Kereső toggle

Milyen lesz a liberális világegyház?

David Wilkerson drámai látomása 1973-ból (2. rész)

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Előző számunkban felidéztünk néhány részletet abból a könyvből, amelyben David Wilkerson amerikai lelkész az 1973-ban kapott látomásait tette közzé. A társadalmi változások évtizedek távlatából azt igazolták, hogy ezek a figyelmeztetések reálisak voltak.

 

„Kétfajta erő képes csak visszatartani a homoszexuálisokat attól, hogy teljesen átadják magukat ennek a bűnnek: a társadalom elutasítása, valamint az egyház tanítása, ami megítéli ezt a gyakorlatot. Ha a társadalom többé nem tekinti természetellenesnek a homoszexualitást, hanem teljességgel elfogadja és bátorítja ezt a magatartást, és ha az egyház többé nem hirdeti azt, hogy a homoszexualitás bűn és nem nyújt segítséget az ilyen szexuális tevékenységeket végzők számára a megtéréshez – nos, akkor megszűnik minden visszatartó erő. A gátakat felhúzzák, és a homoszexuálisokat példaként állítják a társadalom elé. Azt láttam, hogy a jövőben ezt a két akadályt félresöprik, és megszűnik a visszatartó erő, aminek a nyomán káosz alakul ki a társadalmakban” – írta Wilkerson az 1973-ban látomása nyomán a The Vision című könyvében.

Ma aligha lehet azzal vitatkozni, hogy Wilkerson prognózisa megvalósult. A társadalmi ellenállást az évtizedek óta szisztematikusan és előre elkészített terv szerint zajló meleg- és genderpropaganda fokozatosan felszámolta. A Chicagói Egyetem felmérése szerint 1988-ban a homoszexuális házasság elfogadottságát 11 százaléknak mérte (korábban ez még alacsonyabb volt), 2010-ben azonban – az amerikai történelemben először – már a lakosság relatív többsége, 46 százalék támogatta, szemben a 40 százaléknyi elutasítással. 2016-ra – miután a Legfelsőbb Bíróság is elfogadta a melegházasság intézményét – ez az arány 58-36-ra változott, a támogatók javára.

A 30 év alattiak körében ennél is nagyobb az elfogadás, így David Kupelian konzervatív marketingszakértő szerint a „meleglobbi” programja a huszadik században a második világháborús propagandát követő leghatékonyabb manipulációs marketingstratégiának bizonyult. Kupelian úgy véli, hogy a szivárványmozgalom csak a 19. századi radikális társadalmi forradalmárok által elért fordulathoz hasonlítható, miután célkitűzései nem állnak meg az életmód szabad megválasztásánál, hanem ennél sokkal mélyebb, civilizációs fordulatot sikerült elérniük.

Nem csak a statisztikák jelzik, hogy a társadalmi ellenállás a hetvenes-nyolcvanas években még megvolt az amerikai társadalomban a homoszexuális életformával szemben. Jól jelzi ezt, hogy hét évvel Wilkerson próféciáját követően, 1980-ban Amerikát megrázta egy ígéretes jövő előtt álló republikánus politikus botránya. Robert Bauman volt az első konzervatív kongresszusi képviselő, aki kénytelen volt a nyilvánosság előtt elismerni azt, hogy homoszexuális. Bauman nem önként vállalta a „coming out”-ot. A marylandi képviselőt tetten érték, amikor egy fiatalkorú homoszexuális prostituálttal randevúzott. A négygyermekes, családvédő politikus ekkor már nyolc éve volt a kongresszus tagja, és a republikánusok arra számítottak, hogy a képviselőházban többségben lévő párt őt választja a frakció elnökének. A 43 éves politikus bocsánatot kért mindenkitől: titkos hajlamait annak tulajdonította, hogy ötéves korában egy tinédzser fiú megrontotta. Ennek ellenére Bauman a botrányt követően mindent elveszített: parlamenti karrierje kettétört, családja szétesett, vagyonát elveszítette, és befolyásos barátai is otthagyták.

„Ez tehát egy trend”

Ezekben az évtizedekben elképzelhetetlen volt, hogy a szexuális forradalom által keltett radikális társadalmi változások az egyházakban is teret nyerjenek. Márpedig Wilkerson látomása szerint az egyházak egy része is feladja az ellenállást a homoszexualitással szemben, sőt Isten előtt elfogadott életmódnak fogja minősíteni azt.

Ma mindez a szemünk előtt játszódik le: nem csupán rejtett bűnök napvilágra kerüléséről van szó, hanem egyre nyíltabban zajlik a homoszexuálisok beépítése különböző egyházi pozíciókba. A liberális protestáns felekezetekben szinte mindenhol elfogadott a melegházasság, de az utóbbi években a katolikus egyház is egyre nyitottabb e téren.

A történelem első jezsuita pápája egyházfőként is képviseli rendje liberális erkölcsi felfogását. Ferenc pápa októberben a fiatalokról tartott püspöki szinóduson azt mondta, hogy a melegeket is be kell vonni az egyházi életbe. A püspökök állást foglaltak arról is, hogy a homoszexuális embereket nem szabad hátrányosan megkülönböztetni szexualitásuk miatt, hanem hitükben kísérni kell őket. „Isten minden embert szeret, s így tesz az egyház is.” – olvasható a szinódusi állásfoglalásban, amelyet a püspökök 178 szavazattal fogadtak el 65 ellenében.

A legismertebb jezsuita LMBT-lobbista pap, James Martin nemrég elismerően beszélt Ferenc „melegbarát” lépéseiről, amelyekkel szerinte meg akarja változtatni a katolikus egyház homoszexualitással kapcsolatos hozzáállását. Martin, aki a Vatikán kommunikációs tanácsadója is, minderről egy november 3-án Washingtonban tartott konferencia előadójaként ezt mondta:

„Csak nézzék meg, mi történt az elmúlt öt évben, amióta Ferenc pápát megválasztották. Mindenekelőtt [ott vannak] Ferenc pápa olyan megszólalásai az LMBT-emberekről, mint amilyen a ‘Ki vagyok én, hogy megítéljem?’. Az ő öt leghíresebb szava a meleg emberekről szóló kérdésekre adott válasz volt, nemde? Ő az első pápa, aki a ‘meleg’ szót használja” – mondta az előadásában James Martin, majd így folytatta: „Meleg barátai vannak. Beszélt arról, hogy azt szeretné, hogy a meleg emberek szívesen látottnak érezzék magukat az Egyházban. Ez nagy dolog. Melegbarát püspököket, érsekeket és bíborosokat nevezett ki, mint például Tobin bíborost, Newark érsekét, aki a ‘befogadó szentmisét’ tartott LMBT-embereknek a katedrálisában. Ez tehát egy trend.”

A Katolikus Válasz című reformkatolikus hírportál értékelése szerint  a jezsuita James Martin utóbbi állításai, miszerint Ferenc pápa melegbarát egyháziakat emelt vezető pozíciókba, ugyanazok, mint amelyeket az Egyesült Államok korábbi pápai nunciusa, Carlo Maria Viganò érsek is állított a vallomásaiban. „Igaz, míg a vatikáni tanácsadó ezeket pozitívumokként értékeli, addig Viganò érsek a híveket veszélyként figyelmezteti rá” – jegyzi meg a Katolikus Válasz, amely emlékeztet arra, hogy Viganò érsek az első – még augusztusban közzétett – vallomásában név szerint is említette James Martint:

„James Martin S.J. atya, a kommunikációért felelős dikasztérium tanácsadója, ismert LMBT-aktivista. Őt szemelték ki arra, hogy megrontsa a dublini Családok Világtalálkozóján résztvevő fiatalokat. Mindez szomorú példa a jezsuiták deviáns szárnyának működésére” – írta levelében Viganò érsek. (Vádirat a pápa ellen. Hetek, 2018. augusztus 29.)

Wilkerson szerint a homoszexualitás egyházi legitimizálása alapot kínál egy új, univerzális világegyház kialakulása számára is, mert a morális szempontok kikapcsolásával sokkal könnyebb közös nevezőt teremteni a különböző felekezetek között. „Egy olyan világegyház kialakulását láttam, ami a liberális ökumenikus protestánsok és a római katolikus egyház között jön létre. Ezek politikai szövetséget alkotnak egymással, és ezáltal az egyik legerősebb vallási hatalommá válnak a földön” – írja a lelkész, aki szerint a globális szuperegyház csak nevében lesz spirituális, valójában egy politikai programot fog követni és megvalósítani.

„Ez az erős felekezeti unió tevékeny lesz a különböző társadalmi és jótékonysági programokban, és az együttérzés egyházaként tünteti fel magát. A vezetőik hangzatos nyilatkozatokat tesznek az emberi szükségek betöltésének fontosságáról, és felhívásokat tesznek közzé, amelyek sürgetik a politikai cselekvést a társadalmak ’megújítására’”.

Úton a világegyház felé

Wilkerson úgy látta, hogy a hivatalos egyház egyre inkább kivonul a spirituális szférából, ami teret nyit egy újfajta megtévesztésnek: „A Világegyház bizottságokat fog kinevezni, melyek úgy döntenek, hogy a sátán nem létezik, nem is kell félni tőle. Imaórák helyett üléseket tartanak. Egyre több prédikátor és pap, akik nincsenek Jézussal túl szoros kapcsolatban, szívesen átsorolnak a sátánhoz. A sátán viszont elküldi az ő prédikátorait. Ezek máris azt hirdetik, hogy sátán nincs, ezért oka sincs félni senkinek. Az egyházakban okkult és babonás gyakorlatokat, kártyavetést és horoszkópokat alkalmaznak majd a rendszeres istentiszteletek keretében.” Mindez nem a különböző sátánista csoportokban fog zajlani, hanem a gyökerét vesztett, spirituálisan kiürült keresztény egyházakban, amelyek „keresztény babonaságnak” bélyegzik és elutasítják a karizmatikus egyházak gyakorlatát a Szent Lélekkel való közösség erősítésére. (Lásd interjúnkat a neopünkösdi mozgalomról Rodney Howard-Browne amerikai lelkésszel a 2. oldalon).

Míg a homoszexuálisok és „LGBTQ-emberek” iránti tolerancia gyorsan növekszik a hagyományos felekezetekben, sok nyugati országban állami törvényekkel is igyekeznek korlátozni azoknak a lelkészeknek és gyülekezeteknek a nyilvános szolgálatát, akik továbbra is bűnnek tartják a homoszexualitást, és az Evangélium alapján megtérést hirdetnek ebből az életmódból. A törvények és a közösségi médiumok hírcenzorai egyre inkább bűncselekmény kategóriába sorolják azt, ha keresztények azt hirdetik, hogy van lehetőség a homoszexuális életmód megváltoztatására. Ez a tevékenységet – vagyis az evangélium kompromisszumok nélküli képviseletét – emberi jogok elleni támadásnak minősítik, és a „konverziós terápiák” teljes betiltását szorgalmazzák – szintén összhangban Wilkerson 1973-as víziójával.

Trump csak két nemet ismerne el

A csata azonban még nem dőlt el, az Egyesült Államokban sem. Donald Trump elnök utasítására az amerikai Igazságügyi Minisztérium hamarosan döntést hozhat arról, hogy a közigazgatásban kötelezően a születéskori, biológiai nemet kell alkalmazni minden személynél, tehát a férfi / nő kategórián kívül nem lehet más opció.

Amennyiben bevezetik, az intézkedés megszünteti azt a káoszt, amit David Wilkerson 45 éve előre jelzett, és amit Obama elnök 2016-ban a transznemű ideológia elfogadásával okozott. Ennek következtében iskolák, kórházak, egyházi-, sport- és közintézmények kényszerültek arra, hogy ellenkező biológiai nemű személyeket engedjenek be a mosdókba, öltözőkbe, zuhanyzókba. Az a szemlélet, hogy a nemi identitás döntés kérdése, ami független a biológiai adottságoktól, megoldhatatlan dilemmákat okozott a hadseregnél és a börtönökben is.

A Pentagon már be is jelentette, hogy az újoncok dokumentumain a biológiai nemet kell feltüntetni. A tervezet szerint a biológiai nem megváltoztatása a dokumentumokban csak akkor lehetséges, ha teljes és visszafordíthatatlan nemváltoztató műtéten ment keresztül az illető. Ilyen radikális beavatkozásra azonban csak nagyon kevesen vállalkoznak az Egyesült Államokban – a számuk évente néhány száz –, míg az identitás alapú definícióval milliós tömegek választhatnák meg a nemi besorolásukat.

A progresszív liberális aktivisták sem hagyják azonban annyiban: már előre kampányt indítottak #NemTörölhetikEl (#WontBeErased) jelszóval, a „gender identitás” szabad megválasztását követelve, függetlenül a biológiai adottságoktól.

Olvasson tovább: