Kereső toggle

A „palesztin Jézus” hazugsága

A zsidóságot is sérti a hamisítás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az egyik legismertebb radikális amerikai palesztin aktivista, Linda Sarsour július elején egy Twitter-üzenetével nagy vihart kavart: „Jézus palesztin volt Názáretből, és a Korán úgy ír róla, mint akinek bronzbarna bőre volt és gyapjas haja.” A „palesztin Jézus” hazugság nem mai keletű, ám újdonság, hogy az antiszemita propagandával szemben egyre többen állnak ki Izraelben a történelmi Jézus mellett.

 

A demokrata pártban népszerű antiszemita aktivistának sokan válaszoltak, többek között Jair Netanjahu, az izraeli miniszterelnök fia, aki az Újszövetségre hivatkozva cáfolta Sarsour állítását: „Ennyire ostoba vagy? A kereszten Jézus feje felett az »INRI« felirat állt, a »Iesvs Nazarenvs Rex Ivdaeorvm« rövidítése, ami azt jelenti latinul, hogy »Názáreti Jézus a zsidók királya«! 

A Biblia azt mondja, hogy Jézus Júdeában született és nőtt fel!” – írta Jair Netanjahu, aki egy keresztre feszített Jézus-képet is mellékelt Twitter-üzenetéhez, amin az idézett felirat is látható.

Sarsour utólag igyekezett megindokolni állítását, mondván, szerinte nincs ellentétben az, hogy Jézus „palesztin származású” és az, hogy „zsidó vallású”. Üzenetéből az is kiderült, hogy a „palesztin Jézus” vita lényege számára az, hogy ezzel is a modern Izraellel szembeni anticionista propagandát igazolja. Mint írta, „az, hogy palesztin, nemzetiséget jelent, nem vallást. A zsidók békésen együtt éltek a palesztinokkal, mielőtt létrejött volna Izrael állama. Jézus Betlehemben született, ami Palesztinában van. Betlehem jelenleg izraeli katonai megszállás alatt áll, miközben ez a csodálatos palesztin keresztény közösség otthona. Igen, Jézus szülőhelye ma katonailag megszállt terület” – üzente az aktivista.

A „palesztin Golgota”

Arról, hogy milyen is a betlehemi keresztények helyzete, a Hetek tudósítója már több mint tíz évvel ezelőtt azt írta, hogy számarányuk a korábbi közel kilencven százalékról húsz százalék alá csökkent. Bár a keresztények exodusát a palesztin városvezetés igyekszik „a megszállás okozta válság miatti gazdasági elvándorlásnak” beállítani, a helyben maradt közösség tagjai a kiszolgáltatottságról és az iszlamista környezet zaklatásairól beszélnek. (Tudósítás Betlehemből. Hetek, 2008. december 19.)

Ugyanakkor a palesztin keresztények egy része a többségi muszlim társadalommal való együttélés érdekében elfogadta a nacionalista narratívát, és beállt az „izraeli megszállás” elleni kampányba, sőt vannak, akik Jézust is ürügyként használják fel erre. Naim Ateek anglikán pap, a Sabeel Palesztin Teológiai Központ alapítója néhány éve húsvéti üzenetében arról panaszkodott, hogy „sokunknak úgy tűnik, ma Jézus újra ott függ a kereszten, megfeszített palesztinok ezreitől körülvéve. Palesztína ma egy hatalmas Golgotává vált. Az izraeli kormány keresztrefeszítő gépezete naponta működik”.

Egy másik palesztin keresztény aktivista, Sami Awad, a kétévente nemzetközi támogatással megrendezett Christ at the Checkpoint (Krisztus az ellenőrzőpontnál) konferencia szervezője a betlehemi gyermekmészárlást elkövető „Heródes katonáihoz” hasonlította a terroristák után kutató izraeli katonákat. 

Már 2000 éve is palesztinokat gyilkoltak? 

 

Az Izrael-ellenes palesztin propaganda a nyugati liberális médiától is rendszeres támogatást kap. A The New York Times idén tavasszal húsvétra időzítve jelentetett meg egy véleménycikket, ami azt állította, hogy a „Betlehemben született Jézus nagy valószínűséggel sötét bőrű palesztin(ai) férfi volt”. A lap persze tisztában van azzal, hogy Jézus zsidó identitásának tagadása nyílt történelemhamisítás lenne, ezért az angol „Palestinian” szó kettős jelentése („palesztin” és „palesztinai”) mögé bújva azzal védekezett, hogy ők véletlenül sem akarták Jézus zsidó voltát kétségbe vonni, vendégszerzőjük mondata csupán Jézus külső megjelenésére utalt. A cikk azt követően keltett nagy feltűnést, hogy Ilhan Omar demokrata kongresszusi képviselő megosztotta a Twitter-oldalán, azzal a kísérőüzenettel, hogy „Vajon a keresztények nem tudják, hogy Jézus palesztin volt?”

Az amerikai kongresszus első muszlim képviselőjének Abraham Cooper rabbi, a Simon Wiesenthal Központ nemzetközi igazgatója válaszolt: „Az állítás, miszerint Jézus palesztin volt, olyan bizarr, hogy felveti a kérdést, mit akarnak ezzel elérni? A »palesztin Jézus« eszméje a teológiai és történelmi ismeretek nélküli emberek számára a palesztin történelmi értelmezés új felfedezésének tűnik, ami azt kívánja igazolni hogy az izraeliek nemcsak ma tartják megszállás alatt Palesztinát, hanem kétezer évvel ezelőtt már palesztinokat gyilkoltak – nyilatkozta Cooper a Jerusalem Postnak. – Ez az állítás lélegzetelállítóan abszurd. Jézus Betlehemben született, elég csak a szüleit megnézni – anyja, Mária egy József nevű ácsnak volt eljegyezve. Az Evangéliumokban nem esik szó Palesztináról, csak Júdeáról, és itt élt Jézus.”

Cooper rabbi szerint a palesztin propaganda azért igyekszik kiforgatni Jézus identitását, hogy a saját narratíváját védelmezze: „Ha elismernék azt, hogy Jézus zsidó volt, akkor abszurd lenne azt állítani, hogy a zsidók csak 1948-ben érkeztek Izraelbe, és elfoglalták a földet az őslakos palesztinoktól. Persze Ilhan Omar tudja, hogy ez képtelenség, ám ő egy okos antiszemita. Tisztában van azzal, milyen sokakat megtéveszt ez az állítás, ezért az igazság nem sokat számít számára” – írta a Simon Wiesenthal Intézet igazgatója, aki szerint új szintet jelent ebben a vitában, hogy egy választott amerikai képviselő oszt meg ilyen véleményt.

A nyugati média felelőssége

A „palesztin Jézus” ügyben Magyarországon is megszólaltak zsidó szerzők a történelmi igazság mellett. Gadó János a Szombatban megjelent cikkében ezt írta: „Az állítással komoly vitát folytatni nyilván nem érdemes, sem az országot, sem az ott élőket nem nevezték így Jézus idejében. A Syria Palestina elnevezést a rómaiak mintegy száz évvel Jézus halála után, a Bar Kochba szabadságharc leverését (i. sz. 135) követően adták ennek a birodalomba (Szíriával együtt) betagozott területnek, éppen azért, hogy a zsidók emlékét is eltöröljék. A terület neve Jézus korában Judea volt a római szóhasználatban. A Palesztin(a) név nem szerepel a keresztény Bibliában, Izrael neve viszont 73 alkalommal fordul elő – úgy is, mint ország, úgy is, mint nép vagy közösség. A zsidó(k) terminus 185 alkalommal olvasható” – érvel a Szombat szerkesztője, aki szerint ugyanaz a zsidóellenes indulat öltözteti most palesztin kendőbe Jézust, mint amelyik a náci Németországban szőke, kékszemű árját hamisított belőle: „A lényeg nem változott, csak a külcsín: azelőtt a szőke árja Jézus, most pedig palesztin Jézus a zsidók antitézise.” A The New York Times, a szabad sajtó, a haladó világ gondolkodóinak zászlóshajója pedig helyet ad ennek az üzenetnek. (Óvatosan, csakúgy futólag, esetleges félreértésnek álcázva persze.) Finoman jelezve, hogy amit tegnap még komolytalannak tartottunk, az holnap akár tiszteletre méltó vélemény is lehet.” (Jézus, a palesztin. Szombat, 2019. április 27.)

Hogyan lett Jézus marxista gerilla?

De honnan ered „a palesztin Jézus” mítosza? Már a hatvanas évek végén megjelent ez a teória palesztin körökben. 1970-ben a PFSZ vezetője, Jasszer Arafat Ammanban tartott sajtóértekezletén tűnt fel először a nyilvánosság előtt a később számtalan változatban megformált kép: egy szenvedő, félig ruhátlan palesztin a Dávid-csillagra szegezve. Az üzenet világos volt: ma a palesztinok ugyanúgy szenvednek a zsidók kezétől, mint egykor Jézus.

Persze ennek is megvoltak az előzményei: a Közel-Keleten is hatott az európai antiszemitizmus, amelynek a legnagyobb huszadik századi terjesztői a nácik voltak a térségben, mint arról Barry Rubin aés Wolfgang G. Schwanitz magyarul is megjelent Nácik, iszlamisták és a modern Közel-Kelet megteremtése című könyvében írtak: „Németországtól távol is sokan ünnepelték Hitler győzelmét. Egyikük Hadzs Amin al-Huszszeini jeruzsálemi főmufti volt, aki felkereste a helyi német konzulátust, hogy elküldje gratulációját az új kancellárnak. Az 1920-as években, mialatt Hitler a náci mozgalmat építette, al-Husszeini létrehozta saját militáns hálózatát, amelyben az iszlamizmust, a pánarab nacionalizmust és a palesztin arab nacionalizmust vegyítette”. 

Ezt a szövetséget a végső megoldás (Endlösung) terve fonta még szorosabbra. Al-Husszeini 1941. november végi berlini találkozójukon azt kérte a náci vezértől, hogy ne engedjen egyetlen német zsidót se Palesztinába vándorolni, és ígéretet tett, hogy ha Rommel bevonul Jeruzsálembe és a Közel-Keletre, német–arab megsemmisítő alakulataival egy év alatt minden zsidót kiirt a térségben. (Hitler kalifája. Hetek, 2014. március 14.)

A nácik világháborús veresége után az antiszemiták kékszemű, árja Jézus-képét a felszabadítási teológia harcos, előmarxista forradalmár képe váltotta fel, amelyben Jézus az elnyomó rómaiak elleni küzdelem hőse volt. Főleg Latin-Amerikában sok katolikus pap is támogatta ezt az irányzatot, bár a Vatikán végül elhatárolódott a mozgalomtól. A felszabadítási teológia eszméi az Egyesült Államokban leginkább a radikális fekete aktivistákra hatottak (köztük például Barack Obama egykori mentorára, Jeremiah Wright tiszteletesre), de a nézeteik megjelentek a dél-afrikai apartheid-ellenes mozgalomban (amelynek egyik vezéralakja Desmond Tutu püspök volt) és a palesztin nacionalista táborban is. 

A muszlim közegben Jézus „újraértelmezését” megkönnyítette az, hogy az iszlám kezdettől fogva számos ponton meghamisította Jézus identitását. Miközben a Korán fennen hangoztatja, hogy kiemelkedő prófétának tartja Jézust, sőt, mint azt a Jerusalem Post vélemény rovatának szerkesztője, Seth J. Frantzman kifejtette, „az iszlám még a zsidó pátriárkák, Ábrahám, Izsák és Jákob, valamint Mózes, Dávid király, sőt az Izrael törzsei és Jézus közötti kapcsolatot is elismeri (…) de tagadja Jézus állítását, miszerint ő Isten Fia, és azt állítják, hogy soha nem feszítették keresztre, hanem egyenesen a mennybe emelkedett, ahonnan egy nap azért fog visszatérni, hogy eltörölje a kereszténységet és az iszlámot nyilvánítsa egyetlen igaz vallásnak”. 

Látható, hogy több különféle irányzat érdekelt abban, hogy a zsidó Jézust a zsidók áldozatának tüntessék fel. Az antiszemiták kedvenc szlogenje, hogy a zsidók megölték Jézust, és ma is megtennék ezt. 

Jasszer Arafat 1983-ban az ENSZ-ben tartott sajtótájékoztatóján még tovább ment: azt állította, hogy „Jézus volt az első fedajin (harcos), aki kardot ragadott”. Amikor 1995 decemberében diadalmasan bevonult Betlehembe, azt mondta az összegyűlt tömegnek, azért jött, hogy „felszabadítsa a Mi Urunk, a Messiás szülőhelyét… 

a palesztin Jézus városát!” Amikor néhány évvel később a Vatikánban járt, II. János Pál pápát úgy köszöntötte, mint „Péternek, az első palesztin pápának az utódját”.

Arafat szélhámosságait utódai is igyekeztek tovább éltetni. Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke szerint Jézus „a szeretet, igazság és a béke palesztin hírnöke”. A Hatóság egyik vezetője, Szaeb Erekat, volt palesztin főtárgyaló az „első palesztin sahídnak (mártírnak)” nevezte Jézust. Dzsibril Radzsub szerint pedig Jasszer Arafat volt „a történelemben a legnagyobb palesztin Jézus óta”.

A nyugati egyetemi és akadémiai értelmiségre azonban nem ezek a propagandaszólamok, hanem a Columbia Egyetem világhírű orientalistája, Edward Said gyakorolta a legnagyobb hatást. Said költői magasságokba emelte a palesztin Jézus mítoszát. 1988-ban a BBC által készített dokumentumfilmben Said azt mondta, hogy a palesztinoknak ma „vég nélküli kálváriát kell elszenvedniük… amikor naponta keresztre feszítik őket”.

Mint arra a Jeruzsálemi Nemzetközi Keresztény Nagykövetség (ICEJ) alelnöke, David Parsons felhívja a figyelmet, bár a „palesztin Jézus” teóriát sokan joggal egyetlen kézlegyintéssel elhessegetik mint történelmi képtelenséget, ez mégis egy olyan gonosz, kétélű kard, amely „egyrészt igyekszik megfosztani Jézust a zsidó örökségétől, és ezt felhasználja abban a palesztin dezinformációs kampányban, amelynek célja, hogy megtagadja a zsidók minden kapcsolatát ősi földjükkel. Másrészt pedig gyűlöletet kelt a zsidó nép ellen, és aktualizálva a klasszikus antiszemita vádakat, azt állítják, hogy a ma Izraelben élő zsidók kollektíven ugyanazt csinálják, mint elődeik, vagyis keresztre feszítik Jézus igazi népét – a palesztinokat.” (No Truth to the Palestinian Jesus. Jerusalem Post, 2019. július 11.) 

Parsons emlékeztet rá, hogy a palesztinok pontosan tudják, milyen nehezen ismerik el a zsidók sajátjuknak Jézust, miután a történelemben a keresztények oly sok sérelmet okoztak nekik ebben a névben. „Mégis, ha a palesztin Jézus körüli legutóbbi vitának van bármi pozitív következménye, akkor az az, hogy egyre több zsidó kezdi visszakövetelni Jézust, mint Izrael fiát” – írja a Jeruzsálemi Nemzetközi Keresztény Nagykövetség alelnöke.

Olvasson tovább: