Kereső toggle

Kiderülnek a Vatikán háborús titkai?

„Hitler pápája” vagy zsidómentő: vita XII. Pius szerepéről a vészkorszakban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A vatikáni titkos levéltár egyik legizgalmasabb korszaka válik elérhetővé a kutatók számára, miután a héten Rómában bejelentették, hogy 2020-tól felszabadítják az archívum második világháború alatt keletkezett iratait. A döntés következményeiről Dr. Efraim Zuroffal, a Simon Wiesenthal Központ izraeli igazgatójával beszélgettünk.

Több mint 70 évvel a második világháború vége után hamarosan kutathatóvá válnak azok a pápai dokumentumok, amelyek a vészkorszak idején keletkeztek. Meglepetésként érte önt a vatikáni bejelentés? Vagy ez már egy régóta esedékes és várt lépés volt?

Mindkettő. Természetesen meglepetés volt, és az is igaz, hogy már rég meg kellett volna történnie a dokumentumok felszabadításának. Zsidó szervezetek már legalább harminc éve sürgetik a vatikáni archívumok megnyitását.

Miért tartott akkor ilyen sokáig?

Nagyon egyszerű a válasz: a Vatikán nem volt erre hajlandó. Mintegy tíz évvel ezelőtt a Vatikán már egyszer bejelentette, hogy megnyitja a levéltárát, és engedélyezi, hogy egy történészekből álló csapat – három zsidó és három nem zsidó szakember – tanulmányozhassa a levéltár nyilvánosság elől elzárt iratait. A gyakorlatban azonban kizárólag az 1939-ig terjedő időszakot kutathatták, vagyis a vészkorszak alatt keletkezett dokumentumokat nem kapták meg. Természetesen a legfontosabb kérdéseket csak az 1939 és 1945 közötti aktákból lehet megválaszolni, amikor már XII. Pius volt a pápa. A titkolózás és halogatás kétségkívül azok véleményét erősítette, akik kritikusak voltak a pápa szerepével kapcsolatban.

Mit gondol, miért változott meg a Vatikán álláspontja?

Nem tudom pontosan, de úgy vélem, ez Ferenc pápa személyes döntése volt. Jó kapcsolatai vannak a zsidó közösséggel, baráti viszonyban állt a buenos airesi főrabbival, ugyanakkor Izraelben nem túl jó a megítélése. Talán ez az egyik szempont, ami miatt most így döntött. Az izraeli média a bejelentés kapcsán emlékeztetett arra, Ferenc milyen kritikus megjegyzéseket tett korábban Izraellel kapcsolatban, és milyen gesztusokat tett a palesztinok javára.

Tudjuk azt, hogy még legalább egy év kell ahhoz, hogy egyáltalán meg lehessen kezdeni a kutatást, mert a Vatikáni Levéltár szerint ennyi idő kell ahhoz, hogy előkészítsék a dokumentumokat. Biztos, hogy minden irat elérhetővé válik?

Ez egy reális aggodalom, nem kérdés. Végül is a Vatikán rendelkezik teljes körű ellenőrzéssel az archívumaik felett. Csak remélni tudjuk azt, hogy nem lesznek korlátozások a kutatásban és nem is fogják „tisztára mosni” az archívumot, vagyis nem vesznek ki belőle olyan dokumentumokat, amelyek negatív színben tüntethetnék fel a pápát vagy a Vatikánt.

A levéltár megnyitása nyilvánvalóan fontos abból a szempontból, hogy megismerjük, mit is tett – vagy mit mulasztott el megtenni – XII. Pius pápa a második világháború alatt. De ezek a dokumentumok a második világháború egészével kapcsolatos történelmi ismereteinket is befolyásolhatják?

Több nagyon fontos kérdés is felmerül, amelyekre a vatikáni archívum megnyitása segíthet választ adni. Nem tudjuk előre, hogy az eddig nem ismert iratok milyen irányban árnyalják a pápa megítélését. Lehet, hogy jobb fényben fogjuk őt látni, de lehet, hogy rosszabban. Nem feledkezhetünk el arról, hogy ez a mostani bejelentés összefüggésben áll azzal, hogy napirenden van a XII. Pius szentté avatásával kapcsolatos eljárás elindítása. Hadd mondjam el, számomra melyek a legfontosabb kérdések. Nem tekintem magam Vatikán-szakértőnek, viszont a holokauszt történetét régóta kutatom. Az első számú kérdés, hogy mit tudott a pápa a kontinensen szisztematikusan zajló zsidóüldözésekről és a tömeggyilkosságokról? Ezzel kapcsolatban több dolgot is figyelembe kell venni. Először is a pápa „nagykövetekkel” – hivatalos néven nunciusokkal – rendelkezett több olyan országban is, ahol ezeket a bűncselekményeket elkövették.

Beleértve Magyarországot is.

Igen, és emellett Horvátországban és Szlovákiában is. Vajon a nunciusok küldtek jelentést a pápa számára ezekről a bűncselekményekről? Nem tudom elképzelni, hogy ne tették volna.

Lengyelországból is kaphatott információkat XII. Pius?

A megszállt országokban más volt a helyzet, mint a csatlós államokban, amelyek bizonyos mértékben – legalábbis formailag – függetlenek maradtak. Ezekben működtek külföldi nagykövetségek, rendelkeztek külképviseletekkel is. Lengyelországban azonban ezek a feltételek nem álltak fenn. Azt sem felejthetjük el, hogy a holokauszt miatt leginkább érintett országok többségében a katolikus lakosság aránya nagyon magas volt. Vegyük például Szlovákiát, ahol az államfő egy katolikus pap (Jozef Tiso – a szerk.) volt, amikor az ott élő zsidókat Auschwitzba és Majdenekbe deportálták. Horvátországban is kulcsszerepet játszott az egyház az usztasa rezsim támogatásában, amely nem csak a zsidók ellen követett el népirtást, hanem a szerbek és a cigányok ellen is.

Ezek a magas rangú egyházi személyek, bíborosok, püspökök nem szakítottak a második világháború alatt a Vatikánnal, és a pápa sem exkommunikálta őket, ha jól tudom…

Igen, a Balkánon épp erről zajlik a nagy vita, hogy milyen szerepe volt Aloysius Stepinac érseknek, aki üdvözölte az usztasák hatalomra jutását és közel állt Ante Pavlevichez, a második világháború egyik legnagyobb tömeggyilkosához, ugyanakkor valóban megmentett zsidókat is. Amit biztosan tudunk, hogy a nunciusok az adott országokban a Vatikán közvetlen megbízottjai voltak, ha úgy tetszik, ők voltak a pápa szeme és füle. Nem csodálkoznék, ha a dokumentumokból az derülnek ki, hogy XII. Pius előbb értesült részleteiben az eseményekről, mint a nyugati szövetségesek.

Mikor értesülhetett erről? 1941-ben, 42-ben?

Mindegyik ország egy más történet, ez a holokauszt kutatása során az egyik legfontosabb szempont, amit meg kellett tanulnunk. Minden országban más kronológia szerint zajlott a holokauszt. Másként zajlott ez Horvátországban, Szlovákiában, Lengyelországban, Litvániában, Lettországban és így tovább. A nagy kérdés tehát nem az, hogy tudott-e a pápa a zsidók elleni bűncselekményekről, hanem az, hogy milyen időpontban, a holokauszt melyik szakaszában szerzett tudomást ezekről a különböző országokban és hogyan reagált ezekre az információkra?

Húsz évvel ezelőtt John Cornwell brit történész nagy vihart kavart könyvet írt XII. Piusról, „Hitler pápája” címmel. Ezt a művet akkoriban sokan vitatták, itt a Hetekben is írtunk kritikát a könyvről. Hogyan látja, akár az is kiderülhet a dokumentumokból, hogy Cornwellnek igaza volt, és XII. Pius valóban Hitler pápája volt?

Nem, úgy gondolom, hogy ez mindenképpen túlzás, Pacelli bíboros nem volt Hitler pápája. De a tevékenységével szemben van helye a jogos kritikának.

Azt azonban tudjuk, hogy a Vatikán viszonylag szoros kapcsolatban állt a náci Németországgal, hiszen XI. Pius pápa 1933-ban konkordátumot között Hitlerrel és ezt a dokumentumot Eugenio Pacelli bíboros – a későbbi XII. Pius – írta alá a Vatikán részéről. Mennyiben befolyásolhatta ez a konkordátum a pápa második világháború alatti magatartását?

Igen, ez az egyezmény sajnálatos módon hozzájárult ahhoz, hogy a náci Németország gyorsan ki tudott törni a diplomáciai elszigeteltségből. Azonban a konkordátum nem teljesen valósult meg a gyakorlatban, így a közvetlen hatása is korlátozott volt. Azt láthatjuk, hogy a pápa felszólalt ugyan az emberek üldözése és szenvedése ellen, de ezt mindig általános értelemben tette, sohasem nevezte meg közvetlenül a zsidókat, mint áldozatokat, holott a tömeggyilkosságok célpontjai túlnyomórészt ők voltak, konkrétan a nácik ki akarták őket irtani a földről. Joggal várhatnánk el azt, hogy egy vallási vezető ezzel szemben erkölcsi állásfoglalást tesz. Ez tehát az ügy lényege. Reméljük, hogy a dokumentumokból most kiderül, hogy mikor és mit tudott a pápa, valamint, hogy miként reagált ezekre.

Lett volna érdemi jelentősége annak, ha a pápa akkor nyilvánosan kiáll a zsidó üldözése ellen? Megváltoztatta volna ez a történelmet?

Nagy kérdés. Én úgy látom, ha a pápa egyértelműen megtiltotta volna a katolikus hívőknek azt, hogy részt vegyenek a zsidókkal – vagy Horvátországban a szerbekkel és cigányokkal – szembeni erőszakban, akkor igen, ennek lett volna gyakorlati hatása. Akár exkommunikációt, kiközösítést is kilátásba helyezhetett volna azokkal szemben, akik részt vesznek ilyen bűncselekményekben.

De nem tette, legalábbis nyilvánosan nem.

Persze, hogy nem. Ezt nem lehet titokban tenni, így a katolikusok nem kaptak jelzést arról, hogy ne működjenek együtt a nácikkal. Talán egy esetről tudunk, amikor XII. Pius közvetlenül megszólalt zsidók érdekében, mégpedig 1944 nyarán, amikor táviratot küldött Horthy admirálisnak. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a kormányzó leállította a deportálásokat. Mégis, ez kivétel volt, nem tudunk arról, hogy XII. Pius utasította volna például a rendházakat, kolostorokat arra, hogy zsidókat rejtegessenek. Voltak katolikusok, akik ezt megtették, de ők önszántukból, emberiességből cselekedtek. Nem szabad ugyanakkor a mai helyzetet – Ferenc pápa, vagy akár II. János Pál zsidókkal kapcsolatos felfogását – visszavetíteni a második világháborús időszakra. Akkor a katolikus egyház – és személyesen XII. Pius – például azt képviselte, hogy az árván maradt zsidó kisgyerekeket nem szabad visszaengedni a judaizmusba, hanem meg kell keresztelni.

Ennek teológiai okai voltak?

Biztos vagyok abban, hogy a helyettesítési teológia – vagyis az, hogy az egyház örökölte meg a zsidóság helyét, miután elutasították és megölték Jézust – szerepet játszott ebben, mert akkoriban ez volt a hivatalos álláspont. Persze a pápa soha nem mondta ki azt, hogy a zsidók megérdemlik a sorsukat, hogy szenvedjenek, de a katolikus gondolkodásban ez kimondatlanul is ott volt.

A második világháború alatt a legtöbb – szinte az összes – ország elutasította azt, hogy üldözött zsidókat fogadjon be. Nem csak Hitler szövetségesei tettek így, hanem a semleges, sőt a szövetséges hatalmak is. Befolyásolhatta a pápa magatartását az, hogy ha fel is szólal a zsidók védelmében, ők akkor sem tudtak volna hova menekülni?

Ez egy érdekes felvetés. Nem tudok arról, hogy találtak volna olyan dokumentumot, ami azt bizonyítaná, hogy minden ajtó bezárult a zsidók előtt. Volt például egy ország, Dominika, amelyik felajánlotta, hogy befogad 100.000 zsidót. Történetesen egy katolikus országról beszélünk, más kérdés, hogy a terv meghiúsult, és csak mintegy ezer zsidó jutott el a Dominikai Köztársaságba.

Bármi is lesz a történészek ítélete a dokumentumok nyomán a pápáról, azt nem mondhatjuk róla, hogy Adolf Hitlernél a zsidókérdés mielőbbi, radikális megoldását sürgette volna, mint tette azt egy másik vallási vezető, Hadzs Amin al-Husszeini jeruzsálemi főmufti. Mégsem hallottam arról, hogy a muszlimok felelősséget vállaltak volna a holokausztért, vagy bocsánatot kértek volna azért, hogy a főmufti még arról is lebeszélte 1941. decemberi berlini találkozójukon Hitlert, hogy az európai zsidók egy részét Palesztinába száműzze. Ezt a szembenézést miért nem sürgetik a történészek?

Bármilyen súlyos problémák is terhelték a keresztények és a zsidók kapcsolatát, ezek hozzá sem mérhetők ahhoz az elutasításhoz, amit al-Husszeni és más muszlim vezetők képviseltek. A zsidók a muszlim világban mindig is alárendelt személyek, dhimmik voltak. Az emberi jogok eszméje, amely a második világháború után bontakozott ki, de az alapjai már megvoltak korábban is, egyszerűen nem létezett az arab világban.

Akkor még várnunk kell a muszlim vezetők bocsánatkérésére a holokauszt miatt?

Úgy vélem, hogy előbb jön el a Messiás, mint hogy ez megtörténjen.

XII. Pius jó néhány évvel túlélte a holokausztot, 1958-ban halt meg. Tudjuk azt, hogy a háború után sok náci bűnös menekült a Vatikán segítségével a tengerentúlra, főleg a katolikus Dél-Amerikába. Erről is megtudhatunk majd többet a dokumentumokból?

Attól tartok, hogy nem, mert most is csak a háború végéig lesznek kutathatók az iratok. Azt tudjuk, hogy papok segítettek a nácik menekülésében, de eddig senki nem bizonyította, hogy a Vatikán intézményesen részt vett volna ennek a hálózatnak a kiépítésében, amelynek segítségével Eichmann és Mengele is el tudott menekülni. Úgy gondolom, hogy még jó néhány év eltelik majd, míg XII. Pius életéről és tevékenységéről teljes képet kaphatunk majd. Az eredmény azonban döntően meghatározza majd a zsidó-keresztény kapcsolatok jövőjét.

 

 

Olvasson tovább: