Kereső toggle

Gazdagmami vállalkozni tanít

Interjú Vida Ágnes tanácsadó-bloggerrel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Vállalkozni tanít anyukákat – olykor apukákat is – Vida Ágnes tréner, a gazdagmami.hu kitalálója. Hiánypótló tevékenységéért, amely a gazdasági válság évei alatt bontakozott ki, múlt héten Nápolyban 2000 pályázó közül nyerte el az Európai Bizottság Vállalkozásösztönzési Nagydíját. „A több ezer eredményes vállalkozó anyuka nélkül, akik néhány év alatt nálunk tanulva indultak el, nem jött volna létre ez a magyar siker” – mondja interjúalanyunk.

Melyek voltak a zsűri szempontjai?

– Egyrészt az, hogy hány embert értünk el. A projektünk hatására 1600-an indítottak vállalkozást, sokan pedig a meglévő vállalkozásukat fejlesztették. Hat év alatt közel hatezren tanultak nálunk. Százezres nagyságrendben értünk el kismamákat, sőt nagymamákat is, hiszen jellemzően két korosztálynak nagy probléma a munkaerőpiac: a kisgyerekes, illetve a 45-50 év fölötti nőknek, akik elvesztik a munkahelyüket. Az ötvenesek jellemzően nyitottak az új ismeretekre, és rengeteg tapasztalatuk és ötletük van, amivel a fiatalabbakat is tudják segíteni.

A másik szempont, hogy mennyire másolható más országokban az ötlet. A mi modellünk az online oktatásra épül, és ezzel szinkronban folyamatos tanácsadást, utánkövetést, tapasztalatcserét folytatunk. Tavaly Romániában, Szlovákiában, Vajdaságban, Ausztriában is több ezren vettek részt az előadásainkon.

A tevékenységetek miért számított különlegesnek?  

– Az uniós versenyen a legkülönfélébb témakörökben több ezer projekt szerepel, melyekből az elmúlt 8 év során egy óriási ötlet-adatbázis jött létre. Ilyen, mint a mienk, azaz kifejezetten anyák, nők foglalkoztatását célzó program nem volt, pedig a munka és család összeegyeztethetősége minden országban kulcskérdésnek számít.

Részmunka terén – Hollandiát leszámítva – Nyugat-Európában sem olyan rózsás a helyzet…

– De azért jobb, mint nálunk. A legtöbb országban a nők kénytelenek röviddel a szülés után visszamenni dolgozni, de jobbára 4-6 órás munkakörökbe mennek vissza, ráadásul a munkaadók ezt elég rugalmasan kezelik. Tavaly jelent meg Sheryl Sandberg, a Facebook vezérigazgatójának könyve Dobd be magad címmel, aki leírja, hogy a kétezres évek második felében úgy ment vissza dolgozni szülés után, hogy csak napi 1-2 órát töltött bent, és a munka nagy részét haza tudta vinni. Külföldön a munkaidő hossza együtt tud nőni a gyerekkel, ám ez a fajta rugalmasság nálunk hiányzik.

Szerinted kiutat jelenthetnek a női vállalkozások? Ezek miben különböznek a férfiakétól?

– Az újonnan induló vállalkozások kétharmadát férfi, egyharmadát nő alapítja. A férfiak többnyire nagyságrendekben, árbevételben mérhető eredményeket akarnak, nagy irodát, nagy kocsit, nagy házat, míg a nők inkább egy életstílusra vágynak, amikor szabadon osztják be az idejüket, nem kell a főnökkel egyezkedni, ha a gyerekért el kell rohanni az oviba – tehát a maguk urai anyagilag is, időbeosztásban is, és ezt hosszú távra akarják maguknak megvalósítani. Például van egy kis üzletük, naponta annyi vevővel, amiből kijön a szükséges bevételük. Éppen ezért a „megállapodott” vállalkozások között, tehát akik az első három és fél évet túlélik, sokkal több a női vállalkozás. Nehezebben szánja rá magát egy nő, hogy vállalkozást indítson, de ha rászánta magát, akkor sokkal stabilabb vállalkozást épít, mert nem a gyors profitszerzés a cél.

Melyek a tipikus női területek?

– A fodrászat, a kozmetika és a könyvelőiroda. Persze nem különülnek el élesen egymástól a női és férfi vállalkozások, sőt, nemegyszer anyukák hozzák a férjüket a tanfolyamainkra. Ha párok közösen visznek egy vállalkozást, akkor jól kiegészíthetik egymást, és mindkét oldal érvényesül: hogy dinamikus növekedést érjünk el egyrészt, stabilitást másrészt. A kitartás hiánya, a könnyű feladás nem magyar probléma, amikor Angliában tanulok, ott is állandóan felmerül, és főként férfiak között jellemző.

Te blogoló kismamaként hoztad létre a vállalkozásodat, amelyben más nőket tanítasz meg online vállalkozni, és 11 embert foglalkoztatsz távmunkában. Összekötötted a kellemest a hasznossal?

– Pszichológusként előbb volt sikeres vállalkozásom, s ennek tapasztalatai nyomán hoztam létre a Gazdagmamit – a Gazdag papa, szegény papa analógiájára. Folyamatosan képzem magamat is, és számtalan ügyféllel vagyok kapcsolatban. Sokféle piacról rengeteg tapasztalatot szedtem össze arról, hogyan lehet másként csinálni, mint a többség.

Amikor elkezdtem, Magyarországon nem volt olyan tanfolyam, ami lépésről lépésre elmagyarázta volna, hogyan kell egy vállalkozást elindítani, működtetni, mibe érdemes belevágni, hogyan lehet megtalálni erre az igényeket, hogyan lehet kialakítani egy üzleti modellt, hogy minél biztosabb alapokon álljon a vállalkozás. A magyar szemléletben nagyon ott van, hogy ez egy lutri: vagy bejön, vagy nem, holott egy vállalkozás is tud ugyanolyan stabil jövedelmet biztosítani, mint egy alkalmazotti állás. Én egészen buta üzleti ötletet is láttam már sikerre vinni, mert a tulajdonosa sokat dolgozott azon, hogy a piac igényeinek megfeleljen.

Jó marketinggel és üzletpolitikával bármit el lehet adni?

– Bármit nem, de jó termékeket igen. Azt kell kutatni, hogy pontosan mire van igénye a célközönségnek. Például nálam tanult egy anyuka, aki fürdőszoba-kiegészítőkkel foglalkozott a blogjában. Ma már saját fürdőszobaszalonja, nyereséges cége van, 100 millió fölötti árbevétellel – mindezt pár év alatt, és közben megszületett a második gyermeke is. Egy másik anyuka ruhatervező, aki nem itthon, hanem Japánban ad el rengeteg terméket. Népbetegség a kivándorlás, holott itthonról is be lehet kapcsolódni a nemzetközi vérkeringésbe. Az alap a folyamatos önmenedzselés, különösen akkor, amikor a 21. századi munkaadók zöme csak egy-egy projekt erejéig alkalmaz embereket.

A közvélekedés szerint hazánkban nem túl vállalkozásbarát a politi-ka .

– Nem a magyar körülményekkel van a probléma. Idén tanítottam Horvátországban is, ott sokkal rosszabb a helyzet: jóval rugalmatlanabb az adórendszer, és nehézkesebb a szabályozás. Itthon a legtöbb vállalkozó nincs azzal tisztában, hogy hiába ért a szakmájához, ha nem marketingezik, akkor nem lesz megrendelője. 

Ha valaki elvégez egy főiskolai marketing szakot, az elég?

– Nem igazán, mert a felsőoktatásban főleg nagyvállalati marketinget oktatnak. Inkább a kisvállalkozóknak szóló tréningek lehetnek hasznosak, ahol azt a szemléletmódot tanítják meg, hogyan lehet egész piciből építkezni, amihez az internet kiváló eszköz, mert viszonylag egyszerűen és olcsón rengeteg emberhez lehet vele eljutni. Most például a Googlelal közösen csinálunk egy ingyenes képzést, ahol megtanítjuk a kisvállalkozókat arra, hogyan menedzseljék a hirdetési fiókjukat, és tömeges rá az igény.

Ez a kisvállalkozói marketing lényegében mindenhol ugyanúgy működik?

– Igen, az online csatorna Nápolyban kiemelkedő előadástéma volt. Nyilván az applikációkra épülő startupok egészen más iparág, mint akinek virágboltja van Kazincbarcikán. De ő is tudja úgy fejleszteni a szolgáltatásait, hogy egyrészt több helybélit érjen el, másrészt legyen olyan terméke, amit nem csak oda tud eljuttatni. A tapasztalatok az online marketing hatékonyságát igazolják, még tipikusan offline tevékenységek esetében is. Ha meg a vállalkozónak sok a marketingfeladat, egy részét kiadhatja alvállalkozásba is. Megtérül.

Akár szociális alapon is működhetne tanácsadás a kkv-szektor szereplőinek; máshol ezt miként oldják meg?

– A vállalkozók rendszeres tájékoztatása és segítése alapvetően a kereskedelmi kamarák feladata lenne. Az osztrák kamaránál például ez nagyon hatékonyan működik rendszeres hírlevelek, rendezvények, tanfolyamok, jogi tanácsadás és egyebek formájában. Magyarországon a megfelelő tájékoztatás hiánya az egyik legkritikusabb pont.

Vállalkozói szinten ugyan elindultak már mentorprogramok, például a SEED Alapítványnál vagy a Budapest Banknál, sőt van egy EU-s program is, amelyben sikeres vállalkozónők mentorálnak kezdőket. Amerikában bevett gyakorlat, de nálunk még ritka, hogy vállalkozók hozzáértőkkel konzultáljanak, vagy képezzék magukat.

Tulajdonképpen mit értsünk vállalkozói szemlélet alatt?

– Azt, amikor valaki elhiszi, hogy képes elérni dolgokat, képes a saját sorsát a kezébe venni, és nem arra vár, hogy a körülményei változzanak. „Ha nagyobbak lesznek a gyerekek, ha kifizetjük a törlesztőrészleteket, ha más lesz az adópolitika” – mindig várunk valamire, ideálisabb körülményekre, és általában ez nem szokott bekövetkezni. Ha egyik napról a másikra itt lennének nálunk az osztrák szabályozások és kereskedelmi kamara, akkor sem biztos, hogy tömegek élete sokkal jobb lenne. A piac helyrerázódásához persze idő is kell: főiskolán is oktatva azt látom, hogy a mai huszonéveseknél már elindult valami: elképesztően kreatívak a pénzszerzésben. Mi több, körútjaim során a legnagyobb nyitottságot a vidéki kisvárosokban tapasztaltam.

Tömegek érzik tehetetlennek magukat, őket hogyan lehetne kimozdítani?

– A legnagyobb ereje a jó példáknak van. Van olyan ügyfelem, aki egy elmaradott térségben, Békés megyében egy kis faluban üzemeltet két sikeres webáruházat, és rengeteg embernek ad munkát, mert helyi asszonyok falvédőket készítenek, másrészt van egy illóolaj webáruházuk is. Exportban is kevesen gondolkodnak, pedig még jogászokról is tudok, akik például német és osztrák cégeknek segítenek bejönni Magyarországra, a magyar cégeknek meg kijutni az osztrák és német piacra. Mindig érdemes tehát elgondolkodni azon, hogyan lehet kilépni a megszokott kereteink közül.

Hitre van szükség

„Ezt a díjat nem csak én kaptam. Ez a díj azé a vak anyukáé is, aki három gyermeke mellett nem talált állást, és most a saját könyvét publikálja, amivel más fogyatékkal élőket inspirál. Azé az anyukáé, aki tanárként hat gyermek mellől nem talált munkahelyet, de most egy sikeres web-shopot üzemeltet. Azé az anyukáé, aki egyedül maradt a két kislányával a férje halála után, mégis sikeres tanácsadó céget tudott építeni.
Az elmúlt hat év nagy utazás volt a számomra. Megtanultam, hogy nem elég csupán megtanítani az anyáknak az üzleti ismereteket: meg kell változtatni a gondolkodásmódjukat is. Hitre van szükségük. Hitre magukban, hogy elhiggyék, nagy dolgokra képesek, hogy sokkal több lehetőségük van, mint azt hinnék.
Köszönöm a szüleimnek, hogy bármilyen ötletbe vágtam is gyermekkorom során, mindig biztattak – ebből rengeteget tanultam! Köszönöm a férjemnek, hogy mindig mellettem állt! És a két kisfiamnak, Vincének és Vencelnek, akik az én kis szeretet- és energiabombáim!” (Vida Ágnes beszéde az EB díjátadóján.)

Olvasson tovább: