– Pécsnek a rendszerváltás óta most először van komoly esélye arra, hogy kormánypárti városvezetése legyen. Észrevehető lesz a különbség?
– A "színre színt" elv legenda, amely sohasem érvényesült Pécsett, bár az ellenkezője sem igazán. 1990 és 1994 között – amikor Pécsett SZDSZ-es városvezetés volt – az MDF és az SZDSZ a parlamenti vitákon túl jól együtt tudott működni, hiszen összetartotta őket a baloldal ellen szerveződött természetes egység. Az azt követő ciklusban három szocialista képviselője volt a városnak, így magunknak is teljesítenünk kellett. Eszünkbe nem jutott, hogy milyen polgármestere van Pécsnek (akkoriban éppen fideszes – a szerk.). 1998 és 2002 között is felemás volt a helyzet, hiszen volt a városnak egy fideszes parlamenti képviselő asszonya, akinek elemi érdeke volt valamit tenni annak érdekében, hogy fejlődjön a város. És hát nem olyan forrón eszik a kását: az MSZP-s polgármesterrel, azaz velem szemben ugyan volt egy természetes fideszes ellenszenv, ugyanakkor volt egy természetes félsz is: közismert, hogy nem ijedek meg a saját árnyékomtól. Mi a fideszes pályázatokon is azért nyertünk az elmúlt négy évben, mert volt programunk. Ez most sincs másképp, hiszen ha nem lennének programjaink, hiába mennék Medgyessy Péterhez, hogy kedves Péter, légy szíves adjál hárommilliárd forintot; ha megkérdezi: mire, fiam, és én összedőlök, akkor nincsen pénz. Tehát ha egy város vezetése tehetséges, akkor lehet akármilyen kormány, úgyis kiharcolja magának azt, ami kell.
Toller László, a kulturális bányaváros polgármestere Fotó: Somorjai L.
– Mégis könnyebb egy város helyzete, ha kormánypárti a vezetése. Gondoljon csak a Pécscsel állandóan rivalizáló Kaposvárra, amely az elmúlt négy évben látványosan fejlődött.
– Miben? Nem véletlenül Lamperth Mónika nyerte meg ott a választást. Nincsen verbális városépítés, verbális városfejlesztés. Miközben Pécs a világörökség része lett, Kaposvár esetleg a Szita-örökség részévé vált. Amíg Pécsett a teljes belváros rehabilitációját végezzük, addig Kaposváron egyetlen utca nem épült. Pécsett a külterületek fejlesztésére kétmilliárd forintot fordítottunk. Ezeket csak azért mondtam, mert amikor Kaposvár látványos fejlődéséről van szó, akkor nem tudom, miről beszélünk. Nem szeretném megsérteni a kaposváriakat, de nem összehasonlítható nagyságrendekről van szó, hiszen Pécs esetében egy két és félszer nagyobb város problémáit kell megoldani.
– Miben látja annak az okát, hogy Pécsett erős baloldali bázis alakult ki? Ez tényleg egy bányászváros?
– Érdekes, ahogy fogy a bányászság, úgy nő a szavazataink aránya, úgyhogy itt valami nem stimmel. Ebben a "bányászvárosban" 1990-ben egy mandátumot sem szereztünk, az SZDSZ pedig erős győzelmet aratott. Érdekes módon nálunk a fiatalok is elég sokan szavaznak ránk. Sok cáfolata lehet tehát ennek az állításnak. Például még az is, hogy Pécs tradicionálisan egy kulturális jelleg? város.
– Ön mostanában többször hangoztatta, hogy Pécset kulturális fővárossá kívánják fejleszteni. Hasonló kijelentést tett nemrégiben a miniszterelnök úr is pécsi látogatása során. Azt jelenti ez, hogy e program kormányzati szint? támogatást élvez?
– Egy európai kulturális pályázatról van szó, amelynek előbb még Magyarországon is meg kell teremteni a feltételeit. Ezzel kapcsolatban azt mondhatjuk, hogy jó úton vagyunk, minden adottságunk megvan hozzá. Pécs egyetemváros 25 ezer hallgatóval, fejlett közélettel, közösségi élettel, színjátszással. Egy évben annyi ember jár a színházunkba, ahányan itt laknak: 164 ezer látogató. Említhetném a pécsi szimfonikusokat, vagy a világszínvonalú vezetés? balett-társulatot. De Jordán Tamást is említhetném, aki berobbant Pécsre az országos színházi találkozó ötletével, vagy a több mint száz képzőművészünket is. A szellemi tőke hatalmas. Ahol van ötlet, mozgalom, ott világos, hogy lesz támogatás is.
2002. 10. 11. (VI/41)
