Kereső toggle

Mór: fatális véletlenek sorozata?

Exkluzív interjú Bolcsik Zoltánnal, a Nemzeti Nyomozó Iroda igazgatójával

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Bár jogi értelemben még Kaiser Edea móri gyilkos, N. László és W. Róbert
beismerő vallomása óta szinte biztos:
közel öt éven át tévúton járt az igazságszolgáltatás.
A főnyomozó százévente
előforduló véletlenekkel és
Kaiserék együttműködési készségének
teljes hiányával magyarázza
a történteket.


Fotó: Somorjai László

Kaiser Edét és Hajdú Lászlót
úgy ítélték el a móri bankrablás
ügyében, hogy nem volt
DNS-minta, nem találták meg
az ujjlenyomatukat, nem került
elő a gyilkos fegyver, és
egyikük sem ismerte el a bűnösségét.
Mi szólt ellenük?


– A Kaiser–Hajdú páros esetében egy
egymásra épülő bizonyítékrendszer
valószínűsítette, hogy ők az elkövetők.
Kaiser barátnője Móron lakott,
Kaiser többször is járt nála. Ismerte
a bankot, és azt mondta, fegyveres
bankrablást kellene csinálni. Erre
tanúvallomások voltak: Kiglics Attila,
aki egyébként más esetekben az ő
bűntársuk volt, elmondta, hogy őt is
bevonva tervezték Mórt, és az is szóba
került, hogy ha kell, ölni is fognak.
Fél évvel a móri ügy előtt Hajdú,
Kiglics és Kaiser azon vitatkoztak,
hogy a móri bankot rabolják-e ki
előbb vagy a csepeli postát. Kiglics
Attila győzte meg őket, hogy a csepeli
postát csinálják meg. Meg is csinálták,
tizenötmilliós fegyveres rablást
követtek el.

Kiglics azért is volt hajlandó velük
menni, mert ő gyilkolásban nem
akart részt venni. Csepel után hat
hónappal megtörténik Mór, amiről
Kiglics tudta, hogy Kaiserék tervei
között szerepelt. Ráadásul három
nappal a móri mészárlás előtt Kaiser
megjelent Kiglics videokölcsönzős
barátnőjénél, teljesen pénztelenül,
és azt mondta, nemsokára csinál egy
nagy balhét, ahol adott esetben ölni
is fog. Ezt követően megtörténik
Mór. Kiglics felhívja Kaisert, és megkérdezi:
Ede, mégis megcsináltátok?
Ők gyerekkoruk óta barátok, együtt
is bűnöztek, és volt köztük egy olyan
metakommunikáció, hogy ha nem ő
követte el, akkor azt mondja: nem
én voltam. De ha igen, akkor nem
szól semmit. És amikor megkérdezte
Kaisert, az nem válaszolt. Kiglics ettől
megijedt, és mivel joggal feltételezte,
hogy Kaiserék a móri tettesek,
ráadásul már azt is tudják, hogy ő ezt
tudja, meg fogják ölni. Ezért jelentkezett
a rendőrségen. Nem nyerészkedni
akart, hanem azt gondolta,
hogy ami pénzt a vallomásért esetleg
kap, abból „lemegy a térképről”, elbujdokol,
hogy ne öljék meg.

Ezek alapján önök elkezdték a
nyomozást, és júliusban elfogták
Kaiseréket. Csakhogy Kaisernek
május 9-ére volt alibije.


– Ez kreált alibi volt: május 9-én
hajnalban a telefonkártyája átkerül
a barátnőjének a készülékébe, és
legközelebb délután fél kettőkor kerül
vissza, a móri elkövetés után két
órával.

De továbbmegyek: Kaisert négyen
határozottan felismerték,
olyan
szemtanúk, akik
be akartak menni
a bankba, de
az egyik elkövető
útjukat állta.
A következő bizonyíték,
hogy
miután elfogjuk
őket, Kaiser beidéztet
három
hamis tanút: a barátnőjét és annak
szüleit. Ők előadják, hogy a bankrablás
idején Kaiserrel együtt főztek
Csepelen krumplistésztát. A szülőkről
azonban bebizonyítjuk, hogy a
nevezett időpontban negyven kilométerrel
távolabb, vidéken horgásztak.
Ezt el is mondjuk nekik, de akkor
sem változtatnak a vallomáson,
sőt a mai napig sem.

Összegezve tehát: van egy vallomás
arra vonatkozóan, hogy megtervezték
a móri bűncselekményt, van
négy felismerő tanú, ezenkívül három
hamis tanú. Ez Kaiser Edére
vonatkozik.

Hajdú Lászlóval kapcsolatban pedig
mentő tanúja lehetne a saját
testvére, mert először azt állítja,
hogy a kérdéses időpontban telefonon
beszélt Hajdúval. Ám a rendőri
eljárásban az alibiegyeztetésnél megtagadja
a vallomástételt. Ön szerint
mennyire életszerű, hogy a saját
testvére tehetne mentő vallomást
egy nyolcas gyilkossággal megvádolt
személyre, és nem teszi meg?

Nem életszerű, de a mostani tudásunk
alapján mégis reális.
Ráadásul a gyilkos fegyver sem
került elő.


– Valóban: a nyomozás során találunk
egy Skorpió géppisztolyt, amiről
később kiderül, hogy nem a móri
fegyver. De hogyan reagál az időközben
már zárkában lévő és lehallgatott
Hajdú a hírre?
„De jó, hogy
nem a másikat
találták meg, a
mórit, mert azt
csak én tudom,
hol van.” És mit
mond a zárkában
más napokon?
„Mire vágtam
oda azt a
nyolc birkapásztort?
Azt mondtam nekik, ide a
pénzt, ide a pénzt! Előbb lövök, aztán
kérdezek.”

Ezt ön utólag minek tulajdonítja?
Nagyképűsködött?


– Igen. De ezt azért nem lehetett akkor
tudni, mert ezen kívül kizárólag
az általa elkövetett hat fegyveres rablásról
beszélt. Nem beszélt a Fenyőgyilkosságról,
nem beszélt a Mátyástemplom
felrobbantásáról, csak azokról
a bűncselekményekről, amelyeket
bizonyítottan elkövetett. És Mórról.

Állítom önnek, hogy nincs a világon
olyan rendőrség, amely egy ilyen
bizonyítékrendszer mellett megszüntetné
a nyomozást. Honnan
tudhattuk volna, hogy Hajdú lódít a
zárkában? A tárgyaláson sem azt
mondták, hogy nagyot mondott, hanem
hogy viccelt. Ez volt a védekezés.
Mennyire életszerű, hogy egy
nyolcas gyilkossággal vádolt személy
viccel egy ilyan súlyú bűncselekményben?



Kaiser Ede a bíróságon 2005-ben. Ma úgy tűnik, mégsem ő gyilkolt Móron

Fotó: MTI


Mindezt elfogadva mégis az a
helyzet, hogy – hivatalosan
fogalmazva – önök szerint is
elképzelhető egy teljesen új
„szereposztás”.

– Ma már úgy tűnik, hogy az elmúlt
öt év olyan fatális véletlenek sorozatát
produkálta, ami százévente egyszer
alakul ki. És hangsúlyozni szeretném
– ez nem nagyon jelenik meg
sehol –, hogy mi azért is mindent elkövettünk,
hogy Kaiserék ártatlansága
kiderüljön: fölajánlottuk mind a
kettőnek, hogy csak a móri ügyben –
semmi másban – üljenek be hazugságvizsgálóba.

Az ügyvédeik arra hivatkoztak,
hogy bizonytalan a berendezés,
ezért nem vállalták.


– Nem lett volna vesztenivalójuk.
Mert amennyiben azt az eredményt
kapjuk, hogy hazudnak, az csak egy
lett volna a fenti bizonyítékok sorában.
De ha vállalják a poligráfos
vizsgálatot, és az derül ki, hogy nem
hazudnak, az nagyon sokat lendített
volna az ügy előmenetelén.

Kaiserékról kiderült, hogy három
nappal Mór után kiraboltak
egy pénzváltót Ausztriában.
Erről tudtak önök?


– A későbbiek folyamán igen.

Mikor?

– Még a nyomozás során.

És az nem volt életszerűtlen,
hogy megcsinálják Mórt, majd
kiutaznak Ausztriába, és viszszajönnek?


– Azért nem volt életszerűtlen, mert
a móri elkövetők sokkal nagyobb
összegre számítottak, mint amennyit
sikerült elvinniük. A páncélszekrényben
ugyanis jóval több pénz volt,
de azt nem tudták kinyitni. Hét egész
háromtized milliót zsákmányoltak,
de Kaiser több mint tízmillióval tartozott.
És azt is tudtuk, hogy több
mint hússzor tervezte meg, és húszszor
halasztotta el ezt az ausztriai
pénzváltóbetörést. Úgy értékeltük,
hogy most minden mindegy alapon
követte el. Tehát, ha sikerül, nagyot
kaszál, ha nem sikerül, legfeljebb elkapják
egy egyszerű lopással, és ki
gondol arra, hogy ő a móri rabló?

Mórral ellentétben Kaiser a
bűncselekményei során sosem
ölt. Ez nem szúrt szemet?


– Pontosítanék: Budaörsön mellkason
lőtte a pénzszállítót, akit csak a
gyors orvosi beavatkozás mentett
meg.

Hajdúnak volt alibije május
9-ére, egy tanú azt állította,
hogy telefonon beszélt vele.


– Igen, egy tanú valóban ezt állította.
A lakásvásárlásával kapcsolatosan
történt egy telefonbeszélgetés. De
ugyanez a tanú a részletes kihallgatása
során, amit nemcsak előttünk
tett meg, hanem a bíró előtt is, azt
mondta, hogy Hajdút még fényképről
sem tudja kiválasztani, úgy, hogy
előtte való nap találkozott vele.
A hangját pedig végképp nem ismerné
fel. Magyarul, ez a vallomás mentő
bizonyítékot nem tartalmazott.
A tanú annyit mondott, hogy beszélt
egy olyan emberrel, aki Hajdúként
mutatkozott be.

A hiányzó ujjlenyomat és a hiányzó
gyilkos fegyver nem
támasztott kétségeket önökben?


– Pontosan emiatt nem hagytuk abba
a nyomozást.

Az ítélet után? Ez elég furcsa.

– Akkor úgy fogalmazok – jogilag helyesen
–, hogy folytattuk az adatgyűjtést.
Az nem ugyanaz, mint a
nyomozás. Biztosak voltunk abban,
hogy a Kaiser–Hajdú páros volt a
móri elkövető, de nem voltunk megelégedve
azzal, amit addig tudtunk.
Szerettük volna tudni, hol vannak a
fegyverek, hogy mentek be, hogy jöttek
vissza.

Ez nem ellentmondás? Ha ön
biztos a tettesek személyében,
ráadásul már az ítélet is megszületett,
miért kell még részletkérdések
után kutatni?


– Mert nekünk szenvedélyünk volt
ez az ügy. Nézze, nyolcas emberölés
nagyon ritkán történik. Ez az évszázad
bűnügye Magyarországon, és
bár nagyon sok bizonyítékot összeszedtünk
– nem mindent. És mi
mindent akartunk.

Mindaz, ami eddig Hajdú és
Kaiser bűnössége mellett szólt,
N. László és W. Róbert elfogásával
nem törlődött, igaz?


– Természetesen.

Ezek szerint lehet, hogy négyen
voltak?


– Hivatalosan azt tudom mondani,
hogy új szereposztás nem zárható ki.
Azért nem mondhatok ennél többet,
mert a bűntetőeljárás-jog köt minket.
Addig, amíg jogerős ítélet van
Kaiser Edére vonatkozóan, nekem
nincs jogom ezt megkérdőjelezni. Az
ügyészség dönt arról, hogy kér-e perújítást,
vagy sem.

Az új ügyben minden olyan
szépen stimmel. Egyeznek az
ujjlenyomatok, ráadásul be is
ismerték a cselekményt.


– Az előző ügyben is minden szépen
stimmelt.

Ezek a mostani bizonyítékok
nem sokkal erősebbek?


– Meggyőzőbbek. Fogalmazzunk így.

Sokkal?

– Meggyőzőbbek. De azok a bizonyítékok
is meggyőzőek voltak, melyekről
Kaiserékkal kapcsolatban beszéltünk.

De őszintén: ilyeneket szeretett
volna akkor is?


– Ez így igaz. De nézze, mibe került
volna Kaiser Edének elmondania az
igazságot május 9-ére vonatkozóan?

Ezt én sem értem. Azóta nem
kérdezték meg, hogy Ede, most
tényleg úgy látszik, nem te voltál.
Miért csináltál magadból
hülyét?


– Ezt nem kérdezhetjük meg egy jogerősen
elítélttől. Kaiserék olyan történettel
álltak elő május 9-ére vonatkozóan,
amiről százszázalékosan bebizonyítottuk,
hogy hazugság. Mielőtt
a gyanúsítottat kihallgatjuk,
minden alkalommal figyelmeztetjük,
hogy nem köteles vallomást tenni,
de ha nem tesz vallomást, megfosztja
magát a védekezés jogától. Ez egy
kitűnő példa arra, milyen következményekkel
járhat, ha valaki megtagad
mindenféle együttműködést. És
azt se felejtsük el, hogy egyikük sem
ma született bárány. Emberölési kísérlet,
fegyveres rablások írhatók a
számlájukra.

A laikusnak úgy tűnhet, azért
egyesítettek több ügyet, hogy
valamiért biztosan el lehessen
ítélni őket.


– Erről szó sincs, ez a bűntetőeljárás
szabálya. Ha egy elkövetői körhöz
több azonos típusú bűncselekmény
köthető, akkor azt egy eljárásban kell
elbírálni.

Érzékeli, hogy megrendült a bizalom
a magyar igazságszolgáltatásban?


– Én azt érzem, hogy az emberek
nincsenek kellően tájékoztatva. Mór
esetében az ország legkiválóbb ügyészei,
legkiválóbb bírái dolgoztak és
hoztak egybehangzó döntéseket. De
azt sem írja meg senki, hogy még két
perújítási kérelmet is elutasítottak a
Legfelsőbb Bíróság legmagasabb
szintjén, ami azt jelenti, hogy Kaisert
négyszer mondták ki bűnösnek.

Ugyanakkor azt sem tagadja
senki, hogy rendkívül nagy
nyomás nehezedett az igazságszolgáltatásra.
Az egész ország
azt várta, hogy meglegyenek a
tettesek.


– Nézze, ha mi nagyon akartunk volna,
úgymond, kreálni, akkor sokkal
kényelmesebb lett volna Farkas Róbertre
és Horváth Szilárdra ráfogni
az egészet. Mert Farkas eltűnt, lehet,
hogy már nem is él, és soha nem kerül
elő. Horváth Szilárd pedig szintén
fegyveres rabló. De mit csinált
Horváth? Önként jelentkezett, bejött
a rendőrségre, és azt mondta: Mór?
Hazugságvizsgáló? Azonnal, uraim!
És három napon belül kizártuk az elkövetői
körből.

Olvasson tovább: