Kereső toggle

Pedofília: Az áldozat újból áldozattá válik

Interjú Herczog Mária szociológussal

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Az egyházon belül elkövetett, gyerekek elleni cselekmények esetén is meg kell védeni az áldozatokat, és az elkövetőkre is vonatkozik a büntetőtörvénykönyv. Ha tehát ilyen ügy kiderül, annak büntetőjogi következményei kell hogy legyenek.”

Minek tartja a pedofíliát? Betegség, aberráció, bűn?

- Klinikai értelemben azt tekintik pedofilnak, aki kizárólagosan vagy elsősorban prepubertás vagy esetleg serdülő gyerekek iránt érez szexuális vonzalmat. Ez egy nagyon erős és ellenállhatatlan késztetés, nehezen változtatható, már csak azért is, mert az érintettek egy jelentős része nem is akar ezen változtatni.

A gyerekek elleni erőszak elkövetői nagyobb részben olyan felnőttek, akik személyiségzavaruk, éretlen személyiségük, agresszivitásuk, hatalomvágyuk, alacsony önértékelésük, kudarcos párkapcsolataik vagy az attól való félelem okán visszaélnek a nekik kiszolgáltatott gyerekekkel.

Mit remélnek az elkövetők egy ilyen borzasztó cselekedettől?

- A gyerekek elleni szexuális erőszak mögött sokszor a változatosság keresése áll, vagy az a súlyos, de egyes országokban élő tévhit, hogy az érintetlen gyerekkel való szexuális érintkezés gyógyítja a HIV-fertőzötteket, az AIDS-t, illetve az a tény, hogy aki egy érintetlen gyerekkel kerül szexuális kapcsolatba, biztosan nem fertőződik meg.

Mit lehet tenni a pedofilokkal, kiváltképp annak tudatában, hogy a nagy részük nem is akar megváltozni?

- A börtönbüntetés nyilván arra szolgál, hogy elszigeteljék őket, de arra biztosan nem alkalmas, hogy ettől megváltozzanak, másképpen viselkedjenek. Ezért is merül fel a néhány helyen használt - például Kaliforniában vagy a közelmúltban Lengyelországban bevezetett - időleges vagy végleges kémiai kasztráció, ami jelentősen csökkenti, megszünteti a vágyat, a libidót, és ezzel nagyrészt megelőzhető az elkövetés.

Magyarországon tervben van a kémiai kasztráció bevezetése?

- Eddig nem volt erről szó, és szakmai vita sem.

Tudható, hogy hány pedofil él világszerte?

- A kutatások szerint a felnőttek körülbelül húsz-huszonöt százaléka fantáziál gyerekekkel kapcsolatos szexuális képeket, játékokat, de ez nem jelenti azt, hogy pedofilok lennének, és azt sem, hogy valaha is közelednének gyerekekhez. Mindenesetre a pornográfia kiemelkedő „népszerűsége" és a szexturizmus, amelynek egyik fő célpontja a gyerekprostitúciót engedélyező, elnéző országok látogatása, egyértelműen aggasztó jel.

Valamiféle általános okra visszavezethető a pedofília?

- Az ismert nemzetközi adatok szerint a pedofília semmilyen módon nem függ össze a társadalmi, gazdasági státusszal, iskolai végzettséggel, és a pedofilok többségét nem érte bántalmazás gyermekkorában. Többségük heteroszexuális, vagyis az ellenkező nemhez vonzódik. A szakemberek sem ismerik a pedofília okát, azt viszont tudjuk, hogy elkövetők nagy többsége, mintegy kilencven százaléka férfi.

Hazánkban hány esetre derül fény évente, és ezekből mit feltételeznek a felderítetlen esetek nagyságrendjéről?

- Erre nincs adat, aminek egyik oka, hogy nem egyértelműek és konszenzuálisak azok a definíciók és a terminológia sem, amit a rendőrök, segítő szakemberek, a bíróság, az ügyészség használ. Másrészt a bűncselekmények osztályozása nem különíti el a gyerekek bántalmazásának különböző formáit e szerint, és más nyilvántartást használ a gyermekvédelem és az egészségügy, mint a rendőrség, az ügyészség, illetve a bíróság. Mindenesetre okkal vélelmezhető, hogy rendkívül magas a látencia, hiszen a titokhoz nagyon erős érdeke fűződik az érintetteknek.

Az esetek túlnyomó többsége, négyötöde családon belül - szülő, nevelőszülő, rokon elkövetők által - történik, és ennél is több áldozatról mondható el, hogy ismeri az elkövetőt, mert a szomszéd, ismerős, gondozó volt az. Az idegenek által elkövetett cselekmények száma nagyon alacsony.

Egy német statisztika is cáfolni látszik, hogy jórészt azok lesznek pedofilok, akik gyermekként maguk is bántalmazást éltek át. Mi a helyzet ebből a szempontból Magyarországon?

- Szét kell választani a pedofilt és az elkövetőket, mert ez utóbbi jóval nagyobb halmaz, aminek részhalmaza az előbbi. Többféle vélemény olvasható arról, hogy milyen mértékben determinálja a későbbi erőszakos elkövetést - szexuális visszaélést - a saját, gyermekkori áldozati szerep, és bizonyosan az elkövetők kisebb része volt maga is áldozat. Sajnálatosan kevés kutatás és eredmény van ezen a területen, magyar vizsgálat pedig egyáltalán nincsen.

A katolikus egyházat mostanában pedofil- és homoszexuális botrányok sorozata rázza. Miért csak néhány év óta történhetnek lebukások, miközben köztudott, hogy a gyakorlat több évszádos?

- Nyilvánvalóan megváltozott a világ: a nyitott társadalom, a média és a széles körű felvilágosítás, tudatosság, a feltárt ügyek nyilvánosságra hozatala nagyon sokakat segít abban, hogy elmondják, mi történt velük, hogy ne féljenek, illetve ne gondolják, hogy csak velük estek meg ilyen szörnyűségek, és ők a hibásak.

Az egyházaknak maguknak kell elvégezniük azt a munkát, ami elvezet az ügyek feltárásához, az ismert, de esetleg eltussolt esetek feldolgozásához, a szankciókhoz. Az azonban nem kérdés, hogy az egyházon belül elkövetett, gyerekek elleni cselekmények esetén is meg kell védeni az áldozatokat, és az elkövetőkre is vonatkozik a büntetőtörvénykönyv. Ha tehát egy ilyen ügy kiderül, annak büntetőjogi következményei kell, hogy legyenek.

Természetesen nemcsak az egyházi esetek, hanem a családon belüli erőszak, az intézményekben, bentlakásos iskolákban élő gyerekek, fogyatékosok esetében is egyre erőteljesebb a figyelem a megelőzésre. A fejlett országokban mindenhol működik ma már anonim segélyvonal, interneten elérhető segítségkérési lehetőség, még ha sajnos ez sokszor éppen a legkiszolgáltatottabbak számára nem ismert és hozzáférhető. A fejlett országok nagy részében egyre jobb a jogi szabályozás, és ezek alkalmazása. A média jó értelemben is felerősíti ezt azzal, ha jó színvonalú információkat közvetít.

A téma egyik szakértője azt mondta, hogy a pedofília olyan téma, amely Magyarországon politikai védettséget élvez. Mire gondolhatott?

- Ezt tőle kell megkérdezni. A magam részéről a legfontosabb problémának azt érzem, hogy Magyarországon gyakorlatilag nincsen sem megelőző-, sem ellátórendszer, a gyerekek, a szülők és a szakemberek semmiféle használható információt, segítséget nem kapnak ahhoz, hogy megelőzhetők legyenek az esetek. Nehezen ismerik fel a jeleket, nem hisznek a gyerekeknek, ha azok egyáltalában el merik mesélni a velük történteket. Ennek oka sokszor a félelem és a tudatlanság, a szembenézés képtelensége, a tehetetlenségérzés, illetve a szégyen. A tragikus az, hogy az áldozatok újból áldozattá válnak: nem volt elég elszenvedniük a visszaélést, a környezetüktől sem számíthatnak segítségre. A rendőrségi meghallgatás többnyire szakszerűtlen, nincs speciálisan felkészített csapat - például női pszichológus, nőgyógyászati vizsgáló kislányok esetében -, a videós meghallgatás, ami a fejlett országokban magától értetődő, nálunk nem működik, noha vannak így felszerelt szobák és készülékek. A traumát elszenvedettek terápiás segítése sincs megoldva: alig van az országban olyan szakember, aki vállalja az ilyen eseteket, és képes is segítséget nyújtani. És nincs semmiféle rehabilitációs, segítő szolgálat az elkövetők részére sem, pedig a legjobb megelőzés az, ha nincs „kereslet", vagyis a potenciális vagy korábbi elkövetők megfelelő segítséget kapnak.

Törvény által védve

A 12 éven aluliakkal folytatott szexuális cselekmény mindenképpen erőszakos szexuális bűncselekmény, függetlenül attól, hogy volt-e konszenzus, míg a 12–14 év közöttiekkel folytatott kapcsolatot is büntetni rendeli a törvény, akkor is, ha nem volt erőszak (ez a megrontás). Ugyancsak alkalmazható bizonyos magatartások esetében a kiskorú veszélyeztetésének tényállása is. Ez két módon követhető el: a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy e feladatából folyó kötelességét súlyosan megszegi, és ezzel a kiskorú testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődését veszélyezteti, illetve a nagykorú személy a kiskorút bűncselekmény elkövetésére vagy züllött életmód folytatására rábírja, vagy rábírni törekszik. (Virág György)

Olvasson tovább: