Kereső toggle

„A vajdasági autonómia a szerb demokrácia sikertörténete”

– mondja Egeresi Sándor, a vajdasági parlament elnöke

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Január elsejétől Belgrád az eddiginél jóval szélesebb körű autonómiát biztosít a Vajdaságnak, ami meghatározó momentum a tartomány és az ott élő magyarok jövője szempontjából is. A szerb–magyar kapcsolat – különösen a szlovák–magyar viszonyhoz képest – egyébként is példaértékű: egy tavaly elfogadott törvény értelmében a vajdasági magyarok (is) nemzeti tanácsot választhatnak maguknak, és az őket érintő legfontosabb kérdésekben maguk dönthetnek. A témáról Topolyán beszélgettünk Egeresi Sándorral.

Mit jelent a Vajdaságnak, illetve a vajdasági magyaroknak a január 1-jétől életbe lépett részleges autonómia?

- Ennek megértéséhez figyelembe kell venni, hogy a vajdasági autonómiának történelmi hagyományai vannak: 1974-től kezdve - még Nagy-Jugoszlávián belül - törvényhozó, végrehajtó és igazságszolgáltatási hatáskörei is voltak a tartománynak. Ezt Milošević szüntette meg - egyfajta „kirakatautonómiát" hozva létre -, és csak az ezredforduló után, a demokratikus váltást követően nyílt arra lehetőség, hogy a kérdést rendezzük. Akkor indult el ez a ma is tartó folyamat. 2002-ben az úgynevezett omnibusztörvény hatályon kívül helyezte a Milošević-féle rendelkezést, és mintegy 240 hatáskört ruházott újra a Vajdaságra. 2006-ban az új szerb alkotmány garantálta, hogy a Vajdaság hét százalékban részesedik a központi költségvetésből, majd 2008 októberében a tartományi parlamentben elfogadtuk a vajdasági statútumot, vagyis alkotmányt, amit tavaly november 30-án hagyott jóvá a belgrádi törvényhozás, és így december 14-én kihirdettem.

Ezzel a Vajdaság további 153 hatáskört kap vissza, amelyeket három csoportba lehet sorolni. Az első, hogy a Vajdaság Szerbián belül gazdasági önállóságot kap. Visszakapjuk például mintegy 150 ezer hektár erdő, illetve a vajdasági vizek - ezen belül a Fruška Gora Nemzeti Park - tulajdonjogát, mint ahogy az utak - az autópályákat kivéve - szintén tartományi tulajdonba kerülnek. Ezenkívül saját fejlesztési bankot alapítunk - erre várhatóan néhány hónapon belül sor kerül -, amely segíteni fog a gazdasági élet felpörgetésében.

A statútum ezenkívül - ez a második terület - garantálja a Vajdaságban élő 26 nemzeti közösség - szándékosan nem kisebbségekről beszélünk - egyenrangúságát, és a megmaradt sokszínűség megőrzését. Ez a vajdasági magyarok önazonossága szempontjából is örvendetes. A harmadik csoportba pedig a regionális együttműködések tartoznak. Az eddiginél szélesebb körű lehetőségünk nyílik a határon átnyúló gazdasági, kulturális, oktatási és egyéb együttműködésekre nemcsak magyarországi, hanem európai uniós térségekkel is. Ebben nagy segítséget fog jelenteni a brüsszeli vajdasági iroda megnyitása. Hangsúlyozom, hogy ez még nem a '74-es autonómia, de komoly előrelépés egy valós autonómia felé.

A külső szemlélő számára úgy tűnik, hogy jelentősen javultak a szerb-magyar kapcsolatok Szerbiában, különösen, ha a szlovák-magyar viszonyt vesszük alapul. Milyen most magyarnak lenni a Vajdaságban?

- A helyzet valóban sokat javult, de hát volt is mit rendezni. A magyarság alkotmányjogi státusát össze sem lehet hasonlítani a 2000 előtti helyzettel. A jogaink nem csorbulnak, sőt, az autonómiával párhuzamosan megszületett a nemzeti tanácsokról szóló törvény is, amely tovább erősíti a nemzeti közösségeket. Ez a döntés azt eredményezte, hogy a sorsunkat a saját kezünkbe vehetjük. A Magyar Nemzeti Tanácsot, vagyis a vajdasági magyarság parlamentjét tavasszal, nyár elején fogjuk megválasztani, a választási névjegyzékre néhány hét alatt a magyar választók több mint fele, 123 ezer ember iratkozott fel. Ez a testület a magyar identitás megőrzése szempontjából fontos területeken - nyelvhasználat, oktatás, kultúra, tájékoztatás - rendelkezik majd hatáskörökkel. Ezenkívül - legalábbis én határozottan úgy vélem - minden olyan kérdéssel foglalkoznunk lehet és kell, amelyet a törvény nem tilt. Ezek közé tartozik a vajdasági magyarok gazdasági vagy éppen szociális stratégiája. Azt gondolom, ez a lehetőség példaértékű, különösen az említett, nyelvtörvénnyel terhelt szlovák-magyar kapcsolatokhoz viszonyítva.

Mi az oka annak, hogy Belgrád megszavazta ezeket a törvényeket?

- A Vajdaság, illetve a nemzeti közösségek helyzete Szerbia EU-integrációs törekvésének is a fokmérője - ezért ezeket a döntéseket előbb-utóbb meg kellett hozni. Ez a szerb demokrácia szempontjából egy sikertörténet, amelynek nyomán az ország más régiói is követni szeretnék a Vajdaság példáját.

A Vajdasági Magyar Szövetség szakértői egyébként élen jártak a jogszabályok kidolgozásában, és nem találkoztunk szerb oldalról rideg elutasítással.

A radikálisok azonban az Alkotmánybírósághoz fordultak a vajdasági autonómia kapcsán, mert attól tartanak, hogy ez az első lépés a tartomány elszakadása felé. Mennyire általános ez a félelem?

- A szerb átlagpolgárt húsz éve azzal riogatják, hogy a Vajdaság el fog szakadni Szerbiától - ez még Milošević öröksége. Ennek azonban semmiféle alapja nincs. Induljunk ki abból, hogy a tartomány lakosságának 65 százaléka szerb, ráadásul nem ismerek olyan vajdasági politikust még a magyarok között sem, aki a szeparatizmust támogatná. Viszont ismerek olyanokat - szép számmal vannak közöttük szerbek is -, akik komoly belső önállóságot akarnak a Vajdaságnak, és abban bíznak, hogy a tartomány egy virágzó európai uniós régió lehet a jövőben. Ezek közé tartozom én is. A radikálisok szándékosan gerjesztik a félelmet, hiszen „ez a dolguk", de a szemléletük napról napra marginalizálódik. Nem tartok attól, hogy ezen a területen visszarendeződés fenyegetne.

Nem zavarják a szerb-magyar kapcsolatokat az olyan kijelentések, mint Orbán Viktoré, aki vajdasági körútján a magyar nemzet újraegyesítéséről beszélt?

- Azt gondolom, hogy ezt a többség a helyén tudja kezelni, hiszen a Fidesz elnöke nem a határok megváltoztatásával gondolja elérni a magyarság egyesítését.

Mit gondol, mi lehet a reális dátum Szerbiának az Európai Unióhoz való csatlakozása kapcsán? Boris Tadić államfő 2014-ről beszél.

- Adja Isten, hogy igaza legyen, de én óvatosabb vagyok, szerintem erre 2016-ban, 2017-ben kerülhet sor.

Visszatérve az autonómiára, érzékelhető egyfajta bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy a visszanyert jogkörök gyakorlására lesz-e elegendő forrás. A vajdaságiak arról beszélnek, hogy a 7 százalékos részesedés kevés, hiszen a tartomány 40 százalékban járul hozzá a költségvetés bevételeihez. Belgrád szerint viszont a Vajdaság jelenleg is jóval többet kap, mint 7 százalék. Lesz megegyezés?

- Mind a 153 hatáskört nem tudjuk máról holnapra átvenni, ez felelőtlen lépés lenne. A fokozatosság azért is fontos, hogy közben megteremtsük a szükséges anyagi hátteret, a 7 százalékos alkotmányos keret ugyanis valóban kevés. Ezzel kapcsolatban folyamatosan tárgyalni fogunk a kormánnyal. Akkor leszek elégedett, ha a vajdasági parlament mandátumának lejártakor - azaz mintegy két és fél év múlva - rendeződik ez a kérdés, és minden megkapott hatáskörrel élni tudunk.

Mi lehet a Vajdaságon belül a húzóágazat?

- Egyértelműen a mezőgazdaság, bár ez a terület - hasonlóan Magyarországhoz - itt sincs rendezve, az agráriumra még mindig szociális ágazatként tekintenek, a termelőket nem fizetik meg reálisan. Nagy lehetőség van az ipar fejlesztésében is, de ebben a külföldi tőke megjelenése is fontos.

Magyarországon ezzel kapcsolatban nem éppen kedvezőek a tapasztalatok, sok politikai probléma is ebből fakad, és egyértelműen érezhető a multiellenesség.

- Ami a szerbiai privatizációt illeti, itt is voltak komoly baklövések, de az egyértelmű, hogy a Vajdaság felvirágzásához szükségünk van a külföldi tőkére. Persze tanulni szeretnénk a magyar hibákból.

Mit gondol, mikorra állhat helyre a '89 előtti helyzet, amikor a Vajdaság a dél-alföldi magyarok szemében tejjel és mézzel folyó Kánaánnak tűnt?

- A gazdasági mutatók szerint Szerbia lassan eléri az 1989-es szintet, ami persze nem azt jelenti, hogy egyből visszatér az akkori életszínvonal. Ugyanakkor jó hír, hogy Szerbia gazdasága stabil, bennünket nem érintett olyan mértékben a válság, mint Magyarországot, talán azért, mert nem függünk úgy a külföldi befektetőktől.

Bízom a vajdasági emberek munkakultúrájában, képzettségében. Meggyőződésem, hogy az előttünk álló kihívásoknak meg tudunk felelni, és hamarosan - különösen, ha ezen az EU-csatlakozás is lendít - visszatérnek a szép nyolcvanas évek, a Vajdaság teljes körű autonómiájával együtt.

Olvasson tovább: