Kereső toggle

Interjú a 85 éves médiamágnással, Josef von Ferenczyvel

Az ellenségből ellenfelet, az ellenfélből barátot

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Eredeti helyen, az Axel Springer-székházban ünnepelték az Európa-szerte legendás hír? médiamenedzser és médiaprofesszor nyolcvanötödik születésnapját. Az ünnepség vendéglátója a Kecskeméti Petőfi Lap- és Könyvkiadó Kft. volt. A hely azért eredeti, mert Josef von Ferenczy volt az, aki az Axel Springer céget behozta Magyarországra, a vendéglátó meg azért, mert Ferenczy kecskeméti születésű, és – önvallomása szerint – a mai napig is ehhez a városhoz ragaszkodik a leginkább egész Európában. Annak ellenére, hogy tágabb értelemben vett hazája – szintén ahogy ő mondja – egész Európa. A születésnapi ünnepséggel egy időben tüntették ki az ünnepeltet a Közép-Európai Club Pannónia Szenátora címmel. A kitüntető oklevelet herceg Esterházy Antal, a KEP elnöke adta át. És ott helyben mutatták be Ferenczynek Szécsi Gáborral közösen írt legújabb, Dialógus, az emberiség anyanyelve cím? könyvét. 



Josef von Ferenczy. "Európa az Urálig tart." Fotó: Demecs Zsolt

– Hogyan szólíthatom: Professzor úr? Szenátor úr? Nagykövet úr? 

– Szólítson egyszerűen Ferenczy Jóskának, aki, ha újra születne, ismét csak Ferenczy Jóska szeretne lenni. 

– Mégis, kicsoda Ön?

– Szenvedélyes magyar, hűséges német és lelkes európai vagyok, az emberek és népek közti mindenkori és mindenhol szükséges Párbeszéd híve. Kérem, hogy nagy p-vel írja a párbeszédet! Mostani könyvemnek is ez a címe: "Dialógus, az emberiség anyanyelve". Rögtön hozzáteszem, hogy egyre többen értenek velem egyet ebben a megfogalmazásban, ezért sikerült e kis könyvet társszerzőmmel, Szécsi Gábor kommunikációkutató kandidátussal – aki mellesleg Kecskemét város polgármestere – megírnunk. 

– Önök olyankor hirdetnek dialógust, párbeszédet, amikor a világnak egyre több táján dörögnek a fegyverek, robbannak a bombák, a politikai válságok egyre markánsabban és egyre durvábban jelennek meg. Ehhez nemcsak meggyőződés, de egy nagy adag megszállottság, tapasztalat és mindenekelőtt határtalan bizalom szükséges. Bizalom abban, hogy a beszéddel, a párbeszéddel fel lehet oldani az ellentmondásokat, a válságokat. Amikor az emberre ráfogják a fegyvert, akkor valóban használ a beszéd? 

– A beszéd nem. Csak a párbeszéd használ! Méghozzá azelőtt, mielőtt valaki vagy valakik fegyvert ragadnak. Ezt a párbeszédet kell mindenáron elérni. A fegyverfogás előtti kritikus pillanatot észrevenni, és akkor rögtön kezdeményezni a párbeszédet. Ha kell, alkuval, kompromisszummal, nemzetközi segítséggel. A megbékéléshez csak és kizárólag a párbeszéd készségével és annak kimutatásával lehet eljutni. Kulturáltan, európai módon. 

– Mi az európaiság kritériuma?

– Úgy vélem, hogy az európaiság egyet jelent a párbeszéd készségével. Európában élünk. Az Európai Uniót bővítjük, amelynek – az egyes nemzetek sajátosságainak megőrzésével – az egység megteremtése, az ellentétek feloldása a célja. Az, hogy az elmaradottabb országok felzárkózzanak a fejlettebbekhez, és hogy feloldódjanak a nemzeti ellentétek. Ezért létesítettem az Európai Párbeszéd Alapítványt, amelyben Magyarországnak is igen fontos szerep jut. Az unió feladata a globális korszer? európaiság megteremtése, és egy úgynevezett európai identitás alapjának letétele. Egyfajta kollektív identitást kell az emberek érzésvilágába építeni, amely akarva-akaratlanul, de már ott rejlik minden nemzeti önazonosság mélyén. E kollektív identitás igazi életterét azonban az európai nemzetek közötti folyamatos párbeszéd jelenti. Párbeszéd, hogy a múlt szörnyűségei ne ismétlődhessenek meg. 

Európa az elmúlt évszázadoknak a legellentmondásosabb földrésze volt. Innen indult útjára a demokrácia, a humanizmus, a reneszánsz, de itt születtek a legembertelenebb, legpusztítóbb eszmék is. Annak a felismeréséhez, felfogásához kell minden európai népnek eljutnia, hogy életünk eme csöppnyi színtere többé ne lehessen a gyűlölködés, a félelem és az elrettentés melegágya. Ehhez pedig csak a megosztottság miatti szenvedések elismerésén keresztül vezet az út. 

– Ön nem csak az európai párbeszédet szorgalmazza. Egy német lapban, az AZ-ben egy fényképsorozatot láttam, amelyben Franz Josef Strauss és Hans Dietrich Genscher mellett többek közt Mihail Gorbacsovval, sőt még Jasszer Arafattal és Simon Peresszel is együtt jelent meg. A Dialógus cím? könyv méltatásakor Ön Oroszország európai szerepéről is beszélt. A világpolitikában azonban nem kapcsolják össze Oroszországot Európával. Önnek más a véleménye?

– Véleményem szerint Európa az Urálig tart, és tudomásul kell vennünk, hogy Oroszország nélkül nincs Európa. Oroszország szerves része kell hogy legyen Európának akkor is, ha a jelenlegi európai politikusok ma még külön tárgyalnak az öreg kontinensről és az orosz birodalomról. Ahhoz, hogy valóban megszűnjenek az ellentétek ezen a földrészen, ahhoz nagyon szoros párbeszédre van szükség az Európai Unió és Oroszország között. 

– Mi az elképzelése arról, hogy párbeszédet kezdeményez Izrael és a Palesztin Hatóság között, hiszen a világpolitikának az egyik legkardinálisabb kérdése ma a palesztin–izraeli dialógus hiánya?

– Az izraeliek és a palesztinok is csak a párbeszéd alapján tudnak megegyezni egymással. E párbeszédnek arról kell szólnia, hogy mindkét népnek létjogosultsága van, méghozzá ugyanazon a földön. Én voltam az első, aki egy könyvet írtam arról, hogy hogyan lehet megértetni a palesztinokkal a zsidó állam szükségességét, de ezzel párhuzamosan arról is, hogy hogyan lehet megértetni az izraeliekkel a palesztinok államhoz való jogát is. Négy éven át voltam Kreisky kancellár tanácsadója, aki maga is zsidó volt, mégis ő csodálkozott a legjobban azon, hogy miért védem a zsidó államot és annak létjogosultságát. Egyformán állok az izraeliek és a palesztinok mellett, mert mindegyikükben az embert nézem. Sohasem valami ellen, hanem mindig valami mellett kardoskodtam. Ez a valami pedig mindig az ember volt. És ezt tanítom mindig és mindenhol.

– Isten éltesse még nagyon sokáig, egyebek között azért is, hogy tovább tanítsa a népek közötti párbeszéd szükségességét!

Josef von Ferenczy, a párbeszéd tábornoka

1919. április 4-én látja meg a napvilágot. Húsz évesen már tizenhét vállalkozása van, ezek közül a leghíresebb a budapesti Ferenczy Reklám Iroda. Ekkor hívják be kötelező katonai szolgálatra, ám a frontra nem viszik ki, mert fontosabbnak tartják, hogy a hátországban dolgozzon. A fiatal sorkatona ugyanis nem kisebb tervet tesz le a Magyar Honvédség vezérkarának asztalára, mint a Szlovákiából kitelepített magyarok megsegítésére és integrálására szolgáló menetrendet. E tervet elfogadják, 1942-ben megkapja érte a Nemzetvédelmi Keresztet. A második világháborút követően 1948 őszén a magyarországi belpolitikai helyzet miatt emigrál. Először Ausztriában, majd a németországi Münchenben telepedik le, ahol azonnal bekapcsolódik az üzleti és a társadalmi életbe. 1957-ben megalapítja a Film Presse Agenturt. E családi vállalkozás rövid idő alatt európai hírűvé, majd Ferenczy Média néven fogalommá válik. 1971-ben az osztrák Paracelsus Akadémia szenátusának tagjává választják. 1974-ben a Német Kommunikáció Kutatási Társaság tiszteletbeli kurátorává válik. 1984-ben az Osztrák Szövetségi Oktatási és Kulturális Minisztérium médiaprofesszorrá nevezi ki.

1976-tól 1978-ig az Európai Közösségben Málta brüsszeli nagykövete. Nemzetközi érdem? kezdeményezéseit 1985-ben az Ellentétek párbeszéde, 1990-ben Román és magyar értelmiségiek párbeszéde, 1992-ben az Európa-dialógus cím? munkáiban fogalmazza meg. Ezek mindegyikének közös célja az európai kulturális identitás újraélesztése és az európai egység megteremtéséhez való hozzájárulás. Kiterjedt kapcsolatokat tart fenn a német közélet valamennyi fő áramlatának kiemelkedő képviselőjével. 

1994 decemberétől a nemzetközi kapcsolatok építése érdekében a Magyar Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetévé nevezik ki. 

Szakmai tevékenysége mellett – még a rendszerváltás előtt – az ő kezdeményezésére jön létre először Battonyán, majd pedig szülővárosában, Kecskeméten az S. O. S. Gyermekfalu.

A németországi Európa-dialógus Mozgalom után 1995-ben Magyarországon is megalapítja az Európai Párbeszéd Egyesületet, majd 1998-ban létrehozza az Európai Párbeszéd Alapítványt, amely azóta is tevékeny résztvevője a magyarországi civil életnek. 

1997-ben a Magyar Honvédség érdekében végzett humánpolitikai tevékenységének elismeréseként Göncz Árpád köztársasági elnök dandártábornokká lépteti elő. 1998-ban az antwerpeni Európai Egyesült Államokért Egyesület tiszteletbeli szenátorává nevezik ki.

A dialógusnak, mint alapvető kommunikációs módszernek a megteremtője. Napjainkban szülővárosában, Kecskeméten teszi le a Nemzetközi Médiamenedzser- és Kommunikátorképző Intézet Alapítvány tartópilléreit.

Olvasson tovább: