A kutatás szerint az iszlám világ főleg az öngyilkos terrormerényletekkel nem ért egyet. A terrortámadások megítélése országonként is változik. A radikális iszlám szervezetek iránti támogatás főleg azokban az országokban csökkent, ahol az utóbbi időben az al-Kaida vagy az azzal együttműködő helyi szervezetek véres merényleteket vittek véghez. Ezek között is főleg Törökországban, Marokkóban és Indonéziában markáns a szimpátia csökkenése. Azok aránya, akik határozottan támogatják az al-Kaida terrorra alapuló stratégiáját és a nyugati civilizációval szembeni harcát, az utóbbi két évben Marokkóban 49 százalékról 26 százalékra, Indonéziában 58 százalékról 35 százalékra, Törökországban pedig 15 százalékról 7 százalékra csökkent. Ezzel szemben két országban, ahol egyébként erős az Egyesült Államok befolyása, a lakosság körében növekedett az al-Kaida támogatottsága. Ez a két ország Jordánia és Pakisztán. Jordániában már a lakosság 60 százaléka támogatja az al-Kaida politikáját, szemben a két évvel ezelőtti 55 százalékkal. Szintén hasonló arányú szimpátianövekedést lehet regisztrálni a pakisztáni lakosság körében: itt 45 százalékról 51 százalékra nőtt az al-Kaida támogatottsága.
Egyetlen egy kivétellel a vizsgálat alá vont 17 iszlám országban a többség nem támogatja az öngyilkos merénylők által végrehajtott robbantásokat. Kivétel Jordánia, ahol a lakosság 57 százaléka egyetért azzal, hogy lehet robbantani akár a polgári célpontok ellen is az iszlám vallás védelme érdekében.
Ráadásul itt a három évvel ezelőttihez képest nőtt a terrorcselekmények támogatóinak aránya. A felmérés egyik fontos következtetése az, hogy az iszlám országokban a lakosság másképpen értékeli a világ bármelyik pontján végrehajtott merényleteket, mint az iraki robbantásokat. Szinte mindegyik országban magasabb azok aránya, akik elfogadhatónak vélik az Irakban akár az al-Kaida, akár más csoportok által végrehajtott terrortámadásokat. Például a pakisztáni lakosság 25 százaléka szerint az iszlám védelmében néha lehet a világ bármelyik pontján merényleteket végrehajtani, míg ez az arány 29 százalékra emelkedik, ha csak Irakról van szó. Marokkóban ez
a különbség még szembeötlőbb: a lakosság 13 százaléka támogatná a terrortámadásokat az iszlám védelmében, viszont ha csak Irakról van szó, akkor ez az arány 56 százalékra emelkedik. Törökországban ezek a számok 14 és 24 százalék. A kutatás szerint Törökország nemcsak az al-Kaida iránti csökkenő szimpátiával különül el a többi iszlám országról, hanem a társadalmi életben az iszlám szerepének értékelésében is. Törökország az egyetlen ország a megvizsgált 17 iszlám ország között, ahol a lakosság többsége szerint aggasztó az iszlám növekvő súlya a társadalmi folyamatokban. Szintén a török lakosság közel fele szerint a radikális iszlám veszélyt jelent a társadalom jövője szempontjából. Talán ezért is kapta Ankara a napokban a kitüntetésként is értékelendő ENSZ-projektnek a társgazdaszerepét, amely az iszlám és keresztény civilizációk közti feszültségek enyhítését célozza meg. A Civilizációk Szövetsége címet viselő ENSZ-projekt szerint két év alatt a világ 18 országában olyan rendezvényeket kell szervezni, amelyeknek a célja bebizonyítani, hogy a két civilizáció és kultúra között nem léteznek kibékíthetetlen ellentmondások. Az ENSZ-terv másik szervezője Spanyolország lesz. A tervek szerint a Madridban kezdődő majd Ankarában végződő rendezvénysorozat mottója a következő üzenet lesz: a fanatizmus és a terror egyik vallásban sem lehet elfogadható. A békés
jövő csak úgy építhető, ha hatékony dialógussal semlegesíteni tudjuk a radikális vallási mozgalmak által létrehozott előítéleteket.
2005. 07. 22. (IX/29)
