Kereső toggle

A legjobb tőke a jó hírnév

Harmincéves a REGIO játékbirodalom

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kockás noteszbe jegyzett könyvelés, becsületszóra építő bizalom és egy kis játékbutik – így kezdődött a REGIO Játékkereskedelmi Kft. története az 1980-as években. Ma már az országszerte működő húsz áruházukban vehetők meg a portékáik mind egyéni vásárlók, mind kereskedők számára. A cég közvetlenül immár 250 embernek ad munkát. Gyaraki József cégalapító, ügyvezető igazgató szerint harminc év kitartó munkájának eredménye az is, hogy a vállalkozás évenkénti forgalma megközelíti a négymilliárd forintot.

Az 1980-as években a fénykorát élte a „butikolás”, vagyis a kis belvárosi lépcsők alatti sufnik kibérlése és boltocskává alakítása. A REGIO Kft. is itt kezdte?

– Akkor még nem létezett a kft., hanem csak egy kis dohány-játék-ajándékbolt volt, amelyet feleségemmel épp harminc évvel ezelőtt vettünk bérbe, akkori szóhasználattal: gebinbe. Váratlanul adódott a lehetőség, és fiatal házasként kötöttük meg a szerződést az üzletre. Kalandos a történet, de elég csak annyit mondani róla, hogy a nászutunk is árubeszerzéssel telt el. A boltot azután olyan irányba vittük tovább, hogy egyre inkább játékokkal foglalkozzon.

Rendelkezett akkor már üzleti tapasztalatokkal?

– Iskoláim elvégzése után a Balatonon, Vonyarcvashegyen építettem fel és üzemeltettem egy büfé-falatozót. Nappal kiszolgáltam a vevőket, éjjel pedig fagylaltot kevertem, és előkészültem a következő napra.

Ezek szerint nem fertőzte meg a proletariátus hangzatos jelmondata, amely szerint a dolgozó nép nyolc óra munkára, nyolc óra pihenésre és nyolc óra szórakozásra jogosult.

– Rám ez egyáltalán nem hatott, sőt, az egész számomra teljesen értelmetlen. Ha valaki fejlődni akar, akkor ennél többet kell befektetnie. A vendéglátásban további tapasztalatokat szereztem akkor, amikor felépítettem Pécsett az első pizzériát a nyolcvanas években. A családi vállalkozás keretein belül létrehozott, majd néhány év után piaci értékesítésre kerülő Főnix Hotel a mai napig üzemel a város központjában. A pizzériát a rendszerváltás előtt adtam el, de ma is azzal a menüsorral és módszerekkel üzemel, amit annak idején létrehoztunk.

Akkor még különlegességnek számított a pizza vagy a pizzéria. Mi indította arra, hogy egy jól menő, exkluzív üzletből kiszálljon?

– Egy darabig párhuzamosan működött a két vállalkozás, a vendéglátás azonban eléggé helyhez kötött és robotosan ismétlődő munkának bizonyult, amelyben nehézségekbe ütközött a bővítés. A székek és asztalok száma ugyanis nem többszörözhető meg, s akkor a Köjál előírásai miatt arra sem volt lehetőség, hogy motoros pizzafutárt alkalmazzunk. A rendszerváltással nagyobb lehetőségek nyíltak számunkra a játékforgalmazásban, mert megszűnt a nagykereskedések állami monopóliuma, s az addig monopolhelyzetben lévő Triál száz sebből vérzett. Megláttuk a piaci rést, és egy német rokonom segítségével megalapítottuk a REGIO Német–Magyar Kft.-t, amelyből menet közben – az ingatlanhasznosítással foglalkozó rész kiválása után – kialakult a REGIO Játékkereskedelmi Kft.

Ez egyszerűnek hangzik, pedig akkoriban nem mindenkinek sikerült élni a lehetőséggel. Sokan az állami vagyon „lenyúlásával”, olcsó áron való megszerzésével gazdagodtak meg.

– A rendszerváltásig eltelt nyolc év alatt mi nem tétlenkedtünk, hanem megismertük az összes hazai szerszámkészítőt, akiknek a játékgyártáshoz közük volt. Olyan bizalmi kapcsolatok jöttek létre, amelyekben az ügyfeleim tudták, hogy a nálunk elhelyezett áruikat mindig kifizetjük, s a termékek ellenértéke nagyobb biztonságban van nálunk, mintha egy bankban helyeznék el. Noha az adminisztráció egy kis kockás noteszben feljegyzett összegeken és a becsületszón alapult, minden megállapodást betartottunk. Ez komoly erkölcsi tőkét jelentett később is.

Bölcs Salamon szerint a nagy gazdagságnál is nagyobb tőke a jó hírnév.

– Az erkölcsi tőke mindig jól kamatozik. Ráadásul nemcsak a vagyon megszerzése, hanem a megtartása is fontos, ez pedig hosszú távon nehezen elképzelhető erkölcsi és értékfedezet nélkül. A rendszerváltás után is sokan jártak úgy, hogy hirtelen váltak milliomossá, de csak kevesen maradtak meg ebben az állapotban. Ebül szerzett jószág ebül vész el.

A nagyobb szabadsághoz milyen döntések párosultak?

– Átgondoltuk, újraszerveztük a dolgokat. A kilencvenes években több nagykereskedési áruházat nyitottunk meg vidéken, az ezredforduló után pedig a kiskereskedések számát gyarapítottuk. Láttuk ugyanis, hogy a kereskedők nehezen bírják azt a versenyt, amelyet a multik diktálnak, illetve amit a kínai dömpingáru jelent. Manapság egyre nehezebb tisztán játékprofillal megtartani egy üzletet, ezért mi arra törekszünk, hogy a termelőtől a fogyasztóig mi juttassuk el az árut. Ma már ugyanis nehezen működik a gyártó–importőr–nagykereskedő–kiskereskedő összetételű láncolat, mert minden láncszemre rárakódik egy összeg, és a termék végül eladhatatlanná válik.

A költséghatékonyság érdekében tehát olyan irányba mennek a dolgok, hogy a piaci lehetőségeket mérlegelve egyre inkább a kereskedő finanszírozza magát a gyártást. Ennek előnye, hogy sikerült olyan klasszikusnak minősülő régi játékokat megtartani, amelyeket az egyes divathullámok elsöpörtek volna.

Ezek szerint a gyerekkori kedvenc fémépítőmet vagy a Java összerakós játékot nem teljesen szorította ki a Lego?

– Egyáltalán nem. A gyártót megkeresve személyesen gondoskodtam arról, hogy ezek a klasszikusok ne tűnjenek el a polcokról. Ilyenek például a diavetítők és kivetíthető mesefilmek, a már említett építőjátékok vagy a „Gazdálkodj okosan!” társasjáték, amelynek esetében a kiadói jogokat is megszereztük. Hasonló a helyzet például a rollerrel, amelynek ugyan most nagy a divatja, de mi akkor is forgalmaztuk, amikor a divat mást diktált.

Mitől függ a divat a játékkereskedelemben?

– A nagy gyártóktól. Amikor például a Disney-stúdió kitalált egy tündérmesét, vagy a filmvásznon feltűnt a Pókember, akkor a piacon is a filmmel egy időben jelentek meg ezek a játékok. Sőt, már egyes élelmiszerláncok (McDonald’s) is a menükhöz adják ezeket a játékfigurákat, kedvcsinálónak. Ezekhez társul a promóció, az egyes ruházati termékek mesefigurákhoz alakítása stb., majd amikor lecseng a divat, akkor újra előkerülnek az időtálló klasszikus termékek.

Mitől jó egy játék?

– Attól, hogy személyre szabott módon egy új világot tár elénk. A játék az elérhetetlen nagy dolgok elérhető, kicsinyített mása. Kézbe vehető, tapintható, érzékelhető, birtokolható, amely kinyitja a gyermekek fantáziáját, hasznos irányba tereli a gondolkodásukat. A kisbabák először csak a zajra, fényre, színekre, formákra figyelnek fel, s ahogy a csörgőt rázzák, javul például a mozgáskoordinációjuk. Később már képessé válnak a tárgyak szétszedésére, összerakására, rendezésére. Néhány éves kortól előtérbe kerülnek a szerepjátékok is, amikor a gyerek beleélheti magát az autóversenyző, a katona, a mozdonyvezető stb. vagy csak egyszerűen a papa-mama szerepébe, kinyílhat a képzelete, bármit megálmodhat, és így minden lehetségessé válik számára.

A játék tehát a tanulás, a szocializálódás fontos eszköze, és a hasznos játékok kiválasztásánál nyilván figyelembe kell venni a gyermekek korát, nemét, élethelyzetét, érdeklődését.

Ha jól belegondolok, a pénzügyekkel kapcsolatos gondolkodásomat ma is befolyásolja a hajdanában gyakorta játszott „Gazdálkodj okosan!”.

– Ráadásul manapság mindenre kiképzik az embereket, de az alapvető pénzügyi ismereteket az iskolában nem tanítják. Ezt fényesen mutatja az eladósodott honfitársaim nagy száma. Az én időmben még legalább takarékbélyeggel igyekeztek ösztönözni a diákokat arra, hogy ne költsék el az összes pénzüket. Alapvetően a család a legjobb helye annak, hogy megtanítsák a fiatalokat helyesen gazdálkodni, hiszen az olyan, mint egy minigazdaság. Minálunk például az volt a szemlélet, hogy akkor kell spórolni, amikor még van miből. A hiányt ugyanis a család minden tagja megszenvedi.

A jó gazdálkodásba beleférhet a hitel?

– Magáncélra, áruvásárlásra soha nem használtam hitelt, hanem csak a vállalkozás fejlesztésére. Ott is csak annyit, amennyit a legrosszabb üzletmenet esetén is vissza tudok fizetni.

Tehát a hatalmas plazmatévé, ami még mindig divat, ne legyen a kívánságlistánkon?

– Jobban járunk, ha azt később kívánjuk meg. Az amerikai fogyasztói társadalom szemlélete, hogy előrehozom a vágyaim megvalósulását, mindent megveszek a kreditkártyám terhére, és azután csak azért dolgozom, hogy a kölcsönt visszafizethessem. Igen ám, de mi van akkor, ha valami váratlan dolog történik, például megszűnik a munkahelyem, vagy beteg leszek, táppénzre kerülök. A német gondolkozás szerint pedig először összegyűjtöm a rávalót, s csak azután veszem meg, amit megkívántam. A hitellel tehát azért kell csínján bánni, mert ezzel a jövőnket terheljük meg, a jövő pedig nem a mi kezünkben van.

Olvasson tovább: