Kereső toggle

Az MSZP nem hídfoglaló, hanem hídépítő kíván lenni – Interjú Lendvai Ildikóval, az MSZP parlamenti frakciójának vezetőjével

A közélet hangulata függ a választástól

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

– Finiséhez ért a kampány. Ismerve a pártok kampánystratégiáit, Ön szerint mi az igazi tétje ennek a választásnak? Mert azt már senki nem hiszi el Magyarországon, hogy ennek a huszonnégy jelöltnek a sorsa vált ilyen fontossá néhány hét alatt? 



Lendvai Ildikó: "Nem az MSZP miatt aggódom, hanem elsősorban az ország miatt, mert nem szeretnék újabb hídfoglalásokat." Fotó: Somorjai L.

– Azt mondanám, hogy a tétje változatlanul az, hogy a huszonnégy emberen belül melyik politikai erő alkotja azt a többséget, amelyiknek a szellemisége meghatározó lesz ebben a "nemzeti válogatottban". Amellett, hogy a tét változatlanul ez, és én ezt egyáltalán nem tartom kicsinek, van ennek a választásnak természetesen belpolitikai következménye is. Kiderül, hogy melyik politikai kultúra kap egy kis hátszelet a választóktól. Hiszen az nyilván úgy érzi, hogy jó úton jár, és így fogja folytatni a következő két évet is. A választás tétje az, hogy ki lesz
Brüsszelben, de a választás egyik következménye az is, hogy mi lesz Magyarországon. 

– Önök kormányon úgy gondolják, hogy szükség van egy újabb megerősítésre ahhoz, hogy folytathassák a kormányzást?

– A magyar választási szabályok szerint egy választás négy évre ad legitimitást, tehát nincs újabb legitimitás-dózisra szükségünk. De az ország számára igen hasznos volna, hogyha kiderülne, a választók többsége nem egy militáns, nem egy agresszív, nem egy harcias, a politika által gyarmatosított magánélet eszméjét kitűző politikára és pártra szavaz. A kormány legitimitásán nem eshet csorba, de a közélet hangulatát, nyugalmát az eredmény befolyásolhatja. 

– Tehát egyfajta politikai stílussal is le lehet számolni, ha jól szerepel az MSZP?

– Igen, pontosan így van, politikai stílusok viszont kaphatnak megerősítést, ezt hívtam az előbb választói hátszélnek. Én tudom, ha nem is értek velük borzasztó sok mindenben egyet, hogy a Fideszben vannak tehetséges politikusok. Ha harmadjára is azt üzenik nekik a választók, hogy erre a politikai stílusra a többség nem vevő, akkor egy kicsit nyugodtabb közélet következhet Magyarországon. Ha viszont a választók üzenetéről úgy vélik, hogy az a politikai stílusukat is igazolja, akkor nyilván ezt fogják fokozni, még harciasabb, még kiszorítósabb politikai taktikákkal. Úgy is mondhatnám, ebből a szempontból a választás aközött is van, hogy a többség a hídfoglalókra vagy a hídépítőkre szavaz. A pártérdekeken túllépve azt hiszem, hogy az országnak sem válna hátrányára, ha a hídépítés politikája kapna megerősítést.

– Mennyiben határozza meg a mostani választás a 2006-ban esedékes országgyűlési választásokat? Aki most nyer, az már nyeregben érezheti magát?

– Meghatározni nem határozza meg, tehát ha mi nyerünk, sem gondolom, hogy akkor most hátradőlhetünk, és ha a Fidesz nyer véletlenül – amit nem akarok, és nem is számítok rá –, akkor sem érezheti 2006-ban győztesnek magát. A 2006-os választási kampány hangulatára viszont hatással lehet, hogy a mostani választáson milyen módszerek, milyen stílus kap megerősítést, mennyire felfokozott, mennyire "hiszterizált" hangulatban él az ország két évig. 

– Mi az oka, hogy egyre hisztérikusabb, durvább kampányokat éltünk át az elmúlt két választási ciklusban?

– A Fidesz nem számított az első, 2002-es tavaszi vereségre. Felkészületlenül érte, és mindenáron bizonyítani akarta, hogy ez csak véletlen volt, vagy csalás eredménye, ezért hisztérikus módon tett fel mindent egy lapra a 2002-es őszi választáson. Amikor azt is elveszítette, úgy viselkedett, mint mondjuk III. Richárd, amikor azt mondta: "országomat egy lóért". Egy ló normális esetben nem ér annyit, de ha valaki nagyon vesztésre áll, vagy legalábbis nagyon nehezen viseli a vereséget, akkor hajlamos a licitet az irrealitásig fokozni. Most szerintem ez történik. 

– Dramatizálják a közéletet? Fanatizálják a híveiket? Mintha ez mindkét oldalra jellemző lenne az utóbbi hetekben!

– Dramatizálják, elsősorban a saját választóik számára. Ez a választás valóban drámai egy vereség esetén csak a Fidesz vezérkara számára lehet, mert akkor már a Fidesz-tagság és a tágabb szimpatizáns kör joggal mondhatja, hogy gyerekek, 3–0-ra kikaptatok, meddig tartjuk ezt az edzőt és ezt a csapatkapitányt? Úgy érzem, hogy a Fidesz vezetői a saját felkorbácsolt hangulatukat kivetítik az egész országra, és úgy tüntetik fel, ahogy az egyik rendezvényükön elhangzott, – ha jól emlékszem, a Magyar Demokrata főszerkesztőjének a szájából –, hogy itt tulajdonképpen a Gonosz ellen kell mozgósítani június 13-án. Hogyha valaki ilyen apokaliptikus környezetbe helyezi el a választásokat, akkor nem csoda, hogy nemcsak ő maga emelkedik mitikus magasságokba, hanem a hívei és választói is e hatás alá kerülnek. 

– Mi történik, ha esetlegesen az MSZP szerepel gyengébben a vártnál?

– Annak természetesen nem fogok örülni, de a kormányzatra nézve ennek semmilyen konzekvenciája nincs, a kormánynak azt a programot kell megvalósítania, amire két evvel ezelőtt bizalmat kapott. Mint ahogy a Fidesz sem változtatott karaktert – bár egyébként sűrűn szokott karaktert változtatni –, mikor az önkormányzati választások nem sikerültek neki, mert tudta, hogy ez a választás az önkormányzatokról, és nem a párt egész irányáról szól. Tehát nem az MSZP miatt aggódom, hanem elsősorban az ország miatt, mert nem szeretnék újabb hídfoglalásokat, nem szeretnék nap mint nap polgári köri demonstrációkat, nem szeretném, hogy a politikai eliten túl az egész ország felfokozott, lázas állapotban töltsön még hónapokat. 

– Ön szerint Európában hogyan és miként tekintenek ránk, hogy a csatlakozók közül talán nálunk egyedül élet-halál küzdelemnek látszik ez a választás?

– Ebből a szempontból egyáltalán nem bánom, hogy azokat a nyelvi durvaságokat fordításban nehéz visszaadni, amik igazán jellemzik ezt a kampányt.

– Minden választásnál az derül ki, hogy van egy bizonytalan réteg, amit minden párt igyekszik megnyerni, és általában ez a bizonytalan réteg dönti el a választások kimenetelét. Ön szerint most "valakik" mellett vagy "valakik" ellen teszik le voksukat ezek a szavazók?

– Remélem, hogy nem protest szavazatok működnek a bizonytalanok körében a kormány ellen. A protest szavazatok leginkább éppen egy militáns politikai stílus, a politikai cirkuszcsinálás ellen szólhatnak. Hiszen a bizonytalan szavazó azért is bizonytalan a voksában, mert kiábrándult az egész politikai életből. Ha kiábrándult a politikai életből, akkor a protest szavazataival elsősorban azokat logikus büntetnie, akik a politikai élet színvonalának a csökkentéséért felelősek. 

Több közvélemény-kutatás azt mutatja, hogy az MSZP-nek jobbak az esélyei, és nagyobb a támogatottsága még a bizonytalanok körében is, ha arra kérdeznek rá a közvélemény-kutatók, hogy kikben bízik jobban az uniós választások esetében, mint hogyha általában a pártszimpátiára való hajlandóságát kérdezik. Azt még a bizonytalan választó is észrevette, hogy a Fidesz magatartása az Európai Unióval kapcsolatban meglehetősen kétlelkű. Emlékeznek az "Igen–nem" kampányra, hallották, hogy Kövér László egy ízben azt mondta, hogy az uniós csatlakozás sem lehet sokkal rosszabb, mint a tatárjárás. Na, most ha ő ezt hívja lelkesítésnek, akkor nem tudom, mit hív hervasztásnak? Ha valamikor, akkor egy uniós választáson fontos, hogy a választó biztos legyen abban, hogy az illető párt küldöttei olyan módon vesznek részt az Európai Parlament munkájában, hogy tudják, hogy itt jó dolgokat lehet az ország érdekében elintézni. 

– Az MSZP mintha erre építené a kampányát, mondván: ne mi beszéljünk, beszéljenek helyettünk mások, mi cselekedjünk… 

– Nyilván arra utal, hogy az egyik kampányszlogenünk azt mondja: "Mások csak beszélnek, mi cselekszünk." Nem azt mondom, hogy ez a kormány hibák nélkül működött, de az uniós integráció sikeréért valóban mindent tiszta szívvel megtett. Nem így vagy úgy beszél az unióról, hanem valóban megtesz mindent, hogy a csatlakozásunk sikeres legyen. 

– Ez a választás akár arról is szólhat, hogy végérvényesen kialakul egy kétpólusú politikai rendszer Magyarországon. Jó ez?

– A mostani eredmények fényében ettől nem kell tartani, egyébként politikusként nem is tartom szerencsésnek a kétpólusú rendszereket. Megjegyzem, ez kontinensünkön nem is nagy divat. Angliában, Amerikában vannak inkább kétpólusú rendszerek, a kontinensen azért mindig van egy-két kispárt, amely nem csak a mérleg nyelveként tud működni, hanem biztosítja az átjárást a nagy tömbök között. Egy országban, ahol ekkora a politikai háború, mindig hasznos, hogy ne csak feketék és fehérek, ilyenek vagy amolyanok között lehessen választani. Most úgy látom, hogy jó esélyük van a kispártoknak, hogy ők is küldjenek játékosokat a "nemzeti válogatottba". Kicsit szarkasztikusan azt is megjegyezném, hogy az orbáni taktika akaratlanul is a legjobb kampányeszköze az MDF-nek. Akárhányszor Orbán Viktor pikírt megjegyzést tesz holmi kalapokra, azt látom, hogy mindig 0,5-1 százalékkal följön az MDF. Dávid Ibolya helyében, ha az MDF-nek sikerül képviselőt küldenie Brüsszelbe, akkor köszönőlevelet írnék Orbán Viktornak.

Olvasson tovább: