Kereső toggle

Erőszak nélküli megoldást várunk

Elijahu Berkowitz rabbi a jeruzsálemi Templom-hegy jövőjéről

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A nemzetközi jog által előírt vallásszabadság érvényesítését és a szent helyek általános megközelíthetőségét sürgeti számos vezető rabbi a Templom-hegyen. Közéjük tartozik Elijahu Berkowitz rabbi, aki egyben a BreakingIsraelNews híroldal vezető szerkesztője is, aki most először nyilatkozott a Heteknek.

Az idei választásokon áprilisban és szeptemberben is indult olyan párt, amely nyíltan támogatta a zsidó Szentély felépítését a Templom-hegyen. Bár nem jutottak be a kneszetbe, így is több tízezren szavaztak rájuk. A jobboldali parlamenti pártokban is vannak olyan politikusok, akik támogatják a zsidók számára az imádkozás jogának a biztosítását. Hogyan értelmezi Ön ezt a folyamatot?

– Személyesen és szakmai szempontból is támogatom a Harmadik Templom felépítését, mint amely az imádkozás háza lehet minden nép számára. A Templom-hegy körüli konfliktus ma sokkal inkább emberi jogi, mintsem vallási kérdés. A muszlimok az egyetlen olyan csoport, amely számára a Hegyen biztosított az imádkozás joga, vagy akár csak az, hogy bármilyen vallási tárgyat felvigyenek oda. Amikor Izrael 1967-ben egyesítette Jeruzsálemet, egyetlen mecset volt a Templom-hegyen, az ezüstkupolás al-Aksza. Ma ezzel szemben öt különböző mecset működik ott, beleértve az aranykupolás Szikladómot, azt az emlékművet, amit egy muszlim uralkodó szándékosan oda épített, hogy elfedje vele a legszentebb helyet, ahol egykor a zsidó templom szíve állt. Mind a nemzetközi, mind pedig az izraeli jog kimondja a vallások egyenlőségét. A jelenlegi status quo – amit az Oszmán Birodalom jogszabályai alakítottak ki – ellentétes ezekkel a nemzetközi jogi elvárásokkal. És a Templom-hegyet ellenőrző hatóság, a Waqf még ezt a muszlimok felé elfogult status quót is folyamatosan megsérti.

A nemzetközi közösség jelentős része megszállónak tartja Izraelt mindazokon a területeken, amelyeket az 1967-es háború után vont az ellenőrzése alá. Ezek közé tartozik Kelet-Jeruzsálem, és ezen belül a Templom-hegy is. Hogyan változtatható meg a közvélekedés?

– Az 1967-es győzelem után közvetlenül Izrael kifejezte a szándékát arra nézve, hogy a vallási szempontból jelentős helyszíneket hozzáférhetővé teszi minden vallás számára. Ez a szándék palesztin-muszlim erőszakkal találkozott, beleértve magán a szent helyen alkalmazott erőszakot is. Ez a zsidók szemében annak a helyszínnek a megszentségtelenítése, amit Salamon azért hozott létre, hogy elhozza a békét az egész világ számára. Több mint 25 évvel az oslói egyezmény után senki nem mondhatja megalapozottan azt, hogy a palesztinok békés együttélést keresnek a zsidókkal, vagy legalább a saját határainkon belüli szent helyek felkeresését engedélyeznék a számunkra. Izrael mindig a szenthelyek gondos őreként igyekezett fellépni, miközben a palesztinok ennek pontosan az ellenkezőjét teszik. Ez a részükről tanúsított rosszhiszeműség megváltoztatta az izraeli közvéleményt, és ezért az elmúlt választásokon a baloldal már nem tudott jelentős erőt felmutatni.

Hogyan látja, a kereszténység milyen szerepet játszik ebben a konfliktusban?

– Izrael mint a Biblia földje vallási jelentőséggel bír a keresztények számára. Ez nincs így az iszlám legtöbb ágazata esetében, és a muszlimok kivétel nélkül a legsúlyosabb eretnekségnek tekintik a Jeruzsálem felé mondott imát. Az pedig a Korán szándékos félreértelmezése, amikor Mohamed éjszakai utazásának a kiindulópontját a Templom-heggyel azonosítják. A kereszténység részéről ma példátlan támogatást tapasztalunk Izrael, a zsidóság és a judaizmus felé. Ez olyan békés egymás mellett élésre kínál lehetőséget, amire korábban soha nem volt példa. Emellett a keresztényeket nyíltan üldözik és mészárolják mindenütt másutt a térségben. Ezt a szövetséget én úgy látom, mint ami kulcs ahhoz, hogy Izrael a Közel-Keleten a nyugati értékek – beleértve a demokráciát és a vallásszabadságot – egyedüli képviselője maradhatott.

Ha a zsidók puszta jelenléte erőszakot vált ki a Templom-hegyen, akkor nem súlyos felelőtlenség a Templom felépítéséről beszélni?

– Egyértelműen támogatom a Harmadik Templom felépítését, de a kétezer éves száműzetés és a nemzetek között gyűlölt idegenként szerzett élettapasztalatok erős pragmatizmust és együttélési képességet építettek ki bennünk, valamint azt, hogy megtanultunk alkalmazkodni a legrosszabb helyzetekhez is. Kétségkívül van a Templom-mozgalomnak egy olyan vonulata, amely képviselői fanatikusan ragaszkodnak a céljaikhoz, de ők távolról sem jelentik a többséget, de még a jelentős kisebbséget sem. Nyilvánvaló, hogy ők nem veszik figyelembe az izraeli szempontokat. A média mégis elsősorban velük foglalkozik, mert feltűnő jelenségként lehet őket bemutatni, de ez nem pontos ábrázolás. A Biblia előírja a zsidók számára, hogy legyen Szentélyük, de kevés olyan zsidó van, akik minden áron be akarnák ezt a parancsolatot tölteni akkor is, ha az emberi szenvedéssel járna – akár zsidók, akár muszlimok számára. Az izraeli kormány megérti ezt, és akik közelről ismerik a helyzetet, tudják, hogy ez így van.

A muszlimoknak szabad bejárásuk van a Templom-hegyre, nem kell átesniük semmilyen biztonsági ellenőrzésen. A zsidók számára egyetlen kapu áll nyitva, meghatározott időszakokban. Itt alapos átvizsgáláson esnek át, amelyben az izraeli rendőrök és a Waqf-hatóság emberei is részt vesznek. A zsidók álmában ott van a Templom, de az elmúlt 52 év bizonyítékként szolgál arra, hogy senkit nem akarunk megfosztani a vallásszabadságától, még akkor sem, ha ezért a tiszteletért a legszörnyűbb erőszakkal fizetnek meg. A Hegyen tapasztalható muszlim intolerancia és palesztin erőszak önmagáért beszél, mégis – ki tudja miért – a zsidókat állítják be fanatikusokként, amiért egyenlő hozzáférést akarnak a saját vallási helyükhöz. Soha nem fordult elő semmilyen vallási erőszak zsidók részéről a Templom-hegyen. Az erőszak és az elnyomás épp az ellenkezője mindannak, amit a Hegy jelent a számunkra. A Templom-heggyel kapcsolatos palesztin álláspont támogatása humanitárius-ellenes magatartás, ami jutalommal fizet az erőszakért, és a bigottságot erősíti.

A zsidók látása erről a helyről a jelenlegi vallási monopólium szöges ellentéte. A próféták a Templomot az imádság házának nevezték minden nemzet számára. A muszlimok pont ezt ellenzik. A média az aranykupolára fókuszál, miközben az éppen a más vallások feletti iszlám dominancia jelképe. A Templom-hegy meglepően nagy terület ahhoz, hogy minden vallás helyet találhasson ott az imádkozásra. A prófécia beteljesedését mi így értelmezzük.

Hova kerülhetne a zsidó Szentély és a Templom?

– Ha egész őszinte akarok lenni, akkor nem szabad másutt felépítenünk a Szentélyt, csak oda, ahova Salamon állította az eredeti Templomot. A templomi szolgálatok újrakezdéséhez viszont nem feltétel a templom épületének a megléte. Az áldozatokhoz csupán egy oltárra van szükség a Templom-hegyen. Folyamatos értekezés zajlik a rabbik között arról, hogy vajon a Harmadik Templomban lesznek-e állatáldozatok vagy csak növényeket használnak majd az áldozatok bemutatásához. A legismertebb templom-hegyi aktivisták folyamatosan igyekeznek rábírni a rendőrséget arra, hogy érvényesítse az izraeli törvényeket, amelyek minden szent helyen előírják az imádkozáshoz való egyenlő jogot minden vallás számára. Ez megoldható egy zsinagóga és egy templom felépítésével, akár állandó, akár időszaki épületekről van szó. Az is lehetséges – sőt talán ez lenne a kívánatos –, hogy egy univerzális imahelyet is kialakítsunk. Én ezt javasolnám az illetékesek számára.

Olvasson tovább: