Kereső toggle

Csak aranyban gondolkozunk

Beszélgetés Cseh László világbajnok úszóval Debrecen után és London előtt

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Cseh László méltán nevezhető a Hargitay András, Darnyi Tamás, Czene Attila által megteremtett magyar vegyesúszó-hagyományok követőjének. Pekingben háromszor állt a dobogón, a világ- és Európa-bajnokságokról nyolc éve szállítja kosárszámra az arany-, ezüst- és bronzérmeket. A debreceni Európa-bajnokságon hat érmet nyert, köztük három aranyat. Huszonhét évesen harmadik olimpiájára készül rendkívüli elszántággal: Londonban „a cápadresszes" idők nyomába eredve szeretne meglepetéseket okozni.

Közismert, hogy az úszóedzések mellett mérnök-informatika szakon tanulsz a Budapesti Műszaki Egyetemen. Hol tartasz?

- Kicsit lassabban haladok a többieknél, de azért folyamatosan araszolok előre, másfél évem még biztos van hátra. Ebben a félévben is felvettem néhány tárgyat, az olimpiai felkészülés miatt nem halasztottam, de óvatos voltam. Tervezem, hogy az olimpia után azért jobban belehúzok.

Mennyire fontos neked az egyetem az úszás mellett?

- Tudom, hogy szükségem van, illetve lesz egy diplomára. Feltétlenül be kell tudnom úgy osztani az időmet, hogy a tanulás is beleférjen az életembe, ne kelljen később csak egy lábon állnom.

Összehasonlítva a felkészülésedet a Peking előtti időszakkal, kevesebbet vagy többet kell teljesítened az edzéseken?

- Nincs jelentős eltérés. Most azért talán célzottabb a felkészülés, mennyiségben kicsit visszavettünk, de intenzitásban még fokoztuk a terhelést, már amennyire lehet.

Kérlek, elevenítsük fel, milyen időket úsztál - még az úgynevezett cápadresszel - Pekingben!

- A 200 vegyes 1.56,52, a 400 vegyes 4.06,16, a 200 pille (pillangó) pedig 1.52,70 volt. Ezek az érvényben lévő Európa- és egyben egyéni csúcsaim 50 méteres medencében.

Peking után kikapcsoltad magad a versenysportból hat hónapra. A mostani eszeddel is így döntenél?

- Egy darabig nagyon élveztem, hogy nem kell edzésre járnom. Aztán egy idő után elkezdett hiányozni a megszokott „fáj"-érzés. Ha a pihenés oldaláról nézem, igen hamar letelt az a hat hónap, és közben meg nem éreztem magam úgy, hogy  szabad vagyok, mint egy madár, mert annyi egyéb intéznivaló akadt az edzések helyett.

Mennyi időre volt szükséged a „leépülés" helyreállításához, sikerült egyáltalán visszajutnod a korábbi edzettségi szintre?

- Nem biztos, hogy még egyszer a pihenés mellett döntenék. Felszedtem néhány kilót, elszoktam a munkától, röviden, minden bajom volt, inkább hátrányt jelentett, mint előnyt. Igaz akkor közel tizenöt év folyamatos edzés, versenyzés után úgy éreztem, szükségem van erre. Ennek ellenére nem ismételném meg, jó pár hónap szenvedés kellet ahhoz, hogy visszajöjjön a megszokott vízérzés, siklás.

A 2010-es Eb előtt gyakran volt hallható, hogy már öregszel. Majd a budapesti Eb-n ugyan hoztad a két vegyes aranyát, ahogy azt mi elvártuk, de azért a különbség nem volt olyan szellős, ahogy megszoktuk tőled, főleg a rövidebbik vegyes, ami majdnem „célfotós" volt az osztrák Rogannal.

- Valójában a helynek és időnek megfelelően szerepeltem, de kétségtelen, hogy ha alaposabban elemezzük, én sem ítélem tökéletesnek. Inkább nevezném az akkori úszásomat egy tisztes iparos munkának, inkább a küzdő jellege vált emlékezetessé.

Lehetett szerepe ebben a Peking utáni lazításnak?

- Lehet, de bennem annyi csapódott le, hogy semmi nem úgy működött, ahogy azt én korábban megszoktam.

Az Eb utáni beszélgetésünkkor a fentiek ellenére úgy nyilatkoztál, hogy még nem vagy a csúcson, pedig már akkor is a huszonötödik születésnapod felé közelítettél. Mennyire gondoltad ezt akkor komolyan?

- Tudom, hogy a pekingi olimpia jól sikerült, ennek ellenére legbelül azt éreztem, hogy még van bennem valami, amivel képes lehetek még többet kihozni magamból.

A múlt évi sanghaji világbajnoki szereplésedet - így egy év távlatából - milyennek értékeled, ismerve az ottani párás körülményeket, illetve azt, hogy gyerekkorod óta küszködsz asztmával?

- Bár 200 vegyesen helyt álltam, de mindent egybe véve hasonló érzések törtek elő belőlem, mint a 2010-es budapesti Eb után. Nem volt benne semmi extra, hogy azt mondhattam volna, hogy hú, de jó volt ez, hú, de élveztem. Röviden: nem volt a siklás élménye.

Bizonyára foglalkoztattak ennek okai, és kutakodtatok edződdel, Túri Györggyel, hogy mit lehet még kitalálni.

- Úgy tűnik, hogy nem annyira a sok versenyzésben eltöltött év és a kilométerek okozhatták ezt, hanem inkább a monotonitás, a felkészülések hasonlósága és valamifajta ingerszegénység az edzésekben. Talán emiatt hiányzott az az érzés, ami az előrelépéshez szükséges lett volna. Ekkor jött váratlanul egy kellemes élmény. A világbajnokság után nem sokkal következett a sencseni Universiadé. A csúcsformát érthetően Sanghajra időzítettük, már kevesebbet is edzettem, és mégis jobban ment az úszás, és jött az az érzés, ami már régen hiányzott. Ekkor éreztem azt, hogy valami megváltozott, és jó volna ezt tovább vinni.

Mi a jól sikerült debreceni Eb után hallottuk, hogy megváltozott valami körülötted. Az érdekelne, hogy mikor fogalmazódtak meg benned ezek az új gondolatok?

- Az Universiadé volt a kezdet, ezt következően ez egy folyamat volt. Ennek a következő állomása volt, amikor 2011 őszén elkezdtük a felkészülést 2012-re, illetve Londonra. Már ennek az eredménye volt a decemberi rövidpályás Eb-n való jó szereplés.

Mégis mi zajlott le benned, ami érlelte azt, hogy változtatni szükséges?

- Valami pluszra, valami másra vágyott a szervezetem, amit meg kell adni, hogy felébressze azt, amiről feltételeztem, hogy bennem van.

Miként fogadta ezeket az új gondolatokat az edződ?

- Ez egy izgalmas kérdés volt. Mivel egy megszokott rendszeren - ami azért már bőven hozott sikereket - változtatni mindig kockázattal járhat, érthetően féltett. A változtatásban benne lehet a bukás veszélye is. Ezzel együtt végül is a változtatások mellett döntöttünk.

Mi a lényege - szakmailag - annak a másnak, ami eltér a korábbi munkától?

- Talán az egyik lényeges, jelentős változás, hogy jobban odafigyelünk a regenerációra, a szervezet helyreállítódására. Ez nem egy egetrengető újítás, de mégis az, hogy ez nagyobb hangsúlyt kapott, több pozitív következménnyel járt. Sokkal frissebben érkeztem a következő edzésre, ezáltal hatékonyabb lett az edzések hatáskiváltása is. A pszichikus feltöltődés is jobb lett, ami segítette az ingeréhséget az edzések iránt.

A versenysportban eltöltött éveid mennyisége okán érthető, hogy több idő szükséges a regenerációhoz, nem?

- Kétségtelen, hogy a szervezetem másként fogadja a terheléseket, mint mondjuk hat-nyolc évvel ezelőtt, tehát ezt is figyelembe kellett venni.

A változtatások, amelyeket ebben a felkészülési évben elkezdtetek alkalmazni, saját kútfőből erednek, vagy más műhelyek tapasztalataiból emeltétek be a programotokba?

- Természetesen rendelkezünk külső segítséggel is. Például rendszeres ellenőrzésekben részesülünk a Sportkórház teljesítménydiagnosztikai laboratóriumában. Ezen kívül is igyekeztünk tájékozódni a szakirodalomban, miként lehetne úgy frissíteni, változtatni a megszokott beidegződéseken, ami további lendülethez segíthet. Ez nem azt jelenti, hogy mi egy az egyben beemeltük, vagy akár kész tényként elfogadtuk volna mások állításait, inkább figyelembe vettük tapasztalataikat.

Ha egy szakember analizálja a mozgásodat, láthat-e változást például a vízfekvéseden a korábbi Cseh Lacihoz képest?

- Biztosan kell lennie változásnak. Ahogy az életben minden változik, a sportban, azon belül a versenysportban is, mert ott kell lennie a jobbításra való törekvésnek. Apró kis változtatások is századokat eredményezhetnek, ami - mint Szöul és Güttler Károly óta tudjuk - aranyérmekről dönthetnek. (Güttler Károly 0.01 század másodperccel maradt le az aranyéremről - a szerk.) Az edzőm mondhatja azt, hogy a kezed így és így lépjen be a vízbe, de a változtatás hatásait meg én érzem, tudnom kell, hogy ettől most jobban haladok-e. Ezért az edzőmmel folyamatosan elemezzük a belső érzéseimet, tapasztalataimat is. Ennek az eredménye, hogy érzékelhető a technikai fejlődés a mozgásomban. Különösen a mellúszásomnál látható ez. Azért ebben az úszásnemben még feltétlenül szeretnék tovább javulni.

Ezenkívül a szárazföldi edzésekben is történtek változtatások, azok szintén hatottak a vízben végzendő munkákra. Döntően a törzs izomzatainak megerősítésére fektettünk nagyobb hangsúlyt, és mellette tettem azt, amit korábban is végeztem: heti két-három alkalommal egy-másfél órát töltök az erősítőteremben.

Ismert, hogy edzések után, közben elkezdtétek ellenőrizni a véred laktátszintjét. Ez új módszer vagy alkalmaztátok ezt korábban is? (A laktát, közismertebb nevén tejsav az izommunka salakanyaga, aminek fokozottabb szintje az izmok elmerevedését okozza - a szerk.) Az amerikai csapatsportokban ezt már harminc éve alkalmazzák. Egy jéghokis a cserepadról nem mehetett be, ha magas volt a laktátszintje...

- Bár láttuk, hogy a világversenyeken ezt alkalmazzák, mi most kezdtük el. Az eredmények hozzásegítettek a regenerációs folyamatok pontosításához.

Mindenkit elkápráztattál a debreceni Európa-bajnoki versenyzéseddel. Te mennyire voltál elégedett?

- Elégedett voltam, különösen azért, mert ez egy gyors visszaigazolása volt annak, hogy amit teszünk, amit változtattunk, az jó, és sokat jelent, és a további munkához is plusz motivációt kaptam, hogy jó az út, amin haladunk.

Olvastam edződnek, Túri Györgynek egy nyilatkozatát, hogy „nem ezüstben gondolkoztok". Mi erről a véleményed?

- Valóban, januárban letisztáztuk, hogy aranyban gondolkodunk! Vagy összejön, vagy nem, de nem elégszünk meg az ezüsttel. Nekünk ez a meggyőződésünk.

Tudom, elsősorban időkben gondolkoztok, lehet erről valamit megtudnunk?

- Nem szeretnék erről beszélni, annyit azért elárulok, szeretnék „dresszes" idők közelébe érni, esetleg azoknál valamivel jobbat úszni.

Milyen számokban láthatunk úszni Londonban?

- Három egyéni számban, 200, 400 vegyesben és 200 pillangóban, valamint legalább két váltóban is.

Tudod, hogy mi lesz veled London után?

- Folytatom a munkát, mert még érzem magamban azt az erőt, ami szükséges a sikerélményhez.

Olvasson tovább: