– Ha az ember jólétben él, alapvetően két dolog történik vele. Egyrészt magától értetődőnek véli ezt a jólétet és elfelejtkezik arról, hogy ennek a megteremtése állandó erőfeszítéseket igényel, nem is beszélve a fogyasztók által elvárt folyamatos fejlesztésekről. Másrészt jó dolgunkban olyasmikkel kezdünk el foglalkozni, amivel nem foglalkoznánk, ha nem élnénk ilyen jólétben. Meggyőződésem, hogy az ember alapvető „szükségletei” közé tartozik a félelem: a saját, jól ismert „belső”, biztonságos világunkkal szemben tudjuk azonosítani a fenyegető „külső” világot. Ha nincs okunk a félelemre, akkor keresünk magunknak, azért hogy ez a biztonságos fészek megmaradhasson. És ilyen okot találni manapság nem túl nehéz, mert a civilizációnk egyre bonyolultabbá válik, a korábbi veszedelmek nagyrészt eltűntek, de újak jelentek meg, és az információterjedés sebessége gondoskodik róla, hogy hamar a tudomásunkra jussanak. Azon szakemberek számára, akik átérzik ennek a súlyát, nagy kihívás, hogy a különféle hírek között segítsenek eligazodni a laikusoknak. Nincsenek könnyű helyzetben, mivel az ilyen típusú ismeretterjesztésnek nincs meg a kellő súlya a tudományos közéletben.
Úgy tűnik, komoly ára van annak, hogy nem a pataknál mossuk a talicskával odatolt szennyest saját főzésű szappannal. Nem mi vágjuk el a csirke nyakát, de még fejnünk sem kell a tehenet. Szeretjük a kényelmet, de nem kérünk az élelmiszer- és egészségipar kemikáliáiból. Van itt arany középút?
– El kellene fogadnunk, hogy ha ennek a civilizációnak a jótéteményeire igényt tartunk, legyen az akár biztonságos élelmiszer, hatékony közlekedés, kényelmes lakhely stb., akkor meg kell tanulnunk együtt élni a kockázatokkal is. Ami egyébként nem is olyan bonyolult, hiszen mindig is voltak, vannak és lesznek kockázatok, ezeket kordában lehet tartani némi háttérismeret birtokában. Abszolút biztonság azonban nem létezik, így csupán kisebb és nagyobb veszélyek között választhatunk.
2013. 05. 17. (XVII/20)
