Kereső toggle

Apámat nem lehetett megvesztegetni

Azt mondják, fejbe lőtte magát

Tihanyi Péter interjúja Kuzma Valériával

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

"A hamis vád és a hamis tanúzás törvényi következményeinek ismeretében
feljelentést teszek ismeretlen tettes ellen, aki 1998. február 27-én kora délelőtt Békéscsabán,
a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság hivatali helyiségében megölte édesapámat,
Kuzma Mihály rendőr alezredest, a szervezett bűnözés elleni osztály vezetőjét."
Ezzel a mondattal kezdődik az a feljelentés, amit az alezredes huszonhárom éves lánya,
Kuzma Valéria nyújtott be a Fővárosi Főügyészségre szeptember 21-én, kérve a haláleset
felülvizsgálatát, valamint a nyitott kérdések egyértelm? megválaszolását.



"Ön is láthatja, ezek a bizonyítékok nem bizonyítékok, megkérdőjelezhetőek,
gyenge lábakon állnak"    Fotó: S. L.

– A tragédia napjának reggelén hogyan, mikor indult el otthonról az édesapja,
miről beszélgettek, érzett-e valami különöset aznap reggel édesapján?

– Az előző napok is és az aznap reggel is ugyanolyan fesztelenül, természetesen
és vidáman telt, mint máskor. Előző este nyolc körül jöttem haza az aerobic-edzésről,
addigra apu már megvacsorázott, és éppen újságot olvasott. Nevetve kérdezte tőlem:
"Mi van Picike, voltál ugrálni?" Ha nagyon jókedv? volt, mindig Picikémnek szólított.
Nagyon szeretett minket, gyerekeket, édesanyánkat is. Élt-halt értünk, de a munkájáért
is. Feszültség emiatt soha nem volt a családban. Kemény, nagyon egyenes ember, igazi
zsaru volt. Rendőrnek született, és büszkék voltunk rá. Hat óra körül kelt a család,
aznap is, háromnegyed hétkor reggeliztem, apu akkor még otthon volt. Adott tízezer
forintot anyunak, hogy a hentesnél vásároljon be, és estére csináljon valami
finomat, majd pár perc múlva elköszönt tőlünk, és elindult a kapitányságra. Ahogy
máskor is.

– És…?

– És tizenegykor cseng a telefon a munkahelyemen, anyu volt a vonal végén,
ennyit mondott: "Apád meghalt…, azt mondják…, fejbe lőtte magát."

– Édesanyja ezt hogyan tudta meg?

– Anyukám körzeti nővér, járja a betegeket, és valamiért tíz és fél
tizenegy között hazaugrott. Fél tizenegy körül megjelent nálunk dr. Hajdú Antal, az
akkori főkapitány-helyettes és dr. Vas István rendőrorvos. Anyu látta az arcukon,
hogy valami óriási baj lehet, egyikük sem szólalt meg. Majd pár másodperc csönd után
anyu megkérdezte: "Szívinfarktus?" Hajdú mutatta – két ujját a szájához
emelve –, hogy ennyi, majd azt mondta, Kuzma Mihály kétséget kizáróan főbe lőtte
magát.

– Ezt ők honnan tudták ilyen pontosan fél tizenegykor?

– Nem tudom, hiszen a helyszíni szemle és a halottszemle is jóval tizenegy
után, majdnem délben kezdődött. A halálhír bejelentése után a két úr, Hajdú és
Vas azonnal bementek a lakásba, és iratokat, papírokat kerestek. Hogy mit vittek el,
nem tudjuk, hiszen édesanyám teljesen rosszul lett, a tény az, hogy két papírról
adtak átvételi elismervényt, majd elmentek.

– Ön szerint milyen iratokat, dokumentumokat kerestek?

– Nem tudom, nem voltam ott. Azt viszont tudom, hogy körülbelül két-három
hónappal a haláleset előtt az egyik este apu azt mondta: "Belenyúltam valamibe, és
ez az olaj… lehet, hogy ki fognak nyírni." Édesapámnak sikerült felgöngyölítenie
a Békés megyei olajmaffia főbb szálait, embereit, sőt eljutott ezen az úton ismert Békés
megyei rendőrökig is. Ezek akár több tíz- vagy több százmilliárdos üzletek is
lehettek.

– Neveket nem említett az édesapja?

– De igen, de nem fogok neveket mondani, mivel semmit nem tudok bizonyítani.
Apu együtt dolgozott a rendőrségen Dénes Gáborral, aki a rendőrségen belüli
korrupciókat, visszaéléseket volt hivatott kivizsgálni. A felderített anyagok
dokumentációit mindig a szolgálati út betartásával küldték Budapestre. Rögzítették
a tudomásukra jutott minden olyan esetet, összefonódásokat, bűncselekményeket,
amelyek árnyékot vethetnek a Békés megyei rendőrök tisztaságára is. Ma már Dénes
Gábor is halott. Az idén májusban a saját garázsukban "felakasztotta" magát. Ez
az "önakasztás" legalább olyan tisztázatlan és homályos, mint édesapám halála.
Aztán rejtélyes körülmények között "öngyilkos" lett Szobek János is, aki
szintén nagyon sokszor vitte Pestre az apuék által felgöngyölített ügyek dokumentációit.


– Hol vannak ma ezek az iratok, mit lehet tudni róluk?

– Sokáig azt mondták, ilyen iratok nem is léteznek, aztán egyszer csak eltűntté
nyilvánították ezeket a papírokat, de akkor már elismerték az iratok létezését.
Nemrég pedig a Belügyminisztériumban titkosították ezeket a dokumentumokat. Mi az
ORFK-tól azt a hivatalos tájékoztatást kaptuk, hogy ne kutakodjunk, mert ezek az
iratok titkosítva lettek, és ma már államtitkot képeznek. Ezek nagy része a rendőri
korrupció és az alvilág összefonódását dokumentálta. Meggyőződésem, hogy édesapámnak
ezért kellett meghalnia. Bizonyítani azonban ezt az állításomat nem tudom.

– Édesapja esetleg félt valakitől?

– Nem, soha. Akkor sem félt, mikor arról beszélt nekünk, hogy úgy érzi
– és úgy is tudja –, hogy ki akarják nyírni. Az ügyvédek, de még a bűnözők
is tisztelték őt. Még azok is, akiket ő juttatott börtönbe. Huszonhét év alatt
huszonhétszer kapott különböző kitüntetéseket. Tele volt vele a lakás. A temetésén
több ezren voltak, fél Békés megye eljött. Bármikor kimegyünk a temetőbe – még
most, másfél év után is –, mindig friss virágok vannak a sírján, amit nem mi viszünk
oda. A halála előtti időben egyszer azzal jött haza, hogy az egyik, nem kispályás bűnöző
tízmillió forinttal megpróbálta lekenyerezni. De aput nem lehetett megvesztegetni
semmilyen formában.

– Netán ismeri ezt a bűnözőt?

– Tudom, hogy ki az.

– Nem fél?

– Nagyon sok mindenben én hasonlítok legjobban édesapámra, úgyhogy nem félek.


– Az Ön által írt és benyújtott feljelentés így folytatódik: "Az államigazgatási
eljárás anyagának megismerése után, valamint az eset összes körülményeinek értékelését
figyelembe véve, alapos gyanú merült fel arra vonatkozóan, hogy Kuzma Mihály nem önkezével
vetett véget életének. A lefolytatott államigazgatási eljárás adatai és az ügyben
hozott döntés között (tudniillik, hogy önkezűen vetett véget életének, idegenkezűségre
utaló adatok nem merültek föl) rengeteg lényeges ellentmondás van." Ezeket az
ellentmondásokat pontokba szedve elmondaná nekem?

– Egy: a két takarítónő közül az egyik azt vallotta, hogy hatkor, a másik,
hogy hétkor látta apámat az épületben. Egyik sem lehetséges. Hét óra előtt egy-két
perccel indult el otthonról, negyed nyolc előtt lehetetlen, hogy bárki is látta volna
őt ott.

Kettő: a rendőrorvos a halál beálltát öt és hét óra közötti időre teszi. Az előbb
említett okok miatt ez is lehetetlen.

Három: apám negyed nyolc és fél nyolc között mobiltelefonon kereste a bátyámat. A
mobil nem volt bekapcsolva, ezért üzenetet hagyott a hangpostáján. Majd betelefonált
bátyám munkahelyére és a főnökét megkérte, hogy azonnal szóljon a bátyámnak:
egy fontos üzenete van a mobiltelefonján. Késő délelőttre az üzenet eltűnt a
telefonról, nyoma veszett. Nem tudjuk, mi lehetett az a fontos dolog.

Négy: hárman háromféle helyet jelölnek meg a pisztoly megtalált helyeként a szobában.


Öt: nem találtak – nem is kerestek – ujjlenyomatot a pisztolyon, de máshol sem a
szobában. A hivatalos verzió szerint apám a szájába vette a csövet, és elhúzta a
ravaszt. Nem vizsgálták a pisztoly végén a nyálmintát sem.

Hat: a vegyészszakértő nem talált édesapám ujjain lőporra utaló anyagmaradványokat.
Ami bizonyos mennyiségben minden lövés után a ravaszt meghúzó és a mellette lévő
ujjakon található.

Hét: a hivatalos fegyverszakértő leírja ugyan a golyó útját, ami döbbenetesen
kacifántos, egyik falról a másik oldalra, innen-oda, össze-vissza pattog a golyó, de
az általam felkért független szakértő azt mondja, ilyen utat egy darab golyó nem
tehet meg, kettő igen. Tehát az bizonyos, hogy lőttek az alezredes fegyverével, de az
nincs bizonyítva, hogy hány töltényt, és hogy az a lövés okozta-e a halálos sebet.


Nyolc: azt írja a jegyzőkönyv: "Valószínűsíthető, hogy a lövedék, a töltényhüvely
és a tölténymag régebben összetartozott". Mi az, hogy valószínűsíthető, kérdem
én, miért nem biztos?

Kilenc: édesapám fehér szín? Sopianae light cigarettát szívott. És aznap reggel a
hamutartóban hét-nyolc ilyen cigaretta mellett ott volt egy barna vég? cigarettacsikk
is. A szerológus és vegyész nem vizsgálta a csikkeket, pedig nyálminta alapján eldönthető
lett volna, hogy ki, vagy kik és mikor szívták ezeket a cigarettákat. Ők arra
hivatkoztak, hogy ezt azért nem vizsgálták, mert egy használaton belüli iroda volt,
ahova bárki bemehetett. Ez sem felel meg a valóságnak, mert ez egy használaton kívüli
iroda volt, ugyanis ez az iroda volt édesapám előző irodája, amit már nem használtak.


Tíz: nem vizsgálták meg a cigarettavégeket a vegyészeti szakértők abból a
szempontból sem, hogy megállapítsák a cigarettát elszívó személy vagy személyek vércsoportját,
és abból a szempontból sem, hogy esetleg kábító vagy mérgező hatású anyaggal
preparálták-e azokat.

Tizenegy: ha hét körül halt meg, hogyan tudott ilyen gyorsan nyolc-tíz szál cigarettát
elszívni?

Tizenkettő: senki semmilyen zajt és ütést nem hallott az épületben azokban az órákban.
Szerintük azért, mert ha valaki szájba lövi magát, a fej kvázi hangtompítóként működik.
Ez sem felel meg a valóságnak. Továbbá ez egy olyan régi, vasbetonból készült épület,
hogy – az ott dolgozók szerint – ha valaki a harmadikon leejt egy golyóstollat, azt
az elsőn is hallják.

Tizenhárom: nem vizsgálták meg azt sem, hogy a gyanús röppályájú lövedéken
fellelhetők-e Kuzma Mihály vér- és szövetmaradványai.

Tizennégy: volt a helyszínen egy-két – úgy írták – "a lövéssel nem összefüggő
vérnyom." Ezeket a vércseppes linóleumdarabokat kivágták és elvitték, de nem
vizsgálták meg, és nem írtak róla a jelentésben.

"A fenti és más hasonló ellentmondások miatt merült fel bennem az az alapos
gyanú, hogy Kuzma Mihály nem önkezével vetett véget életének. Az áldozat előző
napi, valamint aznapi viselkedése semmi olyan következtetésre nem adott okot, mely erre
utalna. Ugyanakkor a halálesetet megelőző és azt követő ugyancsak rejtélyes rendőrhalálesetek,
melyek a szervezett bűnözés elleni osztály tevékenységével összefüggnek, csak erősítik
az alapos gyanút. Annál is inkább, mert az államigazgatási eljárást a Békés
Megyei Rendőr-főkapitányság folytatta le, holott nyilvánvalóan elfogultság állt
fenn. Kérem az eljárás lefolytatását, a szükséges intézkedések megtételét, az
elkövető kilétének megállapítását."

Így végződik a Fővárosi Főügyészségnek címzett feljelentés.

– Minek kellene ahhoz történnie, hogy Ön megnyugodjon?

– Először is, hadd mondjak ennek kapcsán valamit. Kételkedve fogadom egyes pártok
és képviselők hirtelen jött aktivitását. Sőt, fel vagyok háborodva, hogy ezekből
a halálesetekből, tragédiákból politikai hasznot akarnak húzni: egyesek ezzel az üggyel
is saját szekerüket akarják tolni, ezt a "szelet" is a saját vitorlájukba akarják
fogni. Ez gusztustalan, követhetetlen és mára már szinte átláthatatlan. Nézze, én
nem bosszút akarok, nem azt akarom, hogy valakinek a feje lehulljon, vádolni sem akarok
senkit alaptalanul, de Ön is láthatja, ezek a "bizonyítékok" nem bizonyítékok,
megkérdőjelezhetőek, gyenge lábakon állnak. Sőt, többet bizonyítanak az ellenkezőjéről.
Én valóban bízom abban, hogy ha tényleg kivizsgálják az ügyet, választ kapok a kérdésekre.
Ha egyértelműen és tisztán bebizonyítják, hogy édesapám valóban öngyilkos lett,
bele fogok nyugodni. Pillanatnyilag azonban nagyon konkrét elképzeléseim és feltételezéseim
vannak a gyilkossággal kapcsolatban.

– …A feltételezett gyilkossal kapcsolatban is?

– Veszélyes területre tévedtünk…

– …Gondol valakire konkrétan?

– Mondtam Önnek, nem bizonyítható feltételezésekbe, vádaskodásokba nem
akarok belebonyolódni. Igen, gondolok valakire. Az biztos, hogy a gyilkos nagyon
otthonosan kellett, hogy mozogjon. Az épületben otthon érezte magát. De remélem, hogy
egy precíz, független, igazi tényfeltáró vizsgálat meg fog győzni engem ennek az
ellenkezőjéről.

– Hány éves lenne az édesapja, ha élne?

– Ötvenegy.

– Köszönöm.

Olvasson tovább: