hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Álmaimban Adidasban járok
mondja a 15 éves Gergő Magyarország legsivárabb nyomortelepén

2002. 07. 14.
Tihanyi Péter

Tatabánya – mésztelep –, 2002. július. Kerület nagyságú részen, fabódékban, garázsokban, ablak, ajtó nélküli ólakban laknak az emberi létből kicsúszottak, romák, magyarok vegyesen. Gyönyör? arcú fiatalok, akik még tudnak mosolyogni, és üveges szem? negyvenesek, akik öngyilkossággal küszködnek. 



Sándor Ferenc három lánya. Egy garázs, négy gyerek, 2002 Fotó: Vörös Szilárd

"Ifjúságom, e zöld vadont

szabadnak hittem és öröknek

és most könnyezve hallgatom,

a száraz ágak hogy zörögnek."

(József Attila)



Sándor Ferenc és családja



– Hogy kerültek ide?

– Sátoraljaújhelyről, a lakás miatt jöttünk fel meg a munkalehetőség miatt is. Itt a körülményekhez képest jól vagyunk, meg keresek is. Elálltam egy maszekhez dolgozni már három éve. Nem vagyok bejelentve, de néha dolgozom mint segédmunkás. Nekem már régóta itt laktak a testvéreim, itt a telepen. Tudomásomra jutott, hogy vannak itt garázsok eladók. Megnéztem, rendezett volt a papírja, oszt megvettem. Ha ez a városban van bent, akkor kétszázezret érne simán, itt ideadták nekem harmincezerért. Volt benne egy Trabant, csak föltörték, oszt lába kelt. (Nevet.)

– Itt nincs ablak, de kémény sincs. Viszont van vagy ötven fok.

– Látja, ott ódalt kidugtunk egy csövet, mert muszáj vizet melegíteni ilyen melegbe is a gyerekek miatt. Hát oszt meleg ez a lakás, éjjel is nyitva hagyjuk a garázsajtót, mert hiába van ez a ventillátor is. Jó kis lakás ez.

– Hányan alszanak itt éjjelente?

– A középső ágyon alszunk négyen, az asszony meg én meg a két pici. A két nagyobb meg azon a kanapén, ni.

– Van itt WC a garázsban?

– Itt nincs, kinn az utcán áll, nézzen csak oda, ott van az a fabódé. Látja?

– Hol szoktak mosni, mosdani?

– A vizet a kezeskútról hozzuk kannában. A mosógép meg a centrifuga ott van a szoba sarkában, aztán ott meg a kádunk, a székben benne. 

– Maga hány éves, Feri?

– Negyvenhat. Látom, csodákszik, hát meg vagyok öregedve. Volt egy nyakgerincsérvműtétem, most lesz egy hátgerincsérvműtétem, megtört a munka. Tizennégy éves koromtól dolgozom. Kubikmunkát, segédmunkát.

– Mikor nősült?

– Tizennyolc éves koromban.

– Az asszony hanyadik felesége? 

– Vagy harmadik.

(Az asszony közbeszól:) 

– Nem férne be az összes asszony, olyan sok vót.

(Az asszonyhoz:)

– Ön hány éves?

– Harminchét. 

– Fiatal.

– Az. Csak a betegség nem fiatalít.

– Hány éve élnek együtt?

– Húsz, de mint csak élettársak.

– Miért nem esküdtek meg?

– Minek, ha el akarom hagyni, úgyis elhagyom.

– Aztán hogy telik egy napja?

– Főzéssel. Egy asszonynak mi a dolga? Csak a takarítás, a főzés, a gyerekek.

– Villany van?

– Hisz akkor nem működne a tévé meg a hűtő se.

– Mennyi a havi számla?

– A szomszédnak fizetem, mikor mennyi, ezer vagy ezerötszáz.

– Boldogok?

– Hát, a gyerekek, amiatt.



Anita, Sándorék kislánya



– Ilyen gyönyör? mosolyú roma kislányt régen láttam. Hány éves vagy?

– Tizenhárom.

– Mindig ennyit viháncoltok?

– Igen.

– Mit csinálsz, amikor nem vagy suliban?

– Átmegyek játszani, meg főzni segítek.

– Mit tudsz főzni?

– Paprikás krumplit, pörköltöt meg amit kell.

(Az apa bekiabál:)

– Mikor az anyja beteg volt, ő főzött mindent. Benne van a cigányegyüttesben is, ott táncol, a Fürge lábak együttesben. Már harmadik éve. Kapott oklevelet is.

(Az apához:) 

– Mindig ilyen vidámság van maguknál, nincs veszekedés?

– Nincs veszekedés, nálunk ilyesmi nincsen.

– Komolyan mondja? Így megvannak ilyen sokan ebben a garázsban?

(Az asszony újra bekiabál:) 

– Mit hazudol, te, hogy nincsen? Minden házban megvan ez, úgy a cigányoknál, úgy a magyaroknál, mindenkinél. 

– Esténként mit csinálnak?

– Nézzük a tévét, utána meg elalszunk.

– Hogy lesz egy év múlva, két év múlva vagy tíz év múlva?

– Aztat mi nem tudjuk, ma még megvagyunk, lehet, hogy holnap már nem. Nem tervezünk. Hiába, mi, ha jót is akarnánk, az nem nekünk jön be, csak csalódnánk. 

– Most látom, mi van az egyik gyereknek a kezével, nagyon csúnya.

– Ment a gyerek itt, a bódéknál, az itt nekünk az utca, ment arra a gyerek, a kutya kidugta a fejét a két léc között, a gyerek lóbálta a kezét, hát milyen a gyerek, lóbálja, és a kutya elharapta. 

(Az egyik kislány beleszól:)

– Levágták a kezét, he.

– Még jó, hogy meg volt oltva a kutya. Állítólag föl akarják újra vágni, hogy kipucolják, mert elgenynyedt. Van egy tervem. Azt mondták, adnak egy romházat nekem, hogy felújíthatnám, s aztán fizetném az önkormányzatnak a lakbért. Mert van itt rengeteg olyan romház, amit odaadhatnak. Már egy éve lassan, hogy szóltak, de azóta nem szóltak. Akkor tudom, hogy lenne miért dolgozni. Nahát, akkor… igyon velem egy kortyot.



Albert Erzsébet és gyermekei



– Hogyan kezdte az életét?

– Budapesten laktunk egy önkormányzati lakásban, amit fondorlatos módon a lakásmaffia kijátszott tőlünk 96-ban. 

– Hogyan?

– Hamis lakáscsere-szerződést írattak alá velünk. Naívak is voltunk, nem is értettünk hozzá. Meg utána próbáltuk mi visszaperelni azt a Fővárosi főügyészségen keresztül, még a rendőrségen is, de hát semmi eredménye nem lett, nemigen foglalkoztak velünk. Nem volt minékünk pénzünk ügyvédre. Feljelentettük őket, ők ezután üldöztek minket. Ide menekültünk Tatabányára az anyósomhoz. A szőlőhegyre. 

– Az is nyomortelep?

– Az nem. Ott présházak vannak, de anyósom el kellett hogy adja, aztán én bekerültem a gyerekekkel az anya- és gyerekszállóra.

– Hány gyereke van?

– Nyolc. De a legnagyobbik lány férjhez ment, már nem lakik itt. Két és fél évig laktunk az anyaszállón, egy olyan ígérettel tettek ide minket, hogy pár hónapig kell itt maradunk, utána adnak egy normális kis lakást. De már harmadik éve itt vagyunk. 

– Ez itt, ahol vagyunk, lakás?

– Igen, önkormányzati bérlakásnak mondják.

– Mennyit kell érte fizetni?

– A lakbér ezerhatszáz forint havonta. Meg a rezsi. 

– Hogyan alszanak itt nyolcan? Én csak két ágyat látok.

– A fiúk itt, ezen, a lányok meg a kicsi bent, meg én is, de az kihúzható. 

– A fiúk hány évesek?

– A Miki tizenhét, a Gergő tizenöt, aztán úgy mennek lejjebb.

– Ön hány éves?

– Negyven.

– A férje hol van?

– Mikor anyaszállóra kerültünk, akkor megszakadt a kapcsolat, utána teljesen elzüllött.

– Régen szerelmesek voltak vagy szerették egymást?

– Persze, hát húsz évig éltünk együtt. Tizenkilenc éves voltam, mikor hozzámentem. 

– Meddig tartott a szerelem?

– Sokáig. Ahogy egyre szegényedtünk, a…. a… nyomor elvitte a férjemet. Érti, ugye?

– Megcsalta magát?

– Nem. Egy rövid ideig ő is itt lakott, de nem tudott itt megszokni. Két éve egyedül él. 

– Mit tervez a jövőben?

– Hát… szeretnénk elköltözni innen,… mindenképpen szeretnénk elköltözni innen. 

– Van ennek reális esélye?

– Talán, ha megint elkezdenénk a levelek írását. Azt mondják, én keressek ide magamnak egy cserepartnert. Na, de ki akar idejönni? 

– Miből élnek?

– Van anyasági, családi pótlék, gyerektartás meg a gyermekvédelmi. 

– Ebből nem tudnának albérletbe menni?

– Mikor megtudják, hogy hét gyerek is van velem, mindenhonnan kilöknek.

– Mit szokott főzni?

– Általában levest. De van, hogy főzeléket. Ha iskola van, a gyerekek ott esznek. 

– Miből, hogyan öltözködnek?

– Anyukámtól szoktam kapni, neki vannak olyan ismerősei, akik gyűjtenek, a gyerekek meg az iskolában kapnak ruhákat.

– De szép ez a kislány. Hogy hívnak téged? (Nem válaszol.)

– Ő Erzsike. Csak nem beszél. Négy évig járt óvodába, de még mindig nem szólalt meg, a hangját nem ismerik.

– Önnel sem beszél?

– Velem igen, csak közösségben nem, ha bárki kérdezi, nem szólal meg. Azt mondják, a stressz.

– Az összes gyerek hófehér bőrű. Maguk nem romák?

– Nem vagyunk, se én, se a férjem.

– Van közbiztonság a telepen?

– Az nincsen, ide a rendőr se jár ki. Verekedés sok van, hogy gyilkosság van-e, nem tudom. Úgy nem megyünk el itthonról, hogy senki ne maradjon, mert egyből kirámolják a lakást.

– Ki rámolja ki?

– Akik itt laknak.

– Maguknál van még ajtó meg ablak.

– Igen, mert mindig van itthon valaki. A szomszédban van egy öreg bácsi, annak már sokszor kiverték az ablakát téglával és elvitték a tokot. Kirámolták fényes nappal a lakását. Azt hiszem, háromszor. Minek megy el hazulról napközben.

– Úgy látom, magánál van víz.

– Csináltattam, ott oldalt van egy hosszúkás sufni, ott van a fürdőkád, a konyha meg a WC. Vannak itt sokkal rosszabb állapotban levő lakások is. 

– Ha a férje visszajönne, visszafogadná?

– Olyan állapotban van az már, hogy nem tud. 

– Maga dolgozik?

– Ott a nyolc gyerek.

– Ha nem jöttünk volna, akkor most mit csinálna?

– A mosogatást hagytam abba a fürdőkádban.



Gergő, Erzsébet 15 éves fia



– Milyen iskolába jársz?

– Pékiskolába.

– Itt a telepen?

– Nem, Újvárosban, most leszek nyolcadikos.

– Buktál valamiből?

– Nem, elsőben voltam évvesztes.

– Mihez van vonzódásod, mi szeretnél lenni?

– Nem tudom.

– Van apukád?

– Van.

– Szereted őt?

– Igen.

– Mikor szoktatok találkozni?

– Mikor lemegyek Szőlősre.

– Szoktatok játszani?

– Azt nem.

– Boldog vagy?

– Nem.

– Tudod mi az, hogy boldogság vagy boldogtalanság?

– Tudom. Nem jó itt lakni…

– Szoktál álmodni?

– Igen.

– Mit álmodsz, amikor szépet álmodsz?

– …hogy az osztálytársak nem mondják, hogy mésztelepi vagyok, meg… meg hogy nekem is van Adidas cipőm.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | [email protected] | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: [email protected]. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!