Kereső toggle

Térkép a jövőbe

Interjú Balogh Péterrel, az NNG vezérigazgatójával

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Mintha nem Magyarországon lennénk – mondja sokat látott kollégám kifelé menet az NNG Kft. budapesti, Szépvölgyi úti központjából. Valóban. Nemcsak az óriási irodaépület-komplexum ámulatba ejtő – amely elnyerte az Év Irodája 2012 díjat -, hanem az a mentalitás is, amely a cég világsikere mögött áll. Az NNG-t 2004-ben alapították többek között Balogh Péter vezetésével, aki akkor még csak 27 éves volt. A navigációsszoftver-fejlesztő azóta több irodát nyitott világszerte, jelenleg 560 alkalmazottja van, de év végére már hétszázan is lehetnek.

Hogyan értétek el, ha jól tudom, eddig egyetlen magyar cégként, hogy tavaly a Word Finance londoni gazdasági szaklap a világ száz legfontosabb vállalata közé sorolt benneteket olyan óriások társaságában, mint a Microsoft, az Apple, a Samsung, a JP Morgan vagy a nagy nemzetközi olajipari vállalatok?

– Többek között a cég növekedési és eredményességi mutatóit vizsgálták, maga a cégméret is számított, illetve a tevékenységünk globális hatása. Nyilván azt is meg szerették volna mutatni, hogy Kelet-Európában is jönnek fel a globális sikert elérő cégek, amelyek túl vannak a tűzkeresztségen, azaz már nem tervek, hanem tény, hogy sok helyre eljutottak, és ott vannak több tízmillió ember életében.

Honnan indultatok? Nagyon fiatalon kikerültél Finnországba dolgozni a Nokiához, majd pár év múlva hazajöttél, és saját vállalkozást indítottál, de az még nem az NNG volt.

– Még Finnországot megelőzően úgy tizennyolc évesen – az egyetem helyett – mindenféle projekten dolgoztam, több vállalkozásba is becsatlakoztam, egyfolytában csak „csinálni” akartam, és nem hallgatni, főleg nem, amit a magyar egyetemeken akkoriban oktattak. Ezek a vállalkozások mindig más miatt, de mindig arcra estek szegények, ám mindegyik tanulságos volt. Egy kicsit talán tapasztaltabban, okosabban jöttem ki ezekből. Annyi pénzem mindig volt, hogy zsömlét, Útitárskrémet és kólát tudtam venni, de ennél többre sosem futotta. Ekkor láttam meg egy álláshirdetést, hogy Finnországba vinnének programozókat, és akkora havi jövedelmet ígértek, amennyit én egy év alatt sem kerestem. Gondoltam, ez legalább egy e-mailt megér. Bennem volt a kalandvágy is, hogy megnézzem, milyen a külföld. Sikerült. Elmentem, megnéztem. A legnagyobb benyomást az gyakorolta rám, hogy egy nagyon civilizált társadalmat láttam. Egyenlősdi, nagyon demokratikus, nagyon korrekt a finn társadalom, és a cégekre is ez a jellemző.

Ekkor már tudtál angolul…

– Tudtam angolul, tudtam programozni. Programozóként kerültem ki a Nokiához. Amikor megérkeztem az irodába, nem volt az asztalomon számítógép. Amikor ezt szóvá tettem, azt válaszolták, hogy majd egy hónap múlva kapok. Mondtam nekik, hogy ha másnapra nincs ott, akkor én hazarepülök. Ott volt. Szokatlan volt, hogy előtte én napi tizenhat-tizenhét órákat dolgoztam, de ott kint sokkal nyugodtabb volt a tempó. Sikerült is regenerálódnom, és tíz kilót híznom. Továbbá megismertem egy olyan társadalmat, ami működik. Ez az akkori Magyarországhoz viszonyítva óriási változást jelentett számomra. Láttam, hogy lehet korrektül is tenni a dolgokat, egy cég például bánhat jól is az alkalmazottaival. Ezek fontos élmények voltak, ugyanakkor azt is éreztem, hogy Finnország nekem nem a hazám, és soha nem is lesz az. Hiába beszéltem perfekt angolul, és olvastam több száz könyvet minden évben …

Ezek milyen könyvek voltak? Szépirodalom…

– Minden. Szépirodalom, üzlet, fantasy, játéktervezés…

Akkor térjünk rá erre! Elkezdtél szabadidődben játékokat tervezni.

– Igen, ez volt a hobbim abban az időben. Játszottam is, de több időt töltöttem azzal, hogy próbáltam összerakni őket. Nagyon szerettem a kütyüket, vettem magamnak egy Pocket Pc-t, ami akkoriban igen népszerű volt, de nem volt rajta játék. Gyorsan összeraktam néhány egyszerű játékot, amolyan tetrisklónokat, és kiraktam az internetre, onnan ingyen letölthető volt. Nagyon meglepett, hogy pillanatok alatt százezrek töltötték le. Csináltam magamnak egy nagyon egyszerű kis képnézegető programot is, azt is kiraktam az internetre, aztán egy idő után észrevettem, hogy több mint egymillióan töltötték le. Ezen akkor nagyon elgondolkodtam. A lehetőség, hogy bárhol vagyok a világon, megcsinálok valamit, kiteszem az internetre, és ha megtetszik az embereknek, akkor viszik, akkoriban még nagyon új, ugyanakkor felszabadító érzés volt. Aztán a szikrát, hogy ezt komolyabban vegyem, az adta, hogy az egyik internetes fórumon – valószínűleg egy tini – leszólta az egyik játékomat, hogy milyen ocsmányul néz ki. Ezen úgy felszívtam magam, hogy egy másik fórumon kerestem egy grafikust és egy zenészt, hogy csináljunk egy ütős játékot. Aztán amikor elkészült, az utolsó pillanatban úgy döntöttem, hogy próbáljuk meg ezt már pénzért adni. Mi történhet? Hát az történt, hogy hét éven keresztül nyert különböző díjakat, sokáig az év játéka volt, de ami még fontosabb, hogy annyi pénzt hozott, ami már majdnem összemérhető volt a főállásoméval. Felvetődött a kérdés, hogy ha hobbiból így megy, akkor mi lenne, ha profin csinálnánk. A Finnországban töltött első év után azt mondtam a munkáltatómnak, ha megduplázzák a fizetésemet, akkor még maradok egy évig. A második év végén is eljátszottam még ezt, de harmadszorra már nem akarták teljesen megduplázni. Nagyon boldog voltam, hogy akkor már nem mondtak igent. Ez végre hazahozott engem Magyarországra. Miután azonban külföldön éltem több évet, rémisztő élmény volt számomra újra az itthoni közeg. Egy jó fél év volt, mire újra „visszaszocializálódtam”. De amikor ezen is túl voltam, már tudtam, hogy jó döntés volt hazajönni. Ha az ember idegen egy másik országban, akkor örökre idegen marad. Remélem, sokan fogják ezt követni, hogy külföldön szereznek munkatapasztalatot, megismernek nálunknál jobban működő társadalmakat, tisztább közéletet, majd amikor ezzel a megváltozott gondolkodással idővel hazatérnek, és túlélik a kultúrsokkot – lehet, hogy majd egy klinikahálózatot kell nyitni, mert ha csak a tizede hazajön azoknak, akik elmentek, akkor már lesz elég ügyfél – utána nagyon jó hatással tudnak lenni az országra ezek az emberek.

Amikor hazajöttél, megalapítottál egy vállalkozást, ahol már profi szinten fejlesztettetek játékprogramokat, melyeknek nagy sikere lett. Jól látom, hogy az ezeknél a játékoknál kidolgozott metodika lett a későbbi navigációs szoftveretek lelke, vagy ahogy ti mondjátok, a motorja, ami az egyediségét adja az iGO Navigációnak?

– Igen. Amikor én elkezdtem játékokat programozni, mindig úgy álltam hozzá, hogy elsősorban egy technológiai platformot építek, egy olyan játékmotort, amin mellesleg játékok születnek meg. Az időnk kilencven százalékát ennek a fejlesztésére fordítottuk, tíz százalékában pedig játékokat is gyártottunk, hogy valami pénzt is hozzon a konyhára. A mai napig az a cégünk legmeghatározóbb elgondolása, hogy egy erős technológiai alapot fejlesztünk, amiből aztán létrejönnek a különböző projektek, amik hozzák a pénzt. Ez a filozófia akkoriban a játékiparban is nagy előnyt biztosított számunkra, mert sokkal kiforrottabb, jobb minőségű játékokat tudtunk sokkal gyorsabban készíteni, mint a konkurenciáink. A másik, amit megtanultunk a játékoknál, hogy milyen interakció alakul ki a felhasználóval. Fontos volt, hogy mennyire átlátható, mennyire könnyen kezelhető a játék, milyen felhasználói élményt nyújt. A logikus, átlátható felépítésre törekedtünk. Amikor megcsináltuk az első iGO Primo-verziókat, akkor egy az egyben hoztuk a játékoknál alkalmazott grafikai motort, annak színességét, „fincsiségét” és a könnyű használhatóságot. A konkurenciáink főleg a tartalomra figyeltek, mi pedig adtunk egy kicsit a külcsínre is.

Hogy tértetek át a játékokról a navigációra?

– Ahogy említettem, nagyon kedveltem a mai iPhone-ok elődjeit, a Pocket Pc-ket. Mindannyiunknak volt egy, nagyon imádtuk, de nem fért a fejembe, hogy a technológiai megszállottakon kívül normális ember miért vesz ilyet magának. Rendszeresen megkérdeztük a felhasználókat erről. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy mennyire fontos nekik a játék. Mindig az az eredmény jött ki, hogy senki nem a játék miatt veszi, de a legtöbbet arra használják. Aztán az egyik évben meglepő eredmény született: amiért a legtöbben veszik, az a navigáció, és amire a legtöbbet használják, az is a navigáció. Néztük, hogy ezzel ugyan hogy navigálnak? Érdekes volt, vonzott minket, éreztük, hogy valamit kellene ezzel kezdeni. Aztán egy véletlen során, egy ismerős ismerősén keresztül megtalált minket egy magyar és izraeli üzletemberekből álló csapat, akik navigációs készülékek forgalmazásával és térképészettel foglalkoztak. Szerettek volna egy saját navigációs szoftvert, és megkérdezték, hogy tudunk-e olyat. Megmutatták a konkurenciáét, mi pedig mondtuk, hogy annál biztosan tudunk jobbat. A térképészeti oldalát nem feltétlenül láttuk át, de az biztos volt, hogy szebb lesz, amit mi csinálunk. Izgalmas, és akkoriban alakuló terület volt a digitális térképészet és a navigáció. Nagyon hamar összejött így az a gondolat, hogy akkor csapjunk bele. Mi adtuk a szoftveroldali szakértelmünket, a többiek pedig a térképészeti szaktudást, és ami nagyon fontos: a piaci hozzáférést. Magyarországon megvolt a mérnöki kapacitás és a problémaértés, de az üzleti szemléletet javarészt az izraeli partnerünk adta hozzá.

Korábban azt mondtad, hogy már az induláskor leszögezted, hogy csak olyan céget vagy hajlandó létrehozni, ami tisztán működik. Miért volt ez fontos neked? Az is érdekelne, hogy szerinted ezt csak a globális piacon lehet megvalósítani?

– Még Finnországban hallottam azt a mondást az egyik barátomtól, hogy ha valamit megéri csinálni, akkor azt megéri rendesen csinálni. Ha valamit nem éri meg rendesen csinálni, akkor azt nem éri meg csinálni.

Ha az embernek a pénze nem a munkájából van, hanem az adócsalásból, akkor a fő tevékenysége nem az, hogy építőmester vagy szoftverfejlesztő vagy bármi, hanem az ő munkája akkor az adócsalás. Legfeljebb az azt fedező tevékenysége lehet bármilyen más szakma. Mi nagyra akartunk nőni, ki akartunk menni a világba, nem akartunk azon megbukni, hogy mikor mit oldottunk meg fekete kasszából. Vannak olyan iparágak, ahol ez még biztosan nem működik itthon. Ha bármelyik kormányzat sikeresen visszaszorítja a korrupciót, akkor annak egyenes következménye lesz, hogy megszületnek a sikeres magyar közepes- és nagyvállalatok, amelyek itt nőnek fel. De nemcsak nekik lesz jó, hanem a sarki fűszeresnek, a hurkasütödének és mindennek, ha megtisztul a terep.

A Bridge Budapest egyesülethez tartozó négy, világsikert elért hazai startupot némelyek csodacégekként aposztrofálják. Tényleg csoda kell ma Magyarországon ahhoz, hogy ilyen eredményt érhessünk el?

– Egyáltalán nem!

Siker

Az NNG Kft. az autóipari, az okostelefon- és a személyi navigációs szektor egyik vezető szolgáltatójaként kínál fedélzeti 3D-s navigációs alkalmazásokat. Az NNG iGO Navigációs szoftverét használó eszközök száma mára világszerte meghaladja a 20 millió darabot, míg a nemzetközileg is elismert 30 legnagyobb autógyártótól származó licencmegrendelések száma a 30 milliót. A tíz legnagyobb autómárka modelljei közül hétben az ő navigációjuk van. Budapesti központtal nyolc irodát működtetnek világszerte: Izraelben, Svájcban, Indiában, Ausztráliában, Kínában és Egyesült Államokban kettőt. Idén csatlakoztak a világsikert elért hazai startupok (LogMeIn, Prezi, Ustream) által alapított Bridge Budapesthez, melynek köszönhetően az egyesület már nemcsak Amerikába, hanem Izraelbe, Japánba és Indiába is biztosít ösztöndíjat fiatal, vállalkozó szellemű tehetségek számára.

Olvasson tovább: