Kereső toggle

Okostojás

Beszélgetés az év legsikeresebb feltalálójával

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egy új magyar logikai játék, az Okostojás (Smartegg) Washingtonban elnyerte az International Puzzle Party (IPP) legnagyobb díját. A jó hír egyeseknek a Rubik-kocka sikerét juttatja eszébe, lehet azonban, hogy ennél sokkal többről van szó. A feltaláló Zagyvai András, aki eddig visszavonult életet élt, egyik napról a másikra került az ismertség reflektorfényébe.

Isaszeg és Gödöllő határában, a Jégmadár büfé előtt beszéljük meg a találkozót Zagyvai Andrással, az Okostojás feltalálójával. Ő egy fekete Landroverrel a közeli erdő irányából érkezik, majd az ablakon kiszólva „megyek előre” kiáltással vezet minket nem mindennapi otthonába. Jobbról és balról egy-egy halastavat hagyunk el, majd erdei utakon haladunk tovább. Kis idő múlva a földút hatalmas tisztásba torkollik, és feltárul előttünk a „tanya”: jobbról méretes ház, balról egy műhely, valahol messze hátul pedig lóistálló.

A ház maga is egyedi alkotás, saját tervezéssel és kivitelezéssel. Ez nem is olyan meglepő, ha tudjuk, hogy eredeti foglalkozását tekintve egy építészmérnökkel van dolgunk. A világ zajától távol itt él családjával, szemlélődő életmódot folytatva Zagyvai András, aki újra és újra rácsodálkozik az élet apró-cseprő dolgaira. Olyanokra, amilyeneket a nagyvárosi mókuskerékben élő átlagember fel sem ismer, csak szótlanul elmegy mellette. Ennek az életmódnak a gyümölcse az Okostojás is, egy olyan labirintusjáték, amelyet alkotója csupán a saját és környezete örömére alkotott. Őt magát is váratlanul érte a hír, hogy a világon a legnagyobb megmérettetést jelentő IPP-n megkapta a neves matematikusokból álló zsűri nagydíját, a japán puzzle királyáról elnevezett Nob Yoshigahara-díjat.

Mi is valójában az Okostojás? Játék? Dizájntermék? Logikai rejtvény vagy esetleg képzőművészeti alkotás? A feltaláló szerint valahol mindegyik. Képzeljünk el egy vadcseresznyfából gyönyörűen kiesztergált tojásformát, amely már önmagában esztétikus, és a fogása is kellemes. Ezen pedig lyukak és minden irányba kiinduló vágatok találhatók, az összképhez pedig egy két végén gömbbel ellátott pálcika is hozzátartozik. A feladat csupán annyi, hogy a pálcát be kell helyezni a „start” lyukba, majd végig kell vezetni a labirintuson, és ki kell hozni a végén. Különböző nehézségi fokozatok léteznek, attól függően, hogy hány rétegű a labirintus a tojás belsejében. Menet közben előfordulhat, hogy a pálcikát át kell tolni a tojás túloldalára, s a megoldáshoz nemcsak logika, térlátás és kézügyesség szükségeltetik, hanem egyfajta intuíció is nélkülözhetetlen. „A valóságos életben is hasonlóan zajlanak a folyamatok. Az ember olyan összetett lény, aki döntéseit nem csupán száraz racionalitással, logikai alapon hozza meg. Döntéseiben fontos szerepe van a megérzésnek, az érzelmi állapotnak és az intuíciónak is” – mondja a feltaláló.

Ne vágjunk azonban rögtön a dolgok közepébe, hanem kezdjük az elején. Mert Zagyvai András is ugyanolyan gyereknek született, mint mi, csupán általános iskolás korában abban különbözött a társaitól, hogy szenvedélyesen sakkozott. Még most is emlékszik arra az esetre, amikor Portisch Lajossal – aki a világ tíz legjobb játékosa közé tartozott – egy szimultán versenyen döntetlent ért el. A matek mellett azonban érdekelte a képzőművészet: a festészet és a rajz. Gimnáziumi éveiben pedig hiába koptatta a humán beállítottságúnak kikiáltott Radnóti Gimnázium padjait, ő inkább a reál tantárgyak felé orientálódott. Az építészmérnöki diploma megszerzése után Zagyvai egy nagy nevű építészvállalatnál mélyítette el gyakorlati ismereteit, majd három év múlva két társával együtt megalapította az Archikon Kft.-t. Ezzel sikerült olyan anyagi bázist létrehoznia, amely lehetővé tette, hogy visszavonuljon a mindennapi kenyérért folytatott robotos hétköznapoktól. Egyébként is elege lett abból, hogy vállalkozása során a munka tetemes részét az adminisztráció és a menedzsment teszi ki, az igazi szakmai alkotó tevékenységre pedig alig maradt ideje. „Kiváltam, és képzőművészettel kezdtem el foglalkozni – mondja. – Grafikákat rajzoltam több éven keresztül. Az volt a célom, hogy valami olyasmivel foglalkozhassak, aminek semmi köze sincs a pénzhez” – teszi hozzá.

Mi a baj  a pénzzel?

– Túlságosan befolyásolja a dolgokat, sokszor pedig úgy éreztem, hogy kényszerpályára terel, és diktál.

Van egy mondás, miszerint az amatőr ihletre vár, de a profiknak az előleg és a határidő a legjobb múzsa.

– Nekem ugyan nem. Ha engem a határidők és az előleg által megszabott előírásokba szorítanak be, akkor végem van. Ezért amikor az építészetet otthagytam, akkor a külvilágot kizárva pár évig szinte remeteként éltem. Egy kis műtermet béreltem, és ott töltöttem a napjaim nagy részét. Ez hasznomra vált, pedig volt úgy, hogy két héten keresztül csak egy falevelet rajzolgattam.

Mi ennek az értelme?

– Amikor túlságosan szélesre tárjuk a horizontot, akkor nem tudjuk elmélyíteni az ismereteinket, csak versenyt futunk az idővel. Én akkor időt adtam magamnak a horizont egy pontjának elmélyítésére, például amikor egyetlen falevelet vizsgálgattam heteken keresztül. És olyan dolgokat láttam meg benne, amilyeneket az úgymond földhöz ragadt ember nem vesz észre rajta.

Mi az, amit Ön észrevett?

– Ezt nehéz szavakba önteni, de olyan fényeket-árnyékokat, anyagszerűséget, textúrát, erezetet, kompozíciót, arányt, ritmust, mintázatot stb., amelyek megmutatták, hogy egy falevél milyen mérhetetlen remekmű. A falevél ugyanis egy teremtett dolog, amelyet az ember önmagától nem tud létrehozni, s valaki teremtőt feltételez. Az univerzum egyik csodája, s az a hihetetlen rend, ami az univerzumban benne van, az a falevélben is megtalálható. Egy távcsővel a mindenségnek csak nagyon kis részét tudjuk szemlélni, azonban egy falevelet alaposabban meg tudunk vizsgálni.

Van benne intelligencia.

– Ezt azonban nagyon nehéz definiálnunk vagy egzakt, tudományos módon leírnunk. Mégis át tudjuk vinni – ha átengedjük magunkon – egy műalkotásba. A műélvező pedig szintén nem tudja megfogalmazni, hogy mitől jó, csak érzi, hogy valami harmóniát sugároz az alkotás. Az Okostojással is hasonló volt a célom: rengeteg minden legyen benne. Létrejöjjön a harmónia a különböző tényezők között.

Hogyan jött az ötlet?

– Az egyik reggel 2007-ben azzal ébredtem, hogy hozzak létre egy olyan tárgyat, amelynek van egy pozitív meg egy negatív része, a negatív részben pedig egy olyan labirintus, amely akár többrétegű is lehet. Később az esztergált hengereket alakítottam tojás formává.

A két tárgy közötti kapcsolat megteremtéséhez jött a pálca ötlete. Adódott az alapanyag, mert a gyermekeimnek rengeteg játékot készítettem fából. Bizonyára azonban filozofikus gondolatok is befolyásoltak, mert úgy képzeltem el, hogy a pálca az embert szimbolizálja, a labirintust tartalmazó tárgy pedig a környezetünket.

Az ötlet realizálása pedig igazi magyaros módon folytatódott: a feltaláló saját kezűleg ásta az árkot a telkén, hogy a háromfázisú áramot a műhelyébe be tudja vezetni. Majd vett egy használt esztergagépet, és elhívott magához egy idős gödöllői mestert. Etette (kolbásszal), itatta (fröccsel), amíg a mester meg nem mutatta neki azokat a fogásokat, amelyekre kíváncsi volt. A labirintus logikáját pedig – mivel henger alakra volt szükség – a leghétköznapibb rendelkezésre álló hengerre, vécépapír-gurigákra tervezte.

Több mint két éven át saját maga örömére dolgozott, egy-egy tojás elkészülte négy-hat hetet vett igénybe. Sokszor szólni sem lehetett hozzá, mert lélekben egy másik dimenzióban járt, és szinte álmában is a labirintus útvonalait tervezte. Amikor az otthoni készletekből kifogyott, a gyerekek tömegével hordták haza a vécépapír-gurigákat az oviból.

Az sem a véletlen műve, hogy az Okostojás anyagául a vadcseresznyefát találta legalkalmasabbnak. „Még 2003-ban tűzifát gyűjtöttem az erdőben, és az akácos között találtam egy vadcseresznyefát. Úgy éreztem, hogy ez a fa értékesebb annál, mint hogy a tűzre dobjam. Egészen másként ment benne a láncfűrész, olyan homogén, sűrű, egyenletes szálszerkezete volt, nem repedt, nem hasadt el. Akkor elraktam, hogy egyszer még jó lesz valamire. És jó lett” – emlékszik vissza.

Akármilyen véletlenek tehát nincsenek, mint ahogy abban is felfedezhető egy láthatatlan rendezőelv, hogy a játék a tavalyi év során kikerült a Nürnbergi Nemzetközi Játékvásárra. „Ez egy olyan méretű vásár, mint öt BNV együttesen. Csupán egy kétszer kétméteres standot béreltünk ott, mégis felfigyeltek ránk, és a termék nagy sikerrel debütált. Egy amerikai cég meg is akarta vásárolni a gyártási jogot, azonban az a tény, hogy műanyagból készítette volna, bennem ellenkezést váltott ki. Most már azonban elismerem, hogy a műanyagnak is vannak előnyei” – mondja a feltaláló. Itt a vásárban javasolták azt is, hogy küldjék el az Okostojást Washingtonba, hogy az IPP-n is megmérettessen. S miután a zsűri elnöke még az eredményhirdetés előtt megvásárolta az egyik nevezési példányt, a másikat pedig a versenyt 1978-ban életre hívó Jerry Slocum vette meg múzeuma számára, a feltaláló már sejtett valamit… 

Az első díj nem járt pénzjutalommal, mégis olyan erkölcsi sikert és nyilvánosságot hozott, amely nélkül a találmány még mindig az isaszegi romantikus farm titka volna. Most pedig már világméretű szabadalmaztatása, valamint a gyártás előkészítése folyik. „Az ítéletet egy független nemzetközi zsűri hozta, amely tudja, milyen fejlesztések és logikai játékok jelentek meg a piacon. Meg tudja ítélni azt, hogy egy merőben új érték előállításáról vagy csak egy régi tárgy továbbfejlesztéséről van-e szó, ugyanis van rálátásuk az egész világra” – teszi hozzá a feltaláló. A zsűri pedig egy teljesen eredeti újdonságot fedezett fel az Okostojásban, amelynek különböző variációira akár egy játékbirodalmat is rá lehet építeni. Arra a kérdésre pedig, hogy milyen gyakorlati haszonnal járhat az Okostojás, a feltaláló így felel: „A készségfejlesztésben és az oktatásban mindenképpen hasznos lehet, azonban sokan azt állítják, hogy a robottechnológia is hasonló elven működik. Tehát akár egy új robot előállításában is integrálódhat az a sokfajta ötlet, amely most még csak játék szinten található meg az Okostojásban.”

Olvasson tovább: