Kereső toggle

Ateista jövőt várnak a liberálisok

Miért növekszik a felekezet nélküliek száma Amerikában?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ateista „ébredés” zajlik Amerikában – állítja egy szeptember végén megjelent tanulmány. Derek Thompson szerint az Egyesült Államokban ma már a felekezethez nem tartozók jelentik a meghatározó erőt. A Hetek interjút készített a szerzővel, és utánajárt, tényleg vereségre áll-e a kereszténység az Egyesült Államokban?

A több mint 170 éve alapított neves amerikai magazin, a The Atlantic figyelemre méltó cikket közölt a szeptember 26-i számában. Ebben Derek Thompson azt állítja, hogy az Egyesült Államokban egy alapvető vallási fordulat zajlik, amelynek eredményeként az új nemzedékekben egyre gyorsuló ütemben növekszik a magukat „ateistáknak” vagy „felekezethez nem tartozónak” vallók aránya. A találó angol kifejezéssel ők a „nones” – vagyis a „semmilyenek”.

Elesik az utolsó végvár?

Thompson szerint az ezredforduló előtt az Egyesült Államok sikerrel állt ellen a szekularizációs hullámoknak, amelyeket a 19. század végén európai filozófusok és tudósok – köztük Friedrich Nietzsche, Karl Marx és Sigmund Freud – indítottak el, akik azt állították, hogy „Isten halott”. Számukra egyértelmű volt, hogy a tudományos felfedezéseket és a modernizációt Nyugaton az ateizmus elterjedése fogja követni. Ez számos európai országban így is lett – különösen a protestáns államokban, ahol nagyobb mértékben „racionalizálódtak” a társadalmak, mint a katolikus országokban.

Az Egyesült Államokban azonban a lakosság 90 százaléka a huszadik század utolsó évtizedéig istenhívőnek és valamelyik bevett – elsősorban keresztény – felekezethez tartozónak vallotta magát. Ezt az arányt a hatvanas évek szexuális forradalma, a hetvenes évek háborús szorongásai és a nyolcvanas évek anyagiassága sem tudta érdemben visszaszorítani.

„Azonban az 1990-es évek elején megtört az amerikai identitás és a hit közötti szoros kapcsolat. A felekezeti szempontból el nem kötelezettek aránya növekedésnek indult, és azóta folyamatosan növekszik is. A kétezres évek elejére megduplázódott azoknak az amerikaiaknak a száma, akik nem vallják magukat egyetlen intézményes vallás hívének sem. A 2010-es évtizedre az ateisták, agnosztikusok és spirituális hontalanok száma megháromszorozódott” – állítja statisztikai adatokra hivatkozva a The Atlantic szerzője, aki szerint ez a változás nem a történelemre jellemző fokozatossággal, hanem hirtelen és visszavonhatatlan érvényességgel jelentkezett.

Eltűnt a gonosz birodalom

Ennek a fordulatnak az okát Derek Thompson nem a gyakorta emlegetett morális hanyatlással és a kereszténységgel szembeni spirituális-teológiai kihívásokkal magyarázza, hanem elsősorban politikai és társadalmi folyamatokkal. A Notre Dame Egyetem szociológia és vallás professzorát, Christian Smitht idézi, aki szerint az amerikai elvallástalanodást három történelmi esemény váltotta ki: „a republikánus párt szövetsége a keresztény jobboldallal, a hidegháború befejeződése és a szeptember 11-ei terrortámadások”.

Thompson a Heteknek adott interjúban elismerte, hogy az evangéliumi kereszténység társadalmi súlyát növelte a politikai aktivitásuk, ám szerinte ez „pirruszi győzelem” volt. Miközben Ronald Reagantől kezdve a két Bush elnökön át Donald Trumpig számos választási győzelmet szerzett a republikánusoknak, elidegenítette a kereszténységtől a liberális demokrata réteget.

A szerző szerint a második tényező a hidegháború lezárulása volt. „Sokan úgy érezték, hogy hazafiatlan cselekedet megkérdőjelezni a vallást egy olyan időszakban, amikor az Egyesült Államok geopolitikai konfliktusban áll a »gonosz birodalmával«, az ateista kommunizmussal. 1991-ben azonban a Szovjetunió megszűnt, és az ateisták megkönnyebbültek, hogy nem tekintik őket többé szovjet propagandistáknak.”

A vallásból való kiábrándulás harmadik okát Thompson a radikális iszlám terrorizmus feltűnésében látja. A szeptember 11-ei merényletekben aktuálisan tetőpontjára jutó erőszakot a média előszeretettel nevezte „fundamentalista vallási terrorizmusnak”. Ezáltal az ateistáknak sikerült gyanúba keverniük minden elkötelezett hívőt, mondván „minden vallás eredendően destruktív”, és ezért azok a felelősek, akik nemcsak megélik, hanem terjesztik is a hitüket.

Azt a Heteknek adott interjúban Thompson is elismeri, hogy az „elvándorlás” különböző mértékben érintette a felekezeteket. A legnagyobb vesztes a római katolikus egyház, amely – mint arról néhány hete mi is írtunk – 2007 és 2015 között mintegy hárommillió tagot veszített az Egyesült Államokban, elsősorban a közvéleményt megrázó szexuális bűncselekmények miatt. (A pápa bevándorlással katolizálná Amerikát. Hetek, 2019. szeptember 20.)

Rémképek a kereszténységről

Azt aligha lehet tagadni, hogy az ezredfordulót követően – különösen az Obama-érában – a kereszténységgel szemben általános támadás indult. Barack Obama az elnöki beiktatását követően kijelentette, hogy „ideje kiszellőztetni Washingtont”, ami alatt a keresztény köztisztviselők és szakértők menesztését is értette. Az elnök kinevezési jogköre több mint 3000 kulcsfontosságú állásra terjed ki, és Obama élt is ezzel a hatalmával.

A demokraták ünnepelt sztárjai lettek az új ateisták, olyanok, mint Christopher Hitchens és Sam Harris, akik az Amerikai teokrácia című könyvükben azt állították, hogy „az evangéliumi keresztények a republikánus koalícióban egy csendes puccsot hajtanak végre, ami az országot zűrzavarba és pénzügyi összeomlásba taszítja.” Nos, ebből a riogatásból nem lett semmi, de ez nem akadályozta meg a keresztényellenes propagandistákat, hogy ezt az összeesküvés-elméletet különböző formákban rendszeresen felelevenítsék – legutóbb például a Fehér Házat és az amerikai politikát uralma alá hajtó „titkos szervezetet” leplezték le egy áldokumentum-sorozatban. (A nagy Netflix-hazugság. Hetek, 2019. szeptember 6.)

Az már alighanem a jövő évi elnökválasztásnak szól, hogy a szerző megpróbálja úgy beállítani, mintha az értelmes, magasan képzett városi fiatalok azért „menekülnének” az intézményes vallástól, mert képtelenek megemészteni „a Donald Trumpot támogató fehér evangéliumi keresztények elvtelen magatartását, akik alárendelik magukat egy olyan erkölcstelen és zsarnok amerikai cézárnak, aki védelmet ígér a számukra”.

Miután 2016-ban az evangéliumi keresztények a korábbinál is nagyobb arányban szavaztak a republikánus pártra, a demokraták úgy tűnik, hogy lemondtak a kereszténységről. Korábban a demokrata elnökök, Jimmy Carter és még Bill Clinton is rendszeresen használtak bibliai példákat és idézeteket a beszédeikben, és fontosnak tartották, hogy nyilvános istentiszteleteken vegyenek részt. Barack Obamánál ezt már csak nyomokban lehetett felfedezni, míg a jelenlegi demokrata elnökjelölt-aspiránsok közül már szinte senki nem emlegeti Istent.

Miközben Derek Thompson úgy állítja be, mintha a „népszerűtlen republikánus politika taszítaná az ateizmusba” a millenniumi generáció tagjait, a terjedő vallástalanságért sokkal inkább felelős az egyre radikálisabb demokrata program a korlátozás nélküli abortusszal, a féktelen és családellenes LGBTQ-propaganda kiszolgálásával, valamint a bibliai hit keresztény és zsidó formáját egyaránt megvető kulturális kampányával.

Bár az ateista propaganda szívesen állítaná be úgy, hogy a zsidó-keresztény „babonákkal” szemben a józan észt képviselik, érvrendszerükben mégis olyan állításokat használnak, amelyeket a bibliai teológiából plagizálnak kifordított formában – állítja Frank Turek a magyarul is megjelent Lopott érvek – az ateizmus téveszméje című könyvében. Ugyanilyen kiforgatott érvelés az is, ami a kereszténységet hibáztatja az ateizmus terjedéséért, ahogyan azt a The Atlantic szerzője is teszi. Az ilyen prognózisok nem veszik figyelembe azt, hogy a kereszténység számára ugyan fontos szempont a felelős közéleti szerepvállallás (az „igyekezzetek a város jólétén” elvéből kiindulva), de az evangélium ereje soha nem a külső politikai kapcsolatokból, hatalmi támogatóktól származott, így az esetleges kormányváltások, politikai fordulatok sem húzzák ki az egyház alól a talajt. Az amerikai kereszténység is létezett már a republikánus párt előtt, és létezni fog Donald Trump után is.

 

Akik fiatalon otthagyják a vallást, nem jönnek vissza – állítja Derek Thompson amerikai újságíró

Nem minden felekezetet érint egyformán az elvándorlás, ezt a The Atlantic liberális magazin újságírója is elismeri, aki szerint azonban az ateizmus terjedése hosszabb távon megállíthatatlan. Derek Thompson írásban válaszolt a Hetek kérdéseire.
Miért írja a cikkében, hogy a „gazdagság és a vallásosság” együtt jellemzik (vagy jellemezték eddig) az amerikai vallási térképet? A Biblia-övezet államai vagy a déli protestáns fekete gyülekezetek jellemző régiói mindig lényegesen szegényebbek voltak, mint a sokkal szekulárisabb keleti vagy nyugati partvidéki városok.
– Az Egyesült Államok úgy jött létre, hogy nem határoztak meg hivatalos államvallást, ezért a vallásoknak egy olyan egészséges piaca jött létre, amelyek a gazdasági vállalkozásokhoz hasonlóan erőteljes marketinget folytattak az újonnan érkezettek felé, és arra ösztönözték őket, hogy a számukra leginkább megfelelő vallást válasszák. Ennek eredményeként a vallásos identitás az Egyesült Államokban sokkal tartósabb módon, alulról felfelé építkezve alakult ki, szemben a legtöbb európai példával.
Úgy véli, hogy minden keresztény felekezet veszít a létszámából? Az evangéliumi megagyülekezetek egyáltalán nem tűnnek olyan kihaltnak, mint számos katolikus vagy tradicionális gyülekezet.
– A jelek szerint a főáramú katolikus és protestáns felekezetek veszítik a legtöbb embert. A mormonok és az evangéliumiak jobban kitartanak, nagyrészt azért, mert az ezekhez tartozó családok több gyermeket vállalnak.
A cikkében említ néhány lehetséges okot arra, hogy miért növekszik a „felekezethez nem kötődők” száma, különösen a fiatal amerikaiak körében. Tényleg úgy gondolja, hogy ha nem alakult volna ki szoros szövetség a republikánusok és az evangéliumi keresztények között, akkor ezek a számok lényegesen alacsonyabbak lennének? Nem inkább egy világméretű tendenciáról van szó, ami most némi késéssel elérte Amerikát is?
– Szerintem a késleltetett hatás oka az Egyesült Államokban a hidegháború volt, ami kapcsolatot sugallt az istenhit hiánya és a „gonosz” kommunizmus között. Szerintem a republikánus–evangéliumi szövetség segített abban, hogy az evangéliumi kereszténység erőteljes politikai mozgalommá váljon, de nem tudta fenntartani a vallásosság korábbi, tradicionális szintjét. A győzelmük ezért pirruszi győzelem volt.
A számok azt mutatják, hogy a felekezethez nem kötődők száma a Bush-érában (2000 és 2008 között) 3 százalékkal növekedett, míg a sokkal szekulárisabb Obama-évek alatt (2008 és 2016 között) 5 százalékkal. A demokraták nagyon sokat változtak Carter elnök óta, de még Bill Clinton időszakához képest is. A vezetőik és politikai jelöltjeik ma már szinte egyáltalán nem beszélnek nyilvánosan Istenről. Nem lehet ez a fordulat is egy fontos tényező, ami azt jelzi a jól képzett, liberális fiatalok felé, hogy nyugodtan elhagyhatják az intézményes vallást, nem kell emiatt semmilyen társadalmi hátránytól tartaniuk?
– Őszintén, nem tulajdonítanék olyan nagy jelentőséget annak, hogy a kilépők aránya pontosan mely években volt magasabb, mert az a felmérés csak a 25 év feletti embereket vizsgálta. Teljesen jogosan feltételezhetjük például, hogy az ateizmus a Bush-években robbanásszerűen terjedt a tinédzserek és a fiatal huszonévesek között, de ez a csoport csak az Obama-évek idején vált láthatóvá a felmérésben.
 
Nem gondolja, hogy most, a Trump-Pence időszakban, amikor a republikánus kormányzat erőteljesen képviseli nem csupán általában a konzervatív eszméket, hanem kifejezetten a keresztény értékeket, ez a tendencia megáll vagy akár vissza is fordul? Vagy ellenkezőleg, Ön szerint ez is gyorsítani fogja a vallási exodust?
– Azt el tudom képzelni, hogy Trump és Pence sok ember gondolkodásában mélyíti az evangéliumi kereszténység és a republikánus párt kapcsolatát. Ha én egy Trump-barát, erőteljesen evangéliumi térségben élnék mint fiatal liberális, lehet, hogy otthagynám az egyházat, és soha nem jönnék vissza.
 
Úgy véli, hogy ezek az első generációs felekezet nélküli személyek később sem térnek vissza a valláshoz? Vagy ha mégis, akkor mi lehet inkább ennek a kiváltó oka? A személyes élethelyzetből fakadó szükségek vagy külső okok, mint például a globális klímaváltozástól való félelem?
– Kétlem, hogy visszatérnének. Az elmúlt harminc év azt mutatta, hogy a vallási el-nem-kötelezettség erősebb motiváció bármilyen vallásnál

Olvasson tovább: