Kereső toggle

Mindent megkajálunk

Interjú Kovács Lajossal, a Száz kémiai mítosz című leleplező könyv egyik szerzőjével

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Több generáció nőtt fel abban a hiszemben, hogy a margarin egészséges, a vaj pedig nem, majd pár éve megérkezett az új információ, miszerint pont az ellentéte az igaz. Ugyanez volt a helyzet a fluoros fogkrémmel, az édesítőszerekkel, és még hosszan sorolhatnánk. Kire hallgassunk ebben az információ- és marketingdömpingben?

– Ha az ember jólétben él, alapvetően két dolog történik vele. Egyrészt magától értetődőnek véli ezt a jólétet és elfelejtkezik arról, hogy ennek a megteremtése állandó erőfeszítéseket igényel, nem is beszélve a fogyasztók által elvárt folyamatos fejlesztésekről. Másrészt jó dolgunkban olyasmikkel kezdünk el foglalkozni, amivel nem foglalkoznánk, ha nem élnénk ilyen jólétben. Meggyőződésem, hogy az ember alapvető „szükségletei” közé tartozik a félelem: a saját, jól ismert „belső”, biztonságos világunkkal szemben tudjuk azonosítani a fenyegető „külső” világot. Ha nincs okunk a félelemre, akkor keresünk magunknak, azért hogy ez a biztonságos fészek megmaradhasson. És ilyen okot találni manapság nem túl nehéz, mert a civilizációnk egyre bonyolultabbá válik, a korábbi veszedelmek nagyrészt eltűntek, de újak jelentek meg, és az információterjedés sebessége gondoskodik róla, hogy hamar a tudomásunkra jussanak. Azon szakemberek számára, akik átérzik ennek a súlyát, nagy kihívás, hogy a különféle hírek között segítsenek eligazodni a laikusoknak. Nincsenek könnyű helyzetben, mivel az ilyen típusú ismeretterjesztésnek nincs meg a kellő súlya a tudományos közéletben.

Úgy tűnik, komoly ára van annak, hogy nem a pataknál mossuk a talicskával odatolt szennyest saját főzésű szappannal. Nem mi vágjuk el a csirke nyakát, de még fejnünk sem kell a tehenet. Szeretjük a kényelmet, de nem kérünk az élelmiszer- és egészségipar kemikáliáiból. Van itt arany középút?

– El kellene fogadnunk, hogy ha ennek a civilizációnak a jótéteményeire igényt tartunk, legyen az akár biztonságos élelmiszer, hatékony közlekedés, kényelmes lakhely stb., akkor meg kell tanulnunk együtt élni a kockázatokkal is. Ami egyébként nem is olyan bonyolult, hiszen mindig is voltak, vannak és lesznek kockázatok, ezeket kordában lehet tartani némi háttérismeret birtokában. Abszolút biztonság azonban nem létezik, így csupán kisebb és nagyobb veszélyek között választhatunk.

Mit jelent a könyvükben említett népbetegség, a „kemofóbia”?

– A kemofóbiát a vegyi anyagoktól való irracionális félelemként határozhatjuk meg. Elterjedt vegyi anyagokról, kémiai anyagokról, veszélyes anyagokról beszélni anélkül, hogy bárki venné a fáradságot és elmondaná, hogy pontosan mire is gondol. A laikusok általában a vegyipar és rokon iparágak által termelt és felhasznált, a természetben általában elő nem forduló, potenciálisan veszélyes anyagokat értik alatta. Csakhogy a veszélyesség és a természetes vagy mesterséges jelleg között semmilyen összefüggés nem létezik. A természet egységes, a szakemberek számára a „vegyi anyag”, „kémiai anyag” kifejezés értelmezhetetlen és értelmetlen, éppen ezért nem is használják. Csak anyagok vannak.

Egy másik közkeletű elképzelés az, hogy lehetséges vegyianyag-mentes életet folytatni. Gondolkodjunk el azon, hogy mi történne akkor, ha le kellene mondanunk a jelenleg használt összes természetes és mesterséges anyagról. Bárkinek, aki akárcsak elemi szintű kémiai ismeretekkel rendelkezik, tudnia kell, hogy ez képtelenség, mert minden élő és élettelen, a környezetünkben előforduló anyag egyúttal vegyi anyag is, tehát az ezektől való megszabadulás tökéletesen értelmetlen és megvalósíthatatlan cél, mert egy olyan civilizációs szintre vetne vissza minket, amit senki, még a legkövetkezetesebb környezetvédő sem vállalna.

Ezek szerint nem lehet éles határt húzni a természetes és mesterséges anyagok között.  Miért tartja magát mégis makacsul az a tévhit, hogy az ember által készített anyagok veszélyesek, míg a természetesek nem azok?

– Michael Shermer az autizmus kialakulása és a védőoltások között feltételezett (és megcáfolt) ok-okozati kapcsolat vizsgálata során arra a következtetésre jutott, hogy az anekdotikus asszociációk – különösen a média által fölerősített sztorik formájában – annyira erősek, hogy a nagyközönség teljesen figyelmen kívül hagyja a tudományos bizonyítékokat. A mesterséges anyagokat hajlamosak vagyunk a mérgekkel azonosítani, míg a természetes anyagokat jótékonyaknak tartjuk, holott ez vice versa nem igaz. Mind a természetes, mind a mesterséges anyagok között találunk számunkra hasznos és fontos anyagokat, de károsakat is. A természetes anyagok veszélyes voltára friss példaként említhetném a legutóbbi gyöngyvirág-mérgezést (amikor is egy bokszedző medvehagymának hitte a virág levelét, és rántottájába keverve belehalt a mérgezésbe – a szerk.).

Könyvében több helyen is szerepel a teljes kiőrlésű kenyerekben előforduló mikotoxin veszélyére való felhívás. Ez a reformtáplálkozás részeként forgalmazott, főleg import gabonamagokra is vonatkozik? Mintha erről nem esne olyan sok szó a magyar nyelvű médiában.

– A teljes kiőrlésű gabona, mint neve is mutatja, csak minimális mértékben vagy egyáltalán nem hántolt, így a gabonaszemek őrlése során nem keletkezik korpa, az a lisztbe kerül. A korpa magas rost- és ásványianyag-tartalmú, a rostoknak a táplálkozásban betöltött szerepéről még keveset tudunk. Hatásuk valószínűleg többrétű, az emésztőrendszer perisztaltikáját javítják, csökkentik a szénhidrátok úgynevezett glikémiás indexét (vércukorszintet emelő hatását), az ételekben előforduló potenciális karcinogéneket (rákkeltő anyagokat) nehezebben teszik hozzáférhetővé, a vastagbélben található baktériumoknak kedvező táptalajt biztosítanak.

A köztudatba való bevezetésüket malomipari marketing-szakembereknek köszönhetjük, akik a premixek és a tápok elterjedése miatt a jószágtartásból kiszorult, korábban egyértelműen állati takarmánynak számító korpának találtak sikeresen új piacot a reformtáplálkozásban.

Nincs azonban rózsa tövis nélkül: a hántolatlan gabona és korpa komoly veszélyforrás is lehet a rajtuk szaporodó penészgombák miatt. Közismert, hogy a penészes takarmányt az állatok is visszautasítják, és ha mégis elfogyasztják, nem fejlődnek megfelelően, szaporodási zavarok lépnek fel, sőt megbetegedést, tömeges elhullást is észleltek. Szintén ismert, hogy a penészgombával fertőzött terményekből készült élelmiszerek rendszeres fogyasztása az emberek esetében is súlyos megbetegedésekhez vezethet. Ennek oka, hogy egyes penészgombák erős biológiai hatású anyagokat, úgynevezett mikotoxinokat termelnek.

Hosszú időn keresztül kizárólag teljes kiőrlésű gabonából készült termékeket fogyasztani kockázatos dolog. Az Európai Unió élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó Gyors Veszélyjelző Rendszerének (RASFF) 2006-os adatai szerint az élelmiszer-biztonsági problémák miatti riasztások és tájékoztatások legnagyobb részét (31,2 százalék) a mikotoxinokkkal kapcsolatos határérték-túllépések adják, ezt követik a kórokozó mikroorganizmusok miatti értesítések (18,6 százalék) és a kémiai szennyezőanyagok miatti riasztások (17,0 százalék). A riasztások legnagyobb részét a későbbi években is a mikotoxinok képviselték (2007: 26 százalék; 2008: 31 százalék). A fogyasztók a mikotoxinokban megtestesülő kockázatokat alul-, míg az élelmiszer-adalékokból származó kockázatokat rendszeresen túlbecsülik.

Az E-számok és rákos megbetegedések között az emberek nagy többsége szerint egyenes az összefüggés. Ez mennyire megalapozott?

– Semennyire. Valószínűleg számos laikust meglepne John Hoskins környezetvédelmi toxikológus alábbi véleménye: „Bármelyik tál ételünkben egyedül azokat az anyagokat fogyaszthatjuk biztonságosan, akár természetes vagy mesterséges eredetűek, amelyek növényvédőszerek, hormonok vagy E-számmal rendelkező élelmiszeradalékok maradványai (mert ezekről tudunk a legtöbbet). Minden mást az ételünkben bizalmi alapon fogyasztunk el.” A legtöbb kétely az élelmiszer-színezékeket övezi, ezek közül is a természetben elő nem forduló, szintetikus anyagokat. A bizonyított allergizáló hatás rizikója legtöbbször ezeknél sem nagyobb, mint sok egyéb anyagnál (például eper, tojás), túlzott és felesleges használatuk azonban mindenképpen kerülendő. Gondoljunk csak a kék narancslikőrre, zöld ketchupre, vagy a festékekkel „feljavított” alig 8-10 százalékos narancs, vérnarancs, meggy stb. ízű üdítőitalok tömkelegére. Azonban az úgynevezett természetes anyagok között is akad néhány ma már nem engedélyezett vagy problematikus anyag. Mi az előnyük a szintetikus festékeknek? A stabilitás. A természetes növényi festékek legtöbbje nem bírja a főzést, a levegő oxigénjét, a természet nem konyhai felhasználásra alkotta meg őket. A lilahagyma a főzés vagy a vöröskáposzta leve a pH-változás hatására csúnya szürkéskék színűvé változik.

Indokolt-e az otthoni víztisztítók nagymértékű elterjedése? Biztonságosabb-e az ásványvíz fogyasztása, mint a csapvíz? Az arzénszennyezés kitettsége Magyarországon valóban aggodalomra ad okot?

– Magyarországon a legtöbb helyen a vezetékes ivóvíz minősége megfelelő és kirívó esetektől eltekintve nem igényel további tisztítást. A különféle víztisztítók forgalmazása mögött természetesen üzleti érdekek is meghúzódnak. Ráadásul, ha nincs megfelelően karbantartva például egy aktívszenes házi szűrőberendezés, még akár kockázatos is lehet a megtelepedő baktériumok miatt. Ott, ahol megfelelő a vezetékes víz minősége, az ásványvíz fogyasztása nem igazán indokolható. Persze ha valaki kedveli a szénsavas ásványvizeket, a szikvizet, a nyári délutánokon a hűs teraszon elfogyasztott fröccsöt, amelyeknek idehaza komoly hagyománya van, nyugodtan fogyassza ezeket.

Az arzénszennyezés az országban néhány helyen valóban magasabb, mint a jelenlegi európai uniós határérték, de ebben a bonyolult történetben tudnunk kell, hogy a határérték elég szerencsétlenül olyan jellemzők alapján lett megállapítva, amelyek hazánkra nem teljesülnek. Ennek ellenére például Békés megyében komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy a jelenleginél kevesebb arzént tartalmazó ivóvízhez jussanak az ott lakók.

Ha egy új élelmiszer akad a kezébe, megnézi az összetételét? Előfordult már, hogy a csomagoláson jelölt összetevők miatt nem fogyasztotta el a terméket?

– Ritkán, csak indokolt esetben szoktam ezzel foglalkozni. Vannak ugyanis más, sokkal árulkodóbb jelek: a kirívóan alacsony ár, az ismeretlen termelő vagy a gagyi csomagolás.

Olvasson tovább: