Kereső toggle

Nem volt elég csípős a lecke

– mondja a magyar kormány erdélyi politikájáról Markó Béla

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A román közigazgatás küszöbön álló átszervezése óriási csapás lehet a romániai magyarok számára. Jelenleg ennek megakadályozása a legnagyobb politikai kihívás a magyar pártok előtt, és ezt legkevésbé az autonómiatörekvések Tőkés László-féle egyoldalú hangoztatásával lehet elérni – nyilatkozta a Heteknek Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) alapítója, volt miniszterelnök-helyettes, aki szerint megtorpant ugyan, de nem ért véget a magyar kormány megosztó erdélyi politikája.

Az egyik legutóbbi megszólalásában azt mondta, hogy akik az anyaországban akarnak egypártrendszert létrehozni, azok ne Erdélyben akarják a demokráciára hivatkozva erőszakkal több pólusúvá tenni a magyar képviseletet. Nincs kétségünk afelől, hogy kikre gondolt, de érdemes-e az oroszlán bajuszát rángatni? Nem árt ez az Ön politikai imidzsének?

– Nincs miért aggódnom, sose féltettem az úgynevezett imidzsemet. Ne értse félre senki, egy normális demokráciában természetes a többpártrendszer. Csakhogy Romániában az erdélyi magyarság nincs olyan helyzetben, hogy azt mondhatná:máris működhetne egy többpártrendszer. Nekünk egyelőre összefogásra és szolidaritásra van szükségünk ahhoz, hogy szembenézhessünk a jogfosztó szándékokkal, és hogy azokat megakadályozzuk.

Ami pedig a magyarországi beavatkozást illeti: miközben ott sok kormánypárti politikus nagy elégtétellel emlegette, hogy a legutóbbi választáson kétharmados többséget szereztek, addig az RMDSZ nem is kétharmados, hanem eddig minden választáson legalább nyolcvanöt százalékos támogatást kapott a romániai magyaroktól. Azt látom, hogy Magyarországon most némi megtorpanás van az erdélyi politikával kapcsolatban, hiszen az eddigi egyoldalú erőfeszítések, amiket a kormány tett velünk szemben, látványosan megbuktak, sőt, rendkívül káros következményekkel jártak a határon túli magyar közösségre. Azonban a decemberi választások után is elhangzott egy-két nyilatkozat – nem akarok nevesíteni senkit –, ami arra utal, hogy még mindig nem volt elég csípős ez a lecke, amit nálunk kaptak a pártalakítási kísérletekkel kapcsolatban.

A két ország kapcsolata nem éppen felhőtlen jelenleg. Az RMDSZ akar ezen a helyzeten javítani?

– A kilencvenes években volt szándék arra először, hogy a Magyarország és Románia közti kétoldalú tárgyalásokkal rendezzük az erdélyi magyarság helyzetét. Erre szolgáltak az alapszerződést megelőző viták és tárgyalások. Végül az alapszerződés nem bizonyult különösebben hatékony eszköznek ebben az ügyben. Hozzá kell tenni: az akkori Magyarországnak Európában sokkal nagyobb volt a súlya, akkor még lehetett remélni, hogy kétoldalú tárgyalásokkal meg lehet oldani kérdéseket, attól függetlenül, hogy kormányon van-e az RMDSZ, vagy nincs. Sajnos Magyarország európai presztízse lesüllyedt, és a román politika sem tulajdonít akkora jelentőséget a magyarországi álláspontnak, mint az uniós integráció előtt. Jelenleg nem látom, hogyan tudna nélkülünk Magyarország valamilyen fontos kérdést a román féllel a mi érdekünkben rendezni. Ebben egyébként mi eddig is partnerek voltunk, és ma is azok vagyunk, de nem szolgai módon. 

Jó ideig egy új párt útján kommunikált a magyar kormány az erdélyi magyarokkal. Az Erdélyi Magyar Néppárt azonban nagyon leszerepelt a választásokon, mégis – dacból vagy indulatból – Tőkés László tovább erőlteti az erdélyi teljes autonómia megvalósítását. Van-e értelme most az autonómia ügyét ilyen erőszakosan hangsúlyozni a román társadalommal szemben, miközben olyan kormány alakult, amelynek nem tagja a magyar képviselet?

– Az autonómia változatlanul célja a szövetségnek, és azt gondolom, hogy változatlanul érdeke a romániai magyar közösségnek. Az viszont taktikai kérdés, hogy az autonómiához hogyan lehet közel jutni, vagy hogyan lehet távolodni tőle. Meg kell fontolni, hogy milyen retorikát, eszközöket lehet most használni a cél érdekében. A mi tapasztalatunk azt mutatja, hogy ezt legjobban a román politikai életbe való beágyazódással, az ott megszerzett minél nagyobb befolyással, lépésről lépésre, egy decentralizált folyamatot támogatva lehet elérni. A Tőkés László-féle kinyilatkozások nem sokat érnek, ugyanakkor komoly kárt okoztak már nemegyszer. Az elkövetkező rövid időszaknak óriási tétje van a magyarság számára: a román közigazgatás átszervezése ugyanis küszöbön áll, ezt eltökélte a kétharmados többséggel rendelkező kormánykoalíció. Ez óriási csapás lehet a romániai magyarok számára. Ha azokat a közigazgatási egységeket, megyéket, ahol nekünk többségünk van, átalakítják, ha kiveszik a kezünkből ezt az erőt, amely az elmúlt esztendőkben számunkra a legfontosabbnak bizonyult, nagyon nehéz helyzet jöhet létre. A két székely megyében, Hargita és Kovászna megyében számos létfontosságú kérdésben eddig mi döntöttünk, más kérdésekre pedig lényegi befolyással lehettünk azokban a megyékben is, ahol nem vagyunk abszolút többségben. Ez lesz a nagy harcunk, hogy ezt a közigazgatási felosztást ne engedjük elrontani. Nem lesz könnyű, egyáltalán nem vagyok nyugodt az üggyel kapcsolatban, aminek nem használ az egyoldalú radikális autonómiatörekvés és annak folyamatos kinyilatkoztatása. A következő hónapokban nem lenne jó abban az ellentmondásban élni, hogy miközben mi – így kell mondanom – élethalálharcot vívunk az önkormányzati erőnknek legalább a megőrzésére, aközben mások meg úgy tesznek, mintha küszöbön állna az autonómia kivívása. Abszurd és tarthatatlan helyzetet hoz létre az, aki ezt teszi, és az egész magyar közösségnek árt, a sajátjai ellen cselekszik, ami elfogadhatatlan.

Csupán egyfajta trianoni reneszánsz hangulatot gerjeszt a Néppárt az autonómia kérdésében, vagy van valami konkrét elképzelése?

– Üres és nagyhangú retorikát tapasztalok ennek az új pártnak a részéről, semmi egyebet. De meg kell mondanom, hogy Magyarország sem kínál ebben a pillanatban más eszközöket az erdélyi magyaroknak. Az elmúlt években nem tapasztaltuk, hogy a kétoldalú kapcsolatokban valamilyen lényegi kérdést sikerült volna rendezni a romániai magyarság számára. A kettős állampolgárság és a szavazati jog megadása egyoldalú intézkedések, tehát nem a szomszédos országgal való tárgyalás nyomán születtek meg. Ezek nem segítik az itteni emberek életét, inkább érzelmi hatásuk van, mint gyakorlati. Hiába próbálják egyesek azt a látszatot kelteni, hogy ezzel ki lehet váltani a kézzel fogható anyaországi segítséget, amit rendre nem kapunk meg sem Budapestről, sem Brüsszelből a magyar képviselők lobbija alapján. Azt a célt, amit mi úgy fogalmaztunk meg, hogy a szülőföldön való boldogulás, és aminek nagyon fontos része az autonómia, nem ezen az úton fogjuk elérni, mert az érzelmi töltésű politizálás ideje elmúlt Európában. Ráadásul a szavazati jog kitalálói tévednek is: úgy látom, hogy ezzel a lehetőséggel Erdélyben nem sokan értenek egyet. Úgy vélik, hogy nem nekünk kell megmondani azt, hogy Magyarországon ki döntsön mindaddig, amíg azok a döntések elsősorban nem ránk hatnak vissza, hanem azokra, akik ott élnek. Itt olyan emberek százezreiről lesz szó, akik egy másik országban születtek, élnek – mert a történelem erre ítélte őket –, és egy másik valósággal szembesülnek a mindennapokban. A választások nem csak a nemzeti kérdésekről szólnak, hanem szociális problémákról, gazdaságról, oktatásról, egészségügyről, számos olyan kérdésről, amelynek a tétje nem az ő életük. Egyszerűen nagyon nehéz nekünk a magyarországi valóságról véleményt alkotni.

Miközben a kormánypártokkal egyfajta patthelyzet alakult ki, addig a Kós Károly Akadémia Alapítvány – amelyhez Ön is sok szállal kötődik – rendezvényeire egyre több baloldali politikust, értelmiségit hívnak: Bajnai Gordon Nagyváradon járt, Mesterházy Attila Kolozsváron jelentette be, hogy pártja megköveti az erdélyieket a szégyenletes népszavazási ügy miatt és Lengyel László is volt már Önöknél. Célzatos ez a közeledés, vagy csak a véletlen alakította így a meghívottak listáját?

– Az alapítvány célja a lehető legszélesebb teret nyújtani azon közéleti szereplőknek, akik hozzá tudnak szólni a romániai magyarság ügyéhez. A következő vendégünk Bokros Lajos lesz, de a lehetőség minden politikus és közéleti szereplő előtt adott, akit meghív az alapítvány kuratóriuma. Mesterházy Attila meghívásának az apropója, hogy pártja egy új nemzetstratégiát dolgozott ki, amely felülbírálta az eddigi stratégiájukat. Számunkra a párbeszéd a fontos mindenkivel, legyen az a politikai paletta jobb- vagy baloldalához tartozó, akár budapesti, akár bukaresti közéleti szereplő. Aki ezt a meghívást nehezményezi, nem érti igazán a magyarság érdekeit a határon túl.

Felmerült, hogy az RMDSZ akár indulhatna is a következő anyaországi választásokon. Komolyan kell venni a felvetést, vagy ez már a politikai humor kategóriájába tartozik?

– Ez nem vicc. Maga az RMDSZ Romániában bejegyzett politikai szervezetként nem indulhatna, de ha bejegyeztetne egy pártot Magyarországon, akkor már igen. Kérdés az, hogy utána mit kezdenénk ott ezzel a támogatottsággal, illetve mit tudnánk megoldani, és mit nem tudnánk megoldani a magyar parlamentben. Hangsúlyoznom kell, jelen pillanatban az RMDSZ-ben nincs döntés arról, hogy létre is hozunk egy ilyen pártot, de mivel ezt sokan kérdezik, és nagyon sok biztató visszajelzés érkezett Magyarországról, a felvetéssel a jövőben komolyan kell foglalkozni, ezt körbe kell járni.

Olvasson tovább: