Kereső toggle

Jeruzsálemért nem hallgatnak

Kell-e félni a filoszemita keresztényektől?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A nemzetközi média azzal riogatott, hogy Trump a keresztényekkel együtt májusban kirobbantja a közel-keleti apokalipszist. Aztán mégsem így lett.

Az elmúlt hetekben számos olyan elemzést lehetett olvasni, amelyek egy újabb nagy közel-keleti háború, sőt akár világháború lehetőségével riogattak. Az értékelések arra hivatkoztak, hogy Donald Trump és Benjamin Netanjahu olyan veszélyes útra lépett, ami az egész világot fenyegeti. Arra hivatkoztak, hogy az amerikai nagykövetség jeruzsálemi megnyitása, az iráni atomegyezmény washingtoni részről való felmondása, a Szíriában létesített iráni katonai bázisok ellen végrehajtott izraeli támadások, az Izrael megalapításának 70. évfordulójával szemben meghirdetett palesztin Nakba („a katasztrófa napja”), a gázai „nagy visszatérési menet” együttesen olyan robbanékony elegyet alkot, ami csak egy szikrára vár, hogy lángba borítsa a térséget. Ráadásul mindez egybeesett a ramadán hónapjával, ami még „csendes” években is gyakran a terrorizmus és erőszak fokozódásával jár együtt. Az anticionista balliberális nyugati médiában már megszokott módon a felelősséget elsősorban a „szélsőséges telepesek befolyása alatt álló izraeli (szélső)jobboldali kormányra” hárították, ám ezúttal a bűnbak szerepét megosztották a „fundamentalista, fanatikus Izrael-barát keresztények” által befolyásolt amerikai kormányzattal. (Keretes cikkünkben olvashatnak arról, hogy milyen vallási-ideológiai szempontoktól teljesen független, geopolitikai tényezők akadályozták meg a válság berobbanását.)

Apokaliptikus bestsellerek nemzedéke

Bár korábban is előfordult, hogy az evangéliumi keresztényeket a sajtóban azzal vádolták, hogy a politikai folyamatokat – elsősorban Izraellel kapcsolatban – sajátos teológiai felfogásuk szerint értelmezik, most először állítják azt, hogy nézeteik konkrétan meghatározzák az amerikai diplomácia lépéseit. Márpedig az elmúlt hetekben, látszólag egymástól függetlenül, hirtelen több ilyen elemzés is megjelent a világ befolyásos médiumaiban, a The Guardiantől a The Washington Poston át a CNN-ig.

A brit lap abból indult ki, hogy az amerikai nagykövetség jeruzsálemi megnyitóján – számos más felszólaló mellett – két evangéliumi „szuper-sztár” lelkész is imát mondott. A The Guardian szerint mind Robert Jeffress, mind pedig John Hagee olyan apokaliptikus könyvek szerzője, amelyekben Izrael kulcsszereplője az „utolsó idők” eseménysorozatának. Ezt összekapcsolják azzal a közelmúltban készült felméréssel, amely szerint az evangéliumi keresztények több mint fele „elismerte”, hogy az „utolsó időkkel kapcsolatos próféciák miatt támogatja Izraelt”. A LifeWay Research kutatása azt mutatta, hogy a válaszadók kétharmada „határozottan egyetértett” azzal, miszerint a Szentföldre vonatkozó bibliai ígéret – ami Ábrahámnak juttatta a területet –„időkorlátok nélkül érvényes”. Azt már mi tesszük hozzá, hogy ebben semmi meglepő nincs, hiszen az ígéret pontosan ezt is tartalmazza: „Mind az egész földet, amelyet látsz, neked adom és a te magodnak örökre”. (1Móz. 13,15)

A képlet mindenesetre máris adott: a mai, politikailag aktív evangéliumi generáció tagjai 20-40 évvel ezelőtti „apokaliptikus keresztény bestsellereken” nőttek fel. E művek között említi a cikk Hal Lindsey The Late Great Planet Earth (A néhai híres Földbolygó) című, még a hetvenes években megjelent könyvét, valamint Pat Robertson televíziós evangélistának az új világrendről írt művét, illetve szintén a kilencvenes években megjelent Left Behind (A hátramaradtak) című regénysorozatot.

Ezek a művek a The Guardian szerint arra indították a keresztényeket szerte a világon, hogy „intenzív érdeklődést tanúsítsanak a Szentföld iránt”. A brit liberális lap arra nem tér ki, hogy mi ebben az új, hiszen közel kétezer évvel ezelőtt a kereszténység itt, ebben a térségben jött létre, az evangéliumok és más újszövetségi könyvek eseményei túlnyomórészt szintén itt történtek, keresztények az évszázadok során folyamatosan elzarándokoltak a Szentföldre, de még a zsidóság ősi földjére való visszatérését is keresztények hirdették, már Herzl Tivadart jóval megelőzően. A The Guardian továbbá így foglalja össze a keresztény eszkatológiát: „Sokan abban hisznek, hogy a zsidók helyreállítása (! - a szerk.) Palesztinában egy szent háborút eredményez a jó és a rossz között, ahogyan azt a Jelenések könyve megprófétálta, majd ezt követően Isten egy szent királyságot állít fel a Földön.”

Az exvangéliumiak

Ebből a saját készítésű apokaliptikus zanzából vonja le a lap a következtetést, hogy a keresztények azért támogatják Izrael államát, mert ettől várják „az utolsó idők” eljövetelének felgyorsítását. Úgy vélik, az idézett könyvek mellett az egykori kaliforniai Jézus-mozgalom is az apokaliptikus várakozást erősítette, mondván, a „left behind” (hátramaradottak) elképzelést a korszak egyik népszerű keresztény zenésze, Larry Norman találta ki egyik dalában. Valójában az I wish We’d All Been Ready (Bárcsak mind készen állnánk) című dalban Norman semmilyen új teológiát nem talált ki, egyszerűen Jézus próféciáját vette alapul, amelyben arról beszélt, hogy „ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik. Két asszony őröl együtt; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik. Ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.” (Lukács 17, 34–36)

A The Washington Post részletesebben ismerteti a LifeWay idézett felmérését, amiből kiderült, hogy az összes válaszadók 45 százaléka azt mondta, hogy nem valamiféle speciális felekezeti tanítás, hanem egyszerűen a „Biblia miatt támogatja Izraelt”. Ráadásul az Izraelt támogató keresztények között a kutatás szerint jóval magasabb a feketék aránya, mint a fehéreké, és több a katolikus, mint a nem evangéliumi protestáns, valamint szinte azonos a republikánus és a demokrata szavazók aránya. Ebből nehéz kiolvasni azt a toposzt, hogy Donald Trump Izraellel kapcsolatos – általánosságban pozitívnak tartott – döntéseit az befolyásolja, hogy mindenáron keresztény támogatói bázisának akar a kedvében járni – vagy, amint némely értelmezés sugallja, az amerikai külpolitikát „túszul ejtette” az Izrael-barát keresztény lobbi.

De ha a számok nem támasztják alá a kívánt koncepciót, semmi baj. A The Guardian és a CNN is talált olyan keresztény megszólalót, aki elmondja: bár úgy nőtt fel, hogy Izrael egybegyűjtésétől azt várta, hogy hamarosan bekövetkezik Jézus második visszajövetele, mára feladta ezt a teológiát. „Sok olyan, a millenniumi generációhoz tartozó keresztény van, akik evangéliuminak tartják magukat, sőt még konzervatívnak is, de nem osztják szüleik nézeteit. Többnyire nem Trumpot támogatják, eltérően gondolkodnak az LGBT-kérdésekről és nem érdekli őket a végidők teológiája. Határozottan érezni, hogy ennek a generációnak csömöre van az apokalipszis és végidők témájától” –mondja a The Guardiannek a magát „exvangéliumi” hívőnek nevező Ross Ware, egy coloradói keresztény kulturális központ vezetője. Ware szerint az Izraellel és a végidőkkel kapcsolatos előadásoknál ma sokkal népszerűbbek a szórakoztató életmódprogramok. „Egy generációval ezelőtt az emberek azt kérdezték: What Would Jesus Do?” (Mit tenne Jézus ebben a helyzetben?), ma népszerűbb a házi sörfőzésről tartott szemináriumunk, aminek a mottója: What Would Jesus Brew? (Milyen sört főzne Jézus?)”

A párhuzamosan megjelenő cikkek nem túlságosan titkolt bizakodása az, hogy legkésőbb 2020-ra demográfiailag is kifullad a Trumpot támogató evangéliumi tábor, és akkor az amerikai kül- és belpolitika is újra a mainstream média által elvárt irányban alakulhat. Igaz, ilyen várakozásokkal indultak neki a 2016-os kampánynak is, aztán kiderült: vannak tartalékai az evangéliumi tábornak.

Olvasson tovább: