Kereső toggle

Róma ölelő karjai

Merre vezet Ferenc pápa útja?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ferenc pápa az elmúlt öt évben szinte minden területen – társadalmi, morális, politikai és dogmatikus kérdésekben egyaránt – radikális kijelentéseket tett. A katolikus egyház feje rendre sokkolja a konzervatív híveket a halálbüntetéssel, pokollal és migrációval kapcsolatos kijelentéseivel, a homoszexualitással kapcsolatban pedig olyan kettős játszmát űz, ami alapjaiban változtathatja meg az általunk ismert keresztény világot.

Már hatalomra kerülése is kérdéseket vetett fel, hiszen elődje XVI. Benedek a lemondását minden jel szerint nem önszántából tette, hanem vatikáni érdekcsoportok kemény nyomásának engedve. A kényszer hatására történő lemondás azonban nem tekinthető érvényesnek, ezért sokan továbbra is Benedeket tartják a törvényes egyházfőnek, és megkérdőjelezik Ferenc hatalmának legitimitását.

A római katolikus egyházon belül ekkorra már évtizedek óta ádáz küzdelem zajlott az addigi tanrendszert és liturgiát változatlanul fenntartani akaró konzervatív szárny és az erkölcsi liberalizmust a hivatalos egyházi állásfoglalásokban is érvényesíteni szándékozó modernista irányzat között. Ennek a harcnak 2013 februárjára az lett az eredménye, hogy a konzervativizmusáról híres Benedek távozni kényszerült a pápai trónról.

Az Argentínából érkező új egyházfő személyére korábbi pályafutásának tisztázatlan fejezetei is árnyékot vetettek. Elsősorban az argentin katonai diktatúra alatt, az 1976 és 1983 közötti úgynevezett „piszkos háború” idején a hatalommal folytatott együttműködése kérdéseket vetett fel. A katonai junta kegyetlen uralma alatt harmincezer ember tűnt el, százötven papot hurcoltak el és gyilkoltak meg, és eközben a római katolikus egyházi vezetés mélyen hallgatott. Jorge Mario Bergoglio (azaz a későbbi Ferenc pápa) ekkor az argentin jezsuita rendtartomány főnökeként dokumentumok tanúsága szerint többek között két saját rendtársát is kiszolgáltatta a katonai rezsim hatóságainak.

Pápává választása után több fontos kérdésben is a globalista liberális elit, illetve média elvárásaival összhangban fogalmazta meg állásfoglalásait.

Ferenc pápa Isztambulban a Kék Mecset imámjával, 2014-ben. Közös ima Mekka felé.
Látványos gesztusokat tett az iszlám javára. Miközben muszlim terroristák megdöbbentő cselekmények sorát hajtották végre szerte a világon és az Iszlám Állam tettei borzolták a kedélyeket, Ferenc pápa a 2013 decemberében kiadott Evangelii Gaudium (Az evangélium öröme) kezdetű apostoli buzdításban dicséretekkel halmozta el a muszlim vallást és azt állította, hogy „az igazi iszlám és a Korán helyes olvasata szemben áll az erőszak minden formájával”. 2015-ben afrikai körútja során, amikor meglátogatott egy mecsetet, muszlim szokásnak megfelelően cipőjét levéve, Mekka felé fordulva imádkozott. Henri Boulad, az egyiptomi jezsuita rendtartomány korábbi főnöke, illetve a kairói jezsuita kollégium vezetője kijelentette: Ferenc pápa „nem érti az iszlámot, mert sosem élt muszlim országban, és nem tapasztalta annak belső dinamikáját”. Muszlim vallásról keresztény hitre tért hívők pedig nyílt levélben figyelmeztették a pápát az iszlámmal kapcsolatos álláspontjának teljes megalapozatlanságára.

Az egyházfő nagy szószólója az Európába irányuló migráció támogatásának. Egyik 2017-ben tartott beszédében kijelentette: Krisztus azt akarja, hogy „szélesre tárt karokkal” fogadjuk be a migránsokat. A 2018 áprilisában kiadott Gaudete et exsultate (Örüljetek és ujjongjatok) kezdetű apostoli buzdításában pedig keresztényietlennek minősítette azt a hozzáállást, ha valaki fontosabbnak tartja az abortuszok beszüntetését, mint a migránsok helyzetének javítását.

Az abortusz kérdésében egyébként határozottan képviseli az évszázados életpárti katolikus felfogást, amely a művi vetélést a terhesség bármely időszakában egyértelműen gyilkosságnak tekinti, egy ártatlan személy meggyilkolásának. Ugyanakkor kész gesztusokat tenni az abortuszt támogatók számára is. Amikor 2016-ban bezáratta a Pápai Életvédő Akadémiát, és 172 tagját elbocsátotta, az új tagok közé beválasztotta azt a Nigel Biggar brit filozófust, az Oxfordi Egyetem erkölcs- és lelkipásztori teológiával foglalkozó professzorát, aki a terhességek 18. hetéig végezhető abortuszok szószólója.

A házasság és család témakörét illetően azonban nem ragaszkodik az eddigi római katolikus tanítások maradéktalan megőrzéséhez, továbbviteléhez, hanem több ponton kész a felfogását „a kor elvárásaihoz” igazítani.

Minden addiginál nagyobb vihart váltott ki a 2016 áprilisában kiadott Amoris laetitia (A szeretet öröme) kezdetű apostoli buzdítása. E dokumentum a család kérdésével foglalkozó 2014. és 2015. évi püspöki szinódusok tanácskozásain alapszik. A legnagyobb tiltakozást vele szemben az váltotta ki, hogy lehetővé tette elvált, de egy másik személlyel újraházasodott katolikusok számára, hogy a mise során áldozhassanak, azaz részesüljenek a „szentostyából”.

A hagyományos felfogás hívei azért tiltakoznak, mert véleményük szerint ennek következtében a római egyház legalapvetőbb tanításai súlyosan sérülnek. Így például mivel a tradicionális katolikus felfogás szerint a házasság alapvetően felbonthatatlan, az újraházasodott elváltak szentségekhez engedésével a válás igazolást nyerne. Az elváltakat, akik aztán más személlyel újraházasodtak, a házasság lényegi felbonthatatlansága miatt aktív házasságtörésben lévőknek tekintik, akiknek a szentségekhez bocsátásával a házasságtörés is legitimitást nyerne. Továbbá, ha az ilyen házasságtörésben élő, azaz bűnös személyek törvényesen magukhoz vehetnék a szentségnek számító ostyát, akkor maga ez a katolikus szentség is súlyos sérelmet szenvedne. Számos nagy tekintélyű katolikus személyiség, főpapok, bíborosok több különböző beadványban is igyekeztek felhívni a pápa figyelmét az Amoris laetitia állításainak veszélyeire, illetve korrigálni a szerintük eretnekségek számára utat nyitó megállapításokat. A pápa azonban mindmáig egyetlen beadványra sem adott semmiféle választ.

Élénk sajtóvisszhangot váltott ki Ferenc pápának az olasz La Repubblica lap neves alapító-újságírójával folytatott húsvéti beszélgetése során tett megállapítása, miszerint a pokol nem létezik, a bűnös lelkek nem ide kerülnek, hanem eltűnnek. Az interjú megjelenése után a Vatikán kínos magyarázkodásra kényszerült, amely szerint a pápa nem interjút adott, csak magánbeszélgetésre fogadta az újságírót, aki nem szó szerint idézte az egyházfő szavait, csak rekonstruálta azokat.

2018 augusztusában egy alapvető egyházi tanítás tényleges megváltoztatására került sor. Ferenc pápa utasítására át kellett írni a Katolikus Egyház Katekizmusának, azaz hittani alapdokumentumának 2067. pontját, amely eddig megengedhetőnek minősítette a halálbüntetést.

Miközben a pápa számos kérdésben utat nyit az erkölcsi liberalizálásnak, ugyanakkor aktív gyakorlója a középkorias rituális katolicizmusnak már fiatal kora óta. Németországi tanulmányairól úgy tért vissza hazájába, hogy Augsburgból magával vitte egy nevezetes szentkép, az úgynevezett Csomóoldó Boldogasszony képének másolatát, majd Argentínában és a környező országokban egy kultuszt indított el a szentkép körül, hogy az emberek e szentképhez folyamodjanak gondjaik megoldásáért. Az Argentin  Püspökkari Konferencia elnökeként ő volt az első püspök a világon, aki a régi tridenti liturgia szerint celebrált misét. Az ereklyekultusznak is aktív gyakorlója. Amikor 2014. tavaszán szentté avatta II. János Pál pápát és a II. Vatikáni zsinatot összehívó XXIII. János pápát,  a szentté avatásuk során Ferenc pápa vallásos tiszteletben részesített két friss ereklyét. A II. János Pál pápa vérét tartalmazó fiolát, illetve a XXIII. Jánosról levágott kis bőrdarabot is. 

Figyelemre méltó Ferenc pápával kapcsolatban az is, hogy milyen különös érdeklődést mutat a karizmatikus mozgalom iránt. Ez nem véletlen, hiszen szülőhazájában, Argentínában, de egész Dél-Amerikában és másutt is szerte a világon, a római katolicizmus számára a független karizmatikus mozgalom jelenti a legfőbb kihívást, ez számára a legnagyobb rivális keresztény irányzat.

Már pápává választása előtt hivatalosan őt nevezték ki a karizmatikus megújulás szellemi referensévé Argentínában, azaz katolikus részről ő számított a mozgalom legfőbb szakértőjének, sőt feltételezhető, hogy egyebek mellett ez is szerepet játszott pápává választásában.

Megválasztását követően már 2014 elejétől megkezdte a független karizmatikus mozgalom római katolikus szempontból történő semlegesítését. Ehhez a fő eszköznek az ökumenizmust, a különböző keresztény irányzatok egységbe tömörítését igyekezett felhasználni. Ferenc pápa videoüzenetet küldött az Egyesült Államok egyik legtekintélyesebb karizmatikus vezetőjének, Kenneth Copelandnek, amiben a következőket mondta: „Elkülönültek vagyunk… Sóvárogva várom, hogy ez a különállás véget érjen és közösségre lépjünk egymással.”

Az üzenetet egy nagyszabású konferencián vetítették le, melyet karizmatikus vezetők számára rendeztek. A fogadtatás nagyon pozitív volt. Ezt követően több tekintélyes amerikai független karizmatikus vezető utazott a Vatikánba, hogy találkozzon Ferenc pápával. Az egyik ilyen küldöttséget elvitték Rómában egy ötvenezer fős katolikus karizmatikus rendezvényre, ahol a pápa a független különállás felszámolására és az ökumenikus egység hathatós munkálására szólította fel őket. Mint mondta: „Honnan származik a megosztottság? Az ördögtől! ... Mi a fő feladat? A szellemi ökumenizmus!”

A találkozók nyomán a karizmatikus vezetők jelentős része lelkesen nyilatkozott a pápáról mint kivételes szellemi vezetőről. Kenneth Copeland pedig egy karizmatikus megaösszejövetelen meghirdette, hogy véget kell vetni a római katolicizmussal szembeni protestáns gyökerű szembenállásnak, hiszen állítása szerint a teológiai különbségek a karizmatikusok és római katolikusok között lényegében megszűntek.

Ez a gyakorlatban napjainkra azt jelenti, hogy világszerte a karizmatikus gyülekezetek többségében nem hangzik el semmiféle bíráló megjegyzés a katolicizmus bibliaellenes hitelveivel vagy hitgyakorlatával szemben, és nem is szólítják fel őket megtérésre a bibliaellenes hitgyakorlatból.

A független karizmatikus mozgalom semlegesítése terén Európában történt a legjelentősebb esemény. 2014 márciusában a kontinens egyik legnagyobb karizmatikus gyülekezetének, a Svédországi Uppsalában működő mintegy háromezer fős Livets Ord (Élet Szava) nevű gyülekezet vezetője, Ulf Ekman bejelentette, hogy feleségével együtt áttért római katolikus hitre.

Ferenc pápa megkülönböztetett figyelmet fordít Magyarországra és a római katolicizmus itteni pozícióinak megerősítésére is. Ezzel magyarázható, hogy 2016-ban úgy döntött, hogy az átváltoztatott ostya, azaz az Eucharisztia imádására négyévenként rendezett Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus rendezője Magyarország legyen, színhelye pedig Budapest.

A pápa tanácsaival összhangban négy éven át tartó programsorozatot indítottak el 2017-ben, hogy megváltozzon az ország szellemi atmoszférája, és nagyszabású római katolikus megújulás menjen végbe.

Ereklyemenet – Országjáró óriáskereszt

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előkészületei között kiemelt szerepet kap a magyar szentek ereklyéit tartalmazó, és Ferenc pápa által megáldott hatalmas, Missziós Kereszt országjárása.
A római katolikus egyház egyik legnagyobb ünnepe augusztus 15-én „Mária mennybevitele”. Idén ennek alkalmából a Missziós Kereszt – a rendezvény hivatalos honlapjának megfogalmazása szerint – a Mátraverebély–Szentkúti főbúcsú „különleges vendége” volt, ahová „Erdő Péter bíboros kísérte”.
A közel ötméteres díszes keresztet a résztvevők különleges hódolatban részesítették. „Tizenegy órakor megkondultak a harangok. Hangjuk betöltötte az egész völgyet. Ünnepre hívtak. Megkezdődött a bevonulás. Legelöl a keresztet és a települések tábláit vivők haladtak, mögöttük a lobogók, utána pedig a viseletbe öltözött Mária-lányok, hordozható Mária-szobrokkal. A hordozók két oldalról körbevették az oltárt. Így vonult be középre a papság.” – írja tudósításában az Eucharisztikus Kongresszus hivatalos honlapja (iec2020.hu).
A rendkívüli tisztelettel körülvett tárgyat a tervek szerint 2020-ig Magyarország szinte valamennyi településére elviszik. A missziós kereszt még a 2007-es budapesti városmisszió alkalmából készült, de a 10. évfordulón felújították, és öt újabb magyar (vonatkozású) szent, illetve boldog – Szent Márton, Boldog Gizella, Boldog Romzsa Tódor, Boldog Apor Vilmos, Boldog Meszlényi Zoltán – ereklyéit helyezték el benne. A missziós keresztet 2017 őszén a Vatikánba is elszállították, ahol Ferenc pápa megáldotta.
A 2020-as rendezvény spirituális előkészítésében nagy szerepet vállal az úgynevezett Cursillo-mozgalom. A spanyol eredetű lelkiségi mozgalom 1944-ben indult és bemutatkozásuk szerint azóta „számos más lelkiségi mozgalom is (pléldául Házas hétvége, Antiókhia, Neokatekumenális út, Mécs) merített a Cursillo karizmájából, alapgondolataiból és módszeréből”. A hétvégente megtartott közösségi találkozókon Magyarországon is több tízezren vettek már részt. A mozgalom hazai lelki vezetője Székely János megyéspüspök.

Olvasson tovább: