Kereső toggle

Amazon-cenzúra: melegeknek nincs visszaút?

Pedig az életformaváltás szabadsága alapvető emberi jog

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az Amazon július elején véglegesen betiltotta annak a könyvnek a forgalmazását, amely lehetségesnek mondta a homoszexuális életmód megváltoztatását. A cenzori döntést számos volt meleg őszinte vallomása cáfolja.

 

A világ legnagyobb internetes könyváruháza homoszexuális érdekvédő csoportok kérésére hivatkozott, amikor úgy döntött, hogy nem árusítja többé Dr. Joseph Nicolosi pszichológus műveit. A kritikusai által a „konverzációs terápia atyjának” nevezett orvos „bűne” csupán annyi volt, hogy lehetségesnek tartotta a nem kívánt homoszexuális vonzalom megváltoztatását.

A 2017-ben elhunyt amerikai orvos nem akart egyetlen homoszexuálist sem arra kényszeríteni, hogy akarata ellenére változtasson szexuális orientációján (amint azt a 20. század elején az úgynevezett reparatív terápia hívei külső beavatkozásokkal, időnként drasztikus műtétekkel megpróbálták), de azt állította, hogy szükséges és lehetséges korszerű terápiát nyújtani azoknak a felnőtt férfi homoszexuálisoknak, akik erre önként igényt tartanak, mert úgy érzik, hogy valódi identitásukkal és biológiai nemükkel nincs összhangban az, ahogyan élnek. (Lapunk 2017-ben közölt portrécikket Dr. Joseph Nicolosiról: Elhunyt az „ex-gay” mozgalom pionírja. Hetek, 2017. március 17.)

Nicolosi ezzel nyíltan kihívta maga ellen a szakmai elitet, hiszen szembement a tudományág megalapozójának, Sigmund Freudnak az állításával, aki a homoszexualitást megváltozhatatlan adottságnak tekintette. Freud 1935-ben ezt írta egy anyának, aki segítséget kért tőle a fia számára:

„Leveléből úgy vélem, hogy az ön fia homoszexuális… ebben nincs semmi szégyellnivaló, sem gonosz, sem pedig valamilyen visszamaradottság; nem tekinthető betegségnek. Csupán a szexuális működés egyik variációjának tekinthetjük, amit a szexuális fejlődés bizonyos módja okoz. (…) Ha engem kérdez, hogy tudok-e segíteni a fián, nevezetesen, vajon el tudom-e törölni benne a homoszexualitást, és helyébe normális heteroszexualitást tudok-e állítani, nos, a válaszom általánosságban az, hogy nem ígérhetünk ilyen eredményt. Bár bizonyos esetekben sikerült feléleszteni a heteroszexuális érdeklődés elfojtott csíráit – amelyek minden homoszexuálisban benne rejlenek –, az esetek többségében ez nem lehetséges.”

Visszafordulni tilos?

Freud tehát annak elméleti lehetőséget még nem zárta ki, hogy homoszexuálisok a biológiai nemüknek megfelelő heteroszexuális személyekké váljanak, bár ezt nem tartotta kívánatosnak. A 21. század elejére a melegmozgalom radikális aktivistái azonban elérték, hogy ez a „kiskapu” is bezáruljon. Előbb a homoszexualitás orvosi beavatkozásokkal történő megváltoztatását tiltották be, majd a „beszélgetős” terápiákat is, függetlenül attól, hogy azok pszichiátriai vagy vallási alapon nyújtottak segítséget azoknak, akik „nem érezték jól magukat a bőrükben”.

Ennél is tovább ment most az Amazon, amikor már nemcsak a konkrét személynek szóló terápiát nyilvánította illegálisnak, hanem egy olyan művet is, ami egyáltalán lehetőségként említi a homoszexuális életmódból való kilépést. Úgy tűnik, hogy a homoszexuális lobbi kizárólag egyirányú utcaként tekint a szexuális orientáció megváltoztatására. Heteroszexuális emberek bármikor válthatnak homo-, bi-, transz- vagy bármilyen más latin elnevezésű alternatív életformára. Sőt, ha ezt a „coming outot” megteszik, akkor számíthatnak a média vagy a multinacionális szféra támogató szimpátiájára.

Ha azonban felmerül az, hogy valaki melegként váltott heteroszexuális életmódra, netán meg is házasodott, akkor minimum mély gyanakvás merül fel az illetővel kapcsolatban, és firtatni kezdik, hogy kinek a hatására, milyen „motívumból” vagy milyen „terápiával” változott meg.

Mert azt, hogy a homoszexualitás nem egyirányú utca, még a legelkötelezettebb melegaktivisták is kénytelenek elismerni. Továbbra sincs semmilyen bizonyíték sem arra, hogy bárki homoszexuálisnak születne. Egy ismert leszbikus szerző és aktivista, Camille Paglia elismerte, hogy „a nemiségünk a reprodukcióra lett kialakítva. (…) Senki sem születik homoszexuálisnak. Ez képtelen felvetés – a homoszexualitás alkalmazkodás, nem egy velünk született adottság.” Paglia a Vamps and Tramps című könyvében felteszi továbbá a kérdést: „A meleg identitás tényleg ilyen törékeny, hogy nem képes elviselni még annak az említését sem, ha valaki nem szeretne tovább melegként élni? A szexualitás rendkívül képlékeny, és a visszafordulás elméletileg lehetséges.”

Ha pedig lehetséges, akkor az emberi szabadsághoz az is hozzátartozik, hogy erre meg kell adni a lehetőséget mindenki számára, aki önként ezt szeretné választani. Azok, akik ezt tiltani akarják, nemcsak a Bibliát utasítják el – amely egyértelműen tartalmazza a homoszexuális orientáció megváltoztatásának lehetőségét, sőt kívánatosnak nevezi ezt –, hanem megtagadják azt az alapelvet, amit Thomas Jefferson rögzített az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozatban, miszerint „magától értetődő igazság, hogy minden ember egyenlőnek teremtetett, teremtőjük bizonyos elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel őket, melyek között ott van az élethez, a szabadsághoz és a boldogság kereséséhez való jog”.

Ha ugyanis egy heteroszexuális számára „elidegeníthetetlen jog” az, hogy homoszexuálisként keressen boldogságot (ez alaptézis a melegaktivisták számára), akkor ugyanezt az „elidegeníthetetlen jogot” biztosítani kell a homoszexuálisoknak is. Aki tiltani akarja a homoszexualitásból való kilépés lehetőségét, az az emberi jogokat ássa alá, és ugyanolyan kényszert alkalmaz az emberekkel szemben, mint a rabszolgatartók, akik faji alapon korlátozták a rabszolgák jogait.

Nincs homoszexuális gén

Pedig miközben biológiai nemi identitásunk, csakúgy, mint bőrszínünk születéskor (pontosabban a fogantatáskor) eldől, a szexuális orientáció nem születési adottság. A kilencvenes években bejárta a médiát a hír, miszerint egy tudós felfedezte a „homoszexualitást okozó gént”. De ilyen gén a valóságban nem létezik. Hiába énekli a világhírű LGBTQ-szimpatizáns énekesnő, Lady Gaga ismert slágere, a Born This Way (Ilyennek születtem) refrénjében azt, hogy „Isten nem téved, jó úton járok, mert ilyennek születtem”, számtalan példából ismert, hogy bizonyos emberek „kinövik” a homoszexuális vágyakat, másoknál pedig épp ellenkezőleg, ezek a hajlamok az életük későbbi időszakában jelennek meg.

A leszbikusság esetében széles körben bizonyított az „átjárás” – sokan ki-be lépkednek ebből a szexuális orientációból. Léteznek kutatások, amelyek azt próbálták bizonyítani, hogy a homoszexuális emberek agyműködése különbözik a heteroszexuális emberekétől. Az ilyen kutatások azonban semmilyen bizonyítékkal nem szolgálnak a homoszexualitás kiváltó okaival kapcsolatban. Az Amerikai Pszichológiai Társaság 2008-ban elismerte, hogy a kutatók mindeddig nem találtak biológiai kiváltó okot a homoszexualitásra.

A homoszexuális zavarok gyakran lelki sérülések eredményeképpen alakulnak ki. Ezek lehetnek morális, vagy a lelki fejlődéssel kapcsolatos problémák, vagy mindkettő. Az a felszínes könnyedség és boldogság, amit időnként homoszexuális emberek kifejeznek (az angol elnevezés – gay – pontosan ezt a képzetet suggallja), valójában ez az életmód nagyon gyakran mély sérüléseket fed el. „A klinikai statisztikák szerint a melegek körében átlagon felüli a partnerek váltogatása, a hűtlenség, a kábítószer-fogyasztás, a depresszió, az öngyilkosság, a családon belüli erőszak és az olyan nemi betegségek, amelyek közvetlenül összefüggenek a homoszexuális életmóddal” – állítja az ismert amerikai rádiós műsorvezető és publicista, Michael Brown.

 

Exmelegek, akik hálásak a változásért

„Ilyenek voltatok némelyek…” – ez a bibliai idézet a mottója annak a 2017-ben bemutatott amerikai dokumentumfilmnek, melyben olyan emberek mondják el élettörténetüket, akik homoszexualitásból szabadultak meg. Megrendítő őszinteséggel beszélnek mindenről: a gyermekkori traumákról, a szélsőséges életvitelről, az Isten elleni lázadásról. Idősek és fiatalok, férfiak és hölgyek, különböző társadalmi helyzetű emberek nyilatkoznak, a történetek valahogy mégis nagyon hasonlóak. Szülők válása; apával, anyával való rossz kapcsolat; pornográfia, szexuális visszaélések, nemi erőszak – mindegyikük életében volt valami, ami mély lelki sérülést okozott, és már egészen kicsi kortól úgy hatott az életükre, hogy a későbbiekben a saját nemük felé kezdtek vonzódni.
De nem csak a gyermekkorukról beszélnek, elmondják azt is, hogy a homoszexuális életvitel később hova vezetett. Amikor belevetették magukat ebbe az életmódba, mindannyian azt várták, hogy így önmaguk lehetnek, boldog és megelégedett életük lesz majd, ám csalódniuk kellett. A végsőkig elmentek, sokan közülük több éven át prostituáltak voltak, naponta jártak melegbárokba, kábítószereztek és alkoholizáltak. Az elfogadást, a szülőktől meg nem kapott szeretet pótlását keresték, de sosem találták meg. És mikor már minden illúziójukat elveszítették, mikor megjelentek a HIV tünetei, mikor éppen öngyilkosságra készültek, akkor megszólította őket Isten. Mindegyiküket személyesen.
„Magányos voltam és nagyon, nagyon depressziós – meséli Frank. – Volt, hogy napjában háromszor-négyszer is felmentem a Golden Gate hídra. Egy nap majd itt félúton meg fogok állni és le fogok ugrani – gondoltam.” Huszonöt éven keresztül élt homoszexuálisként, rengeteg kapcsolata volt; a partnerei, mikor elmentek, sokszor a pénztárcáját is magukkal vitték. Negyvenhárom évesen döbbent rá arra, hogy az élete egyáltalán nem hasonlít arra a szép életre, amit Isten akar az embernek adni. Amikor a hídon állt, Isten megszólította: „Ha hajlandó vagy kioltani az életedet, hajlandó lennél odaadni nekem?” Frank elgondolkodott. „Az életem ekkorra már egy totális kudarc volt. Úgy éreztem, ez csak nem lesz rosszabb attól, ha Istennek adom! Ha neki így is kellek, hát legyek az övé…”
Daniel ötéves korában vált először szexuális visszaélés áldozatává. Tizenhat éves korára már kábítószerezett, két éven keresztül prostituáltként élt. Mikor öngyilkos akart lenni, kopogtattak az ajtaján. A szomszéd hölgy kereste, istentiszteletre hívta. Ő el is ment – szivárványszínű ruhában és csicsás cipőben. Valaki odament hozzá, és elmondta neki, hogy az Atya hogyan látja őt. Isten szeretete eltalálta. Úgy sírt, mint egy gyerek. „Azt hittem, hogy én homoszexuális vagyok, olyan vagyok, mint a lányok közül egy. De nem! Én még mindig egy férfi voltam! Erre kellett rádöbbennem!” Istenhez kiáltott, a válasz pedig nem késett. „Igen, meg tudlak szabadítani! Te nem homoszexuálisnak születtél! Nem nőnek születtél! Nem kell női ruhákat hordanod…” „Nem az történt, hogy valaki fejbekólintott egy Bibliával, és rám parancsolt, hogy változzak meg. Azért tudtam megváltozni, mert megtapasztaltam az Ő jelenlétét. Teljesen világossá vált előttem, hogy bűnben élek. Tudtam, hogy Őrá van szükségem. Az életem megváltozott!”
Linda tizenöt évig élt leszbikus kapcsolatban. Mióta az apja kiskorában elhagyta, és hetedikben megerőszakolták, mindig másnak érezte magát, teljesen homoszexuális identitása volt. Azt hitte, ilyennek született. Egyszer elment egy istentiszteletre. Az Úr megszólította: „Linda! Te is újjászülethetsz! Mindegy, mit gondolsz arról, hogy minek születtél! Szüless újjá énbennem!” Linda ezen a ponton elfogadta Jézust. „Ezzel indult el a folyamat, ami egy feladat is volt. Nem minden változott meg egyik napról a másikra. Tudatos döntések sorát kellett még ezután meghoznom. De Isten megadta az erőt, hogy sikerrel vegyem az akadályokat.”
Nem mindenki életében szűntek meg azonnal a nem kívánt vágyak, sóvárgások, de mikor Isten megszólította őket, megnyitották a szívüket, befogadták Jézust – és más emberré lettek. Többük életében évekig tartó küzdelem következett még ezután, de nem adták fel, hanem éltek azzal a kegyelemmel, amit kaptak. „A szabadság nem azt jelenti, hogy nem érnek kísértések – mondja Stephen. – A szabadság az, hogy nemet tudok rájuk mondani.” (Új Exodus magazin, 2017. június)

 

 

Legközelebb a Bibliát fogja betiltani az Amazon?

A kérdés nem túlzás – állítja Michael Brown amerikai rádiós műsorvezető és publicista az Amazonnak írt nyílt levelében, amelyben kéri, hogy az internetes áruházóriás vonja vissza Joseph Nicolosi könyveinek a betiltására vonatkozó döntését.
„A Biblia ugyanis egyértelműen elítéli az azonos neműek közötti szexuális kapcsolatot, és beszél azokról, akik egykor homoszexuális életmódot folytattak, de már nem teszik ezt többé (lásd a Korinthosziakhoz írt első levél 6:9–11 részét). Az ilyen embereket ma »exmelegeknek« neveznék. Dr. Nicolosi életműve az ilyen, nem kívánt szexuális vonzalmakkal küzdő embereknek kínált segítséget” – írja Brown, aki szerint a Biblia esetleges betiltása nyilván nagy vihart kavarna, ám már ma is tapasztalni azt, hogy a közösségi médiában pillanatok alatt cenzúráznak olyan posztokat, amelyek bizonyos – az LGBTQ-mozgalom számára sértőnek minősített – bibliai idézeteket tartalmaznak.
Brown szerint különösen aggasztó az, hogy az Amazon egyetlen aktivista kitartó tiltakozása nyomán hozta meg döntését. A Pink News című melegbarát hírportál cikkéből kiderült, hogy egy angol férfi, Rojo Alan egy ideig nem kapott választ az Amazontól a leveleire. Amikor azonban egy LGBTQ-magazinban és a saját Facebook-oldalán is közzétette, hogy az Amazon szerinte „etikátlan” könyveket forgalmaz (ezek voltak Nicolosi művei), az óriáscég már lépett, és törölte a kifogásolt szakkönyveket a katalógusából.
„Az Amazon döntésével átlépett egy nagyon fontos határt. Az áruház ugyanis sok ezer (vagy éppen százezernyi) vitatott könyvet forgalmaz, például olyanokat, amelyek a kereszténységet gúnyolják, vagy a marihuána teljes legalizálását sürgetik” – írja Brown, aki annak ellenére bírálja az Amazont, hogy ezzel saját könyveinek a forgalmazását is kockáztatja, hiszen az LGBTQ-lobbi előszeretettel használ gazdasági nyomásgyakorlást számára nem szimpatikus szerzőkkel, művészekkel vagy cégekkel szemben.

 

 

Olvasson tovább: