Kereső toggle

Jezsuiták: a globalizmus élcsapata

Ferenc pápa rendje akadálynak tekinti a nemzeti érdekeket

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A világ első globalistái a jezsuiták voltak, és közel fél évezredes céljaik Ferenc pápa megválasztása óta a megvalósulás küszöbére jutottak– állítják az amerikai Georgetown Egyetem által kiadott könyv katolikus szerzői.

„Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a Jézus Társasága milyen hatással van ma vagy a közeljövőben a globalizmusra. Ferenc pápasága alatt – akinek gondolkodását az ignáci spiritualitás mélyen meghatározta – láthatjuk azt, milyen erőteljesen megjelenik világméretekben a hit szolgálata és az igazságosság elősegítése” – írja Thomas Banchoff és José Casanova a The Jesuits and Globalization (A jezsuiták és a globalizmus) című kötet szerkesztői.

A téma vezető katolikus szakértői által összeállított kötet alapállítása az, hogy „a Jézus Társasága a tizenhatodik század közepén történt megalapításától kezdve szorosan összekapcsolódott a globalizmus folyamatával. A modern kor kezdeti időszakában a jezsuiták a világméretű misszióik és az általuk alapított oktatási intézményeken keresztül a globalisták pionírjai voltak. (…) Egészen az 1700-as évek közepéig egyetlen más csoport sem tett olyan sokat a globális kapcsolatokért, mint a jezsuiták, akik a folyamatos információáramlással, valamint kulturális és politikai befolyásuk révén a világ négy szegletét egyetlen, közös globális tudattá kötötték össze” – állítják a szerzők, akik szerint ez a három kontinensen, Paraguaytól Japánig végzett hatalmas munka felkeltette más, konkurens szekuláris erők ellenállását is: „Idővel a jezsuiták befolyása, kezdeményezőképessége, valamint a haladás melletti nyitott és pragmatikus kiállásuk nagy ellenállást és vitákat váltott ki. A tizennyolcadik század közepére ez oda vezetett, hogy sorra száműzték őket minden katolikus államból, míg végül a pápa a francia forradalom előtti évtizedben, 1773-ban a rendet is feloszlatta.”

Bár XIV. Kelemen pápa Dominus ac Redemptor Noster (Mi Urunk és Megváltónk) kezdetű rendeletében „örök időkre szólóan” kimondta a jezsuita rend (hivatalos nevén a Jézus Társasága) feloszlatását, a napóleoni háborúk után befolyásában meggyengült pápaságnak mégis szüksége volt a katolikus egyház iránt ultralojális rend szolgálataira, így 1814-től ismét szabadon működhettek. „A jezsuita hálózat befolyásos maradt a világ sok részén, de sokkal kisebb, kevésbé centralizált, és a politikai, valamint gazdasági

elithez nem olyan szoros szálakkal kapcsolódó módon, mint a feloszlatás előtti időkben” – írják a tanulmánykötet szerzői.

Ez a korlátozott befolyás Jorge Mario Bergoglio bíboros, a jezsuita rend korábbi argentin tartományfőnöke 2013-ban történt pápává választásával hirtelen kiszélesedett. Az új pápa kezdettől fogva támogatólag szólt a globalizmus folyamatáról. 2015-ben az Egyesült Államokban tett látogatása során Philadel-

phiában azt mondta: „A globalizmus önmagában nem rossz, épp ellenkezőleg. A globalista folyamatok jók, mert közelebb hoznak bennünket egymáshoz. A probléma a megoldási módokkal van. Ha a globalizmus egyformává akar formálni bennünket, akkor ezzel lerombolja az emberekben rejlő sokszínűséget és eredetiséget. Ha viszont úgy akar bennünket egyesíteni, hogy megőrzi és tiszteletben tartja a személyes egyediséget és gazdagságot, akkor a globalizáció jó, és elvezet bennünket a békéhez.”

A pápa más alkalommal is kiállt amellett, hogy a globalizmus olyan pozitív folyamat, amely hidat épít a népek között, szemben „a nacionalizmussal, amely falakat épít”. A kérdés számára csak az, hogy ki határozza meg ennek a folyamatnak a jellegét és belső tartalmát. A katolikus egyházfő szerint ezt nem szabad a technológiai-kommunikációs fejlődésre bízni, hanem a globalizmusnak spirituális tartalmat kell adni, amelynek a védnökségét ő maga látná el.

Globális egyezmény „közös otthonunk” védelméről

Ezt a programot 2019-ben a Vatikán még hangsúlyosabbá tette. Májusban Ferenc pápa egy „nemzetek feletti, jogi felhatalmazással rendelkező testület” felállítását sürgette, amelynek célja az ENSZ „fenntartható fejlődési keretrendszerének”

a betartatása lenne. A Pápai Társadalomtudományok Akadémia hallgatói előtt a pápa azt mondta: „Amikor egy nemzetek feletti közös célt világosan megfogalmazunk, akkor szükséges egy erre feljogosított hatóságnak őrködni ezek megvalósítása felett. A közös jó globális jellegű, és a nemzeteknek össze kell fogniuk a saját érdekükben.” Ferenc bírálta azokat a nemzeteket, amelyek a „szembeszegülés szellemét képviselik, mintsem az együttműködését”. Országokat nem nevezett meg a pápa, de vannak tippjeink, kikre gondolhatott.

Hozzátette ugyanis, hogy az „egyház aggodalommal figyeli az agresszív folyamatokat világszerte, amelyek a külföldiek, különösen a bevándorlók felé jelentkeznek, csakúgy, mint a nacionalizmus erősödését, amely figyelmen kívül hagyja a közös jót”. Elutasította ugyanakkor, hogy ezzel szemben a megoldást a szekuláris „univerzalizmus és az általános internacionalizmus” jelentené.

Az elmúlt héten aztán még magasabbra tette a lécet a pápa. Szeptember 12-én videoüzenetében bejelentette, hogy 2020 májusában a Vatikánba hívja a világ politikai vezetőit, a nemzetközi szervezetek képviselőit, vezető tudósokat, gazdasági szakértőket és élsportolókat, valamint a különböző vallások képviselőit, hogy „globális egyezményt” alkossanak az „új humanizmus” megteremtése érdekében.

Ferenc szerint az „univerzális szolidaritás” csak egy globális megállapodással érhető el, amelynek az eredményeként a „nyitott, felelős, egymást meghallgatni kész emberek párbeszédet kezdenek” és így „szövetség jöhet létre a föld lakói és a »közös otthonunk« között, amelyet védelmeznünk és tisztelnünk kell”. Egy olyan szövetség, amely békét, igazságot és befogadást eredményez az emberiség nagy családjának népei, valamint párbeszédet a vallások között” – mondta Ferenc pápa. A LifeSiteNews konzervatív katolikus hírügynökség megjegyezte, hogy a nyilatkozat témáját és nyelvezetét tekintve meglepően szekuláris volt, és az egyházfő mindössze egyszer hivatkozott benne Istenre.

Az időzítés épp az ENSZ New York-i klímacsúcsot megelőző hétre esett, így a Vatikán azt is jelezte, hogy szívesen vállalja a világszervezet programja feletti spirituális védnökséget.

Intellektuális apostolság

A pápának az „új globális egyezmény” meghirdetéséhez volt honnan merítenie. Idén júniusban fogadta el ugyanis a jezsuita rend 2019 és 2029 közötti időszakra érvényes „általános apostoli célkitűzéseit”, amely szinte ugyanezeket a célokat tartalmazza. A „közös otthonunk” iránti gondviselésről például a jezsuita dokumentum azt írja, hogy „együtt kell működnünk másokkal olyan új, alternatív életmodellek megteremtésében, amelyek a teremtés iránti tiszteleten és a fenntartható fejlődésen alapulnak. Ezáltal a megtermelt javak igazságosan szétosztva bolygónkon minden ember számára méltó életet tudnak biztosítani” – írja a jezsuita program.

A dokumentum támogatja a migránsokkal kapcsolatos hivatalos vatikáni politikát is: „Megerősítjük elkötelezettségünket a migránsok, a hontalanná vált személyek, a menekültek és háborúk, valamint az embercsempészet áldozatai iránt. Eltökéltek vagyunk abban is, hogy védelmezzük az őshonos népek kultúráját és méltóságteljes életkörülményeit.”

A program az egyház egyfajta spirituális élcsapatának tekinti a jezsuita rendet, amelynek missziója, hogy „az intellektuális apostolságon keresztül szolgálja az Egyházat, és a hitet intellektuális következetességgel képviselje” – áll a dokumentumban, amelyet Arturo Sosa, a Jézus Társasága 2016-ban megválasztott generálisa írt alá „Miasszonyunk, a Jézus Társasága Anyjának” támogatását kérve.

Mecset, templom, zsinagóga épül egymás mellett az Emírségekben

New Yorkban az ENSZ-közgyűlés megnyitója előtt bemutatták az Egyesült Arab Emírségekben készülő nagyszabású vallásközi projektet, amely „A Testvériség Ábrahámi Háza” nevet viseli. A terv szerint egységes stílusban, egymás mellett egy tengeri szigeten mecset, templom és zsinagóga épülne a világhírű brit építész, Sir David Adjaye rajzai alapján.
A projektről idén februárban született döntés, amikor Ferenc pápa Abu Dhabiban találkozott a kairói
al-Azhar Egyetem nagyimámjával, Ahmed el-Tayebbel, és aláírták a „Nyilatkozat az emberi testvériségről” című dokumentumot.
A koncepció szerint a három világvallás szent épületeinek kijáratai egy központi kert felé nyílnának, ahol egy múzeum és egy oktatási intézmény kap majd helyet. „Soha nem volt még olyan épület, amely egyetlen formába foglalta volna a három hitet. Arra törekedtem, hogy olyan tervet készítsek, amelyben megjelennek a három hitre jellemző sajátos elemek, miközben egy közös tér összekapcsolja őket. Ezt a szerepet a kert tölti be” – mondta a bemutatón a sztárépítész.
A mecset a mekkai Kába felé néz majd, a templom oltára keletre, a napfelkelte irányába, a zsinagógában pedig a Tórát Jeruzsálem felé helyezik majd el. A tervek szerint az épületegyüttes 2022-re készül el.
A pályázatokról egy nyolctagú bizottság döntött, amelyben kiemelkedő muszlim, keresztény és zsidó személyiségek vesznek részt, köztük Miguel Guixot spanyol bíboros, a Szentszék Vallásközi Dialógusok Pápai Tanácsának elnöke, M. Bruce Lustig, a washingtoni Hebrew Congregation főrabbija, valamint Mohamed Mahrasawi professzor, az al-Azhar Egyetem elnöke.
Az Egyesült Arab Emírségek kulturális minisztere szerint az új vallásközi központ évente több millió látogatót vonz majd, akik „meglátják itt a szeretet és a remény üzenetét”. Bruce Lustig főrabbi méltatta Ferenc pápát, aki „a remény üzenetét hordozza”, és kijelentette, hogy az építkezéssel az „emberiség nagy családja védelme iránti felelősségünket és tiszteletünket akarjuk kifejezni”.

A katolikus tradíció harcosai

A rendalapító Loyolai Ignác úgy jellemezte szerzetesrendjét, hogy ők alkotják a katolikus egyháznak azt a harci egységét, akiket a legveszélyeztetettebb pontokon lehet bevetni. Fő fegyverként az oktatási intézményeiket használták. Rendi szabályzatuk is központi jelentőséget tulajdonított annak, hogy aktívan bekapcsolódjanak a közép- és felsőfokú oktatásba.
A rend egész felépítésére, szerkezetére rányomta bélyegét ez a cél. Más szerzetesrendektől eltérően ők elsősorban nem rendházak létrehozására törekedtek, hanem mindenütt úgynevezett kollégiumok alapítását tekintették fő feladatuknak. Az itt folyó oktatási munka igazi célja azonban nem egyszerűen az ismeretek átadása volt, hanem olyan világnézet közvetítése, amely a diákokat a katolikus egyház elkötelezett híveivé változtatja. Így kívánták elérni, hogy az intézményeikben végzett diákok, miután az elsajátított magas szintű ismeretek birtokában különböző befolyásos pozíciókba kerültek, annál odaszántabb képviselői legyenek a római egyház érdekeinek.
Loyolai számára a legfőbb cél a rekatolizáció sikere volt. Ezért utasításba adta, hogy minden rendtartományban, még a legtávolabbi indiaiban is, a jezsuita szerzeteseknek folyamatosan imádkozniuk kell a protestáns területekért, a pappá szentelt rendtagok pedig kötelesek rendszeresen misét bemutatni a „tévelygő” eretnekek visszatérítése érdekében. Loyolai tisztában volt azzal, hogy nagy kihívást jelent visszafordítani az embereket a bibliai hittől a katolikus tradícióhoz. Ezért elvárta, hogy minden rendtag feltétel nélkül rendelje alá a saját véleményét az elöljárók útmutatásainak. Miként a rendi szabályzat világosan megfogalmazta: „Minden ellenkező saját véleményünket és saját ítéletünket vak engedelmességgel tagadjuk meg. Igaznak kell tartanunk, ha valamit, ami a szemünkben fehérnek tűnik, a katolikus egyház feketének mondana, és azt nekünk is feketének kell állítanunk.”

(Kulcsár Árpád: A jezsuita rend története. Hetek, 2013. március 22.)

Olvasson tovább: