Kereső toggle

Kiált a mártírok vére

Open Doors-jelentés a keresztényüldözésről

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ha az üldözés egy tó lenne, akkor a tavalyihoz képest egyszerre mélyebbé és szélesebbé vált volna” – ezzel a hasonlattal vezette be Michel Varton, az Open Doors strasbourgi irodavezetője a keresztényüldözésről szóló idei jelentést.

A „tó” szélesedését jelzi, hogy a föld 195 országából 73 ország esetében mértek „erős”, „nagyon erős”, vagy „extrém” keresztényüldözést. 11 ország került az „extrém” kategóriába (Észak-Korea, Afganisztán, Szomália, Líbia, Pakisztán, Szudán, Eritrea, Jemen, Irán, India, Szíria), 29 országban pedig  „nagyon erős” a keresztényüldözés. A két kategória összesen 40 országa közül 31 esetében a szélsőséges iszlám váltja ki az üldözést. Érdekesség, hogy keresztény kultúrkörhöz tartozó ország is bekerült a „nagyon erős” kategóriába: Mexikóban a maffiarendszer a fő ütközőpont.

Figyelemre méltó, hogy az első jelentés publikálása óta (25 éve) nem fordult elő, hogy 23 ország „nem fért fel” az 50-es országot felvonultató toplistára, annak ellenére, hogy azokban is „erősnek” minősítették a keresztényüldözést (tavaly csak 7 ország „lógott ki” a listából). Ezek majdnem mind afrikai országok, ahol a fő tényező szintén a szélsőséges iszlám (de nem csak az, például Ruanda esetében a kormány higiéniai okokra hivatkozva meglehetősen egyszerűsített eljárással 2018 márciusában 800 keresztény gyülekezeti házat záratott be). Afrikán kívül Kuba, Venezuela, Nicaragua, valamint Kirgizisztán szintén „várólistások” (ez utóbbi kivételével minden közép-ázsiai volt szovjet utódállam évek óta szerepel az 50-es listában).

Tavaly a hite miatt 4305 keresztényt gyilkoltak meg, minden kilencedik áldozat nigériai keresztény. Mivel csak a regisztrált, ismert eseteket veszik figyelembe, ez a szám köztudottan alábecsült (zárt országok esetében kevés az ellenőrizhető információ, a fegyveres konfliktusokban, háborúkban elesett keresztényeket nem veszik figyelembe, csak a szó szoros értelemében, az áldozat keresztény mivoltával összefüggő gyilkosságokat). 2016-ban kevesebb mint ezer mártírhalált regisztráltak. A két év alatti megnégyszereződés a nigériai, valamint más afrikai országok mártírjai nyomán következett be (Közép-Afrikai Köztársaság, Szomália, Mozambik, Kongói Demokratikus Köztársaság, Etiópia, Dél-Szudán) – ahol a Boko Haramnál kevésbé ismert, szintén iszlamista terrorszervezetek, milíciák szedik áldozataikat. Tanulságként levonhatjuk, hogy az iszlám terror súlypontja a Közel-Keletről Líbián keresztül Afrikába helyeződött át.

Az üldözés egyik mérőfoka az istentisztelet helyszínéül szolgáló épületek rombolása, rongálása. Idén több ilyen incidenst regisztráltak, mint tavaly (1847 épület 1188 épülettel szemben). A növekedést itt is Nigéria adja, kisebb mértékben India, Burma, Mexikó és Ruanda. Az elemzésben használt további mutató a letartóztatások száma. Ebben egyértelműen Kína vezet (az összes 3150 letartóztatásból 1131 Kínában történt), amelyet Eritrea követ (370 eset).

Az erőszak elmélyüléséhez tartozik egyre több helyen a nemi erőszak. Bár számok nincsenek, az Open Doors egyéb anyagaiból láthatjuk, hogy Nigériában, Indiában, Burmában, Kongóban és a Közép-Afrikai Köztársaságban is megjelenik az erőszaknak ez a formája a keresztényüldözésben, az 50 toplistás ország közül tizenhétben. Idén nyáron a szervezet nyilvánosságra hozta a kilencéves Anjali Masih esetét, akit megerőszakoltak és meggyilkoltak, miután a szülei egy helyi gyülekezetben frissen megtértek hindu háttérből. Nigériában, a Közép-Afrikai Köztársaságban az Open Doors külön tanácsadással szolgál a nemi erőszakon átesett nők és rajtuk keresztül a családjuk, a közösségük felé. Nigériában a Boko Haram által elrabolt nők közül az elmúlt évek során sokan kiszabadultak (megszöktek vagy a katonaság mentette ki őket), azonban az eredeti közösségükbe történő visszailleszkedésük számos akadályba ütközik. A tradicionális kultúrákban a nemi erőszakot nem az áldozat szempontjából közelítik meg, hanem a közösség szempontjából: a férj, a család megaláztatása kerül előtérbe. A nőben az ellenség „feleségét”, a kényszerkapcsolatból született gyermekekben az ellenség gyermekeit látják („Boko baby” jelenség), ami miatt mind a nő, mind a gyermeke erős megvetéssel, akár kirekesztéssel találkozik visszatéréskor. Tanácsadási feladat lehet például, hogy a férj a nemi erőszak nyomán született gyermeket ugyanúgy szeresse, róla gondot viseljen, mint a saját, vér szerinti gyermekeiről, hogy ne váljon belőle a családon vagy a közösségen belül csak egy megtűrt, esetleg megvetett gyermek.

Amikor a demokrácia nem véd…

Nigériában demokratikus úton jutott hatalomra Muhammadu Buhari 2015-ben, döntően muszlim pártok koalíciós támogatásának köszönhetően, de keresztény szavazók segítségével is. Erős fellépést ígért a Boko Haram ellen, amely meg is valósult, azóta jelentősen visszaszorult a terrorszervezet. A keresztények ellen irányuló öldöklés ennek ellenére megsokszorozódott: egyes vándorló életmódot folytató, pásztorkodásból élő muszlim törzsek a sivatagosodás elől északról déli tájakra húzódnak. A délen letelepedett, zömében keresztény, mezőgazdaságból élő törzsek házait, földjeit rendre kisajátítják, az ott lakókat kiirtják. Dokumentált esetekben többször előfordult, hogy a rendőrség, a katonaság hiába kap riasztást, mivel vagy egyáltalán nem vonulnak ki, vagy csak órák múlva, miután vége lett az öldöklésnek, illetve ritkább esetben – állítólag – egyenesen szövetkeztek a támadókkal. Nem kizárható, hogy a nigériai államnak előbb-utóbb szembe kell néznie a népirtás vádjával. Ezen kívül főleg Észak-Nigériában nem kevesebb, mint 12 tartományban van érvényben a saría. Bár az iszlám törvénykezés bevezetése elől tömegesen vándoroltak ki a keresztények, még mindig él az említett tartományokban egy keresztény kisebbség. Ezeknek a kisebbségeknek, valamint az ütközőzónákban élő többi keresztény közösségnek a jövője a 2019. februári elnökválasztások egyik tétje.

Szintén egy kedvezőtlen demokratikus fordulat miatt romlott  látványosan az indiai keresztények helyzete. A 2014. évi választásokon a BJP (Indiai Emberek Pártja) aratott győzelmet. Akkor India a 31. helyen állt a rangsorban, idén a 11. helyen. Indiában az állam demokratikus jellege ellenére elsősorban az alsó kaszthoz tartozó „dalit” keresztényekkel történő bánásmód került a szégyenlistára, mivel az ő esetükben a jogállam csak részlegesen és akadozva működött. Az új, szélsőségesen nacionalista kormányzás alatt nemcsak az alulról jött neoprotestáns közösség tagjai ellen irányultak a szélsőséges hinduk támadásai, hanem a hagyományos keresztény kisebbség tagjai (például katolikusok) ellen is. Bár előfordul, hogy a helyi rendőrség közbelép, vagy a bíróság kedvező döntést hoz, a keresztény célpontok elleni támadások zömében büntetlenül és következmény nélkül maradnak.

A szélsőséges hinduk azzal vádolják a keresztény gyülekezeteket és vezetőiket, hogy „megtévesztik az ártatlan hindukat, hogy azok keresztények legyenek”. A kereszténység visszaszorítása érdekében stratégiájuk egyik sarokpontja, hogy a helyi lakosságot ellenük uszítják. A gyülekezeti vezetők az első számú célpontok.

2017-ben Indiában közel 24 ezer keresztényt bántalmaztak fizikailag a hite miatt. A kormánypárt félkatonai szárnya, a Rashtriya Swayamsevak Sangh (RSS) gyakran áll a támadások mögött, a rendőrség ellenük többnyire tehetetlen. Az RSS a „hindu nemzet” tanát hirdeti, céljuk a nemzet egyesítése, megtisztítása az „idegen” elemektől (muszlim, keresztény, buddhista, szikh kisebbségektől). A BPJ hatalomátvétele után, 2014 végén egyes RSS tisztségviselők 2021. december 31-ére tűzték ki az ország muszlim és keresztény kisebbségektől való végleges megtisztításának időpontját – bár ezektől a kijelentésektől később az RSS és a BPJ bizonyos fokig elhatárolódott. 

A rangsorban még két nagy demokráciával találkozunk, ahol a tavalyihoz képest súlyosbodott a helyzet: Indonézia (30. hely) és Burma (18. hely). Indonéziában, bár a keresztény kisebbség helyzetére pozitívan hatott a demokrácia bevezetése, a szélsőségek előretörését nem sikerült eddig leküzdeni (lásd a 2018. májusi, pünkösdi gyülekezeti házban elkövetett bombamerényletet). Burma (Mianmar) esetében 2016 óta még mindig tart a demokratikus átállás. Az ország vallási vagy etnikai kisebbségeivel szemben azonban rendszeresek a katonai atrocitások. Ilyenek a muszlim rohingyák, de kevésbé ismert, hogy az ország keresztény kisebbségei (kachin, karen, chin) hasonlóképpen évtizedek óta tartó kegyetlen katonai elnyomásnak vannak kitéve.

A szürke zóna foglyai

2011 óta először az Oroszországi Föderáció is visszatért a ranglistába, mégpedig a 41. helyre (tavaly az 55. helyről „súrolta” a ranglistát). Idén egyrészt pravoszláv célpontok ellen történtek terrorcselekmények, másrészt regionális szinten a muszlim háttérből származó keresztények helyzete ad okot aggodalomra, főleg a fegyveres konfliktusok kapcsán (Dagesztán, Csecsenföld).

Azt is meg kell jegyezni, hogy az úgynevezett Yarovaya terrorellenes törvénycsomag 2016-os elfogadása óta a már eleve meglehetősen bonyolult adminisztratív környezet még átláthatatlanabbá vált a nem pravoszláv keresztény felekezetek számára. Bár számos pünkösdi, karizmatikus, evangéliumi gyülekezet igyekezett megfelelni az új törvényeknek, világos paraméterek hiányában ezek a közösségek jogilag hamar vákuumban találták magukat: objektív kritériumok híján az új adminisztratív környezetnek való megfelelés értelmezési kérdéssé vált. Az új törvényben szereplő egyes „gumiparagrafusok” alapján (például törvény tiltja „az engedély nélküli misszionáriusi tevékenységeket”, de nem ad erről pontos definíciót, valamint nem mondja meg, hogyan vagy kitől kell kérelmezni ezt a bizonyos engedélyt) 2017-ben 143 eljárás indult, amelyekből 117 esetben elítélték a szóban forgó gyülekezeteket vagy egyéneket. 2017-ben a Jehova tanúinak felekezetét a kommunizmus óta először újra betiltották. Az állam propagandagépezete azonban tovább halad. Jelenleg a nem pravoszláv keresztény felekezetek sok esetben borotvaélen táncolnak. Már rég lemondtak bárminemű nyugati missziókkal vagy testvérgyülekezetekkel való együttműködési projektről (a magyarországi missziókkal viszont még nem kellett leállítaniuk az együttműködést) – ennek ellenére a pásztorokat külföldi ügynökként mutatják be, nemzetbiztonsági kockázatot igyekeznek láttatni ezekben a gyülekezetekben. Emiatt különböző nyomásoknak vannak kitéve, például nem ritka, hogy meg kell jelenniük a rendőrségen – csak úgy.

A szürke zónából a totalitárius kontrollba

Kínában 2018 februárjában egy új valláspolitika került bevezetésre, emiatt az ország tavaly óta 16 helyet ugrott előre a ranglistán, jelenleg a 27. helyen áll. Az évtizedek óta a szürke zónában tevékenykedő gyülekezetekkel szemben a kulturális forradalom óta először egyfajta zéró toleranciát hirdettek. Lényegében ezek a közösségek döntés elé vannak állítva: vagy teljesen rendezik a kapcsolatukat az állammal, tehát legálisan működnek (azaz csatlakoznak a kommunista párttal szorosan együttműködő egyik hivatalos felekezethez), vagy teljesen el kell merülniük az illegalitásba. Bár 2017 óta a levegőben volt ez a lépés, és voltak erős előjelei (a hatóságok egyes „engedély nélkül” épített gyülekezeti házakra, illetve keresztény weboldalakra csaptak le), az érintett közösségek most mégis teljes értetlenséggel és riadalommal reagálnak, hiszen évtizedek óta úgy működtek az „illegalitásban”, hogy utcai fronttal rendelkező, saját tulajdonú gyülekezeti házakat, sőt, akár intézményeket működtettek (könyvkiadókat, bibliaiskolákat, ritkábban óvodákat, iskolákat). Ezentúl az új rendelkezések nagyobb terhet rónak a már hivatalosan működő felekezetekre is. Eleve számos korlátozással kellett szembenézniük: istentiszteleten például nem szabad Jézus feltámadását történelmi tényként bemutatni, vagy erkölcsi ítélet alá vetni az abortuszt, nem szabad kiskorút bevinni az istentiszteletre, valamint a pásztoroknak több területen együtt kell működniük az államhatósággal, például a résztvevőkről névsort kell szolgáltatni. A tervek szerint rájuk lesz erőltetve egy új bibliafordítás is. A keresztet az épület tetejéről gyakran levetetik velük, illetve az épületeket „kínai” jellegű építészeti szempontból kell megerősíteniük, hogy ne tűnjenek „nyugatinak”, valamint nemzeti zászlót ajánlatos mindenütt kitenniük. Legújabb hírek szerint az egyik hivatalos gyülekezeti házban az első parancsolat feliratként szerepelt a falon, ám a kommunista hivatalnokok ezt is leszedették velük.

Ezenkívül tervszerűen kell leírniuk, hogy gyülekezetük miben járul hozzá a kommunista párt politikájához, és rendszeresen meg kell jelenniük az újonnan összevont vallásügyi és etnikai ügyek hivatalában. Ez az új valláspolitika összefügg a „kínaisítás” („sinicization”) politikájával. Minden hivatalos vallási tevékenység csak „kínai” nyelven futhat, amely tulajdonképpen a fő etnikumnak számító han kínaiak nyelve. A „kínaisítás” politikája elsősorban a muszlim tartományokat célozza (ujgurok).

Az együttműködéssel kapcsolatos döntést elhalasztó kínai közösségekre már 2018 utolsó hónapjaiban elkezdtek lecsapni. Az Open Doors nyilvánosságra hozta, hogy a helyi rendőrségek kvótát is kaptak arról, hogy nekik hány illegális keresztényt kell letartóztatniuk – innen a hatóság buzgósága. Ezek a közösségek patthelyzetbe kerültek: a hivatalos út keresztény szempontok miatt képtelenségnek tűnik, a szürke zónát felszámolják, a teljes illegalitás a magánlakásokba való visszatérést jelenti, ami hatalmas visszalépés a fejlődésükben. Tehát nincsen jó megoldás, és a kínai keresztények között jelentős a megosztottság a helyes stratégiát illetően. A régi hívők számára, akik a kulturális forradalom időszakára emlékeznek, a magánlakásokba való visszatérés nem meglepő fejlemény, hiszen Kínában egy-egy engedékenyebb időszak után mindig következett egy kőkemény korszak. Viszont fokozatos bevezetés alatt áll az úgynevezett „társadalmi kreditrendszer”, amely teljes digitális ellenőrzés alatt tartaná a társadalmat. Tehát nem egyértelmű, hogy ebben az új világban mennyire lehet majd egyáltalán illegális összejöveteleket tartani. A digitális világ viszont önmagában is egy lehetőség: az év végi letartóztatásokkal szemben sok esetben azzal védték meg magukat a keresztények, hogy információkat juttattak el a világ közvéleményéhez: lefilmezték a letartóztatásokat, a letartóztatottak neveit pedig folyamatosan frissítik, tehát minden emberi jogsértésnek nagy nyilvánosságot biztosítanak az országon belül és kívül is. Tehát a digitális világ egyfajta előny is a keresztények számára – és azt sem szabad elfelejteni, hogy a kínai hívők száma nem néhány százezer, mint a kulturális forradalom idején, hanem százmillióra tehető.

 

Olvasson tovább: