Kereső toggle

25 év a bokszutcában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Bernie Ecclestone – az F1-es autós gyorsasági világbajnokságot üzemeltető szervezet (FOCA) elnökeként – a nyolcvanas években elhatározta, hogy száguldó cirkuszával rést üt a vasfüggönyön, és egy szocialista országban építi föl a Formula–1-et. Moszkva bürokratikus „fafejűsége” nem tetszett neki, így amikor ’83-ban Monacóban találkozott Rohonyi Tamással, az ’57-ben Brazíliába kivándorolt üzletembernek sikerült meggyőznie Ecclestone-t, hogy Magyarországra hozza a világ legnagyobb sporteseményét. A pályát rohamtempóban, 1985 októberében kezdték el építeni. Ecclestone kezdeti aggodalma, hogy képesek lesznek-e a magyarok egy nagydíjat megszervezni, hamarosan szertefoszlott. Noha mindössze egy embert küldtek ki Rióba megnézni a versenyt, és csak néhányan látták a monzai futamot, hibátlanul lement minden a Hungaroringen. Töreki László, az akkor kinevezett bokszutcafőnök mesél a kezdetekről és az azóta eltelt időről.

Milyen út vezetett a gyerekkori hobbimotoros ambícióktól a Forma–1 világáig?

– Vonzalmam az autó-motor sport iránt már egész fiatalon kezdődött. 1945-ben a földig rombolt Európában elsőként itt, a Városligetben rendeztek Grand Prix-versenyt 35 ezer néző előtt, ami felejthetetlen élményként maradt meg bennem. Tizenhat évesen autószerelő ipari tanulóként motorra pattantam, majd tizenöt évet versenyeztem az Előrében egyedileg átépített keleti motorokkal. Aztán a hatvanas években egy sérülés miatt abbahagytam a versenyzést, de a kapcsolatom a motorral nem szakadt meg. Évekkel később a Szabó Péter vezette kőbányai Hangár utcai gyermekmotorklubban segítettem az újabb motoros nemzedék kinevelésében, akiket később a Hungaroringen vagy más világbajnokságokon láttam viszont.

A hetvenes években eleinte Trabantokat és Wartburgokat szereltem, majd Torinóba, a Fiat-gyárba küldtek ki továbbképzésre – mégsem én lettem a Fiat-szerviz vezetője. A Gerő László vezette Shell–Interagnál helyezkedtem el, és hogy minél többet megtudjak az autóversenyzésről, szakmai tapasztalatszerzésre Olaszországba utaztam Henry Morrogh iskolájába. Ugyanis a világon akkor egyedül Vallelungában oktattak Forma–1-es és raliversenyzőket. Amikor hazajöttem, a Shell–Interag autósport-szakosztályának vezetője lettem, majd egy évet töltöttem Tanzániában is, ahol cégünk egy autószerelő, karoszszériajavító és fényezőműhelyt létesített. Hazajövetelem után egyik barátom beajánlott a közlekedési miniszternek, hogy szerinte alkalmas lennék az akkor épülő Hungaroring-bokszutca főnöki állására, mivel versenyszervezési tapasztalatokkal rendelkezem. Felkérésükre természetesen azonnal igent mondtam.

Csaknem harminc év elteltével sok fiatal alig tudja elképzelni a világban akkor uralkodó állapotokat, a vasfüggöny létezését. Volt Önökben bizonyítási vágy a Nyugat felé?

– Természetesen, de akik visszahallgatják az első, nagyszerűen lebonyolított közvetítést barátommal, Dávid Sándorral, Gyulai Pistával és Knézy Jenővel, azok rájöhetnek, hogy nem voltunk rosszabbak a nyugatiaknál. A jelenlévők közül Henry Morrogh és James Hunt, akkor már mint sportújságíró is pozitívan nyilatkozott. Nádasdi Jánostól, a MAMS főtitkárától, aki Hockenheimben a magyar futam előtt egy héttel tájékoztatót tartott, még olyanokat kérdeztek, hogy: „Önöknél lehet-e húst kapni?”, „Vannak pékségek, vagy vigyünk kenyeret is magunkkal?” – és mindezt nem viccnek szánták. De amikor a „vörös” futam befejeződött, mindenki megláthatta, hogy van élet a vasfüggöny mögött is!

A futam évében volt tavasszal a csernobili atomerőmű súlyos balesete is. Sokan úgy tartják, a Forma–1 mentette meg Magyarország egész éves idegenforgalmát.

– A világon mindenki azt hitte, hogy mérgezettek a gyümölcseink, a salátáink. De én nem hinném, hogy ez érdekelte volna Ecclestone urat. Ő egy vérbeli üzletember. Az igaz, hogy minden csapat versenyzője már a kezdetektől saját luxus lakókamionnal érkezett ide, saját szakáccsal és hazai alapanyagokkal. Ecclestone úrét mi belülről is megnézhettük: tátva maradt a szánk.

A Hungaroringen most több ezer ember dolgozik, hogy biztosítsa a kiképzést, a ruhát, az ellátást, a rádiókapcsolatot, az utánpótlást, készenlétben tartsa a mentőket, a kórházakat, a helikoptereket. Hogy volt ez a kezdeteknél?

– Olyanok voltunk, mint egy nagy család. Mivel mindenkinek új volt a helyzet, ez csak még jobban összekovácsolta a csapatot. Akkor sokkal kevesebb ember látta el az ellenőri és biztonsági feladatokat. De még háromszázezres nézőszám mellett is minden rendben ment. Igaz, kisebb gondok azért adódtak néha a tömeggel. Az első időkben csak egy pihenőkonténer volt a főnököknek és a bíróknak, aminek a kulcsa nálam volt. De magát a pályát és vele együtt a kívülállók számára szinte megközelíthetetlen, szigorúan őrzött bokszutcát azóta többször is átépítették. Ma már egy csapatban minimum hetven ember dolgozik egyetlen versenyző alá, a technikát pedig két-háromszázan hozzák össze, de ez is változó, hiszen a csapatok költségvetésében hatalmas különbségek vannak. A kezdetekben nem volt külön a technikai és a sportbíró. Szerteágazóbb volt a munkakörünk, ugyanis a bokszutcában folyt az autók megtankolása is, így a tűzoltófeladatok is ránk hárultak, egészen a versenyt veszélyeztető hulladék összeszedéséig.

A versenyzőket mi figyelmeztettük személyesen, ha kihágásokat követtek el; vagy mi kísértük őket, ha szükség volt doppingvizsgálatra, akár a WC-re is.

A jegyzőkönyvvezetést leszámítva, mi egyéb feladat van ma a bokszutcában?

– Az ellenőrzés és a sebességmérés mellett többek között a rajtceremónia alkalmával mi állítjuk pozícióba a versenyzőket a rajtrácsra, és bemutatjuk a bírókat a versenyzőknek. Fontos megemlítenem, hogy a rajtnál nekünk kell összeszámolni, hány százalékban van csupasz gumi az autókon. Ha a felénél több autón van például vágott gumi (vizes gumi), akkor égszakadásnál sem állíthatjuk le a versenyt. Én emellett már a kezdetektől előszeretettel toboroztam a bokszutcába agilis fiatalokat, hogy kitanítsam őket a bírói feladatokra. Akiket ma ott látunk a bírók között, javarészt az én tanítványaim. 

Akkoriban sok elismerő nyilatkozat jelent meg a külföldi sajtóban a pályáról, a rendszerről, a lebonyolításról.

– Én is kaptam személyesen köszönetet Derek Ongarótól, a Forma–1 biztonsági főnökétől, és Prof. Watkinstól, az orvosi csapat főnökétől, aki újraélesztette Häkkinent, de irányította sok versenyző, többek között Barrichello, Schumacher és a sajnálatos módon elhunyt Senna mentését is. A versenyzők közül Ayrton állt hozzám a legközelebb.

Milyen kapcsolatban voltak?

– Az első versenyen olyan távolságtartó volt, hogy még a közös fotózást sem engedte meg. Később, amikor teljes titokban lejött egy tesztvezetésre a Hungaroringre, barátságosabb lett közöttünk a viszony. A kezdeti időkben nem lehetett inni verseny közben az autókban, így amikor verseny végén a teljesen kifáradt Senna bejött a parc fermébe, én adtam neki inni, és vettem ki a kocsiból. Aztán a dobogóról lejőve a fejemre adta a sapkáját, és a kezembe nyomta a pezsgőjét, amiket a mai napig is emlékként őrzök. A halála nagyon megrendített. Évekkel később találkoztam a pályán Andrew Vajnával, aki filmet akart forgatni Senna életéről, és az őt alakító Sylvester Stallonéval. A film sajnos nem készült el.

Senna halála, 1994 óta Michael Schumacher volt a legkiemelkedőbb versenyző hétszeres világbajnoki győzelmével. Mostani sajnálatos síbalesete kapcsán sokakban felidéződnek pályafutása nevezetesebb emlékei. Ön hogy emlékszik rá?

– Már a kezdetektől látszott, hogy ebből a fiúból még lesz valaki. Barátságos, mindig mosolygó pilótaként ismertem meg. Sokat köszönhet neki a Forma–1. A sportág szinte minden téren a rekorderének tarthatja. Ő bizonyította be, hogy a győzelemhez nincs feltétlenül szükség a legjobb Forma–1-es autóra. Mint versenyző rendkívül éleslátó és gyors gondolkodású volt, aki az egész csapatot maga mögé tudta állítani. Teljes szívemből kívánom mielőbbi felépülését.

Az Ön számára melyek voltak a Hungaroring történetének legemlékezetesebb eseményei?

– Michael Schumacher 2001-ben világbajnoki címét, Jenson Button 2006-ban élete első futamgyőzelmét ünnepelhette meg a Hungaroringen. Ezek felejthetetlen élmények. De amikor 2009-ben Felipe Massa 200 kilométeres sebességgel csapódott a gumifalnak, mert előtte egy körülbelül egykilós rugóval ütközött, és súlyos koponyatörést szenvedett, az is hátborzongató élmény volt. A csapat egy emberként aggódott érte.

Bernie Ecclestone elégedettségét a szervezettség területén mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Monaco és Monza után a Hungaroring áll a harmadik helyen, ahol zsinórban egymás után a legtöbb futamot rendezték. Mire a legbüszkébb?

– A világ minden táján rendezett versenyek minőségét mindig pontozzák, és mi a legtöbbször a legmagasabb pontszámot kaptuk. Rengeteg helyről érkeztek már felkérések, hogy tartsunk sportszakmai továbbképzéseket a bírók számára, többek között Törökországban, Abu-Dzabiban, Bakuban. De a legbüszkébb arra vagyok, hogy 25 éven át azt tehettem, amit a legjobban szeretek. Tagja lehettem annak a csapatnak, ami Európa egyik legjobb Forma–1-es versenyét hozta létre.

Olvasson tovább: