Kereső toggle

Vita Európa jövőjéről

Viharos csúcs

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az egyik európai biztos szavai szerint legfeljebb "hasznos és korrekt" megállapodást lehet elérni a nizzai uniós csúcson, nagy horderej? reformokat nem. A napirenden az európai uniós szerződések átszabása és a bővítés kérdése szerepel, olyan témakörök, mint az Európai Bizottság létszámának és összetételének módosítása, a tagországokra jutó szavazati súlyok újraosztása, valamint a minősített többségi szavazás kiterjesztése. Az intézményi reformok az unió működőképességének fenntartását hivatottak szavatolni az elkövetkező öt-tíz évben várható nagyarányú bővítések során. A nizzai csúcs fontosságát egyesek az Európai Uniót létrehozó maastrichtihoz mérik, legfőbb veszélyét pedig abban látják, hogy az amszterdamihoz hasonló félreformokat eredményez.



Globalizmus-ellenes tüntetők Nizzában. A befogadó Európa Fotó: Reuters

Miközben a politikusok tanácskoznak, a nizzai csúcs ellen tüntetők sem tétlenkednek. Csütörtökön, a tagállamok és tagjelöltek gépkocsioszlopainak az EU-csúcs helyszínére érkezése idején Nizzában összecsaptak a rohamrendőrök és a tüntetők. A baseballütőkkel és Molotov-koktélokkal felszerelt tüntetők több ponton megpróbálták áttörni a rohamrendőrök alkotta kordont, amire azok könnygázgránátokkal válaszoltak. A globalizáció-ellenes aktivisták egy bankfiókot is felgyújtottak. A kiégett bank homlokzatára a tiltakozók "Éljen sokáig az ETA", "Halál a pénzre" és "Fasizmus–kapitalizmus" jelszavakat firkáltak. A tüntetők ellen bevetett könnygázbombák anyaga olyan mértékben beszivárgott az ülésterembe, hogy a híradások szerint Jacques Chirac francia elnök a köhögéstől alig volt képes elmondani megnyitó beszédét. 

A hosszú idő óta a legviharosabbnak ígérkező EU-csúcs kérdéseinek egy része már négy éve, az Amszterdami Szerződéssel zárult legutóbbi kormányközi konferencia óta napirenden van, de igazi válaszokat még mindig nem találtak az intézményi reformok véghezvitelének mikéntjére. Amit Amszterdamban nem oldottak meg, azt most a nizzai csúcs hivatott véghez vinni. Nizzában kell dönteni a jövőbeni európai integráció üteméről és mélységéről, és megegyezésre kell jutni a nagyobb és kisebb államok közötti erőegyensúlyról, valamint a kétütem? Európa jövőjéről. Sokak szerint ideje lenne megszüntetni a demokratikus deficitet az unió intézményeiben, és közelebb kellene vinni a döntéshozatalt a polgárokhoz.

A reformok sürgetőek: jelentős bővítési hullámok előtt áll az unió. A mostani intézményi keretek között a 20-25 tagúra bővülő EU döntéshozatali képessége súlyosan meggyengülne. A franciák pedig már 30-35 taggal számolnak a közép-kelet-európai országok, majd a balkáni államok és később esetleg Törökország csatlakozásával. 

Az egyik legfontosabb kérdés a nemzeti vétók visszaszorítása a minősített többségi szavazás javára. Öt kulcsterület maradt, mindegyiken legalább egy nagy tagország ragaszkodik a vétójogához. A szavazatok újrasúlyozásának problémáját német–francia érdekellentét színezi. A legnépesebb tagállamként Németország igyekszik elérni, hogy a szavazati súlyokban jobban tükröződjenek a népességi arányok, akár azon az áron is, hogy ez megbontja a kezdetektől fogva fennálló német–francia paritást. A franciák emlékeztetnek arra, hogy az európai közösséget megalapozó né-met–francia kibéküléskor Konrad Adenauer német kancellár egyér-telműen a két fél "abszolút és ál-landó egyenlőségének” elvét té-telezte.

Az Európai Bizottság létszámát a nagyobb tagállamok korlátozni akarják, a kisebbek viszont hallani sem akarnak olyan megoldásról, amely kiszorítaná őket a testületből. 

A bizottság létszámának korlátozása és a tagországonkénti egy biztos elvének érvényesítése között áthidaló megoldás lehet, ha minden tagállam megtart egy biztost, egy későbbi időpontban befagyasztanák a létszámot, s attól kezdve teljes egyenjogúságon alapuló rotációs rendszer lépne érvénybe. Így mindegyik tagországnak lesz biztosa, de nem egyidejűleg. Romano Prodi európai bizottsági elnök szerint vi-szont nem kellene határt szabni a biztosok számának. Prodi szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság munkáját erősítsék új jogkörök biztosításával. 

A tagországokra jutó szavazati súlyokat az úgynevezett kettős többségi voksolással oldanák meg. Ennek keretében a tagországokra jutó szavazati súlyok mellett a népességi arányokat is számításba veszik. A legnehezebb feladat a minősített többséggel meghozandó döntések körének kibővítése, mert ez közvetlenül érint alapvető nemzeti érdekeket. A soros francia elnökség mintegy 50 területen akarja elérni az egyhangúság feladását, de eddig csak mintegy 30-ról sikerült megállapodásra jutni. Ezek között nincs ott a legfontosabbnak tekintett öt terület: az adóharmonizáció, a társadalombiztosítás, a közös külkereskedelmi politika, a kohéziós politika, valamint a menekültügyi és bevándorlási politika. 

A minősített többségre való áttérés a briteknek megy a legnehezebben. Prodi bírálatát is kiér-demelte Nagy-Britannia, amiért kulcsterületeken nem hajlandó le-mondani vétójogáról és hozzájárulni a minősített többségi szavazás rendszeréhez. A minősített többségi szavazás veszélyeire Tony Blair brit miniszterelnök fel is hívta a figyelmet: szerinte ez a fajta voksolás "nem szabad, hogy talizmánná váljék. Egyhangú szavazással is lehet jó döntéseket hozni. Ha egy ország annyira erősen ellenez egy javaslatot, hogy a vétóval fenyeget, általában jó oka van rá” - érvel a brit miniszterelnök. 

A bővítés miatt újra kell osztani a képviselői helyeket az Európa Parlamentben, mert az amszterdami szerződés értelmében a képviselők száma (jelenleg 626) nem haladhatja meg a 700-at. Módosítani kell az EU bíróságának, az Európai Bíróságnak, valamint az Elsőfokú Bíróságnak a működési rendjét, mert mindkét intézmény továbbra is túlterhelt, a jogviták kezelése átlagosan 2-3 évet vesz már ma is igénybe.

Az intézményi reformok vitája során nyilvánvalóan kitűntek az érdekellentétek az uniós intézmé-nyek, a közösség és a nemzetálla-mok között. A bizottság számára a közösségi mechanizmusok működőképességének megőrzése a legfőbb cél, ezért említik képviselői minden lehetséges alkalommal első helyen a vétójog visszaszorításának fontos-ságát. A tagállamok nemzeti ér-dekeik érvényesítéséhez ragaszkodnak, különösen a hagyományosan legeuroszkeptikusabb britek emle-getik előszeretettel, hogy európai szuperállam megalakulása fenyeget. 

A megegyezés hiánya azt jelentheti, hogy az unió esetleg kénytelen lenne megszegni ígéretét, miszerint a maga részéről 2002 végétől készen áll új tagországok befogadására. Ugyanis ez csak abban az esetben lenne lehetséges, ha addigra a nizzai szerződés ratifikálási folyamata is lezárul, ami általában másfél-két évet vesz igénybe. Pedig a bővítés stratégiai dokumentuma készen van: az Európai Bizottság november elején készítette el az új tagok fel-vételének menetrendjét.

Ha a csatlakozni szándékozó országok felé megerősítik azt az ígéretet, mely szerint 2002 végére befejeződhetnek a csatlakozási tárgyalások a legfelkészültebb jelöltekkel, a bővítés legkorábban 2004-2005 tájékán válhat realitássá. Nem csoda, ha az egykori keleti blokk or-szágainak lelkesedése alábbhagyott az elmúlt időszakban. Milos Zeman cseh miniszterelnök szerint az országjelentések rendszere már-már kabaréba illik, és csak azért megy Nizzába, mert udvariatlanság lenne otthon maradni. Pedig a tagjelelölteknek: Magyarországnak, Szlovéniának, Lengyelországnak, Csehországnak, Észtországnak és Ciprusnak az első hullámból, Litvániának, Lettországnak, Máltának, Szlovákiának, Bulgáriának, Romániának a második hullámból nagy áldozatokat kell hozni a közösségi joganyag elsajátí-tásához. 

Utólag került fel a mostani kormányközi konferencia napirendjére a megerősített vagy szorosabb együttműködés mechanizmusa, amelynek keretében a tagországok egy része bizonyos területeken szorosabb integrációt valósíthat meg és gyorsabban haladhat előre, mint a többiek. Nem kis részben az Ausztriával kapcsolatos problémák hatá-sára vették fel a napirendre az alapvető jogok európai chartáját, mely sokak szerint az európai alkotmány alapját képezheti. 

Nizza feladata, hogy szentesítse a közös eu-rópai biztonság- és védelmi politika fo-kozatosan formát öltő intézményi-szerveze-ti kereteit. Az állam- és kormányfők elégedetten állapíthatják meg, hogy a novemberi csapatfelajánlási konferencia nyomán összeállt az a mintegy 100 ezer fős keret, a hozzá tartozó katonai hardverrel együtt, amelyből a 2003-ig létrehozandó európai gyors reagálású erő meríthet.

A megerősített együttműködésben Nagy-Britanniának, Írországnak és Svédországnak bizonyos fenntartásai vannak e mechanizmus alkal-mazásával a védelem, a biztonság és a külpolitika terén. A francia elnökség javasolja, hogy biztosítsák a szorosabb együttműködést az önálló európai védelmi erő terén is. London attól tart, hogy az EU gyorsreagá-lású erői és a NATO között gondosan kijelölt kapcsolatokat aláássa ez a javaslat. A vitát tovább bonyolította William Cohen amerikai védelmi miniszter figyelmeztetése, mely sze-rint ha az új európai haderő külön katonai tervezést hoz létre, az gyengíteni fogja az Egyesült Államok és a NATO, illetve a NATO és az EU kötelékeit.


Rómától Amszterdamig

Európai szerződéseket ritkán hoznak tető alá. A Római Szerződés alapozta meg az Európai Gazdasági Közösséget 1957-ben. Több évtized telt el aztán, amíg Helmut Kohl egykori német kancellár és François Mitterrand néhai francia köztársasági elnök létrehozta az Európai Uniót, az európai állampolgárságot és az eurót 1991-ben Maastrichtban. A Maastrichti Szerződés felgyorsította a szorosabb együttműködést mindenben - a külpolitikától kezdve a védelemig, az igazságügyig, a belpolitikáig. Az EU-t a közöspiacból teljes politikai unióvá változtatta az eddigi csúcspontnak számító 1997-es Amszterdami Szerződés.

Olvasson tovább: