Kereső toggle

Üldözők és eretnekek között (második rész)

Az apostoli atyák és a vértanúk

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A második-harmadik században még javában tartottak a keresztényüldözések, amikor a kor legjelentősebb tanítói megpróbálták az újszövetséget – a filozófia nyelvét is felhasználva – eljuttatni a Római Birodalom értelmiségi elitjéhez.

Krisztus feltámadásának közvetlen szemtanúi és azok tanítványai halálát követően az üldözések és a gnosztikus tanítások elterjedése egyre inkább fenyegetni kezdte a kereszténység szellemi egységét. Ebben az időszakban (2-3. század) még nem volt egységes hitvallás (Nicea, Kr. u. 325), és a kánon meghatározására is csaknem két évszázadot kellett várni (Római zsinat, Kr. u. 386). Emiatt különböző levelek: apokrifek, pszeudoepigrafák (egyesek Jézus mondásainak a gyűjteményeit is feltételezik, ezek az úgynevezett logionok) és gnosztikus tanok is terjedtek a gyülekezetek között. Ezért ebben a szellemi káoszban egyre fontosabbá vált a keresztény hit fundamentumainak a meghatározása.

Védőbeszédek a hit mellett

A rómaiak által elpusztított Templomnak (Kr. u. 70), majd pedig a Bar Kochba-felkelés leverésének (Kr. u. 135) következménye a jeruzsálemi zsidóság számára a diaszpóra volt, a kereszténység számára pedig ezen események egyet jelentettek a zsidó gyökerektől való elszakadással. Ezt követően tehát a keresztényeknek a hellén kultúrkörben kellett az evangéliumot hirdetniük, valamint apológiát (védőbeszédet) folytatniuk a hitük mellett.

További, egyben a legkritikusabb kérdés a gnoszticizmus problémája volt, amely fagyöngyként élősködött az egyházon és a görög filozófián is. A gnoszticizmus dualista vallás volt, képviselői pedig Isten Igéjét és a filozófiát is a saját világnézetük alátámasztására használták, ami szerint a „spirituális” emberek feljebbvalók.

Ez az álláspont már a gnoszticizmus egyik szülőatyjánál, Simon mágusnál is fellelhető, hiszen ő saját magát „valami Nagynak” mondta, és képtelen volt bűnbánatot tartani, valamint megalázkodni a Péter által hirdetett Messiás üdvözítő munkája előtt.

Az előbb említett kihívásokon túl pedig olyan egyházszervezeti kérdésekkel kényszerültek szembenézni, mint például, hogy mit kell tenni azokkal, akik az üldözések miatt hittagadókká váltak, elbuktak, vagy valami módon megalkudtak. Antoninus Pius császár Kr. u. 112-ben kivégeztette Polükárposzt, 140-ben Athénban rendelt el keresztényüldözést, Marcus Aurelius császár Jusztinoszt végeztette ki 165-ben, majd 177-ben Lyonban és Viennében üldözte a hívőket.

Ez a kérdés egészen a Konstantin által kiadott milánói ediktumig (313) lezáratlan maradt, ekkor törölték el a keresztényekre kiszabott büntetéseket. Az üldözések legfőbb kiváltó oka az volt, hogy a keresztények nem voltak hajlandóak részt venni a bálványáldozati ünnepségeken, és nem ismerték el a császár mindenhatóságát. Olyan apologéták, mint Quadrátusz, Ariszteidész vagy éppen Jusztinosz azzal a céllal küldték leveleiket az éppen uralkodó császárhoz, hogy megértessék velük a saját istenképüket, és azt, hogy nem viszonyulnak ellenségesen a császárhoz, sőt, még imádkoznak is érte. Sajnálatos módon ezek a levelek nem érték el a céljaikat, és a hitvalló keresztényeknek egészen a 4. század elejéig gyakran az életükkel kellett fizetniük a hitükért.

Az apologéták és a filozófia

Annak ellenére, hogy a Római Birodalom vezető rétege elutasító volt a keresztényekkel szemben, az apologéták munkássága Kr. u. a 2. század közepétől egyre lényegesebbé vált. A kor társadalmi közegéből adódott, hogy az apologéták a görög filozófia által kínált lehetőségekkel kezdtek élni – hiszen a rabbinikus írásmagyarázattal nem mentek volna semmire –, ugyanakkor a gnózis is a filozófiával legitimálta magát. A pogányság számára a gnózis és a kereszténység első pillantásra azonosnak tűnt.

Ennek következtében a legnagyobb feszültség nem a pogányság és a kereszténység között jött létre, hanem a kereszténység és a gnoszticizmus között.  A szellemi keresztények vallási téren semmilyen közösséget nem vállalhattak a pogányokkal, így egyetlen érintkezési pontként maradt a filozófia.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: