Kereső toggle

A „New Age Jézus” kampánya

Marianne Williamson, egy rendhagyó elnökjelölt-aspiráns

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A 2020-as elnökválasztás mezőnye a demokrata oldalon igencsak színes, de talán a legkülönösebb közöttük a 67 éves Marianne Williamson bestseller szerző, aki szó szerint csodákat ígér az amerikaiaknak, ha megválasztják. A jelölt portréja, aki Jézus megtestesüléseként a „szeretet forradalmát” hirdette meg.

 

Lapzártánkkor még nem ismert, hogy sikerült-e Marianne Williamsonnak kvalifikálnia magát a demokrata elnökjelölt-aspiránsok harmadik televíziós vitája mezőnyébe (ehhez három országos közvélemény-kutatásban kell legalább 2 százalék támogatottságot felmutatni – eddig egy felmérésben sikerült elérnie ezt a szintet, megelőzve olyan ismertebb politikusokat, mint Bill de Blasio New York-i polgármester, vagy Amy Klobuchar szenátor). Az első kettőn azonban részt vett, nem is eredménytelenül: a második vita után Williamson nevére kerestek rá legtöbben a Google-on és számtalan újságcikk jelent meg róla.

A liberális média szempontjából ideális jelöltről van szó: Williamson könyvei és műsorai révén már országosan ismert, nem kötődnek hozzá politikai botrányok, mivel soha nem vett részt a közéletben, női jelöltként a demokraták „progresszív szárnyának” nézeteit osztja, ráadásul a szeretet és a csodák forradalmát ígéri Amerika számára. Williamson neve itthon sem ismeretlen, tucatnyi könyve közül több – így leghíresebb műve, A csodák kora – is megjelent magyarul.

Nightclubból indult

A fényképek alapján kevesen gondolnák, hogy Marianne Williamson 67 éves, és csupán négy évvel fiatalabb Hillary Clintonnál. Pedig az élet viharai nem egyszer végigsöpörtek a sorsán, amelyben több mély válságot is átélt. „Mint a mi generációnkból oly sokan, én is túl messze mentem, és padlót fogtam. Nem elsősorban a drog, és nem is az alkohol volt az én nagy problémám, hanem sokkal inkább a férfiak – és a saját hisztérikus természetem.

A vadságomnak és őrültségeimnek meglettek a következményei” – vallotta be 1991-ben a Vanity Fair magazinnak adott interjúban az akkor már országosan ismert sikerkönyvszerző. Williamson életének arra az időszakára utalt, amikor éjszakai bárokban énekelt, és egyik kapcsolatból sodródott a másikba, köztük egy házasságba is, ami szinte azonnal fel is bomlott.

Pedig nem így indult az élete. Szerető és gondos szülők nevelték, akik oroszországi zsidó bevándorlók gyermekei voltak. Samuel Williamson, mint  ügyvéd dolgozott, és második világháborús veteránként közmegbecsülésnek örvendett; édesanyja, Sophie pedig a helyi zsidó közösség egyik aktivistája volt. Konzervatív zsidó nevelést kapott egy bentlakásos gimnáziumban, majd Kaliforniában járt egyetemre. Akkori diáktársai úgy írták le, mint aki mindig vonzódott a misztikumhoz, és olyan élményeket keresett, amelyek felvillanyozhatják az életét.

Eleinte úgy tűnt, hogy a filozófia iránti érdeklődése kiutat jelent számára, de ebben sem találta meg a válaszokat: „Mindig éreztem, hogy a dolgok mögött valami rejtélyes kozmikus rend húzódik meg, de képtelen voltam rájönni arra, miként vonatkozik ez az én személyes életemre. A húszas éveim közepére teljesen összezavarodtam.”

A fiatal lány kimaradt az egyetemről, és közel egy évtizeden át vándoréletet élt, városról városra, ágyról ágyra sodródva. „A rossz fiúk és a jó adag drog – ezek vonták el a figyelmemet” – mondta később erről a korszakáról.

Ez a mély, személyes válság a hetvenes évek végén súlyos depressziót okozott Williamsonnak, amelyből egy könyv segítette ki. A csodák tanítása (A Course in Miracles) című művet a Columbia Egyetem pszichológia professzora, Helen Schucman írta, méghozzá – állítása szerint – egy olyan „belső hang” sugallatára, aki Jézusként mutatkozott be neki. A könyv azt ígérte, hogy segít az olvasónak megtalálni – a szerzőhöz hasonlóan – a „belső Krisztust”, aki kivezet a magányból és a céltalanságból.

Williamson véletlenül akadt rá a könyvre, egy vad New York-i partin. A csodák tanítása egy példánya ott hevert a dohányzóasztalon. Felvette és olvasgatni kezdte, de a keresztény fogalmak bizalmatlanná tették, és inkább letette a könyvet. Egy évvel később egy idős szomszédja kezében pillantotta meg ugyanezt a könyvet, majd amikor hazaért, nagy meglepetésére ott feküdt az asztalon a teljes háromkötetes mű, amelyet az akkori barátja vett meg neki. Ezt jelnek vette: „Szenvedélyesen elkezdtem olvasni a tankönyvet, és végigcsináltam a 365 napos gyakorlatot is, amelyet a szerző javasolt.” Olvasás közben rájött arra, hogy a tradíciót sem fenyegeti a könyv. A Vanity Fair-interjúban így magyarázta ezt: „A Krisztushoz való megtérés nem a kereszténységbe való betérést jelenti. Ez a szív meggyőződésére való megtérés. A messiás nem egy személy, hanem egy nézőpont.”

Pásztorként is szolgált

 

A csodák tanítása új szakaszt nyitott Williamson életében. „Spirituális pszichoterápiás önképző tanfolyamokat” kezdett el tartani, amelyekkel azt ígérte, hogy felszabadítja az embereket az „isteni szeretetre” és „lerombolja az ennek útjában álló akadályokat”. Elmondta a kurzusokon, hogy a „Biblia téves értelmezése hozza létre a legsúlyosabb problémákat, mert a bűnre és a bűntudatra összpontosít, amelynek következménye a depresszió, öngyűlölet és az elnyomás”.

A tanfolyamoknak hamarosan híre ment, és egyre többen követték a vonzó kiállású filozófusnő tanításait. „Mi volt az oka ennek az érdeklődésnek?

A kereszténység, a buddhizmus, a pop-pszichológia és a 12 lépés a helyreálláshoz programja, amit szellemesen, érzéki módon, mégis nagy türelemmel és odafigyeléssel adott elő” – írta róla a Psychology Today, amely szerint ez a spirituális elegy „betöltötte a bevett kereszténység és a judaizmus közötti űrt, ugyanakkor nyitott ajtót hagyott mindenki számára, mert senkit nem akar megtéríteni, hanem mindenkire ráhagyja, milyen úton valósítja meg a tanítást”.

A tanfolyamokat bestseller könyvek követték, de Williamson 1998-ban, sikerei csúcsán újabb radikális fordulatot tett: abbahagyta a tanítást, eladta közel 3 millió dolláros házát, és egy michigani pszeudokeresztény gyülekezet pásztora lett. „Úgy éreztem, hogy újra a porba kell dugnom a lábam, és személyes tapasztalatot kell szereznem az emberek életéről, hogy spirituális vezetőjük lehessek” – magyarázta döntését.

A Unity Church (Egység Egyháza – lásd keretes cikkünket) felekezethez tartozó közösség, amely pásztorának fogadta Williamsont, mintegy kétezer tagot számlált, ám a létszám hamarosan háromszorosára növekedett. Az új lelkész (bár ilyen képzettséggel Williamson nem rendelkezett) mindenki felé megnyitotta a közösséget, a tagok bármilyen szexuális orientációt vállalhattak – ami a kilencvenes évek végén még ritkaságszámba ment Amerikában. Doktrinálisan is színesebbé tette a közösséget, amit eleinte érdeklődéssel fogadtak a tagok, de amikor a gyülekezet elnevezését is meg akarta változtatni „Reneszánsz Egység Felekezetközi Spirituális Közössége” névre, akkor ez már némelyeknek túl sok volt. Felmerültek kétségek is a közösség pénzügyi gazdálkodásával kapcsolatban, amelyet Williamson szigorúan a saját kezében tartott. Végül a fenyegető perek elől menekülve 2003-ban lemondott a pásztori tisztségről.

Más Krisztus tanítója

A felekezeti kitérőt követően Williamson visszatért a könyvíráshoz, amely még a korábbiaknál is nagyobb sikereket hozott a számára. Rendszeres vendége volt Oprah Winfrey televíziós könyves műsorának, emellett AIDS-beteg homoszexuálisok számára indított karitatív szolgálatot – bár többen kritizálták azt, hogy a betegséget csupán olyan „tudati tévedésnek” nevezte egyik könyvében, amelyet „helyes gondolkodással” le lehet győzni.

Ez utóbbi egyébként nem eredeti gondolat: pontosan ez az úgynevezett Keresztény Tudomány, (Christian Science) tanításának lényege is. Williamsonra egyébként is jellemző, hogy az elmúlt 100-150 év szinte valamennyi amerikai keresztény színezetű tévtanításából merített könyveiben. Ilyen például a Krisztusról való tanítása is. A New Age felfogása szerint Jézus emberi lény volt, aki a megvilágosodás olyan szintjére jutott, hogy teljesen eggyé vált Istennel, és ezzel utat mutatott minden ember számára a felemelkedéshez. A „mindenki lehet Krisztus” elmélet egyik neves szerzője, Eckhart Tolle így fogalmazta ezt meg: „Krisztus a benned élő Isten lényege, vagyis önmagad. Függetlenül attól, hogy tudatában vagy ennek, vagy sem.”

Hasonló nézetet vall Williamson is, aki szerint Krisztus elfogadása csupán az önképünkben jelent egy változást, függetlenül attól, milyen néven nevezik vagy milyen személlyel azonosítják. „Jézus emberi lény volt, aki míg itt élt a földön, teljes mértékben, minden szempontból betöltötte és magáévá tette azt a potenciális dicsőséget, ami ott rejlik mindnyájunkban.” Szerinte „az egyszülött fiú” nem azt jelenti, hogy ez csak egyvalaki lehet, és más nem, mert ez „valamennyiünkre vonatkozik: mind külön-külön egyszülöttek vagyunk. Jézus aktualizálta a Krisztus-eszmét, és hatalmat kapott arra, hogy segítsen nekünk megtalálni ezt a helyet önmagunkban. Isten küldte őt – ahogy téged és engem is”.

A demokrata guru kampánya

A legújabb fordulat idén januárban következett be, amikor 2000 ember előtt Los Angelesben bejelentette, hogy demokrata jelöltként elindul a 2020-as elnökválasztáson. „Úgy érzem, hogy elegendő pozitív energiát gyűjtöttem ahhoz, hogy bátran megtegyem a következő lépést” – mondta.

Bár a bejelentést a sajtó egy része komolytalannak tartotta, a népszerű szerző rövid idő alatt elérte a minimális 1 százalékos küszöböt ahhoz, hogy a közvélemény-kutatók mindenütt feltüntessék a nevét, ami annak is feltétele, hogy részt vehessen az elnökjelölt-aspiránsi vitákban.

Bár semmilyen korábbi választott tisztsége sem volt, Williamson ezt nem tartja hátránynak. Előszeretettel idézi Franklin D. Roosevelt elnök 1932-es nyilatkozatát, amely szerint „az elnökség nem csupán egy adminisztratív hivatal. A legkevésbé az (…), hanem elsősorban az erkölcsi vezetés helyszíne”.

Williamsont nem zavarja az sem, ha vannak, akik zaklatott előélete alapján megkérdőjelezik az „erkölcsi vezetésre” való képességét is. Számára a kampány egy olyan elhivatás, amit magasabb célok vezérelnek: „Ma Amerikát újra feldúlták. A félelem spirituális rákbetegsége azzal fenyeget, hogy elveszítjük mindazt a haladást, amit elértünk” – írta a Szeretet politikája című kiáltványában. Nem is titkolja, hogy kit tekint felelősnek a félelem terjesztéséért. „Trump elnök a kollektivizált gyűlölet sötét spirituális erőit mozgósítja – a rasszizmust, a szexizmust, az antiszemitizmust, a homofóbiát, az iszlamofóbiát és az idegengyűlöletet” – mondta a második televíziós vitában.

A sikeres közszereplések jelentős adományokat is vonzottak a kampányba, de vannak, akik nem pénzzel segítik Marianne Williamsont. A interneten szerveződő „okkult akciócsapat” azt a célt tűzte ki, hogy spirituális energiáit az elnökjelölti kampánya mögé állítja. Az „r/Marianne2020” elnevezésű csoportban 13 „mágus, boszorkány és energiamunkás” dolgozik azon, hogy a jelölt minél több műsoridőt kaphasson a televíziós vitákban és a médiában.

Olvasson tovább: