Kereső toggle

Randevú Torgyán Józseffel a Tállya utcában

Aki a Gebét is meglovagolja

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A két nagy pártnak nem többpártrendszerre van szüksége, hanem csak a többpártiság látszatát keltő pártnevekre. Ezért aztán kell egy névvel rendelkező politikus, akit a kirakatba ültetnek, úgy, minthogyha egy önálló pártot jelenítene meg. Nem volt ez másként a Rákosi-időszakban sem. Mára ezek a valódi tagság, hatalom nélküli pártvezetők, mint Harrach Péter, Semjén Zsolt, Farkas Flórián vagy Turi-Kovács Béla ott ülnek mind a Fidesz
kirakatsufnijaiban. 



"Köztudott, hogy megfélemlíthetetlen vagyok, olyan ember, akit nem tud mindenféle görögdinnye politikus (kívül zöld, belül piros) megijeszteni." Fotó: Kovács András

– Hetven fölött sokadik újrakezdéseként ismét ügyvédként praktizál. Ifjú éveiben milyen pályára készült Ön tulajdonképpen?

– Ötven évi szolgálat után mentem nyugdíjba úgy, hogy azonnal újra kezdtem ügyvédi praxisomat, és úgy, hogy ez alatt a fél évszázad alatt fél órát sem voltam betegállományban. Ez nem azt jelenti persze, hogy nem voltam beteg. Az egyetemen eleve politikusnak, pontosabban diplomatának készültem. Egyetemi éveimben nemzetközi jogból az
összes pályadíjat megnyertem, amit csak meghirdettek. Már akkor is nagy szorgalommal és teherbírással rendelkeztem. Sőt, eljártam a bölcsészkarra szónoklattant hallgatni a parádésan kitűnő Füst Milántól, de hallgattam előadásokat Erdei Ferenctől is, a népi írótól és agrárközgazdásztól. Részint ennek következtében engem akartak kiküldeni az ENSZ-hez – egy tíz hónapos külügyi akadémia elvégzése után – diplomatának. 

– De úgy tudom, végül Újpesten kötött ki, nem az ENSZ-nél.

– Kérem, tisztelettel. Ahhoz, hogy kimehessek, be kellett volna lépnem a kommunista pártba, amire én nem voltam hajlandó. Így hiába végeztem kitüntetéssel, segédmunkásként kezdtem a pályámat, az Acélöntő- és Csőgyárban, a Ganz Darugyárban, és éjjelente vagonokat raktam ki a Hutter Olajban.

– Összetörte ez a kezdés?

– Nem olyan fából vagyok faragva. Inkább megedzett. Édesapám jobbágycsalád gyermeke volt, de hihetetlen szívós munkával felküzdötték magukat kuláksorba, aminek aztán a keser? terhét magukkal is vitték. Édesapám, áldja őt meg az Isten, hogy taníttatni tudjon minket – négyen voltunk gyerekek –, eladta húszholdas "földbirtokát" Gebén. Gyenge, terméketlen föld volt az. 

– A falunév a föld minőségét jelzi?

– Biztosan, mivel ez egy koldusszegény település volt. 

– Parlamenti felszólalásait látván kérdezem, annak idején nem kacérkodott a színészi vagy papi hivatással?

– Édesanyám papnak szeretett volna – ő egy görög katolikus papi család sarja –, de a két pálya igazán közel áll egymáshoz. 

– Amióta Ön nem szerepel a közéletben és nem tagja a parlamentnek, jóval szürkébb és unalmasabb a politika.

– Ennél jóval szomorúbbnak, sőt drámaibbnak látom a valóságot. A többpárti demokrácia egypártrendszerként működő kétpártrendszerré silányult. Az MSZP és a Fidesz vezetői kiegyeztek egymással ugyanúgy, ahogy a rendszerváltásnak nevezett rendszer-színváltás kezdetén az MSZMP-ként indult későbbi MSZP kiegyezett az MDF-fel. Sokan megkeresnek, de ügyvédként is mindenfelé azt tapasztalom, hogy sokan csalódtak és megundorodtak az MSZP-től, de megutálták a Fideszt is. Ez még akkor is így van, ha a fideszes rablókhoz képest az MSZP-s rablók még csak elsőáldozós ministránsgyerekek sem lehetnek. Persze Hornékat sem kell félteni, "gyönyör?" az az ív, ahogy a marxizmustól eljutottak a Fotexig. 

De pillanatnyilag kétpártrendszer működik, a Fidesz a teljes jobboldalt felszámolta. Kezdték a
kereszténydemokratákkal, folytatták a kisgazdapárttal, azután jött a MIÉP. A Demokrata Fórum maradványait meg már rég beolvasztották. Tudniillik a két nagy pártnak nem többpártrendszerre van szüksége, hanem csak a többpártiság látszatát keltő pártnevekre. Ezért aztán kell egy névvel rendelkező politikus, akit a kirakatba ültetnek, úgy, minthogyha egy önálló pártot jelenítene meg. Nem volt ez másként a Rákosi-időszakban sem: a kisgazdapárt nevét csak a telefonkönyvben lehetett megtalálni, és hagytak nekik még valahol egy kis sufniszer? irodát. Amikor jött egy államfő egy demokratikusabb országból, odavitték ehhez a sufnihoz megmutatni, hogy íme, a kisgazdapárt vezetője. Így aztán mára ezek a valódi tagság, hatalom nélküli pártvezetők, mint Harrach Péter, Semjén Zsolt, Farkas Flórián vagy Turi-Kovács Béla ott ülnek mind a Fidesz kirakatsufnijaiban. Így nincs, aki küzdjön a vidékért. A földjeink is lassan átkerülnek külföldi tulajdonba. A vidék, a falu, a kisszövetkezetek megszűntek létezni, nincs közösség, nincs élet, nincs öröm és nincs erkölcs. A jó Isten által adott csodálatos éghajlatunk, földünk adta zamatos íz? gyümölcsök, zöldségek, gabonák vagy parlagon vannak, vagy mind-mind más zsebet gazdagítanak.

– Mondja, Józsi bátyám, de őszintén, tudta, hogy a koalíció, amibe belement, milyen következményekkel fog járni Önre és a pártjára nézve? Mikor kezdte érzékelni, hogy már aláírták az Ön kilövési engedélyét? 

– Emlékeztetem önt arra, hogy a Fidesz általi "kilövésem" még a koalíciós megállapodás előtt megkezdődött. Meg akartak fosztani a napirend előtti felszólalásoktól, azaz a médianyilvánosságtól. Ez még az Antall-lal történt szakítás idejében következett be. Ez a kezdeményezés Orbán Viktor akkori ellenzéki pártelnök szájából hangzott el… Mert ugye éjfélkor felszólalni két ember előtt, egyértelműen a demokrácia kicsúfolása. Ha nem vettem volna észre, hogy elkezdődött a felszalámizásunk, akkor nem érdemeltem volna meg a politikusi jelzőt. Kiváló emlékezőképességgel áldott meg a Teremtő, így pontosan emlékszem arra az időszakra, amikor – a most a jobboldalon ideiglenesen állomásozó Fidesz-fiúcskák – azt ordítozták, hogy térdre csuhások, meg hogy ki a Parlamentből. Sőt, a trianoni megemlékezésünket Orbán Viktor még meghallgatni sem volt hajlandó, s intett a táborának: kivonulás az Országgyűlésből. Pontosan tudtam tehát, kikkel kötök szövetséget, és hogy ennek milyen következményei lehetnek. De 1998-ban, az első választási forduló után az MSZP durván kétszázezer szavazattal vezetett a Fidesz előtt, és nekem akkor döntenem kellett. Engem rendkívül hazafias szellemben neveltek. Számomra mindig is elfogadhatatlan volt az internacionalizmus talaján álló MSZP. S bár pontosan tudtam, hogy kik a fideszesek valójában, de nagyon sok nemzeti gondolkozású fiatalembert ismertem meg közöttük, akik különböző szempontok miatt nem a kisgazdapártba, hanem a Fideszbe léptek be. Rájuk való tekintettel is azt gondoltam, hogy a Fidesz előtt van egy megújulási lehetőség. Mivel a kommunistákkal nem paktálhattam le, mindenképpen a Fidesszel kellett koalícióra lépnem. Így visszaléptettem nyolcvankét országgyűlési képviselőjelöltet, és ezzel megfordítottam a választás eredményét. De a klasszikus parlamenti demokrácia, úgy látom, mára füstté vált. 

– Annak idején nem gondolt arra, hogy a politikusi karrierjének megkoronázásaképpen köztársasági elnök legyen? 

– Azt kell mondjam, hogy amit én beindítottam az agráriumban, az sokak szerint olyan grandiózus elképzelés volt, hogy ha végigvihettem volna, Magyarország jövője másként alakult volna. De a koalíció megmaradása érdekében távoznom kellett a bársonyszékből. Ugyanígy a koalíció megmentése okából javasoltam Mádl Ferencet köztársasági elnöknek. A neveltetésem elfogadhatatlanná teszi számomra azt, hogy a saját érdekeimet a nemzet sorsa elé helyezzem. 

– Miért is mondja most ezt?

– Azért, kérem szépen, mert egy köztársasági elnök nem lehet megosztó személyiség. 

– És Ön az volt?

– Nyilvánvalóan nem voltam az, de az irányított média azt csinált belőlem. Végül is lemondtam a lehetőségről, annak ellenére, hogy tudtam, akárki is lesz az elnök, megközelítőleg sem lesz olyan eltökélt nemzeti harcos, mint én lettem volna. 

– És nem is kacsingat már az elnöki szék felé?

– Ne haragudjon, de naiv a kérdése. Megmondom, miért. A köztársasági elnök nép általi választása porhintés. Medgyessy Péter modorát tekintve abszolút européer, de köztudott, hogy nehezére esik a munka. Ő nem egy olyan dolgos ember, mint amilyennek egy miniszterelnöknek lennie kell. Úgy vélem, most folyik az előkészítése annak, hogyan tudnak Medgyessyből köztársasági elnököt, Kovácsból meg (aki mindig is erre vágyott) miniszterelnököt csinálni. 

– Az imént úgy fogalmazott, hogy grandiózus agrárterveivel – ha hagyták volna – felvirágoztatta volna az országot. Sokan viszont úgy látták, hogy Chilében és a világ számos más pontján elcseresznyézett négyszázmilliárd forintot. 

– Aki ilyet mond, kérem szépen, az egyszerűen elmebeteg. Na látja, ezért nem lehet Magyarországon politizálni, mert Andersen meséit felváltották a chilei cseresznye meséivel. Az igazságot nem akarták megírni, ezért gátlástalanul hazudoztak. Erről szívesen mondanék részleteket.

– Józsi bátyám, Ön sok embernek segített, sőt egyet-kettőt az ismeretlenségből hozott föl egészen a parlamentig. Ezek az emberek sorra elárulták, vagy lejárató könyvet írtak Önről. Miért?

– Sajnos olyan idők járnak mostanában Magyarországon – és most nem Molnár Robiról beszélek, hanem általában –, hogy az emberek a saját anyjukat-apjukat eladják tíz forintért. Ez történt velem is. De mentségükre legyen mondva, a pártokat, a közszereplőket nem lehet a társadalom általános erkölcsi színvonalából kiemelve mintegy légmentes burokban vizsgálni, hiszen ők is ennek az országnak a részei. 

– Többször is említette az elmúlt évben, talán visszatérne a politikába.

– Én lélekben mindig kisgazda maradok, de létre kellene hozni a két párt mellett egy harmadik erőt. Ez a cél és ez a gondolat érdekelne, nem idegen tőlem. 

– Egy újra felturbózott kisgazdapártra gondol?

– Úgy látom, ma nem annyira párthoz, mint inkább személyhez kötődnek a politikából még ki nem ábrándultak. Engem is rengetegen kérnek, és nem csak a kisgazdapárt köreiből, hogy vegyem föl a kesztyűt újra. 

– Érez annyi erőt, energiát, egészséget magában, hogy belevágjon egy ilyen vállalkozásba? 

– Igen. Egyébként is még messze vagyok a nyolcvanadik születésnapomtól, amely az adenaueri mérce szerint a sikeres politikai pálya kezdete. Emlékeztetem arra, hogy a politikusi pályámat megelőzően közel harmincöt esztendőn át gyakorló ügyvéd voltam. Ez alatt az idő alatt hihetetlen mennyiség? ügyet vállaltam és vittem sikerre. Mondhatom, polihisztorként dolgoztam, talán ez is az oka annak, hogy országgyűlési képviselőként nem volt szükségem szakértőkre. Elég volt egy gombot megnyomnom, és a memóriámból kiszedtem a megfelelő CD-ROM-ot. Igaz, hogy ma a specializálódás időszakát éljük, ezzel a polihisztorok kora lejárt, de én azért még ma is polihisztorként működöm. Az egészségemmel sincs baj. Hadd jegyezzem meg, hogy hallatlanul edzett a fizikumom is, olyannyira, hogy telente még kabátot is alig-alig használok. De most nem a bennem lévő erő vagy tudás a szempont, hanem az, hogy az ország népének szüksége van-e rám. De ha visszatérnék is, először megvárnám az európai parlamenti választások kimenetelét, s az azt követő hangulatot. Igaz ugyan, hogy az uniós belépésnek nincs alternatívája, de az is igaz, hogy iszonyú nehéz időszak veszi ezzel kezdetét, mivel szinte mindenünket átadtuk másoknak. Ezért csak 2005 őszén fogok dönteni. 

– Nem tart attól, hogy ha politikusként visszatér, újra a célkeresztbe kerül?

– Köztudott, hogy megfélemlíthetetlen és megvesztegethetetlen vagyok, olyan ember, akit nem tud mindenféle görögdinnye politikus (kívül zöld, belül piros) megijeszteni. Antallék annak idején ugyanúgy meg akartak szabadulni tőlem, mint ahogy Hornék vagy a Fidesz. De mint említettem az imént, edzett, sőt harcedzett vagyok. Jöjjön el 2005 őszén, addigra már mindent fogok tudni.

– Szaván fogom.

Olvasson tovább: