Kereső toggle

Duguláselhárítás

Vallásellenes agitprop szivárványos csomagolásban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A hvg.hu „Miért ne lehetne Jézus transznemű?” című augusztus 27-ei interjúja nemcsak mélységesen felháborító minden biblikus gondolkodású zsidó és keresztény számára, de ráadásul teológiailag annyira hazug, gondolati színvonalát tekintve pedig annyira alacsony is, hogy reagálnom rá az eldugult vécé pucolásához hasonló élmény intellektuálisan. Mégis el kell végeznünk, miként azt is néha.

 

Az interjú azzal a mondattal kezdődik, hogy „a szocializmus 40 évvel visszavetette a hazai teológia fejlődését”, és ezért nem befogadóak a magyar egyházak „a melegekkel szemben” (helyesen: iránt), merthogy „a Bibliát sokféleképpen lehet értelmezni”. Nos, e legutóbbi, súlyosan hazug közhelyet, amit csak a Biblia tekintetében teljesen tudatlanok között lehet eladni, annak idején éppen a kommunista vallásellenes propaganda lényegi elemeként hallottuk a legsűrűbben, éppúgy, mint mindazokat a rosszindulatú vádakat is, amelyeket a cikk további része vonultat fel. Első meglepetésem annak szól, hogy a hvg.hu hogyan süllyedhetett erre a bulvárszínvonalra, nem erkölcsileg, mert azt már kezdjük megszokni, hanem ezúttal már intellektuálisan is, uborkaszezon ide vagy oda. Eszerint a „nyugati teológia” szédítő fejlődése abban áll, hogy mára elérte a kommunista agitprop szlogenjeinek színvonalát, és 40 év késéssel eljutott arra a fenomenális teológiai felismerésre, hogy a Bibliát bárki bárhogyan értelmezheti, ahogy neki jólesik, a hvg.hu pedig ennek teret ad, mondván, „tabukat döntöttünk”. Önmagukra. Különben meg ugyan már! – fordult a világ, ma már az a tabu, amit az interjú képvisel, a ledöntése pedig az, ami alább itt következik.

A valóság ugyanis az, hogy a fenti mondat egyáltalán nem igaz, ilyet csak az állít, aki vagy nem ismeri a Bibliát, vagy tudatosan hazudik az embereknek. Sajnálatos, hogy az LMBTQ-mozgalmak már a régi goebbelsi módszert is alkalmazzák propagandájukban, miszerint ha egy hazugságot nagyon sokszor elismételnek, azt el fogják hinni az emberek; ezért vagyunk kénytelenek mi is sokadszor elismételni, hogy bárki számára, aki hajlandó figyelmesen és nyitottan végigolvasni, a Biblia egy egységes, önmagával nem meghasonlott kinyilatkoztatása az egyetlen, élő, teremtő Istennek, amelynek első nagy egysége, a mózesi Törvény – melynek erkölcsi érvényességét pedig a Szentírás egésze számtalan helyen félreérthetetlenül örökkévalónak hirdeti – kategorikusan tiltja a homoszexualitás gyakorlását mint halálos bűnt: „Férfiúval ne hálj úgy, amint asszonnyal hálnak; utálatosság az. És semmiféle barommal se közösülj, hogy azzal magadat megfertőztessed, és asszony se álljon meg barom előtt, hogy meghágja őt; fertelmesség az. Egyikkel se fertőztessétek meg magatokat ezek közül; mert mindezekkel ama pogányok fertőztették meg magukat, kiket én kiűzök tielőletek. És fertőzötté lett az a föld, de meglátogatom azon az ő gonoszságát, mert kiokádja az a föld az ő lakosait. Tartsátok meg azért ti az én rendeléseimet és végzéseimet, és ez utálatosságok közül semmit meg ne cselekedjetek, se a bennszülött, se a közöttetek tartózkodó jövevény (mert mindezeket az utálatosságokat megcselekedték annak a földnek lakosai, amely előttetek van; és fertelmessé lőn az a föld), hogy ki ne okádjon titeket az a föld, ha megfertőztetitek azt, amint kiokádja azt a népet, amely előttetek van. Mert aki megcselekszik valamit ez utálatosságokból, mind kiirtatik az így cselekvő ember az ő népe közül.” (Mózes 3. könyve 18:22-29)

Ez egy szó szerinti idézet a Bibliából, amellyel ellentétes vagy ezt érvénytelenítő állítást a Szentírás egésze sehol nem tartalmaz, bárki ellenőrizheti, aki hajlandó becsülettel végigolvasni, ezt az elvet viszont nagyon sok helyütt megerősíti, nem világos tehát, hogy hol nyer teret ez ügyben a „sokféleképpen értelmezhetőség”, és ezt hajtogatni a tudatlanoknak: közönséges hazudozás.

Két fejezettel később ezt olvassuk: „És ha valaki férfival hál úgy, amint asszonnyal hálnak: utálatosságot követtek el mindketten, halállal lakoljanak, vérük rajtok.” (Mózes 3. könyve 20:13) Félreértés ne essék, az Új Szövetség korszakában, amelyben élünk, amely a megtérésre adott kegyelem korszaka, egyetlen hívő sem kívánja e halálbüntetést végrehajtani senkin, ez azonban nem azt jelenti, hogy a mindentudó és örökké változatlan Isten határozott véleménye megváltozott volna, és ma már másképp értékelné az ilyesmit, hiszen az is írva áll: „Nem ember az Isten, hogy hazudjék, és nem embernek fia, hogy megváltozzék.” (Mózes 4. könyve 23:19)

Ha netán valaki azt hinné, hogy a mózesi Törvény fenti parancsolatain Jézus bármit is módosított volna, annak az Ő szavait ajánlom figyelmébe: „Ne gondoljátok, hogy jöttem a Törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a Törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik. Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül, és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen.” (Máté evangéliuma 5:17-19) Máshol így fogalmaz: „Könnyebb pedig a mennynek és a földnek elmúlni, hogynem a Törvényből egy pontocskának elesni.” (Lukács evangéliuma 16:17)

Tapasztalataim szerint az ég még felettünk van, s a föld is lábunk alatt – a homoszexualitás tilalma és súlyos, halálos erkölcsi bűnként való bibliai elítélése tehát érvényben van ma is, és ezen semmiféle modern teológus nem változtathat semmiféle elmélete alapján, hacsak nem abból indul ki, hogy ő maga jobban ismeri az igazságot, mint Mózes, Jézus és az apostolok. Utóbbi esetben viszont ne vallja magát kereszténynek, ahogyan ezt az interjúalanyok tették.

Vagy ha valaki úgy vélné, hogy az isteni kegyelmet a Bibliában leginkább hangsúlyozó és tanító Pál apostol másként vélekedett volna, nézzünk tőle is néhány sort. Először is a mózesi Törvény érvényességéről: „A Törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a Törvényt megerősítjük” (Rómaiakhoz írt levél 3:31); aztán a homoszexualitásról: „Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát? Ne tévelyegjetek: se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörők, se pulyák [malakosz, ’puha’: a homoszexuális kapcsolatban a női szerepet játszó], se férfiszeplősítők [arszenokoitész, ’férfivel közösülő’: a homoszexuális kapcsolatban a férfi szerepét játszó] … nem örökölhetik Isten országát.” (Korinthosziakhoz írt első levél 6:9-10) És mindkettőről: „Tudjuk pedig, hogy a Törvény jó, ha valaki törvényszerűen él vele, tudván azt, hogy a Törvény nem az igazért van, hanem a törvénytaposókért és engedetlenekért, az istentelenekért és bűnösökért, a latrokért és fertelmesekért, az atya- és anyagyilkosokért, emberölőkért, paráznákért, férfifertőztetőkért [arszenokoitész, ’férfival közösülő’], emberrablókért, hazugokért, hamisan esküvőkért, és ami egyéb csak az egészséges tudománnyal ellenkezik a boldog Isten dicsőségének evangéliuma szerint, mely reám bízatott.” (Timótheushoz írt levél 1:8-11)

Tekintve, hogy a Biblia egésze sehol sem tartalmaz egyetlen olyan közlést sem, amely a fentiekkel ellentétes volna, ehhez hasonló szelleműt viszont még rengeteget, felfoghatatlan számomra, hogyan lehet újra meg újra azt hajtogatni, hogy e tekintetben a Szentírás másképp is értelmezhető. Ez egyszerűen szövegértési kérdés. Isten nem skizofréniás, hogy egyazon kérdésben egymással ellentétes állításokat vallana egyszerre. És nem is teszi ezt sehol. Sem pedig nem változik meg soha.

Újra mondom, ez csak vagy totális tudatlanság, vagy tudatos hazugság lehet, és egy önmagára legalább intellektuálisan valamit adó lapnak egyik sem megengedhető. A becsületesség a teológia művelőit éppúgy kötelezi, mint a vízvezeték-szerelőket, és nem kevésbé ellenőrizhető dolgokról van szó annak, aki ért hozzá – s ha egy csapnivaló szerelő munkája után a hideg jelzésű csapból is a meleg víz folyik, másikat hívunk, hozzáértőt, akinek igaza lesz, ha az előzőt szakmailag is rossznak minősíti keresetlen szavakkal, miközben falbontással kell átkötnie az összes vezetéket. De míg a házunk építésekor az efféle kontármunkát jogos kártérítés követelésével állíthatjuk helyre, a társadalmi közösség gondolkodásának és életmódjának felelős, értelmiségi alakítói, írói és szerkesztői semmivel nem tartoznak a hazugság állandó ismételgetéséért, amikor minden csapból meleg víz ömlik? Miért, ez nem egy szakma? Ennél összehasonlíthatatlanul becsületesebbek azok az LMBTQ-aktivisták, akik nyíltan kimondják, hogy gyűlölik a Bibliát és annak Istenét, lelkük rajta.

Az interjúalanyok újra hivatkoznak Perintfalvi Rita grazi „teológusra”, akinek érveire már reagáltam részletesen a Hetek 2017. július 14-ei számában („Bizony ímé hazugságra munkál az írástudók hazug tolla!” címmel), amelyre semmilyen érdemi válasz nem született, miért kell hát újra ugyanazokat a hamis állításokat leírni? Ez nem valódi kommunikáció, hanem igazi agitprop. Én viszont nem szeretném mindig ugyanazokat leírni válaszul.

De az interjú még a szokott határokon is túlmegy, amikor azt állítja, hogy Jézus transznemű volt. Túl azon, hogy egy keresztény számára ez súlyos istenkáromlás is, ismét figyelmen kívül hagy egyértelmű bibliai közléseket, hogy csak annyit említsünk: Jézust körülmetélték nyolcnapos korában – ami egy transznemű vagy nemtelen lénynél eléggé nehézkes lett volna –, a keresztény hit szerint pedig az egyetlen Isten három személyben nyilatkoztatta ki önmagát: Atya, Fiú és Szentlélek, nem pedig Anya és Lánya, sőt nem is valami átmeneti, nemtelen lény és lénye; ahogyan azt a feminista és LMBTQ mozgalom új bibliaferdítései – a héber és görög eredeti szöveg súlyos megerőszakolásával, a hím- és nőnemű nevek és névmások likvidálásával is – hangsúlyozni igyekeznek. János apostol – a szeretet apostola, Jézus legjobb barátja – az antikrisztus szelleme egyértelmű azonosító jeleként adja meg: „Ez az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút.” (János első levele 2:22) Ebbe Isten alapvetően férfi természetének – apa és fiú – tagadása is beletartozik. Bármennyire is antipatikus ez az állításom a mai divatos eszmeáramlatok követőinek, elég megnézni a társadalom és közösség legalapvetőbb sejtjének, a családnak a tömeges szétrothasztását e trendi tömegideológia szolgalelkű követőinek világában, hogy lássuk, milyen gyümölcsöket terem.

Mindeközben az interjú tesz egy kanyart a neoprotestáns közösségek szidalmazása irányában is, valóban teljesen szó szerint felelevenítve a kommunista vallási elhárítás bértollnokai és ügynökei hazug „szektázásának” ezerszer elismételt típusvádjait, a külföldről pénzelt diktatorikus vezetés rágalmától a démonűzés biblikus gyakorlatának kriminalizálásáig, és persze hiányozna az i-ről a pont, ha a Hit Gyülekezete is nem lenne mellesleg röviden démonizálva ez ügyben. Mintha bizony a Bibliában nem olvasnánk történetek sokaságát Jézus és az apostolok démonűzéseiről, vagy Jézusnak ezt az általános érvényű közlését: „Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek…” (Márk 16:17). Nos, aki a hit egyik, Jézus által minden idők minden hívőire meghatározott általános jelét kriminalizálja, ismét nem tudom, miféle kereszténynek véli önmagát.

De hogy a vécépucolás befejeztével már ne kizárólag a dugulást okozó anyag aprólékos eltávolításával kelljen foglalkoznom, hanem egy kis tiszta vizet is lássunk, hátha már átmegy, emeljük fel a vitát a gondolkodás színvonalára, jóllehet ilyesmi az interjúban nem fordult elő. Az a neoliberális etikai megközelítés tehát, amely kizárólag az egyén, a független, atomizáltan felfogott individuum szabadsága oldaláról közelíti meg az erkölcsöt, azaz semmi mást nem vesz figyelembe, mint az egyén – egyedül más egyének szabadságának megsértése tilalmával korlátozott – totális önkibontakoztatását, alapvetően irreális és téves megközelítés, mert egyetlen egyén sem lehet boldog akkor, ha a közösséget, amelyben él, és annak legalapvetőbb struktúráját, a családot széjjelverik. Márpedig a neoliberális etikai felfogás kizárólag az egyén vágyainak kiteljesítését értelmezi szabadságként, miközben a közjó puszta fogalmát is démonizálja. Pedig e világnézet legtöbb képviselőjének elegendő lenne, ha őszintén önmagába nézne, hogy megállapítsa: az egyéni boldogság nem a vágyak korlátlan kiélésében áll, hanem a mély, igaz, elkötelezett emberi kapcsolatokat lehetővé tevő közösségi életben, amelyek legalapvetőbbike, mert megtanulási területe: a család. Egy egészséges emberi lélek egy apa és anya, azaz egy férfi és egy nő két – eltérő természetű – pólusa által meghatározott érzelmi erőtérben tud egyedül kifejlődni, ennek a felbontása sérült, és ebből fakadóan egész életükben boldogtalan gyermekek tömegtermeléséhez vezet, akik boldogtalanságát nem fogja orvosolni tudni az sem, ha úgy érzik, minden vágyukat kiélhetik, sőt.

Az önmegtartóztatás nemcsak a homoszexuálisokra, hanem a tolvajokra, gyilkosokra, házasságtörőkre, paráznákra, alkoholistákra stb. is éppúgy vonatkozó bibliai elvárás, és az emberi élet normális része a jól működő közösségek, s így a boldogság lehetőségének fenntartása érdekében. Ahogyan ezekben a bűnös hajlamainkban képesek vagyunk korlátozni önmagunkat – vagy ha nem, azt bűnnek ítéljük magunkban, és igyekszünk megváltozni, de semmiképpen nem választjuk a lelkiismeretünk felszámolását, átírását e belső feszültség megszüntetése végett –, ha másképp nem, hát a függőségek démonűzés révén remekül elérhető felszámolása útján, már persze, ha akarjuk, ugyanúgy elvárható ez homoszexuális embertársainktól is.

Egyéni boldogság nem létezik. Az embert Isten teremtette, a Biblia az ember egyéni és közösségi életére adott használati utasítás. Az ettől eltérő használatból eredő meghibásodásokért a gyártó nem vállal felelősséget: a katasztrófa pedig mindannyiunk nyakába szakad. Ezért a hazug ideológiák terjesztői egy percig se reménykedjenek abban, hogy a hívők ilyenkor hallgatni fognak, és a passzivitást választják, akár a média, akár a politika, akár a közélet valamennyi más területén, mert a közös, élhető emberi élet természetes keretei és lehetősége fenntartásának felelőssége bennünket is éppúgy terhel, mint bárki mást. A szélsőséges neoliberális ideológia gáttalan áradata ma már minden valóban szabadelvű embert egyre erősebb ellenállásra ösztönöz.

(A szerző filozófus, teológus, a zsidó vallástudomány doktora.)

Olvasson tovább: