Kereső toggle

Hálaadás a haláltáborban

Corrie ten Boom és családja: a hit mai hősei

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Corrie ten Boom az első hölgy, aki órásmesteri diplomát szerzett, mégsem ezzel írta be magát a történelembe. Cornelia – vagy ahogy legtöbben nevezték: Corrie – családjával együtt vált hőssé amikor a náci vészkorszakban családi házukat titkos menedékké változtatták Haarlemben. Olyan hősnőt ismerhetünk meg benne, akinek a történetéhez szervesen kapcsolódott a Biblia és a valós Istenhit.

 

A Ten Boom család tagjai nem egyik pillanatról a másikra lettek ellenállók. Már Corrie nagyapja, Willem is történelmi éleslátását bizonyította, amikor 1844-ben olyan imacsoportot indított, amelyben közösen imádkoztak a zsidó népéért és a zsidók Jeruzsálembe való visszatéréséért. Nem tévedés: 1844-ben! Hol volt ekkor még a cionizmus és Izrael állama…

Corrie bátyja pedig, akit szintén Willemnek hívtak, már 1928-ban az antiszemitizmus erősödéséből és németországi és franciaországi felemelkedéséből írja doktori disszertációját, öt évvel Hitler és a nácik hatalomra jutása előtt. Ez is a család nem hétköznapi éleslátására utal. A báty később egy idősek otthonát nyitott, amely vallástól függetlenül befogadott mindenkit. Az intézmény menekülő zsidók búvóhelye lett a háború idején.

 

Nemzedékek imája Jeruzsálemért

 

Corrie Ten Boom családja tehát valahogy mindig át tudta látni a történelem lényeges folyamatait. Meglehet, ez a helyes időérzék a szakmájukból fakadt, hisz a család az 1800-as évek közepétől időméréssel és órákkal foglalkozott. De az is biztos, hogy a prófétai vénájú nagypapa, Willem már 1844-től kezdve arra tanította a családját is, hogy imádkozzanak Jeruzsálemért. Ez így is történt, és 100 éven át, több generáción át a Ten Boom család imádkozott Jeruzsálemért.

Nem csoda, hogy a második világháború beköszöntével a család nem tétovázott azon, melyik oldalra is álljon. Corrie híres önéletrajzi könyvében, a Menedékben azt írja, hogy „Bibliaolvasás minden reggel fél kilenckor a ház egésze számára – ez volt életünk egyik biztos pontja”. A Szentírással való intenzív kapcsolatuk lehet a család másik titka, hiszen – mint azt az egyik zsoltár írja – Isten igéjének az olvasása bölcsességet és éleslátást ad az embernek még a sötétben is. Corrie Ten Boom gyakorolta is ezeket a sorokat és a legsúlyosabb döntéseiben, a mély dilemmák között ezekre hagyatkozott, például, amikor családja vitába keveredett egy lelkésszel, akit meg akartak kérni, hogy segítsen zsidók bújtatásában rezidenciáján. Ekkor a Ten Boom család már nem tudott több embert befogadni, mert a házuk már tele volt zsidókkal.

A kérésre a lelkész úgy reagált, hogy „Remélem nem foglalkoznak ezzel a törvényellenes bújtatással, hiszen az életünket kellene feláldozni az ilyen zsidó gyermekért.” Erre Casper Ten Boom, Corrie apja kezébe vette a bölcsőben fekvő kisbabát és kijelentette, hogy „Nos ezt a legnagyobb megtiszteltetésnek tartanám, ami a családomat érheti.”

A lelkész nevét azóta se jegyezte meg senki, a Ten Boom név viszont bekerült a hősök közé. Corrie elmondta, többször felvetődött bennük, vajon mi a fontosabb, a törvényesség, vagy az, amit a lelkiismeret mond? Szabad-e hazudni, csalni, lopni életek megmentése érdekében? Végül a család az életek megmentése mellett döntött. Miért? Az apa, Casper válasza erre a kérdésre az volt, hogy a zsidók Isten népe.

 

Leleményes életmentés

 

A náci megszállás után az amúgy nem éppen pörgő órásbolt nagyon is nyüzsgő hellyé vált Haarlemben. Nem a jó minőségű órák iránt nőtt meg hirtelen a kereslet, hanem azért, mert a Ten Boom család házában számos menekülő és bujkáló zsidó kapott menedéket hosszabb-rövidebb ideig. Érdekes módon a háború ellenére ettől kezdve több órát is vettek tőlük, mint előtte bármikor, így többletbevételük is lett, amivel részben tudják fedezni a befogadottak ellátását.

A költségek másik részét illegálisan szerzett ételjegyekből oldották meg, amit beépített embereik lopnak el a hivatalokból. A Ten Boom családot a holland ellenálló közösség is támogatta. Ellátták őket szakmai tanácsokkal, miként érdemes bújtatni, razzia elől eltüntetni a vendégeket, továbbá technikai eszközökkel is felszerelték a házat. Riasztóberendezést helyeztek el a ház több pontján, amellyel lehetett jelezni a bennlévőknek, hogy razziázók jöttek, titkos rekeszt készítettek a tiltott rádiónak, bevezették a kikapcsolt és polgároknak tiltott telefont, valamint egy építész segítségével titkos szobát alakítottak ki a legfelső szinten, amelynek titkos ajtaja a gardróbszekrény aljából nyílt.

Így sikerül azt elérni, hogy bár egy áruló miatt a Gestapo le tudott csapni Ten Boomék házára, de az éppen befogadott zsidók mind el tudtak bújni, így és a nácik nem tudják elhurcolni őket. Corrie és családja élő példája annak, hogy a zsidómentők saját és családjuk életét kockáztatták: Corrie-t, nővérét és apját a Gestapo végül letartóztatta harminc más holland barátjukkal együtt majd börtönbe zárták őket zsidómentő tevékenységük miatt. Ezzel beteljesedett Corrie sejtelmes álma, ami háború kezdetekor többször is visszatért. Ebben látta magát, apját, nővérét és másokat, amint szülővárosuk főterén egy kocsi tetején utaznak, amiről nem szállhatnak le. Corrie apja, Casper Ten Boom a nácik börtönében halt meg 80 évesen, Corrie-t és nővérét pedig először munkatáborba, majd ravensbrücki női koncentrációs táborba hurcolták. Azok a zsidók viszont, akik a házukban a titkos szobában bújtak el, mind megmenekülnek.

Corrie-t a fogságon, majd a munka- és a haláltáboron át egy dolog kísérte végig: a Biblia. Bár lehetetlennek tűnt és teljesen törvénytelen is volt, hogy rabként saját Bibliája legyen, mégis ez volt az egyetlen, amit kért, miután a börtönben egy külsős segítséget ajánlott fel neki. Majd csodával határos módon még a haláltáborba is sikerült becsempésznie magával egy mini Bibliát, pedig ott végleg mindent elvettek tőlük. Corrie számára kulcsfontosságú üzenet volt a Bibliából ez a sor: „Az Úr az én menedékem”

A barakkban nővérével küldtetésüknek tekintették, hogy Isten beszédét hirdessék. A pislákoló fények mellett éjszakánként keresztény összejöveteleket tartottak, ahol ő és nővére olvasott fel a Bibliából hollandul, majd ezt láncban fordították le a többiek németre, franciára, lengyelre, oroszra és csehre. Corrie egy csodát is lejegyezett, amit sokáig mindennel meg akart magyarázni, de végül csak a sareptai özvegy olajának történetéhez tudott hasonlítani a Bibliából.

 

Bibliai csoda Ravensbrückben

 

A megsemmisítő táborba ugyanis becsempésztek egy vitaminos üvegcsét, amelyből cseppenként tudta adagolni a készítményt nővérének, aki már betegen került be a táborba. De a nővére olyan jó szívű volt, hogy másoknak is adott, az üvegcséből mégis mindig jött újabb vitamincsepp, holott már tömegek kaptak belőle. Ez egészen addig tartott, míg szükséges volt: egy idő után valaki újabb vitamint becsempészett be – akkor abbamaradt a csoda.

„Egy dolog hinni abban, hogy többezer esztendővel ezelőtt valami rendkívüli megtörtént, és más hinni abban, hogy most, velünk is megtörténhet.” – írta ennek a csoda kapcsán Corrie. A megsemmisítő tábor brutális körülményei ellenére a két Ten Boom lány láthatóan megerősödött keresztény hitében, és ahogy Corrie fogalmazott, „az ima és a mindennapi élet egyre elválaszthatatlanabb lett” számukra, csakúgy mint a Bibliaolvasás.

Corrie és nővére, Betsie számos alkalommal talált választ éppen aktuális kérdéseikre a Bibliából – ott a koncentrációs tábor közepette. „Micsoda választhat el bennünket az Isten szeretetétől? Szorongattatás? Megpróbáltatás? Üldöztetés? Vagy éhezés? Ruhátlanság? Életveszély? Vagy fegyver? De mindezek fölött fölényes győzelmet aratunk Őáltala, aki kifejezte a szeretetét irántunk.” – vallották meg a barakk soraiban Pál apostol Rómaibeliekhez írt levél 8. fejezetének sorait.

Amikor azt keresték, milyen célja lehet annak, hogy a haláltáborba kerültek, rátaláltak egy bibliai idézetre. Nővére, Betsie egyszer csak felkiáltott: „Corrie – mondta izgatottan – már válaszolt is nekünk Isten! Most is, még mielőtt kértük volna. A Bibliában ma reggel. Hol is volt? Olvasd el még egyszer … a thesszalonikaiakhoz írt első levél volt”. Ez a rész arról szól, hogy bátorítsák a gyengéket és adjanak hálát mindenért. Örömükben, ott a haláltábor közepén elkezdtek hálát adni Istennek. Corrie nővére annyira lelkes lett, hogy még a következő imát is elmondatta Corrie-val: „Na jó. Hálát adok az összezsúfolt, összenyomott, fullasztó tömegért. – Köszönöm – folytatta Betsie higgadtan – a bolhákat! – Betsie, maga Isten sem vehet rá arra, hogy a bolhákért is hálás legyek. – Légy hálás mindenért! – idézte Betsie a Bibliát.” – ez a már-már vicces beszélgetés zajlott le a lánytestvérek között a gázkamrák árnyékában, majd folytatták Isten evangéliumának hirdetését a rabok közt.

A két testvér annyira elhívatott volt, hogy miközben Betsie már haldoklott, Corrieval együtt azt tervezgették, milyen intézményt hoznak létre a háború végeztével a haláltáborok túlélői számára. Ez a tervük azonban nem csak lázálom volt. Habár Betsie betegsége miatt nem élte túl Ravensbrückot, Corrie-t 1944 december végén váratlanul hazaengedték. (Később megtudta, hogy egy adminisztrációs hiba folytán engedték el a nácik, és az ő részlege közül mindenki mást gázkamrába küldtek.)

 

A Menedék ma is működik

 

Corrie a háború után kitartott tervük mellett, amely egy csodás fordulatot vett. Egy gazdag hölgy ugyanis minden előzetes beszélgetés nélkül megkereste Corrie-t. Elmondta: egy hang azt mondta neki belülről, hogy az eltűnt fia „vissza fog jönni, és te hálásan megnyitod házadat Betsie Ten Boom látomásának”. Ezekután a fia valóban hazatért, a hölgy pedig átadta ötvenhat szobás kastélyát Corrie Ten Boomnak, aki egy olyan rehabilitációs központot indított el benne, amelyben holokauszttúlélőknek segítettek regenerálódni és felkészülni a normál életbe való visszatérésre.

Majd pedig egy segélyszervezet kereste fel Corrie-t, hogy a darmstadt-i haláltábor területét a kormány átadja számára, hogy ott egy rehabilitációs központot hozzon létre. Mindkét intézmény hosszú éveken át működött, és a kastélyban máig folytatódik a munka a Holland Református Egyház kezelésében. Corrie a háború után bejárta a világot történetével, amit 1972-ben, The Hiding Place (a Menedék) címmel könyvben is megírt. Ebből később azonos címmel egész estés mozifilm is készült sztárszínészek közreműködésével.

A Ten Boom család haarlemi háza ma látogatóközpontként állít emléket az életmentő családnak, akik közül Corrie megkapta Izrael államától a „Világ Igaza” kitüntetést. Corrie Ten Boom még nővérével együtt eldöntötte, hogy hirdetni fogja, miszerint „nincsen olyan mélység, amelynél ő ne nyúlna mélyebbre”. Végül ezt olyan szinten gyakorolta, hogy a holland kollaboráns náciknak is programot hozott létre, amiben talpra tudtak állni. Corrie Ten Boom, bár születésekor az orvos alig jósolt neki néhány hónapot, végül 91 évesen halt meg, mint a valódi keresztény hit hőse.

 

Olvasson tovább: