamaicában kirúgtak, most Amerikában próbált megvádolni, gondolva, hogy ott keményebbek a jogszabályok, és egyszerűbb lesz hazudni. Ez nemzetközi jogsértés és komoly botrány volt, hiszen ugyanazért az ügyért senkit sem szabadna kétszer beperelni. A svájci kormány – svájci állampolgárát védve – diplomáciai tiltakozást nyújtott be a Clinton- kormánynak. Az eredmény végül az lett, hogy a DEA-ügynök – másodszor is – mindent elvesztett, később kilépett a szervezetből. Az egész egy förtelmes leégés volt az amerikai államnak. Nekem persze azért volt leégés, mert külföldi állampolgárként le kellett ülnöm hat hónapot előzetes letartóztatásban az igazi bűnözők között. 

Ezért a második esetért kért kártérítést?

– Nem, a második esetért nem, mert nem volt rá pénzem.

Miért van Önnel kapcsolatban ilyen sok negatív cikk a világhálón?

– Van egy újságíró Angliában, aki azt állítja, hogy újságíró, de nem az, hanem FIFA-ellenes aktivista: Andrew Jennings. Az összes rólam szóló negatív cikk tőle származik, és azoktól, akik átvették tőle anélkül, hogy velem beszéltek volna.

Miért üldözi Önt Jennings?

– Minden sikeres embernek van egy-két trollja, aki különböző okokból utálja. Megszállott, és szerintem nem egészen normális fickó, aki pénzért mocskolt évekig. Én 2002-ben kezdtem a FIFA-nak dolgozni, akkor jöttem vissza Európába: az amerikai események után újra kellett kezdenem az üzleti életemet, családomnak otthont és jövőt kellett biztosítani. Sepp Blatter tanácsadójaként az első feladatom az volt, hogy a kritikus újságírókat meghívtam egy tárgyalásra, majd egy elnöki média kerekasztalra, mert akkoriban nagyon rossz volt Blatter és a labdarúgó-szövetség megítélése. Mondom az öregúrnak, meghívom a legbefolyásosabb újságírókat hozzád, hadd kérdezzenek meg bármit. Több sikeres kerekasztal-beszélgetés után, 2004-re úgy megjavult a FIFA és Blatter imidzse Angliában, ahol a legkeményebb volt a sajtó vele, hogy a királynő is fogadta.

És eleinte ezt a Jenningst is meghívtam a konferenciákra, ő volt a legnagyobb kritikus, kimondottan destruktív, tele utálattal Blatter felé. Egy személyes beszélgetésen elmondta, hogy ő sztálinista, és abban hisz, hogy a sztálinizmus a legjobb államforma. Én – mint ’56-os menekültek gyereke és apám szibériai fogságát ismerve – a szemébe mondtam, hogy megőrült, ha 2002-ben így gondolkozik. Na, attól kezdve lett az ellenségem, és kezdett el mindenfélét hazudozni rólam. 

Végül beperelte Jenningst?

– Nem, mert többszázezer fontomba kerülne egy per Londonban, és bár biztosan nyernék, Jenningstől ezt soha nem lehetne behajtani. Már 70 éves, alkoholista, nincs vagyona. 

Tavaly azzal került be a hírekbe, hogy a FIFA-tag Chuck Blazer az FBI megbízásából lehallgatta a FIFA vezetőit az olimpiai játékok alatt Londonban. Blazert az adóhátraléka miatt tudta rávenni az FBI, hogy készítsen titkos felvételeket azokról a FIFA-vezetőkről, akik Katart és Oroszországot támogatták a 2018-as illetve a 2022-es VB megrendezése kapcsán, és ennek során Blazer az Önnel folytatott beszélgetését is rögzítette.

– Igazából úgy történt, hogy eljött hozzám az irodába egy haveri beszélgetésre; jól ismertük egymást évek óta. Lehet, hogy tényleg nála volt a kulcstartónak álcázott hangrögzítő. Az viszont biztos, hogy én felvettem ezt a beszélgetést, és én tettem fel a kérdéseket, megkérdeztem, hogy tudna-e segíteni azokat megtalálni, akik egy évvel korábban feltörték a cégünk számítógépeit. Ismertem Blazer amerikai kapcsolatrendszerét, azért kérdeztem. Nem voltam döntő szereplő ebben az ügyben, nem is tudom, hogy az én nevem miért került bele.

Korrupt szervezet a FIFA? Igaz az, hogy súlyos pénzekért adják a világbajnokságok rendezési jogát?

– Ez olyan, mintha megkérdezné, hogy korrupt szervezet a Vatikán?

Hát, igen, abszolút.

– Ötszáz ember nem lehet egytől-egyig korrupt. Szerintem az ötszáz FIFA-alkalmazottból van tíz, aki korrupt. 

Ezek milyen szintű vezetők?

– A legmagasabb szintű vezetők, hiszen csak a csúcson lehetsz korrupt. Lent miből akarsz korrupt lenni? De persze nem mindegyik vezető korrupt. Differenciálni kell, és ehhez azt is tudni kell, hogy a FIFA piramis rendszerű szervezet. Az egyetlen ember a piramis tetején, akit demokratikus úton választanak, az elnök. Őt a 209 nemzeti tagból álló kongresszus választja négyévente. De az elnök mellett van huszonhárom felügyelőbizottsági tag, akiket a hat konföderáció delegál. Az európai konföderáció, vagyis az UEFA, Afrika, Ázsia, Dél-Amerika, Észak- és Közép Amerika és Óceánia. Ezeknek mind saját érdekeik vannak, nem? És ezeket sokszor korrupt módon érvényesítették a múltban. De Blatter ezt egymaga nem tudja visszaszorítani, ő csak egy ember a huszonhárom ellen.

Ön úgy látja, hogy Sepp Blatter ezeknek a korrupt embereknek a foglya?

– Egy bizonyos fokig évekig az volt, igen. Amikor két és fél évvel ezelőtt etikai vizsgálatot indított – mert az Blatter ötlete volt, hogy ki kell tisztítani ezt a disznóólat –, akkor nagyon nagy gondjai voltak, és még nagyobbak lettek e lépése után.

Önnek ebben mi a szerepe?

– Ma már hivatalosan semmi. Én 2007-ig voltam a tanácsadója. Azt követően az angol szövetségnek dolgoztam a világbajnoki pályázaton.

Most informálisan sem segíti Blattert a tanácsaival?

– Kizárólag mint barátok beszélgetünk. Nincs szerződésem sem a FIFA-val, se vele.

A futballban óriási pénz van. Mégsem elég sok ahhoz, hogy korrupció nélkül is mindenki jól járjon? Nem értem, miért kell még korruptnak is lenni.

– Akkor Ön az emberi lényt nem érti.

Lehet.

– Ha van lehetőség arra, hogy az ember valami mocskosat tegyen, tíz emberből egy-kettő megteszi. Szerintem ez inkább etikai kérdés. Ha az ember csak abban hisz, hogy maximálja a pénzügyi lehetőségeit bármi áron, akkor idióta, és hamar korrupttá válik. Blatter gyakorló katolikus. 2002-ben, amikor felkért tanácsadónak, azt mondtam: ha azt akarja, hogy együtt dolgozzunk, őszintének kell lennie hozzám. Az első kérdésem az volt, hogy „Maga korrupt? Maga valaha kapott pénzt így?” A szemembe nézett, és azt mondta: lehet, hogy egy másik férfi feleségét talán inkorrekt módon boldoggá tettem, de pénzt az életemben senkitől soha nem vettem el, nem kértem, és nem is kaptam.

Úgy döntöttem, hogy hiszek neki, és tizenkét év után azt mondhatom, az életfelfogása miatt ma pláne hiszek neki. Blattert a pénz sohasem érdekelte.

Pedig a sajtóban most is rendszerint támadják. 

– A médiában, főleg Angliában és Németországban van néhány újságíró, akinek az az élete, hogy a FIFA-t rombolja. Ezzel jó pénzt lehet keresni. De elfelejtik, hogy a svájci legfelsőbb bíróság kimondta, hogy Blatter soha nem kapott kenőpénzt az ISL-től, tehát nem korrupt. (Az ISL nevű marketingcég a 90-es években több FIFA-vezetőnek fizetett jutalékot – a szerk.) Blatter és a FIFA kritikusai egytől egyig a vesztesek táborához tartoznak. Az angolok, az amerikaiak és az ausztrálok 2010-ben Katar és Oroszország ellen vesztettek. Azt, hogy a hatalmas Amerika a miniatűr Katar ellen veszít, pedig Clintontól kezdve Bidenig elmentek Zürichbe, vagy hogy Vilmos herceg, Beckham és a miniszterelnök közbenjárása ellenére Anglia vesztett Oroszország ellen, ezt sokan nehezen emésztik meg. 

Arról lehetett olvasni, hogy beszállna egy itteni futballtorna rendezésébe, esetleg klubot venne.

– Ez esetben én lennék a legnagyobb idióta, aki ingyen mászkál a városban. És nem azért, mert a magyar futball reménytelen. Egy klubot megvenni és felépíteni százmilliókba kerül, de nem forintban. Ebből nem lehet soha pénzt csinálni. Az vesz focicsapatot, akinek már mindene megvan.

Azt mondja, nem reménytelen a magyar futball. De akkor miért ilyen gyenge?

– Ha nemzetközi sikereket akarnak, ahhoz nemzetközi szintű játékosok kellenek. És megfelelő utánpótlás-nevelés, akadémia rendszer. Most elindult több ilyen kezdeményezés Csányi úr elnöksége alatt, de az eredményekhez minimum tíz év kell.

Akkor még van idejük magyarázkodni a futballvezetőknek. Ön szerint mi az oka, hogy miközben az ötvenes években volt egy zseniális generáció, az Aranycsapat, most csak egy-két tehetségünk van?

– Nem tudom megmondani. A futballnak szabadság kell, hogy fejlődjön.

Magyarországon pont a legsúlyosabb diktatúrában volt a legjobb a foci. Később a diktatúra puhulásával szinte párhuzamosan lett egyre eredménytelenebb. És amióta ránk köszöntött a szabadság, azóta a leggyengébb.

– Akkor imádkozzunk, hogy maradjon így. Mert különben megint diktatúra lenne.

Olvasson tovább: