Kereső toggle

Egy befejezetlen történet

Kóbor János, az Omega frontembere

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kóbor János: Én egy böcsületes építészmérnöknek készültem Fotó: Vörös Szilárd

- Nemrég azt mondtad, van egy óriási kettosség a színpadon való életed és a színpadon kívüli, civil Kóbor János élete között.
- A színpadi állapot számomra egy természetellenes állapot magamhoz képest. Nem igazán tudom, és nem igazán értem, hogy mi a csuda történik olyankor velem. Az biztos, hogy egészen furcsa a helyzet. Ez nem lámpaláz, nem idegesség, nem extázis, nem félelem, csak mikor lejövök a színpadról, olyan szinte, mintha nem is én lennék az, aki fönt volt. Ha meg az eszemmel tudatosítani akarom azt, amit a színpadon teszek - tehát ha nagyon odafigyelek -, rögtön bajba kerülök. Elrontom a szöveget, bakizom, egyszeruen nem tudom, hol vagyok.
- Te nem eleve zenésznek készültél?
- Valószínu én nem készültem se zenésznek, se semmifajta muvésznek. Én egy böcsületes építészmérnöknek készültem, így is diplomáztam. Már a gimnáziumban is a matematikát, fizikát, az ábrázoló geometriát szerettem marhára. Ugyanakkor a nagyfaterom, a nagybátyám is mind építészek, volt kitol örökölni egyfajta késztetést épületek alkotására.
- Hogyan köszönt rád mégis a zene, illetve te a zenére?
- A gimnázium második évében beköszöntött a "csináljunk" zenekart címu történet. Nálam már ez is egy kicsit eroltetett beköszönés volt, mert nekem alapvetoen a sporthoz volt óriási vonzalmam. Kezdodött a focival, aztán elkezdtem atletizálni. Majd, mikor egy sérülés miatt kicsit mellozni kellett a sportot, akkor elkezdtünk csinálni egy zenekart. Kisorsoltuk, hogy ki milyen hangszeren kezdjen el tanulni, mert hogy egyikünknek sem volt semmilyen zenei képzettsége.
- Ezek szerint az énekhez neked eleve volt már valamilyen affinitásod?
- Nem, semmilyen. Én nem is az éneket húztam ki a kalapból, hanem a gitárt. Tehát nekem el kellett mennem gitárt tanulni.
- Jól gitározol?
- Egyáltalán nem, sot, sehogyan nem gitározom. Untam gitártanárhoz járni és gyakorolni. Az Omega elso öt éve után le is tettem, mert csak zavart ott a nyakamban, egyszeruen nem éreztem jól magam vele, korlátozott.
- Ma sem játszol egyetlen hangszeren sem?
- Azt lehet mondani nyugodt lélekkel, hogy nem. Utálok próbálni, ezért aztán nem tanultam soha se énekelni, se zenélni, se táncolni. Nem is szoktam még ma se nagyon kitalálni a dolgokat a színpadon, hagyom, hogy "csak úgy" jöjjön. Egy nótát úgy is ki lehet fejezni, el lehet találni, hogy az ember nem játszik rá a dalra, a szövegre, hanem ellenjátszik.
- Mi az, ami kifejezetten izgat, motivál, mikor egy óriási tömeg elott állsz?
- Annak idején én kimondottan élveztem, ha például egy közömbös, vagy ne adj Isten ellenséges hangulatú közönség elé kerültünk. Angliában például meg voltak gyozodve az emberek, hogy rockzenét csak Angliában lehet csinálni. Nem volt a közönségnek velünk az ég világon semmi baja, csak kétkedve fogadtak. Na most ezt az állapotot odafordítani, hogy hatalmas, kitöro siker legyen, ez számomra izgalmasabb és többet ér, mint egy már eleve tomboló közönség elott állni. Az azért nagy csoda, hogy a 37 év alatt egyetlen negatív koncertre sem emlékszem. És olyanra sem, amit ma akármi miatt szégyellnem kellene. Óriási gyozni vágyás van bennem még ma is. Ez valószínu a sportból nevelodött belém.
- A kelet-európai sajtó a 60-as, 70-es években az Omegát sokszor mint keleti Rolling Stonest emlegette, és párhuzamot vont köztetek. Aztán, szintén a 70-es években sokat koncerteztetek a világ egyik elso számú együttesének számító Scorpionsszal. Kit vagy kiket tartasz a magad számára követendo, esetleg példaadó csapatnak? Vannak kedvencek és példaképek?
- Nézd, a Rolling Stones rettenetesen jól csinál mindent, ok még öregen is tudnak egy olyanfajta image-et maguk köré tenni, amitol teljesen egyediek, utánozhatatlanok és megkérdojelezhetetlenek. Az igaz, hogy mi is próbáltunk ennek a nyomdokaiban haladni. Mikor mi megalakultunk, ok még nem is léteztek, illetve akkor ok még nem voltak ismertek. Egyébként majdnem azonos az alakulási idopont, és ok is ugyanúgy a nulláról indultak. Késobb elkezdtük azt érzékelni, hogy nagyon sok dologban hasonlítanak az elképzeléseink. Mick Jagger mondta magukról, hogy sikerük fo titka, hogy jó helyen, jó idoben, jót csináltak. Na most mi ennek a fordítottja vagyunk, elég rossz helyen, rosszkor, nem is tudom mit csináltunk. Tehát ebben nem egészen stimmelünk. De ott van a Scorpions, akikkel valóban rengeteget turnéztunk a 70-es években. És majdnem azt mondhatom, hogy akkor mi már jóval elorébb tartottunk, mint ok. Mégis ok vitték többre, mert ok ott éltek, ahol, mi pedig egy vasfüggöny mögül próbáltunk kikukucskálni.
- Hogyan lettetek ennyire jóban velük?
- Fesztiválokon és nyugati turnékon találkoztunk, aztán elkezdtünk közösen turnézgatni Franciaországban és Olaszországban. Ennek az eredménye volt, hogy egy évvel késobb a "Gyöngyhajú lányt" megcsinálták ok is kislemezre.
- A dal jogát is eladtátok nekik?
- Nem, az eredeti jog változatlanul a mienk. Természetesen nem tagadható le, hogy ezek a hatalmas világsztárok, mint a Rolling Stones, a Pink Floyd vagy a Scorpions hatással voltak ránk, de soha nem akartuk oket semmilyen módon másolni. Mi is hasonló kalibert szerettünk volna elérni, de a saját eszközeinkkel.
- Mick Jagger ezek szerint valamilyen módon példaképed?
- Ha mindenképpen azt akarod, hogy valakit megnevezzek, akkor leginkább az apámat említeném, aki már nincs köztünk. O "a" Kóbor János. Pénzügyi szakember volt, a maga területén óriási. A mai nagy bankvezérek is tisztelettel és szeretettel emlékeznek rá. Az a fajta humor, szellemesség volt a sajátja, amit tanulni nem lehet, amivel születni kell. Borzasztó kedves, halk szavú ember volt. Élete során egyetlen hangos, durva szót nem hallottam tole.
- Mit kaptál tole?
- Azt hiszem, az o tulajdonságaiból jutott nekem is.
- Hogyan lettél Kóbor Jánosból Mecky? Mert hogy valószínu nincs ember Magyarországon, aki téged Jánosnak hívna.
- A gimnáziumban, mielott még a csapat összeállt, mi "felülbíráltuk" a neveinket is. Laux Józsiból így lett "Blöró". Ezt a nevet pont én adtam neki. Akkor ment éppen a Horgász a pácban címu Louis de Funes film, és Józsinak pont olyan tüskefrizurája és pengearca volt, mint Funes-nak. Ot hívták a filmben Blörónak. Én meg a Meckyt kaptam tolük, szintén egy film kapcsán.
- 56 évesen elképesztoen jól tartod magad, fizikailag, szellemileg és muvészileg is. Az illúzió szinte tökéletes. Mit teszel ezért?
- Talán valóban nem vagyok annyira megkopva, így, hogy az Omega van mögöttem. Ha én most egy 56 éves építészmérnök volnék, akkor valószínuleg egészen más lenne a felfogásom, gondolkodásom, életvitelem, dinamizmusom, és ez gyakorlatilag a külsoben is megnyilvánul.
- A zenére, a színpadra gondolsz?
- Ezt így nem mondhatom, hiszen az elmúlt 12 évben összesen egyszer, 94-ben voltunk színpadon, és most, szeptemberben lépünk fel másodszor. Durván azt mondhatnám, hogy ötévenként keveredünk színpadra. Erre a koncertre sem most kezdek készülni, az késo és kevés lenne. Én olyan módon élek, hogy 40 éve folyamatosan készen álljak mindenre. Valamilyen szinten egy karbantartottság, egy naprakészség, egy állandó jó fizikai állapot az ember jól felfogott érdeke is. Nem azt mondom, hogy ahogy közeledik a koncert, nem próbálok kihozni magamból még többet és még jobbat, de ebben nincs semmi tudatosság.
- Otthon milyen zenét hallgatsz szívesen?
- Alapjában véve nem vagyok már aktív zenehallgató. De mostanában nagyon szívesen hallgatok komolyzenét, tehát klasszikus zenét is, amit korábban nem tudtam megtenni. De most is valahol a klasszikus, hagyományos rockzenét szeretem, tehát körülbelül a 70-es éveket.
- Mit jelent számodra az, hogy OMEGA? Egy együttest, amit vezetsz és ahol énekelsz; a hosszú hajú lázadást; egyfajta forradalmiságot; lehetoséget egy szabadabb életre, gondolkodásra? Vagy egy jövedelmezo üzleti vállalkozást? Vagy mindezt együtt? Vagy valami egészen mást?
- Ami engem igazán ezen a pályán tartott, az nem csak a zene volt. Elég nehéz megfogalmazni. Nem lázadásnak hívnám, hanem talán kötekedésnek. Hogy lehet ellenvéleménye is az embernek. Mikor a mi hajunk volt a leghosszabb egész Kelet-Európában, abban is egy kis kötekedés volt. Nem akartunk mi melldöngeto, igazságot mondó forradalmárok lenni. Nem akartunk más igazságot sem mondani. A muködésünkkel csupán bizonytalanná akartuk tenni azt a marha nagy magabiztosságot. Valószínu, hogy az igazságot mi sem tudtuk, mitol is tudtuk volna. Az OMEGA gyakorlatilag a nagyon eltúlzott, szögletes, magabiztos, álságos dolgokkal kötekedik. Még csak nem is ellenzi, csak fenntartásai vannak és kötekedik. Másképpen fogalmazva: a közéletben, a muvészetben egyfajta sajátos - nem mindent fenntartás nélkül elfogadó - hozzáállást jelent. A túl magabiztos muvészetet és muvészeket nem nagyon szeretem.
- Kiket tartasz olyan omegás muvészeknek?
- Például Melocco Miki munkássága olyan omegás, csak éppen o köveket farag, mi meg hangjegyeket. Vagy a sokat cikizett Szász Endrét is nagyon szeretem és hozzánk közelinek érzem. A Jancsó-féle filmcsinálás is rettentoen szimpatikus. A 82-es nagy bulinkat is ok rendezték meg, Hernádi Gyula bácsi és Jancsó.
- Nem beszéltél még arról, mi az, amit a mostani óriásplakátjaitokon lehet látni, tehát az Omega Részvénytársaságról. Ez egy jópofa dili vagy egy valódi történet?
- Olyannyira valódi a történet, hogy a szeptemberi koncert egy olyan vállalkozási formában indul, ahol is a színpadon lévok és a nézotéren ülok is egy részvénytársaság részvényesei lesznek. Mi 94-ben nem készültünk fel arra, hogy itt egy rendszerváltás történt, és nem hoztunk létre egy koncertet muködteto gazdasági társaságot. Holott durván annak a koncertnek a költségei elérték majdnem a 200 milliót. Most létrehoztunk egy jogilag és pénzügyileg is teljesen szabályos, igazi részvénytársaságot. Ha teszem azt, veszel majd a Népstadionba 1000 forintért egy jegyet, akkor a jegy mellé fogsz kapni egy letéposzelvényt, ami gyakorlatilag egy kárpótlási jegy. Mondjuk. kárpótlás az elmúlt harminchét év Omegájáért.
- Mi van akkor, ha teszem azt Józsi bácsit csak a koncertbelépojegy érdekli, és ezzel a letépheto kárpótlási jegygyel nem foglalkozik?
- Ez ugyanúgy muködik, mint a rendes kárpótlási jegy, tehát odaadható bárkinek, aki ebben fantáziát lát, vagy részvényes akar lenni és összegyujti.
- Tehát, ha valaki ilyen módon szerez 100 darab kárpótlási jegyet.
- .akkor az 100 darab részvényt fog kapni.
- És ezzel o bemehet a tozsdére?
- Ha az Omega Rt. a tozsdére megy, akkor az o részvényei is a tozsdén mozognak.
- Ügyes. Mi a viszonyotok a hatalommal, a politikával? Mennyire vagy politikus alkat?
- Engem tulajdonképpen a politika is érdekelne - mint ahogy a sport is, a zene is, az üzlet is érdekel -, de nem akarok ebben állást foglalni. Így aztán nem akartam soha a direkt politikával kapcsolatba kerülni.
- Az, hogy a 94-es választásokon együtt szerepeltetek az óriásplakátokon a Fidesz-fiúkkal, ez egy elég határozott és látványos állásfoglalást sugallt.
- Sajnálom, ha ez jött le ebbol, nem mintha a Fidesszel bajom lenne. Persze, nekem a többi párttal sincs bajom. Talán csak annyi, hogy kicsit sok van belolük. 94-ben a koncertünk és a választások ideje nagyjából egybeesett, és mi jó elore lefoglaltuk az óriásplakát-helyeket. Kitaláltuk azt a szlogent, hogy: "Az igazi választás az öné". Ez megint csak egy ilyen finom, omegás fricska akart lenni, semmi több. Amikor aztán elkezdodött a választási plakátháború, a politikusok, pártok egyszer csak szembetalálták magukat azzal a ténnyel, hogy a plakátok legnagyobb részét az Omega lefoglalta magának. Ezután az összes párt - tehát nemcsak a Fidesz - a maga módján jelzett nekünk, és megkeresett minket. Azért a Fideszt választottuk, mert ok nem azt kérték, hogy a szlogenünket változtassuk meg, és mondjuk ezt meg azt. Ok azt akarták, hogy hadd legyenek rajta a plakátunkon, és majd ok is azt mondják velünk együtt, hogy igen, az Omega az igazi választás. Nem tartottunk attól, hogy a Fidesz be fog kerülni a hatalomba, így az a vád sem érhet bennünket, hogy egy hatalom mellé álltunk. Mellesleg, a múltkori koncertünkön ott volt az akkori kormány vezérkara, tehát Horn Gyula, Kovács László. és ezt a mai napig komoly tiszteletadásnak tartom. De ott ültek a fideszes vezetok is. Csak remélni merem, hogy ez most is így lesz. Sot, koncert után minket egy óriási állami kitüntetésben akartak részesíteni, amit mi akkor nem fogadtunk el.
- Miért nem?
- Mondtuk Horn Gyulának, hogy nagy megtiszteltetésnek vesszük, és örülünk neki, de mi nem tettünk a közéletben szinte semmit, amivel ezt kiérdemeltük volna. Ez nem egy muvészeti díj. Reméljük, nem veszi személyes sértésnek, nem annak szántuk.
- Tavaly Orbán Viktor is felajánlotta nektek ugyanezt a kitüntetést. És akkor elfogadtátok. Ha Horntól nem, Orbántól miért?
- E mögött sincs egy fideszes öszszekapcsolódás, csupán annyi, hogyha mindig visszautasítjuk, az olyan nagyképu dolognak tunik. Az pedig abszolút távol áll tolünk.
- Mostanában hallani lehet egy új televízióról, amit szintén Omegának hívnak. Ezek ti vagytok?
- Igen. Ez is az Omega egyik vállalkozása. Egy komoly, szigorú szabályok között muködo nagy televíziót csinálunk belole. Ez egy pályázaton elnyert frekvencia, földi és kábelfrekvencián egyaránt fogható. Egy ugyanolyan televíziót akarunk belole csinálni, mint az RTL vagy az MTV.
- Te vagy a tévé elnöke?
- Nem, én az Omega Rt.-nek vagyok a vezetoje, a tévét ugyanúgy, mint az Omega Rt. többi dolgait majd vezeti egy olyan szakember, aki ért hozzá. Rendes híradó lesz hírekkel és bemondókkal, napi 24 órás musorral. Csak szeptemberig sajnos nincs idonk foglalkozni vele, de a koncert után beindulunk.
- Miben fog ez különbözni a többi kereskedelmi televíziótól?
- Annyiban, hogy szeretnénk a pozitív dolgokról szólni, és ezeket kiemelni. A rosszat és a gyulölködést úgyis elmondja és bemutatja a többi. A ránk jellemzo zenéket szeretnénk adni, és a sportban is olyan dolgokat szeretnénk sugározni, mint a 6:3 vagy a híres brazil-magyar, tehát amiben van valami kedvesség és nagyszeruség. Sot a parlamentbol is csak a mosolygós politikusokat fogjuk majd adásba tenni. De komolyra fordítva a szót - bár tulajdonképpen ezeket is komolyan mondtam -, az Omega, úgy tunik, egy befejezetlen történet, és lehet, hogy az is marad. Szeretek a jelenben élni, és az Omegának ráadásul még jövoje is van.

Olvasson tovább: